A tanulmány, amely a Debreceni Egyetem és az Óbudai Egyetem együttműködésével született, nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy iránytűt adjon a magyar oktatáspolitika számára a 21. század legnagyobb kihívásához. Ahogy a szerzők mottója is figyelmeztet:

[kiemelt] „Aki gépre bízza az eszét, elveszítheti, aki tudatosan használja, gazdagíthatja.” [/kiemelt]

Cikkünkben a tanulmány legfontosabb megállapításait mutatjuk be. A teljes vitairat eredetileg az UNI in&out 2025 Innováció kiadványában jelent meg.

A mesterséges intelligencia használata több mint versenyképességi kérdés. A technológia gyökeresen és visszafordíthatatlanul formálja át a munkaerőpiacot és változtatja meg a munkához való viszonyunkat. A vitathatatlan veszélyek mellett azonban a gyorsan cselekvőknek komoly gazdasági lehetőséget jelent, amely számokban is mérhető:

A változás sebessége és mélysége példa nélküli, hiszen a tegnap még futurisztikusnak tűnő technológiák fél éven belül a mindennapok részévé válnak. Ebben a kontextusban az oktatási rendszer felkészítése nem egy lehetőség a sok közül, hanem a nemzeti versenyképesség, a társadalmi kohézió és végső soron az emberi méltóság megőrzésének alapfeltétele.

A szerzők hangsúlyozzák, hogy tanulmányukat, a benne megfogalmazott javaslataikat gondolatébresztő vitairatnak szánják, amely – nem mellesleg – a mesterséges intelligencia széles körű bevonásával készült. Az oktatáspolitikusokat, a jövőkutatókat, az oktatásirányítás döntéshozóit, a tanárokat, a nevelőket, a pedagógusokat és minden olyan embert szeretnének inspirálni, akit foglalkoztat az emberiség jövője, hogy kialakulhasson egy széles körben elfogadott konszenzus arról, miként viszonyuljunk a mesterséges intelligenciához.

A vitairat struktúrája

A vitairat, amely a Makronóm Intézet honlapján teljes terjedelmében elérhető, három fő gondolati egységre épül, amelyek logikusan vezetik végig az olvasót a kihívástól a megoldási javaslatokig.

Az I. fejezet A technológiai ugrások és azok társadalomformáló hatásai címmel történelmi perspektívába helyezi a jelenlegi forradalmat, és a Római Birodalomtól a reneszánszon át az ipari forradalmakig vizsgálja, hogy a nagy technológiai váltások milyen törvényszerűségeket mutatnak. A következtetés egyértelmű: minden ilyen korszakot kiugró tőkekoncentráció, megnövekedett infláció és drámai munkaerőpiaci átrendeződés (kezdetben tömeges munkanélküliség) kísért. A múlt tanulsága az is, hogy az oktatás adaptációja elkerülhetetlen, a kérdés csupán az, hogy ez tudatosan és tervezetten történik-e, vagy a lemaradás kényszeríti ki, súlyos társadalmi áldozatok árán.

A II. fejezet a jelenlegi, negyedik ipari forradalom egyediségét elemzi. Az MI, a fejlett robotika, az IoT és a Big Data már nemcsak a fizikai, hanem a szellemi munka kiváltására is képessé vált. Ennek következtében akár már rövid távon is drámaian csökkenhet a fehérgalléros állások száma, a belépő munkaerő iránti kereslet a felére eshet, hosszabb távon pedig kialakulhat a Harari-féle haszontalanok osztálya (vagy más fordításban a felesleges osztály). Bár nagyon valószínű, hogy az eltűnt munkahelyek helyébe újak, mások (talán jobbak) jönnek, kérdés, hogy mikor és meddig kell rájuk várni, hol jönnek ezek létre, és mi történjen azokkal, akik nem tudnak azonnal alkalmazkodni. Ez a jelenség alapjaiban kérdőjelezheti meg a hagyományos oktatásra és karrierutakra épülő társadalmi modellt.

A III. fejezet, az Oktatási válasz az MI-forradalomra címmel a konkrét teendőkre fókuszál. Áttekinti az MI-nek az oktatásban rejlő kettős természetét: az áldásos lehetőségeket (személyre szabott tanulás, adminisztratív terhek csökkentése) és a súlyos kockázatokat (a kritikai gondolkodás sorvadása, a digitális egyenlőtlenségek mélyülése és az etikai dilemmák). A fejezet részletes nemzetközi kitekintést ad, bemutatva az éllovasok, a gyors felzárkózók és a követő EU-s országok stratégiáit és gyakorlati programjait. Ebből a nemzetközi elemzésből származtatják a magyar oktatási rendszer felkészítésére vonatkozó, oktatási szintekre bontott javaslataikat.

