Mindig céltudatos voltál, már akkor volt egy határozott jövőképed, amikor egyetemre jelentkeztél?
Nem. Mindig is több minden érdekelt, a biológiától egészen a filmrendezésig. Mielőtt a Pázmány Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karára jelentkeztem volna, szakleírásokat olvasgattam, illetve megnéztem a mintatanterveket, ami szerintem nagyon hasznos, mert így tudtam, hogy mi vár rám. Ez azért is fontos, mert előfordult olyan, hogy valaki úgy kezdett el egy anglisztikaképzést, hogy csak homályos elképzelése volt arról, mit is fog tanulni, és csalódott, ezért kiiratkozott az egyetemről. Szerintem jobb ezt elkerülni.
Hogyan került képbe a politológia?
Érdekelt a történelem, a jog, a szociológia, a gazdaság, a politika és a filozófia is. A politikatudomány szakon ez mind megvan, a képzés pedig minden elvárásomat felülmúlta. A második évben találkoztam a biztonságpolitikával, ami nagyon megtetszett. Rájöttem, hogy ezzel szeretnék foglalkozni, és a nemzetközi tanulmányok mesterszakon van ilyen specializáció. Nagyon szerettem a Pázmányra járni alapszakon, de volt még egy érv, hogy a mestert is itt végezzem, ez pedig az Európa-tanulmányok specializáció és az ahhoz kapcsolódó kurzusok, amelyekről szintén a mesterképzések mintatanterveiből szereztem tudomást. A Pázmányon díjmentesen, kredittúllépés nélkül végezhetek el egyszerre több specializációt is, ami szintén az egyetem mellett szóló érv volt.
„A közösség egyébként a Pázmányon szerintem kiemelkedő, és ennek részesei az oktatók is.” Velez Vilmos (Fotó: Uniside in@out kiadvány)
Sosem volt tehát kérdés, hogy továbbtanulj és diplomát szerezz. Mi volt számodra a fő motiváció?
Én 18 évesen nem voltam olyan érett, hogy tudjam, pontosan mit szeretnék csinálni az életem hátralévő részében. Amiben biztos voltam, az az, hogy a tudás érték, az egyetemmel pedig ki lehet tolni a döntési időt. A felsőoktatás nagyon sok lehetőséget ad a választásra, még egy képzésen belül is sokat lehet mozogni.
Mit adott neked az egyetem a tudáson kívül?
Kiváló közösséget és nagyon erős baráti kapcsolatokat, amelyek remélem, életre szólók lesznek. A Pázmányon nagyon fontosnak tartjuk, hogy a hallgatókat integráljuk a közösségbe. Ez már a gólyatáborban elkezdődik, ami számomra meghatározó élmény volt. Az ottani tapasztalatok sarkalltak arra, hogy én is aktív formálója legyek a közösségnek, jelentkezzek a Tutor Programba és a HÖK-be. A diákoknak köszönhetően jelenleg a BTK HÖK elnökeként tevékenykedem, ezt megelőzően az elmúlt években rengeteg tapasztalatot szereztem a Hallgatói Önkormányzat által végzett tevékenységek közül több területen is. Mivel jó néhány tudományterületen a kapcsolati tőke kifejezetten fontos, figyelünk arra, hogy ne csak szakon belül alakuljanak ki az ismeretségek, hanem egész kari és egyetemi szinten. A közösség egyébként a Pázmányon szerintem kiemelkedő, és ennek részesei az oktatók is.
Melyik volt az a tantárgy az alapképzésen, illetve mi az most, ami nehezen megy? Milyen segítséget kérsz, illetve használsz, hogy sikerüljön ezekből a vizsga?
A maximumra törekszem a tanulmányaimat illetően, az első diplomámat kitüntetéses minősítéssel szereztem. Persze ez nem azt jelenti, hogy egy-egy tárgy teljesítése ne okozott volna nehézséget. Ilyen volt például az európai alkotmánytörténet, amit barátokkal, szaktársakkal közösen tanultam, és ez hatalmas segítség volt. Ha az adott tantárgy egy tőlem kifejezetten távol eső, vagy korábban nem igazán ismert témakört ölel fel, akkor pedig addig olvasok utána a dolgoknak, amíg teljesen átlátom az adott témát, és lényegében közben ezzel meg is tanulom.
