Ez a cikk eredetileg az UNI in&out 2024-es nyári számában jelent meg.

Miben más az önök intézménye, mint a többi orvosi egyetem?

A debreceni orvosképzés Magyarországon egyedülálló abból a szempontból, hogy nálunk egy integrált campuson folyik az oktatás. Ezenfelül  azt gondolom, hogy kiemelkedően felkészült oktatógárda várja itt a hallgatót. Különböző rangsorok visszajelzik ezt: a minősített tanárok,  illetve az oktatók között az MTA-doktorok aránya nálunk magas. Itt egy kitűnő infrastruktúra áll rendelkezésre. Ez száz évvel ezelőtt egy  zöldmezős beruházás volt, ami ma is meghatározó. Ezzel az adottsággal mi nagyszerűen tudunk élni.

Voltak, illetve lesznek-e fejlesztéseik?

Az oktatási infrastruktúránk lényegesen javult. Bő négymilliárd forintos beruházásból egy Learning Center nevű épület jött létre, amely két nagy előadót és nyolc szemináriumi termet foglal magában, emellett fantasztikus közösségi tereket is, amiket a diákok csoportmunkákra, egyéni tanulásra tudnak használni. A skill laboratóriumunkban állandó a fejlesztés, itt babákon vagy egyéb gyakorlóeszközökön lehet beavatkozásokat elsajátítani, gyakorolni. Ezek között vannak viszonylag egyszerűek és olyan bonyolultak is, amelyek valós tüneteket is tudnak produkálni, vagyis érzékelik azt, hogy milyen beavatkozást végeznek el rajtuk, milyen gyógyszert kaptak, és ennek megfelelően romlik, vagy javul az állapotuk.

Milyen a képzési terület jövője? Mit gondol, hogy milyen változások lesznek az orvosképzésben mondjuk rövid vagy akár középtávon?

Orvosokra mindig szükség lesz, a mi diplománk a világon mindenütt elfogadott. A következő 50 évben nagyon sok minden segíti a doktorok munkáját, a mesterséges intelligenciától kezdve az operáló robotig. Biztos vagyok abban is, hogy a csapatban való tevékenység egyre lényegesebb lesz, a robotikát tekintve ez kiterjesztheti a kollaborációt akár országok között.

Azt gondolom, hogy a mesterséges intelligencia jelentősen megváltoztatja az orvos-beteg találkozások számát is, és a doktor a munkaerejének nagyobb részét tudja valós gyógyításra fordítani.

Az, hogy most a mesterséges intelligencia legyőzte mondjuk a legjobb bőrgyógyászokat a melanóma diagnosztizálásában, attól nem kell félni,  hiszen ez csak egy segítség, a végső döntés úgyis ott van az orvos kezében. Annyi biztos, hogy a mesterséges intelligencia nem ideges, nem fáradt, nem sértődik meg, nem kialvatlan, és ezek azt gondolom, hogy nagyon lényeges elemek. Ha belegondolunk, azt látni kell, hogy a legtöbb orvosi hiba nem tudás-, hanem figyelemhiány következménye.

A lemorzsolódással kapcsolatban mit tud mondani?

Egyrészt egy máshogyan működő középiskolai rendszer biztosan sokat segítene ennek csökkentésben. A legnagyobb problémánk az, hogy a  középiskola nem tanítja meg tanulni a diákokat, nem alakul ki az a készség, hogy nagyobb mennyiségű tananyagokat elsajátítsanak. Nyilván a lemorzsolódás az első két évben a legjelentősebb, ami részben összefügg a hatalmas tanagyaggal is. Bár később is rengeteget kell tanulni, csak addigra már megtanulnak tanulni, és kialakul egy orvosi intelligenciájuk. Ezen az úton kell őket segíteni. A lemorzsolódást a magyar hallgatók esetén nem tartom jelentősnek, náluk 10 százalék környékén alakul.

Nem mindenki gondolja át, hogy az orvosi pálya kiemelt figyelmet, nagy munkabírást igényel.

Azt szoktam mondani, hogy itt nem az anatómiavizsgán kell túl lenni, hanem az egész pályájuk során minden nap tanulni kell. Bármennyire is furcsa, nem hiszek abban, hogy az első vér látványa térítené el az orvosi pályától az illetőt; az anatómiakönyv vastagságának a  látványa sokkal riasztóbb lehet. Az orvosképzés során az egyenszilárdságú tudást mindenképpen meg kell szerezni.

Mit tanácsolna azoknak, akik most állnak a felvételi előtt, hogyan tudnak felkészülni az egyetemi életre, miként lehetnek sikeresek?

Én azt gondolom, hogy az a legfontosabb, hogy tanuljanak meg jól kommunikálni. Ezalatt azt értem, hogy azt mondják, amit gondolnak. Ezen túl nagyon fontos dolog, hogy sokat kellene olvasni. Nekem az az érzésem, hogy nem olvasnak eleget a fiatalok. Az orvoslás kezd egyre inkább természettudománnyá válni, ami azt jelenti, hogy egyre több a mérhető, megjósolható, modellezhető jelenség. Ennek megfelelően a középiskolában ragadjanak meg minden alkalmat, hogy a természettudományokat mélyebben elsajátítsák.

Mátyus László

• A Debreceni Orvostudományi Egyetemen szerzett orvosi diplomát (Weszprémi-díjjal) 1980-ban. Azóta a Debreceni Egyetem Biofizikai és Sejtbiológiai Tanszékén dolgozik, jelenleg (2007 óta) egyetemi tanárként. A klinikai laboratóriumi vizsgálatok szakorvosa. A Biomatematikai Tanszék vezetője volt (2009–2021). Kutatási területe a sejtfelszíni receptorok sejtfelszíni szerveződése és dinamikája.  Doktori (CSc) disszertációját 1993-ban védte meg. Habilitációs címet 1998-ban kapott, 2005-ben a Magyar Tudományos Akadémia doktora (DSc) lett.
• Hét éven át (2000–2007) az EBSA (Európai Biofizikai Társaságok Szövetsége) titkára volt. 2009 és 2015 között a szervezet alelnöke, elnöke, korábbi elnöke volt, 2015 óta a végrehajtó bizottság tagja.
• 2015–2023 között a Magyar Biofizikai Társaság elnöke volt, jelenleg tiszteletbeli elnöke. Az Országos Tudományos Diákköri Tanács alelnöke, valamint a Magyar Rektori Konferencia Orvos- és Egészségtudományi Bizottságának elnöke.
• A diákok szavazatai alapján négyszer választották meg Az ÁOK év oktatójának. Széchenyi Professzori Ösztöndíjat, Széchenyi István-ösztöndíjat és Jedlik Ányos-díjat (2011 – Magyar Szabadalmi Hivatal) kapott. Magyarország köztársasági elnöke 2012-ben a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést adományozott neki.
• Az Általános Orvostudományi Kar (ÁOK) tudományos dékánhelyettes volt öt évig, 2013 óta az ÁOK dékánja.

Mátyus László, a Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Karának dékánja (Fotó: UNIside)