Mi vezette Önt a tehetséggondozás és az oktatási programok világa felé, és hogyan alakult a pályája a jelenlegi szerepéig? Hogyan kapcsolható a jelenlegi munkássága a korábbi alkalmazott nyelvészeti kutatásához?

Elsősorban tanár vagyok, egész életemet a diákokkal való foglalkozás – tanítás, tanárképzés, versenyszervezés és -felkészítés, szakkörök vezetése – töltötte meg. Tanítottam általános iskolában, középiskolában és az egyetemen is, így minden korosztályt tekintve van tanítási tapasztalatom. Magyartanárként nagyon nehéz megítélni azt, hogy az ember inkább az irodalmat vagy inkább a nyelvészetet tekinti jobban a sajátjának. Az alkalmazott nyelvészethez úgy jutottam el, hogy mindig is szerettem foglalkozni azzal, hogy ki, mikor, mit és mennyit beszél, valamint hogy ezt milyen tényezők befolyásolják.

A kutatásaim az osztálytermi kommunikációhoz kapcsolódnak, ezen belül is ahhoz, hogy a diákok és a tanár beszéde milyen arányú, foglalkoztam továbbá azzal is, hogy a tanulók milyen típusú megnyilatkozásokat tesznek az osztályteremben, ezek milyen típusú gondolkodási folyamatokat tükröznek és hogy milyen tényezők (pl. az órán alkalmazott munkaforma) vannak hatással rájuk. Az eredményeket és az ezek alapján megfogalmazott következtetéseket is figyelembe véve a jelenlegi munkámban ez többféle úton jelenik meg. Az egyik például, hogy a tanulók a Középiskolás Programban (KP) olyan formátumokban tanulhatnak, ahol lehetőségük van elmondani a véleményüket, megfogalmazni a gondolataikat, okosan kérdezni, konstruktívan vitatkozni egymással. Vagyis a diákok együtt tanulva, közösen gondolkodva fejlődhetnek.

Hogyan mutatná be röviden a Középiskolás Programot azoknak a diákoknak, akik most hallanak róla először?

A Középiskolás Program egy olyan hely, ahol a Kárpát-medence minden szegletéből érkező, motivált és a világra nyitott fiatalok tanulnak és fejlődnek együtt, egy közösségben. A programban való részvétel segít megtalálni a diákok saját útját, egyfajta beavatás a felnőtt életben várható kihívásokra. Ugyanakkor ez a közösség nemcsak a lehetőségek tere, hanem egy értékrendbe való belépés is: a résztvevők megismerkednek a magyar és európai műveltség alapjaival, a hagyomány tiszteletével, valamint a személyes felelősség és a szolgálat jelentőségével. A programban a diákok nem csupán önmagukat keresik, hanem felismerik helyüket és mozgásterüket egy náluk nagyobb közösségben – családban, nemzetben, kultúrában.

A Középiskolás Program célja, hogy olyan fiatalokat neveljen, akik képesek önállóan gondolkodni, világosan és felelősen megszólalni, miközben szilárd erkölcsi és kulturális alapokra építik döntéseiket. Itt a fejlődés nem pusztán egyéni feladat, hanem közös ügy: egymásra figyelő, egymást formáló, egymás sikereinek örülő közösségben történik.

Milyen diákok jelentkeznek leggyakrabban a programba, és mit tapasztal, mi motiválja őket leginkább?

A KP-ba azok a diákok jelentkeznek, akik kíváncsiak, folyamatosan keresik a lehetőségeket arra, hogy fejlődjenek. Olyan fiatalok, akik a középiskolai tanulmányok mellett vállalják azt a plusz terhelést, ami kiszélesítheti számukra a tudományos és kulturális horizontot, igyekeznek megérteni a világ mélyebb összefüggéseit, és készek munkát fektetni saját képességeik kibontakoztatásába. Tapasztalatom szerint leginkább a közösségben való tanulás vonzza őket: az a közeg, ahol a közös célok, a kihívások és akár a versenyhelyzetek nem egymás legyőzéséről, hanem egymás erősítéséről szólnak. A program olyan teret ad, ahol a teljesítmény és az együttműködés nem ellentétjei egymásnak, hanem egymást kiegészítő értékek.

