Mad God (2021)

Phil Tippett neve azoknak is ismerős lehet, akik kevésbé követik a filmes trükktechnika világát. Dolgozott a Csillagok háborúja filmeken, az Indiana Jones sorozaton és a Jurassic Parkon is, vagyis pályája során jó néhány olyan produkcióban vett részt, amelyek látványvilága filmtörténetet írt. A saját animációs film ötlete már az 1980-as évek végén megszületett benne, ám a megvalósítás évtizedeken át húzódott. A Mad God végül 2021-ben készült el, és a produkciót ismerve már világos, miért nehéz egy ilyen projekthez hagyományos stúdiót találni. Tippett filmje lenyűgöző, ugyanakkor minden szempontból szokatlan és kifejezetten próbára teszi a nézőt. Hagyományos történetet alig kapunk. Egy baljós figura egyre mélyebbre ereszkedik egy föld alatti világban, ahol egymás után tárulnak fel előtte egy groteszk pokol különböző bugyrai. A Mad God elsősorban képekben mesél. Bizarr lények, nyomasztó tájak és egészen meghökkentő jelenetek követik egymást, miközben a film szinte folyamatosan új vizuális ötletekkel áll elő. Könnyű befogadásra aligha számíthatunk, látványvilága viszont olyan különleges és kreatív, hogy már önmagában ezért is érdemes látni.

A disznó órája (1993)

A középkorról szóló filmek többsége előszeretettel időzik a háborúknál, a járványoknál és az inkvizíciónál. Pedig az átlagos hétköznapok is elég alapanyagot tudnának adni egy jó történethez. A disznó órája éppen ebbe a ritkábban látott világba vezet be, ahol a mai szemmel meghökkentő szokások a mindennapi élet természetes részének számítottak. A nyitójelenet rögtön jelzi, milyen filmre érkeztünk. Egy szamarat készülnek felakasztani a falu népe előtt, ám az utolsó pillanatban kiderül, hogy az állat ártatlan, így megmenekül. A jelenet bármennyire abszurdnak tűnik, történelmi alapja van: a középkori Európában állatokat is bíróság elé állíthattak. Colin Firth egy fiatal ügyvédet alakít, aki hamarosan maga is egy egészen szokatlan per közepén találja magát: egy gyilkossággal vádolt disznó védelmét bízzák rá. A film ebből a bizarr alaphelyzetből indulva mutatja meg a kor jogrendjét, babonáit, társadalmi viszonyait és hétköznapi furcsaságait, miközben végig megőrzi játékos, fekete humorú hangulatát. Kevés alkotás fest ennyire színes és szórakoztató képet a középkori Európáról.

Old Henry (2021)

A western halálát már sokszor bejelentették, és tény, hogy a műfaj messze került egykori fénykorától. Volt idő, amikor a cowboyok olyan biztos közönségcsalogatónak számítottak, mint ma a szuperhősök. Nagyszabású vadnyugati filmekből viszont ma már jóval kevesebb készül. A műfaj inkább kisebb, visszafogottabb produkciókban él tovább. Időről időre azonban így is felbukkan egy-egy remek darab. Az Old Henry pontosan ilyen. A történet nagyrészt egy magányos faház körül játszódik, valahol a semmi közepén. Itt él visszavonultan Henry, aki csendes életet próbál élni, mígnem egy sebesült, gyanús idegen bukkan fel a földjén, és vele együtt a baj is megérkezik. Az Old Henry remek példa arra, mennyire kevésből is lehet feszült és emlékezetes filmet készíteni. Néhány szereplő, pár helyszín és minden látványos trükközés helyett pontosan felépített jelenetek viszik előre a történetet. Mire elérkezik a finálé, a kezdetben nyugodt westernből olyan feszült leszámolás kerekedik, hogy szinte vibrál a levegő.