Alapvető következtetés: az érdemalapú társadalmi berendezkedés fenntartása létkérdés

A vitairat központi tézise, hogy bármilyen forgatókönyv valósuljon is meg, a társadalom meritokratikus jellegét, vagyis érdemalapú szerveződését fenn kell tartani. A vitairat egyértelműen állást foglal a feltétel nélküli alapjövedelem (FNA, angolul universal/unconditional basic income, UBI) koncepciójával szemben.

A Makronóm Intézet álláspontja szerint az FNA nem megoldás, csupán a probléma elodázása: tüneti kezelés, amely súlyosbítaná a mélyebb, egzisztenciális válságot – az értelemmel bíró emberi tevékenység hiányát. Ehelyett egy „radikálisan emberközpontú” álláspontot képvisel: a passzív ellátás soha nem helyettesítheti az alkotás és a közösséghez tartozás élményét, amely az emberhez méltó élet alapja. Nem az a cél, hogy eltartsuk azokat, akiknek a munkáját feleslegessé tette a technológia, hanem az, hogy emberi méltóságukban megemelve képessé tegyük őket arra, hogy új utakon váljanak ismét a társadalom alkotó tagjaivá. Vagyis valami olyat tanítsunk nekik, amivel aztán vissza tudnak integrálódni a munkaerőpiacra, és emberként, szellemi, lelki vagy akár fizikai értelemben tovább tudnak fejlődni. A megoldás fontos eleme a bölcsészettudományok – a filozófia, a vallás, az esztétika, a történelem, az irodalom, a képző- és filmművészet, valamint a pszichológia – átértelmezett oktatása és megerősítése.

A történelem kontextusba helyezi a jelent, és kritikus forráskezelésre tanít, a művészetek a kreativitást, az érzelmi intelligenciát és az absztrakt gondolkodást fejlesztik, a pszichológia az emberi kapcsolatok megértését segíti, a vallás és a filozófia pedig az élet nagy miértjeire keresi a választ, valamint elmélyíti az etikus döntéshozatal és a kritikai gondolkodás útjait. A kritikai gondolkodás és az innováció valószínűleg a legfontosabb képesség lesz a mesterséges intelligencia új korszakában.

Az egyre inkább automatizálódó korban éppen ezek a diszciplínák segíthetnek megőrizni és fejleszteni mindazt, ami egyedülállóan emberi. A 2025 júniusában publikált Your Brain on ChatGPT című MIT-tanulmány orvosi (enkefalográfiai) bizonyítékkal támasztja alá azt, amit eddig csak sejtettünk. A mérések szerint, ha a gondolkodást teljesen az MI-re bízzuk, az agyi összeköttetések akár 55 százalékkal is gyengülhetnek, és tartós „kognitív adósság” alakulhat ki – magyarán szó szerint elbutulunk. Ezzel szemben a már meglévő, önálló gondolkodásra ráépülő MI-használat egyfajta hibrid kognitív állapotot hoz létre, amely bizonyítottan fokozza a mentális teljesítményt. A következtetés döbbenetesen egyszerű: először meg kell tanulnunk a saját fejünkkel gondolkodni, és csak azután érdemes „géppel gondolkodni”.

Magyarország kormánya – talán még idejében – felismerte a mesterséges intelligenciában rejlő lehetőségeket és veszélyeket. Erről tanúskodik az oktatásirányítás minden szintjén zajló szakpolitikai munka, valamint a Mesterséges Intelligencia Kormánybiztosság létrehozása, amely az MI nemzeti stratégiájának végrehajtását és összehangolását végző kormányzati funkció. Gyakorlati eszköze a Gábor Dénes Egyetem Mesterséges Intelligencia Tudásközpontja és a STRT Holding által működtetett mijovunk.hu portál, amely naprakész tudást és adatalapú hatáskövetést kínál az MI-alapú oktatás gyorsításához.

