Ahol még a madár sem jár: ázsiai doktoranda Magyarországon

Az oktatással foglalkozó szekcióban adott elő Byambasuren Nyamkhuu is, az Eötvös Loránd Tudományegyetem PhD hallgatója, aki a felsőoktatásban, különös tekintettel a PhD képzésben tapasztalható stresszel való megküzdési stratégiákat mutatta be. Auto-etnográfia módszert alkalmazott, vagyis a saját életútján keresztül mutatta be, hogy milyen stresszforrások jelennek meg a doktori képzés ideje alatt, amelyekkel egy Ázsiából származó fiatal doktorandusznak szembe kell néznie. A kutató ugyanis Mongóliában született, s mielőtt Magyarországra érkezett volna, sohasem járt még Európában.

Ennek köszönhetően az első kihívást a kulturális különbségekből fakadó nehézségekkel való megküzdés jelentette számára. Az eltérő kulturális háttér elsősorban a nyelvi, a gasztronómiai, a kulturális, a szokásrendszerbeli különbségekre, valamint az eltérő társadalmi struktúrára vezethetők vissza. Az nem újdonság, hogy az európai társadalmak egyre inkább individualizált társadalmakká válnak, azonban ázsiai szemmel még inkább annak tűnnek: Mongóliában például még napjainkban is kiemelt fontosságú a vendégszeretet. Az Európára egyre inkább jellemző individualista szemléletmód továbbá abban is megnyilvánult, hogy míg a mongolok a COVID-19 járvány során azért viseltek maszkot, hogy másokat védjenek, az európaiak inkább azért, hogy magukat védjék.

„Szerencséd, hogy nem professzornak szólítottál!”

A kulturális különbségek mellett további alkalmazkodást igényelt elnavigálni az ismeretlen tudományos környezetben. A különbségekre kitérve elárulta, hogy Ázsiában a tanár-diák kapcsolat még mindig erőteljesen hierarchizált, a hallgatók mindenért engedélyt kérnek az oktatótól. Elsősorban a rotációs tanulást, vagyis az ismétlésen alapuló memorizálási technikát alkalmazzák, valamint erőteljesen megjelenik a tekintélyelvűség is az oktatásban. Ezzel szemben Magyarországon azt tapasztalta, hogy bátorítják a kritikai gondolkodást, az önálló kutatást, valamint a tanár-diák közötti nyílt párbeszédet is. Mindez pedig arra ösztönözte, hogy új utakat találjon a tanuláshoz, valamint az akadémiai interakciókhoz is. Utóbbi esetre szemléletes példa, hogy amikor megkérte a magyarországi egyetemi tanárja, hogy hagyja el a megszólításból a professzort, ez nehezére esett, ugyanis az ázsiai oktatási kultúrában teljesen másképpen szocializálódott.

Fotó: 123RF

Balansz a különböző életek között

A harmadik stresszforrás az akadémiai kihívásokhoz kapcsolódik, ez már ismerős lehet minden doktori képzésben részt vevő számára. Nyomást elsősorban a kurzusok sikeres teljesítése, a határidők betartása, a kiterjedt kutatások lefolytatása, a tanítási feladatok, a publikációs kényszer, a konferenciákon való részvétel, valamint a személyes és az akadémia élet közötti egyensúly kialakítása miatt érzett. Ez utóbbi különösen nehéz, s nagyon hasonló tapasztalatokról számolt be, mint általában a doktori képzésben résztvevők általában: például, amikor a szabadidejében a barátaival kávézott, a gondolatai akkor is újra és újra visszakanyarodtak a képzéshez, a kutatásához.

Egyszer csak…

A kulturális különbségek, az eltérő felsőoktatási környezetből fakadó nehézségek, valamint az akadémia kihívások mellett a mai fiatal doktoranduszoknak a járványhelyzet akadémiai életre gyakorolt hatásával is szembe kellett nézniük. A külföldi kollégisták a lezárások miatt akár száz másik diáktársukkal maradtak összezárva, a digitális oktatásra is át kellett térniük, valamint az anyagi korlátok is nehézséget okozhattak egyeseknek – ez utóbbi inkább az ösztöndíj nagyságától függött.

A legfontosabb gyógymód a stresszre az elfogadás, a barátok és az egyensúlyra való törekvés

Az előadását ezt követően olyan hasznos praktikákkal zárta, amelyek segítettek megküzdeni az akadémiai stresszel a COVID-19 világjárvány közepette. Videókat nézett, könyveket olvasott a személyes fejlődés és tervezés témakörében, nyelvet tanult, jógázott, amely jó hatással volt a mentális egészségére, elkezdett fókuszálni a részmunkaidős munkájára, új szokásokat alakított ki, valamint különböző applikációkat is kipróbált, amelyek segítették az életét szervezni és megtervezni a következő lépéseket is. A legfontosabb lecke, amelyet megtanult, hogy habár még mindig jelen van az életében a szorongás és a stressz a PhD képzés miatt, de tudatosan megpróbál felülkerekedni efelett, például barátokat és társakat keres, akik megértik a problémáit, s még nagyobb hangsúlyt fektet a magán- és az akadémiai életének egyensúlyba helyezésére.

Kiss-Kozma Georgina

Nemzetközi előadók és a hazai könnyűzene színe-java az MCC Feszten