Önéletrajzából kiderül, hogy először gyártástechnológus-üzemmérnöki, majd gépész műszaki-tanári végzettséget szerzett, és csak ezt követte a fizikus diploma, ráadásul levelező tagozaton. Mi vitte rá akkor erre a döntésre?

Ezeken felül volt az életemben volt egy másik vonal is, a kenuzás. Amikor leérettségiztem az év ifjúsági bajnoka voltam. El kellett határoznom, hogy kenuzni vagy tanulni fogok: akkor úgy döntöttem, hogy mind a kettőből szeretnék egy kicsit. A kenuzás befejezése után kezdtem tanítani. Eleinte csak gépipari tárgyakat tanítottam, de láttam, hogy Magyarországon a gépészet jelentősen zsugorodni fog, és ez az oktatásban is meg fog jelenni. 

Ezután hogyan alakultak a dolgok?

A fentiek miatt felvételiztem az ELTE-re fizika szakos tanárnak. A felvételi beszélgetésen – akkor még létezett ilyen –  a bizottság egyik tagja Sas Elemér volt. A magyar televíziózás elindulásának első napjától volt a képernyőn, a fizika tanítás doajenje volt. Számtalan fizika témájú műsora mellett, mindig ő oldotta meg az érettségi napján a fizika példákat. A mai napig ő a példaképem. Természetesen nem mondtam meg neki, hogy azért jöttem a fizika szakra, mert láttam őt a televízióban.

Mi hatott leginkább önre, hogy a tanári pályát választotta?

Szerencsésnek mondhatom magam, mert édesapám is tanár volt, aki egy olyan iskolában tanított, ahol minden tanár a gyermekét az iskolába hozta. Ez egyfajta kivételezéssel járt, de nem volt könnyebb dolgunk! Az első évben rájöttem: ha tetszik, ha nem tanulnom kell, mégpedig úgy, ahogy a tantestület akarja. Az elején annyi egyesem volt, hogy az osztálytársaim már sajnáltak. A tanárok a gyerekek kedvéért összefogtak, valódi nevelés folyt. Ma már látom, hogy életem meghatározó momentuma volt, s ezután nem volt kérdés, hogy én is tanítani fogok.

Ön hogyan tanít? Másként, mint az ön tanárai?

Tanárként nem másolok senkit szolgalelkűen, azokból az élményekből merítek, amelyeket megéltem. Tudatosan nem gondolom végig, csak csinálom, amit másoktól elláttam. Van egy elképzelésem, hogyan lehet megtanítani a fizikát. Időnként elégedett vagyok magammal, máskor pedig nem. 

Kik azok, akik a leginkább hatottak a pályájára?

Az első, ahogy említettem, az édesapám, valamint a Vendel utcai József Attila Gépipari Technikum teljes tanári kara. Ott nem volt olyan pedagógus, aki szürke lett volna; abban az iskolában mindenki követelt. A második az edzőm Spang Ottó, aki azt mondta, hogy csak egy dologgal foglalkozzak, de azzal teljes odaadással. Ez egy fontos mondat volt számomra, sokat köszönhetek neki, ő volt a második apám. A harmadik pedig a már szintén emlegetett Sas Elemér.

Lát-e különbséget tudásban, felkészültségben a mai generáció, és az akár 10-20 évvel fiatalabbak között?

Szilárd meggyőződésem, hogy ma sokan meg tudják oldani a példákat, de a legtöbbjük azt már nem tudja, miről szól. Mert ők a vizsgákra készülnek fel, s ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy értik is a tananyagot.

A mai generációban az a borzasztó, hogy nagyon sokan elszigetelődnek a közvetlen emberi kapcsolatoktól, az online térben érzik jól magukat. Szerencsére maradtak még hallgatók, akikkel meg lehet találni a hangot. Szerintem ez a szomorú trend valamikor a ’90-es évek végén kezdődött, és azóta egyre csak terjed.

Mennyiben változott az egyetemi képzés, mióta itt dolgozik?

Amikor idejöttem az egyetemre 1989-ben, körülbelül hatodannyi diák volt, mint most. Óhatatlanul alacsonyabb volt a tudásuk. Ezzel együtt a tudás megszerzésének motivációja, ami a leginkább hiányzik manapság. Azt látom, hogy az ide járók jelentős számban megelégednek azzal, hogy „megfelelt”-re teljesítenek. 

