A 2025-ös irodalmi Nobel-díj odaítélése Krasznahorkainak nem pusztán egyéni diadal, hanem kulturális esemény. A Svéd Akadémia kiemelte látnoki prózáját, ami az apokaliptikus terrorban is megvilágítja a művészet jelentőségét, összekapcsolva a magyar vidéket, a lélek labirintusát és a történelem terhét. Ez talán a legpontosabban ragadja meg azt, amiért prózája egyedülálló. A pusztulás, a széthullás, a reménytelenség ábrázolása nála sosem öncélú, hanem mindig a művészet, az emberi tudat és a nyelv túlélési képességét bizonyítja.

A világvége-ábrázolás Krasznahorkai prózájában

Krasznahorkai László irodalmi pályáját a nyolcvanas évek közepén kezdte, amikor első regénye, a Sátántangó megjelent. Ez a mű már akkor bemutatta azt a hangot, amely később az egész életművet meghatározza. A végítélet atmoszféráját, a remény és a pusztulás egyidejű jelenlétét. Krasznahorkai világában a történelem nem külső erő, hanem a tudat belső állapota.

Az apokalipszis nem jövőbeli esemény, hanem a mindennapi tapasztalat mélyére szorult felismerés. Nem végső pusztulásként, hanem állandó, lassan kibomló állapotként értelmezi. A világ folytonosan szétesik, de a szétesés maga válik a létezés formájává. Ez az esztétikai tapasztalat sajátos közép-európai szemléletet hordoz: a történelem terhével, a provincializmus és az univerzalizmus ellentmondásával, az elhagyatottság és a transzcendencia feszültségével küzd.

Az író nyelvhasználata ennek a széthullásnak a szavakba foglalása. A hosszú mondatok mintha maguk is az entrópia ellen küzdenének, hogy összetartsák a jelentést, mielőtt az végképp szétfoszlana. Az olvasó számára ez a stílus egyszerre kínzó és felemelő élmény: a világ határán állni, ahol a nyelv utolsó erejével még megpróbál valamit kimondani az emberről.

Élő közvetítés és kerekasztal

Az ELTE, és különösen a Bölcsészettudományi Kar számára különös büszkeség, hogy egy 1983-ban itt diplomázott szerző kapta az irodalmi Nobel-díjat. A Krasznahorkai-évet megnyitó eseményre december 10-én 16 órakor kerül sor, ahol elsőként élőben követhetik a vendégek a Nobel-díj átadó ceremóniát – Krasznahorkai várhatóan 16:30 és 17:00 között veszi át a kitüntetést. Ezt követően levetítik a szerző 2024. december 7-én, a Svéd Akadémián elhangzott Nobel-előadását.

A program harmadik része egy kerekasztal-beszélgetés lesz 17:30-tól, amely során az ELTE BTK kimagasló szakértői elemzik a Krasznahorkai-életművet, és szó esik a szerző frissen megjelent regényéről, A magyar nemzet biztonsága című kötetről is. Az író munkássága évtizedek óta meghatározó kutatási terület az egyetem oktatói körében, akik közül többen személyes kapcsolatot is ápolnak vele.

A beszélgetés résztvevői:

• Radnóti Sándor akadémikus, esztéta, filozófus és kritikus, aki a Sátántangó jelentőségét az elsők között ismerte fel;
• Zsadányi Edit, az első Krasznahorkai-monográfia szerzője, aki jelenleg a második köteten dolgozik;
• Schein Gábor, irodalomtörténész, a kortárs magyar irodalom és kultúra kiemelkedő kutatója;
• Szilák Flóra, végzős doktorandusz, aki disszertációját Krasznahorkai prózájáról írja.

A moderátor Gintli Tibor, a Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet igazgatója, a programsorozat szakmai felelőse, aki az író 70. születésnapja alkalmából korábban nemzetközi konferenciát szervezett Bécsben, az Universität Wien Finnugor Tanszékével együttműködésben.

A rendezvényen való részvétel előzetes regisztrációhoz kötött.

——

A kiemelt kép forrása: 123RF.