A dokumentum kiemeli, hogy már ma is előremutató kezdeményezések valósulnak meg az oktatásirányítás és az oktatási rendszerek különböző szintjein. Ehhez a munkához kíván további inspirációként szolgálni e vitairat, amelynek célja egy olyan jövőkép felvázolása, amelyben a technológia nem az emberi munka ellensége, hanem az emberi potenciál kibontakoztatásának eszköze: azaz a magyarok ne elszenvedői, hanem aktív és sikeres alakítói legyenek a 21. század forradalmi változásainak. Az alábbiakban a tanulmány néhány fejezetéből mutatunk be részleteket.

Szakpolitikai javaslatok

A tanulmány szerzői öt fő pillére építik a szakpolitikai javaslataikat.

Egyrészt egy átfogó MI-képzési programot javasolnak: az MI használatának az oktatását be kell építeni a tantárgyakba és külön tantárgyat is célszerű indítani, vagy ha nem, a használatát akkor is be kell illeszteni a digitális kompetenciákat ismertető tantárgyba.

Másrészt az oktatás módszertanát is alapjaiban meg kell újítani:

[kiemelt] az MI-t mint a sajátos nevelési igények kiszolgálóját és az adminisztratív terhek enyhítésének eszközét szükséges alkalmazni. [/kiemelt]

Harmadrészt a lexikális tudás mellett (amely feltétlenül megtartandó) a forráskritikára, a világértelmezést segítő és problémamegoldó készségek fejlesztésére kell helyezni a hangsúlyt. Felértékelődnek ugyanis a humán kompetenciák – a kreativitás, az etika és a kritikai gondolkodás –, és ezek tudatos megerősítésének az igénye, amelyek az emberi munka egyedi értékét adják a gépek korában.

Negyedrészt a meglévő dolgozók proaktív átképzésével a technológiai munkanélküliség megelőzésére tesznek javaslatot.

A terv ötödik, társadalmi pillére a jövőkutatók által használt fogalom alapján a haszontalanok osztályának létrejöttére válaszul elutasítja a feltétel nélküli alapjövedelmet, és egy olyan érdemalapú, aktív részvételen alapuló modellt javasol, amelyben mindenki a társadalom hasznos tagja maradhat.

Hazai döntés-előkészítési szereplők

A szerzők víziója továbbra is sziklaszilárd a 21. századi magyar oktatásról: ennek egy olyan rendszernek kell lennie, amely a technológiát az emberi potenciál kibontakoztatásának szolgálatába állítja. Magyarországon már most is léteznek ígéretes kezdeményezések az MI oktatási integrációjára, amelyben több kulcsszereplő és kezdeményezés játszik fontos szerepet, és a téma fontosságát a 2025 februárjában létrehozott MI Kormánybiztosság is kiemeli.

Az Oktatási Hivatal (OH) látja el az Európai Iskolahálózat (EUN) hazai koordinációs feladatait, elősegítve az innovatív digitális megoldások terjesztését, emellett támogatja a pedagógusok digitális kompetenciáinak fejlesztését továbbképzések révén. A szakmai előkészítő munka jelentős részét ide célszerű kiszervezni, mivel itt központosul az oktatással foglalkozó szervezetek információs bázisa.

A Klebelsberg Központ (KK) az alap- és középfokú oktatás központi szerve, ahol szintén szakmai előkészítő és végrehajtó munkát érdemes végezni a tantárgyi struktúra kialakításában, hiszen itt halmozódnak fel a gyakorlati, szervezeti tapasztalatok.

A Mesterséges Intelligencia Nemzeti Laboratórium (MILAB) a HUN-REN SZTAKI koordinálásával működő konzorcium, amelyben többek között az ELTE, a BME, az SZTE, az SE, az SZE és több HUN-REN-kutatóintézet is részt vesz. Célja Magyarország MI-kutatás-fejlesztési potenciáljának erősítése. Fókuszterületei (pl. az MI alapjai, a gépi látás, a nyelvtechnológia, az orvosi alkalmazások) közvetlenül vagy közvetve kapcsolódnak az oktatáshoz is. A MILAB nemcsak kutat, hanem tudásmegosztó tevékenységet is végez, például meetupok és képzések szervezésével.

Az MI Koalíció 2018-ban jött létre az ITM kezdeményezésére, hogy fórumot biztosítson a magyar MI-ökoszisztéma szereplőinek. Több mint 300 tagszervezettel aktívan hozzájárult az MI Stratégia kidolgozásához, és fontos szerepet játszik a társadalmi tudatosításban, például az MI Kihívás program népszerűsítésével.