Kevesebb a motivált hallgató ma?

Inkább azt mondanám, hogy azok száma, akik komolyan gondolják a képzést nem csökkent, viszont a körülöttük lévő, alacsonyabb tudású, kevésbé motiváltak száma, aránya nőtt. Lényegesen megváltozott a felvételi eljárás. Itt az egyetemen kapunk egy csomagot, és abból kell dolgozni, mérnököt faragni. Mindenki egységesen ír felvételit, függetlenül attól, hová jelentkezik. Például a közgazdász, az orvos és a mérnök ugyanazt írja matematikából, s hasonló a helyzet fizikából is. Szerintem nagyon más lenne, ha az egyetem saját felvételit tarthatna. Talán most lesz ebben változás, és az egyetemnek lesz valamekkora beleszólása, milyen tudással lehet hozzánk bekerülni.

Hogyan kezdte el a fizikát népszerűsítő előadásait?

A Repeta fizikával kezdődött 1994-ben, amikor megkerestek az MTV-től. Először csak előre felvett anyaggal, képpel, hang nélkül, narrációval dolgoztunk, azután „megjött a hangom is”, végül pedig élő adásba is kerültem. 1998-ben hívtak a Duna TV Miénk a tér című műsorába. Szerettem élő adásban kísérletezni. Minden produkcióban azt kértem, hogy ha elkészül egy film, azt az egyetemi oktatásban használhassuk. Készült a fizikai intézetben bemutatható kísérletekből 170 darab kisfilm egy pályázat keretében. A Fizipédia (http://fizipédia.bme.hu) elérhető bárki számára, ami nem csak az egyetemi oktatásban használható, így sokan használják a közoktatásban diákok és tanárok is.

Az elmúlt 20 évben számos díjjal jutalmazták munkásságát. Mire a legbüszkébb?

Három ilyen is van. Az egyik, amit 2003-ban a Physics on Stage rendezvényen kaptam a „European Science Teaching Award”. Itt 24 európai ország fizika tanárai szavaztak két kategóriában és megválasztották a legjobb előadót és a legjobb kísérletezőt. Ez utóbbit kaptam meg én. Amire nagyon büszke vagyok, hogy a tanár kollégák 75 százaléka engem választott a legjobb kísérletezőnek. 

A másik a Trefort Ágoston-díj, amire azért vagyok büszke, mert a Műegyetem hallgatói kezdeményezték, hogy a díjat megkapjam. A harmadik pedig a frissen kapott Prima Primissima-díj, amire Dr. Czigány Tibor rektor úr terjesztett fel.

2022-ben volt egy nagyon népszerű, 50 méter magasban tartott fizika órája. Van tervben valami hasonló, ami nem titok?

Állandóan van ilyen. Volt egy kísérlet 1800-ban, ami a fizikai kísérleteket elindította. Ekkor Alessandro Volta felfedezte a róla elnevezett cellát, s ez lényegében megváltoztatta a világot. Most ezt alapul véve 1,5 voltos ceruzaelemekből, a Volta-cella mai változatából szeretnék tápegységet építeni. Ez nyolcszáz darab, sorba kapcsolt, egyenként másfél volt feszültségű elemből álló áramforrást jelent, amivel szeretnék kísérleteket bemutatni.

Van kedvenc fizikai kísérlete?

Természetesen igen. Most a cseppfolyós nitrogénnél szeretném megmutatni, milyen iszonyatos nagyot tágul. Lehet kapni 3 köbméteres léggömböt, ami 180 cm magas és azt szeretném megmutatni, hogy mennyi cseppfolyós nitrogénre van szükség ahhoz, hogy gázzá alakuljon és megtöltse.

Hartlein Károly Prima Primissima-díjas oktató

Névjegy

• Nős, egy gyermek édesapja
• 1980-ban a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskolán szerzett előbb gyártástechnológus-üzemmérnöki, majd gépész műszaki-tanári diplomát. 1990-ben az ELTE-n fizika szakos tanárként végzett 
• 1989 óta a Budapesti Műszaki Egyetem Fizikai Intézetében dolgozik, ahol a Demonstrációs Laboratóriumot is vezeti
• Számos, fizikát népszerűsítő tévéműsor köthető a nevéhez
• 2005-ben az ő kezdeményezésére rendezték meg az első magyarországi Kutatók Éjszakáját