Mi alapján döntöttél az érettségi előtt, hogy merre tanulj tovább?

Hirtelen jött döntés volt, hogy ezt az utat és egyetemet választottam. A Schulek Frigyes Építőipari Technikumban tanultam és építészmérnöknek készültem. Sokat dolgoztam felszolgálóként a középiskolás éveim alatt, ahol a kollégáim először csak viccelődve, majd egészen komolyan kérdezték, hogy miért is nem döntöttem valamilyen humán szakirány mellett. Egy beszélgetésnél jött az az ötlet, hogy egész remek jogász lenne belőlem, és attól a naptól kezdve ez nem hagyott nyugodni. Amikor az osztálytársaimmal Győrben jártunk nyílt napon, nem az építész műteremházat látogattam meg, hanem elosontam a jogi karra. Olyan mély benyomást tett rám az a látogatás, hogy ott helyben el is döntöttem, beadom a jelentkezést a Széchenyi István Egyetem jogászképzésére.

Milyen kompetenciákra van szükség az osztatlan jogászképzésen, és ezek hogyan kamatoztathatók a tanulmányokban, majd a munkaerőpiacon?

Szerintem a legfontosabb az alázat és az elkötelezettség. Ehhez a szakmához kell a hivatástudat és a tisztelet azon szakemberek felé, akik átadják nekünk a legjobb tudásukat. Még középiskolásként megkérdeztem egy joghallgatót, mi kell ahhoz, hogy valaki sikeresen, ép lélekkel abszolválni tudja a jogi tanulmányokat. „Ez legyen a hobbid” – és igaza volt. Ha az ember szereti, amit tanul, akkor nem érzi tehernek a belefektetett munkát és elvesztegetett időnek ezt az öt évet.

Szükség van még időmenedzsmentre és hatalmas önuralomra, mert azt azért nem szabad elfelejteni, hogy nem kis mennyiséget kell elsajátítani. De az egy tévhit, hogy itt éjjel-nappal magolni kell. Ha az ember elsajátítja a rendszerben gondolkodás képességét, akkor már csak a jogi terminológiát kell megtanulni helyesen használni. Ehhez értő olvasás és gyakorlati példák kellenek, így csupán a fogalommeghatározásokat nem lehet megúszni magolás nélkül.

Én erősségemnek érzem a rendszerben való kritikus gondolkodást és a jó kommunikációs készségemet: „jó beszélőke” nélkül nem lehet elvégezni a jogot, de ez szerencsére egy fejleszthető képesség. Emellett hasznos, hogy kitartó vagyok, segítőkész és együttműködő.

Hogyan kerültél kapcsolatba az MCC-vel? Milyen lehetőségekhez jutsz a programon keresztül?

Amikor felvettek az egyetemre, még azon a héten hívtak ezzel a lehetőséggel kapcsolatban. Gondolkodás nélkül beadtam a pályázatomat, ami nagyon jó döntésnek bizonyult. Fantasztikus embereket ismerhettem meg az MCC-n keresztül, igazi mentorokat, remek barátokat. Itt egy olyan, intellektuálisan felemelő közegbe kerültem, ahol mindennap érzem a vágyat a fejlődésre, az új információkra, kihívásokra. Ez egy életstílus lesz azoknak, akik nyitottak, emellett erős alapot és lendületet adhat egy sikeres karrierúthoz.

A tanulmányutak jelentik számomra a legnagyobb lehetőséget, mivel az MCC előtt nem igazán volt lehetőségem utazni, főleg nem szakmai közegben. Továbbá a hallgatóknak több a publikációs, illetve a kapcsolatépítési lehetősége, aminek a kedvező kihatásait meg is tapasztalhattam. A kurzusokon pedig elmélyedhetünk egy-egy témában, és egy másik perspektívából is megérthetjük, megtapasztalhatjuk azt, amit az egyetemi órákon tanulunk.

Miből áll a nevelőtanári munkásságod? Mi motivál abban, hogy a kiemelkedő tanulmányi eredményeid elérése mellett is aktívan végezd?

A nevelőtanárság számomra egyszerre jelent felelősséget és elismerést. Azért kerültem ebbe a helyzetbe, mert az első évemben mindenek elé helyeztem az MCC-s közösséget. Otthont adott nekem ez a közeg. Kérdés nélkül álltam rendelkezésére mind a társaimnak, mind a munkavállalóknak, és ez a mai napig nem változott. Úgy érzem, hogy a munkám részét képezi az is, hogy jó hírét vigyem az intézménynek, valamint a belső közösséget is megerősítsem ebben a hitben a keményebb időszakokban, amikor sok a tanulnivaló és vannak kisebb-nagyobb feszültségek.