A Digitális Jólét Program (DJP) biztosította a keretet mind a 2016-os Digitális Oktatási Stratégia (DOS), mind a 2020-as MI Stratégia kidolgozásához és elfogadásához. Célja Magyarország digitális felzárkóztatása volt több területen.

A felsőoktatási intézmények nemcsak a MILAB keretében, hanem önállóan is aktívak az MI kutatásában, oktatásában és alkalmazásában. Fejlesztenek saját kurzusokat, szabályzatokat és kísérleteznek új megoldásokkal.

A Mesterséges Intelligencia Stratégia

A kormány felismerte a mesterséges intelligencia stratégiai jelentőségét, és 2020-ban elfogadta Magyarország Mesterséges Intelligencia Stratégiáját (MI Stratégia), amely kiemelt területként kezeli az MI oktatási rendszerbe történő integrálását. Ennek ellenére a jelenlegi helyzet meglehetősen változatos képet mutat az egyes oktatási szinteken.

A közoktatásban az MI jelenléte egyelőre korlátozott, és inkább kísérleti jellegű, elsősorban az általánosabb digitális pedagógiai módszerek terjedésével, az információs-kommunikációs technológiai (IKT-) eszközök használatának bővülésével jelenik meg. Az Oktatási Hivatal aktívan támogatja az IKT-eszközök alkalmazását és a digitális pedagógia terjesztését, többek között az Európai Iskolahálózat projektjein keresztül, valamint pedagógus-továbbképzések szervezésével. Ezek a képzések olyan témákat ölelnek fel, mint a Jövő Osztályterme koncepció, a multimédia használata, a digitális kultúra tanítása vagy a játékos elemekre épülő digitális pedagógia. Az MI leginkább tananyag-kiegészítésre (pl. feladatgenerálás, gyakorlás ChatGPT-szerű eszközökkel), illetve potenciálisan adminisztrációs feladatok segítésére használható ebben a szegmensben.

A szakképzésben a Nemzeti MI Stratégia (hasonlóan a korábbi Digitális Oktatási Stratégiához) hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a tananyagokba integrálódjon az adott szakmákhoz kapcsolódó korszerű digitális tudás, beleértve az MI-ismereteket is. A stratégiai célok között szerepel az MI alkalmazása például az agráriumban (MI által támogatott agrárgazdálkodás, precíziós gazdálkodás) vagy a gyártásban és gépészetben. Az agrárszakképzésben a mezőgazdasági gépész és gépésztechnikus szakmák népszerűsége potenciális kapcsolódási pontot jelenthet az MI-vezérelt gépek és rendszerek megismertetéséhez. Azonban a források kevés konkrét, már működő MI-alkalmazási példát említenek a magyar szakképzés mindennapjaiból.

A felsőoktatási intézmények láthatóan aktívabb szerepet vállalnak az MI integrációjában. Ez megnyilvánul kutatási projektekben, mint például a MILAB, emellett egyre több MI-specifikus képzés és kurzus indul a hallgatók számára. Emellett megjelent egy kormányzati szintű elvárás is: a felsőoktatási intézményeknek 2025. szeptember 1-ig felül kellett vizsgálniuk a tanulmányi és vizsgaszabályzataikat az MI használatára vonatkozóan. Több egyetem saját hatáskörben is lépéseket tesz, illetve tett: az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kara például saját MI-használati irányelveket dolgozott ki, a MATE pedig kísérleti jelleggel bevezetett egy MI-alapú tanársegédet, Amandát, „aki” online konzultációkon válaszol a hallgatók kérdéseire.

Bár Magyarországnak vannak átfogó stratégiai dokumentumai (MI Stratégia, DOS), az MI tényleges bevezetése jelenleg még fragmentált, elszigetelt projektek, egyetemi szintű erőfeszítések és az OH által koordinált, de nem feltétlenül MI-specifikus digitális fejlesztési programok formájában valósul meg. Különösen a közoktatás és a szakképzés tűnik lemaradásban lévőnek a felsőoktatáshoz képest, ahol konkrétabb intézkedések és kutatási tevékenységek zajlanak.

