1848. március 15-e méltán vonult be a történelemkönyvekbe, ráadásul ez az egyik első olyan dátum, ami már általános iskolában megragad a kisiskolások fejében. Ez önmagában pozitív. Hiszen egy közösségnek, sőt egy nemzetnek csak akkor lehet fényes jövője, ha olyan, a hazafias szemléletet elsajátító, patrióta gondolkodású fiatalokat nevel, akik átérzik nemzeti ünnepeink súlyát. Ezeken túlmenően ismerik a magyar történelem fontosabb eseményeit, valamint helyzetünket mind a Kárpát-medencében, mind a nagyvilágban. Az ismeret viszont nem elegendő, a valódi tudást az jelenti, ha a magyar történelmi ismeretek mellett a jövő generációja elsajátítja a komplex gondolkodásmódot. Ezáltal pedig kontextusában képesek értelmezni a múlt és a jelen eseményeit, tanulva az elődök hibáiból avagy jó döntéseiből.

Ez történt a jeles március 15. napján – a forradalom kirobbanása

Március 15-e apropóján a forradalom kirobbanására emlékezve nem mehetünk el szó nélkül az azt megelőző reformkor mellett. Hisz bár a reformkori törekvéseket az 1848–49-es forradalom és szabadságharc teljesítette be, az 1825 és 1848 közötti időszak reformkor vívmányai mind a mai napig hatást gyakorolnak a magyar gazdaságra.

Március 15-e nem csak a tavasz közeledtét, de az egyik legfontosabb nemzeti ünnepünket is jelzi (Fotó: 123rf)

Magyarország gazdasági fejlődésére a 19. században mindvégig rányomta bélyegét a Habsburgok birodalmi beavatkozásai. Hol előnyösen, hol hátrányosan. Igaz, a magyar nemzettudat – megjegyzem egyébként jogosan – elnyomóként aposztrofálja a Habsburgokat. Ám végeredményben a tőkés gazdaság kialakulása annak köszönhető, hogy Magyarország a Habsburg-birodalmon belül az osztrák örökös tartományok okán egy gazdaságilag fejlettebb régióval alkotott egységet.
A Habsburg birodalmi gazdaságpolitikával szemben az első átfogó, valamire való koncepciót viszont a magyar liberális nemesi ellenzék tette le az asztalra.

Miért 1825-től számítjuk a reformkort?

A rövid válasz: gróf Széchenyi István. A hosszabb válasz, hogy Széchenyi az 1825–27-es Országgyűlésen ajánlotta fel egyévi jövedelmét a Tudós Társaság számára, amelyet ma Magyar Tudományos Akadémia néven ismerünk.
Többek között Széchenyit tekinthetjük a reformkor egyfajta beindítójának – de ne feledkezzünk meg Kossuth Lajosról és Wesselényi Miklósról sem. Széchenyi, aki külföldi útjai során sokat látott Európából, felismerte, hogy Magyarország leszakadt Európától, amelyre a választ a polgárosodás és a gazdaságfejlesztés jelentheti.
Érdekes, hogy jelenleg hasonló kérdések körül forog a magyar társadalom és gazdaság.

Például Széchenyi a brit polgári fejlődést tekintette mintának Magyarország számára. 1830-ban megjelent Hitel című műve mind a mai napig benne van a magyar politikai köztudatban, megállapítási ma is érvényesek. Helyre kell állítani a tőkeszegény magyar gazdaságot, valamint foglalkozik a produktív-termelő beruházásokra fordítható hitellel.

Ha megnézzük Széchenyi életművét egészében, akkor egy logikusan felépített gazdaságfejlesztési programot kapunk, ami nagyban hasonlít a mai magyar gazdaságpolitika irányvonalára.

 

Március 15-e gazdaságilag ezért is volt jelentős

A nulladik lépés, hogy legyen esély a fejlődésre és a tudás átadására a jövő generációjának. Ennek gyakorlati példája volt 1825-ben, amikor Széchenyi felajánlotta egyévi jövedelmét a Tudós Társaságnak. Ez tehát, amely MTA néven mind a mai napig működik. Ezt követően Széchenyi felismerte, hogy modern és jól működő infrastruktúra nélkül a haza nem tud egyről a kettőre lépni. Ez ma is így van. Mit tett ezért Széchenyi? Említhetjük többek között a vasútfejlesztést, a hajózást és a közúti közlekedést.

A hajózás kapcsán kiemelendő a gőzhajózás beindítása: az első gőzhajó 1831-ben indult útnak, a Balatonon pedig 1846-ban. Ezzel lényegében Széchenyit tekinthetjük a balatoni hajózás megteremtőjének. A hajózáshoz kapcsolódik a folyamszabályozás is, aminek mind a mai napig érezhetjük eredményeit. Ugyanis ha Széchenyi nem oldja meg a Duna, majd a Tisza folyamszabályozását, ma aligha lennének hajózhatók.
Egyik legnagyobb vívmányként említhetjük a Lánchidat, ami összeköti Budát és Pestet. Széchenyi tervei alapján a Lánchidat 1842-ben adták át ünnepélyes keretek között. Érdekesség az is, hogy Széchenyi használta először a Budapest kifejezést.

Méltán lehetünk büszkék Széchenyire és kortársaira, hiszen vívmányaik mind a mai napig érezhetők a magyar gazdaságban. Igaz eltelt 175 év, de a reformkor vívmányai már az 1848–49-es forradalommal és szabadságharccal beteljesültek és a történelem viharai közepette mind a mai napig a saját bőrünkön érezhetjük ezeknek az államférfiaknak a hasznos ténykedését.

Az írás teljes terjedelmében a makronom.mandiner.hu oldalon olvasható el, az ünnepi írást Mihálovics Zoltán politológus jegyzi.