A feladataim között szerepel az új évfolyam integrálása az helyi közösségbe, az egyetemi életbe, mindezt mentorálással, egyéni konzultációkkal, azaz bármikor fordulhatnak hozzám problémákkal. Részben menedzseri feladatokat is ellátok, mivel figyelemmel kísérem az itteni szakmai és diákprojekt-eseményeket, segítek ezek összehangolásában és megszervezésében. Az év vége felé közeledve pedig a toborzásban segédkezem, valamint részt veszek a felvételiken és bátorítom a jelentkezőket: mosollyal és izgalmas kérdésekkel.

Mik a terveid a jövőre nézve?

Nincs pontos elképzelésem. Az egyik legnagyobb hajtóerőm a tanulásban, hogy nincs olyan ágazata a jognak, amiben ne dolgoznék szívesen. Egyelőre inkább a közjog felé hajlok, de az alkotmányjog is érdekel. Nem szeretem determinálni, hogy hol képzelem el magam: hiszek abban, hogy közvetlenséggel, odaadással és sok munkával oda fogok kerülni, ahová kell.

Jelenleg az egyetemen kutatok, versenyzem, és az elmúlt félévben a Magyar–Német Ifjúságért Egyesület megbízásából dolgoztam stratégiai csapattagként egy nagy projekten, ami részben a tanulmányaimhoz kapcsolódóan is hordozott magával gyakorlati tapasztalatot. Sikerült jobban elmélyülnöm a parlamenti munkában: az SZE jogi karának oktatóival közösen megírtam a Magyar–Német Ifjúsági Parlament ügyrendjét, továbbá nagy örömömre én kaptam meg feladatként a plenáris ülés első felének levezetését és az Ügyrendi Bizottság vezetését társelnökként.

Mennyire jut időd magadra, szórakozásra az egyetem, az MCC, a nevelőtanári munka mellett?

Ha ki kell emelni valamit, amiben a leginkább fejlődnöm kéne, az a szabadidő és a pihenés felmagasztalása. Nem szánok elég időt magamra és a kikapcsolódásra, ami néha komoly kimerüléshez vezet. Ha viszont mégis marad néhány szabad órám, akkor a barátaimmal találkozom és feltöltődöm a mély beszélgetések adta jó érzésekkel, valamint hazamegyek társasozni és zenélni, énekelni a családommal. Ezenkívül próbálok újra visszatalálni a rendszeres futáshoz, mivel épp a 2026-os Ultrabalatonra készülök.

Mit tanácsolsz azoknak, akik bizonytalanok a jogászképzés melletti döntésben, és mit azoknak, akiket frissen vettek fel a szakra?

Sokan meglepődnek azon, miről is szól valójában ez az életpálya, de akit egyszer beszippant ez a légkör, az nehezen szabadul. A bizonytalankodóknak azt tanácsolom, hogy jól nézzenek utána a különféle jogászi hivatásrendek munkájának, valamint olvassanak tudományos folyóiratokat, és tájékozódjanak. A frissen felvettek pedig ne kérdőjelezzék meg magukat minden akadálynál és kudarcnál, inkább beszélgessenek sokat az oktatókkal, építsenek valódi szakmai és baráti kapcsolatokat más hallgatókkal. Talán az egyik legnagyobb előnye a Széchenyi István Egyetemnek, hogy az oktatók és a diákok között valódi, tartós és élő mentor-mentorált kapcsolat alakulhat ki, ami a tanulmányaink és a jövőnk szempontjából is kulcsfontosságú.

Illés Borbála

• A Széchenyi István Egyetem harmadéves joghallgatója, az MCC Jogi Iskola diákja, nevelőtanár.
• Önkéntesként részt vett az Európai Szolidaritási Testület által támogatott A szabadság hangjai: fiatalok a Páneurópai Piknik emlékének megőrzéséért című projektben.
• Kutatási területe az alkotmányjog, különös tekintettel a jogállamiság, a különleges jogrend kérdéskörére és az ifjúsági érdekképviselet parlamenti formáira.
• Digitális műszaki rajzolói végzettséget is szerzett.