A német példához hasonlóan Magyarországon is láthatók azok az infrastrukturális és kompetenciabeli egyenlőtlenségek, amelyek a digitális szakadék kockázatát hordozzák. A vitairat szerint ez jelenti a legnagyobb veszélyt:

[kiemelt] ha nem cselekszünk tudatosan, az MI nem a felzárkóztatás, hanem a leszakadás eszközévé válhat, tovább mélyítve a meglévő társadalmi különbségeket. [/kiemelt]

Magyar vonatkozású fejlesztések

Miközben a stratégiai keretek kialakítása zajlik, a gyakorlatban már léteznek olyan magyar fejlesztések, amelyek megmutatják a helyes irányt, és bizonyítják, hogy a hazai innováció képes világszínvonalú, ám a magyar igényekre szabott válaszokat adni. Az MI-eszközök kiválasztásánál kulcsfontosságú a magyar nyelvi támogatás és a kulturális megfelelőség, ezért kiemelten fontos a hazai MI-kutatás-fejlesztés támogatása. Ennek jó példái az olyan szolgáltatások, mint az Alrite és a Textie, amelyek magyar nyelvű MI-adatbázisok létrehozásával és leiratolással segítik a nemzetközi modellek adaptációját.

Egy konkrét, az oktatást célzó magyar fejlesztés az óvoda–iskola átmenetet megkönnyítő PractiKid program. Ez a szoftver játékos, digitális környezetben méri fel az óvodáskorúak iskolaérettségét. A gyerekek egy mesés kaland során olyan finommotorikus, nyelvi, kognitív és szociális kompetenciaadatokat szolgáltatnak, amelyekből a rendszer azonnal vizuális, közérthető riportot készít a pedagógusok és a szülők számára. Ezzel a hagyományos, időigényes felmérés digitalizálódik, a részletes mozgás- és reakciómintázatok pedig a jövőben egy MI-támogatású, személyre szabott fejlesztési útvonal alapját képezhetik.

A jövő magyar oktatási rendszerében az MI nem cél, hanem eszköz lehet. Például a személyre szabottabb, méltányosabb, innovatívabb oktatás megvalósításához, a diákok kritikai gondolkodásának, kreativitásának és problémamegoldó képességének fejlesztéséhez. Vagy éppen ahhoz, hogy a magyar társadalom és gazdaság aktív alakítója, ne pedig elszenvedője legyen az MI-forradalom következő hullámainak. A javasolt intézkedések következetes végrehajtásával Magyarország egy olyan oktatási rendszert hozhat létre, amely nemcsak felkészíti a diákokat a mesterséges intelligenciával átszőtt világra, de a régió élvonalába is emelheti az országot az MI-oktatás területén.

Az MI forradalmasítja az életünk szinte minden területét, az oktatásnak pedig fel kell készítenie a jövő generációit arra, hogy értsék, alakítsák és felelősen használják ezt a technológiát. A tanulmányban felvázolt jogszabályi, finanszírozási és módszertani reformok egy lehetséges utat kínálnak az MI-oktatás megerősítéséhez a közoktatásban és a felsőoktatásban egyaránt. A siker kulcsa a kormányzat, az oktatási intézmények, a technológiai szektor és a civil társadalom együttműködése egy közös jövőkép megvalósítása érdekében. Egy olyan közoktatási rendszer kialakítása a cél, amely felkészíti a fiatalokat az MI-vezérelt világban való boldogulásra, miközben megőrzi és fejleszti az egyedülállóan emberi készségeket és értékeket.

Egy dolog biztos: a 21. század munkaerőpiacán csak az boldogulhat, akinek megvannak azok a készségei, amelyeket a gépek nehezen tudnak reprodukálni. Az oktatási rendszereknek ezt az ember–gép szimbiózist kell szem előtt tartaniuk, felkészítve a fiatalokat a folyamatos tanulásra, az etikus digitális állampolgárságra és a technológiahasználatra – legyen szó akár emberről vagy intelligens gépről.

Még több értékes tartalom vár!

Az UNI in&out 2025 Innováció kiadványban olyan témákban mélyedhetsz el, amik valóban számítanak – oktatásról, jövőről, karrierről. Digitális formátumban még elérhető a shop.uniside.hu oldalon!

——

A vitairatot készítette a Debreceni Egyetem Geopolitikai Kutatóközpontjával és az Óbudai Egyetem Harmonikus Növekedésért Kutatóközpontjával együttműködésben György László, Csizmadia Tamás, Bakk Bálint, Santo Martin, valamint a Makronóm Intézet versenyképességi kutatócsoportjának munkatársai.