Milyen konkrét lehetőségeket kapnak a résztvevők – akár szakmai, akár közösségi szempontból?

A tanulók iskolai időn túli foglalkozásokon vehetnek részt hétköznapokon és hétvégén egyaránt. Workshopok, plenáris előadások, tudományos konferenciához hasonló napok, nemzetközi tanulmányutak, nyári és téli táborok és ösztöndíj színesítik a KP-s diákok hétköznapjait. Ezek a lehetőségek azonban nem pusztán programok egymás után, hanem tudatosan felépített alkalmak a szellemi és jellembeli fejlődésre. A diákok megtanulnak kérdezni, érvelni és felelősen gondolkodni, miközben a komolyabb, elmélyült munka iránti igény is megerősödik bennük. A közösségi alkalmak – táborok, közös utazások, beszélgetések – pedig olyan tapasztalatokat adnak, amelyek túlmutatnak az iskolai kereteken: barátságok, példaképek és közös élmények formálják a résztvevőket. A nemzetközi tapasztalatok különösen fontosak, mert segítenek elhelyezni saját kultúránkat a tágabb világban, miközben megerősítik az identitás, a határokon átívelő összetartozástudatát. A program egészének egyik legnagyobb értéke, hogy a diákok nem elszigetelt lehetőségeket kapnak, hanem egy olyan összefüggő utat, amelyben a tudás, a közösség és a személyes felelősségvállalás egymást erősítve van jelen.

Miben fejlődnek leginkább a programban részt vevő diákok? Mi az a plusz, amit az iskola mellett itt kaphatnak meg?

A diákok egyéni mentorálásban részesülnek, amelyek által a pályaválasztási döntésüket tudatosabban hozhatják meg, miközben folyamatosan reflektálnak a saját fejlődésükre. A program legnagyobb hozzáadott értéke azonban abban rejlik, hogy nem csupán információt ad, hanem iránytűt is: segíti a fiatalokat abban, hogy képességeiket, érdeklődésüket és lehetőségeiket egy tágabb életrendbe illesszék. A mentorálás során nemcsak azt tanulják meg, hogy „merre tovább”, hanem azt is, hogy miért érdemes egy adott utat választani, és milyen felelősséggel jár egy döntés.

Jelentős fejlődés tapasztalható az önálló gondolkodásban, a megszólalás bátorságában és minőségében, valamint a kitartásban. A diákok megtanulják, hogy a valódi teljesítmény időt, fegyelmet és következetességet igényel – és hogy a kudarc nem kerülendő, hanem a fejlődés része. Itt nemcsak tudást szereznek, hanem jellemet is formálnak – megtapasztalják, mit jelent felelősen élni a tehetséggel, és hogyan lehet azt mások javára fordítani.

Vigassyné Asztalos Anikó

• Az MCC Középiskolás Programjának (KP) vezetője.
• Doktori fokozatát alkalmazott nyelvészetből szerezte, disszertációja középpontjában a diákok tanórai beszédtevékenységének elemzése állt.
• Tagja a Szemere Gyula anyanyelv-pedagógia kutatócsoportnak.
• Tapasztalata van az általános iskolai, a középiskolai és az egyetemi oktatásban, valamint a tudományszervezésben és a közösségépítésben is.
• Szabadidejében szívesen olvas, horgol, fut, kirándul, tájképeket fest, legózik és főz.

Még több értékes tartalom vár!

Az UNI in&out 2026 nyár kiadványban olyan témákban mélyedhetsz el, amik valóban számítanak – oktatásról, jövőről, karrierről. Digitális és print formátumban is elérhető a shop.uniside.hu oldalon!