Sok szó esik az utóbbi időben az energiaárakról, a spórolásról és a rezsiről. Mindez az egyetemeket sem kíméli, számos intézmény több korlátozó intézkedést is bevezetett, beleértve pár kollégium bezárását is. Arról azonban kevés szó esik, miként érinti mindez azokat, akik az egyetem lényegét jelentik, azaz a hallgatókat.

Cikkünkben három hallgatót kérdeztünk kihívásaikról és arról, hogy merre keresik a megoldást.

Sok hallgatónak a kollégium nemcsak egy megállót jelent hétközben, ahova a hosszú napok után be tud esni anélkül, hogy haza kellene ingáznia. A többségnek a kollégiumi lakhatás nem egyszerűen hasznos, hanem létfontosságú, és ennek sokféle oka lehet. Valakit a munka köt a városhoz, ami nélkül nem tudná magát és a tanulmányait finanszírozni. Valakinek pedig olyanok a családi körülményei, hogy nemigen mehet haza, sőt akár még az is lehet, hogy nincs is hova.

Több különböző szakra járó egyetemistát kérdeztünk arról, hogyan érinti őket a mai nehéz energiavészhelyzet. Válaszaikból egyértelműen kiderül, mennyire egyéni kihívásokkal néznek szembe, gyakran olyanokkal, amelyekre nem is gondolnánk.

Forrás: Pexels

„Visszalépésnek érezném a hazaköltözést” – Janka, nyelvszakos hallgató

Amikor először bejelentették a spórolással kapcsolatos intézkedéseket, nem értettem, miért a kollégium bezárása az első lépés. Hiszen nagyon sokunknak ez az egyetlen elérhető lehetősége lakhatásra az egyetem közelében. Én személy szerint nem tudok visszaköltözni a szüleimhez, így azonnal munkát kell keresnem, valamint albérletet is. Nagyon aggaszt, hogy ki tudom-e majd fizetni az egyetem melletti munkából a megemelkedett energiaárak miatt. Hazaköltözni sok szempontból nehéz lenne. Nemcsak, hogy nagyon sokat kellene utaznom, hanem a környezet sem olyan, ahol a tanulmányaimra tudnék koncentrálni. Nincs jó kapcsolatom a szüleimmel, és visszalépésnek is érezném a hazaköltözést az eddigi, önálló életemhez képest.

Megoldáskeresés közben megfordult a fejemben, hogy megpróbálok bekerülni egy másik kollégiumba, amelyik nem zár be, de végül máshogy döntöttem. Igaz, hogy méltányossági kérelem útján lesznek hallgatók, akik maradhatnak a kollégiumban, de ezek feltételeit még nem ismerjük. Ennyi bizonytalanság nem fért bele nekem. Végül a munka és az albérlet mellett döntöttem, de nagyon nehéz a keresés, elképesztő árakon kínálják a szobákat. Ha nem találok megfelelőt, akkor marad, hogy a barátaim kanapéján húzom meg magam, vagy hazaköltözöm csak a vizsgaidőszakra.

„Egy ígéretet szegtek meg” – Lili, közgazdász hallgató

Amikor meghallottam a hírt, kétségbeesetten néztem ki a fejemből. Az egyetlen kérdésem az volt, hogy most mégis mi lesz. Hosszú évek óta nem lakom otthon, és amikor egyetemre mentem, édesanyám kisebb albérletbe költözött, így nekem ott konkrétan nincs szobám. Ritkán járok haza, de amikor ott vagyok, a húgom szobájában alszom, ő pedig anya szobájába költözik. Nekem egyszerűen nincs már ott helyem, mivel nem lakom ott. Édesapámnál ugyanez a helyzet. Amikor a Covid miatt először haza kellett költöznöm a kollégiumból, nem igazán ment újra az együttélés a családdal. Nagyon sok konfliktusom volt anyával, így végül hónapokig a kanapén kellett aludnom apámnál. A hazaköltözés miatti problémák, és az étkezési zavaraim miatt a gólya koromban felszedett 10 kilót otthon le is adtam. Egyáltalán nem ettem. Ezért nem szeretnék hazamenni.

A pánik utáni megoldáskeresés során először még nem gondolkoztam albérleten. Szerettem volna egy barátnőmmel együtt maradni. Volt arról szó, hogy apáéknál meghúzzuk magunkat egy rövid ideig, de ez nem lett volna hosszútávon fenntartható. Amikor bejelentették, hogy tovább zárva lesz a koli, mint eredetileg mondták, akkor kezdtünk el albérletet keresni, ami elég nagy kaland. Sokkal drágább, mint gondoltuk, egyfolytában mennek fel az árak. A legtöbb hirdetőt el sem érjük. Még mindig keresünk, több hirdetővel is kapcsolatban állunk. Szerintem becsület kérdése az egész. Egy ígéretet szegtek meg azzal, hogy minket kiraknak a koliból.

Forrás: Pexels

Janka és Lili válaszaiból olyan problémákba nyerhetünk betekintést, amelyek nem láthatóak, amikor számokról és intézkedésekről olvasunk, így nem is csoda, ha könnyen el tudjuk felejteni: minden új szabály mögött emberi sorsok vannak. A történet másik oldalán azonban vannak olyan hallgatók is, akik maguk is érintettek, és talán éppen ezért próbálnak mindent bevetni, hogy társaiknak segítsenek.

A lehető legelőnyösebb megállapodást szeretnénk megkötni az egyetemmel – Peti, HÖK-ös hallgató

A hallgatókat egyértelműen hátrányosan érinti a kollégiumok bezárása, hiszen sokan dolgoznak, vagy további tanulmányokat is folytatnak. Vannak olyan esetek is, amikor szociális okok miatt nem tudnak a hallgatók, vagy nincs is hova hazamenniük. A hosszadalmas otthonlét nem megoldható akkor sem, ha Budapesthez kötötten dolgoznak. Esetleg más tanulmányok esetén továbbra is jelenlétben kell részt venniük az oktatásban. Javasoltuk, hogy legyenek méltányossági esetek, vagy valamilyen átmeneti megoldás, hiszen sokan nem tudják kifizetni a kollégiumhoz képest háromszoros vagy négyszeres árú albérleteket.

A hallgatók még azt is vállalnák, hogy magasabb összeget fizetnek a kollégiumért, csak ne kelljen hazaköltözniük. Ha a kollégium bezártságának az időszaka alatt felmerül a jelenléti vizsgáztatás, vagy oktatás lehetősége, az komoly többletkötelezettséget ró a hallgatókra. Ha az egyetem jelenléti oktatást, vagy vizsgáztatást szeretne, akkor vállalnia kell, hogy elhelyezést biztosít a hallgatóknak. Természetesen a HÖK segít alternatív szálláslehetőségeket keresni, albérletet, diákszállást, Airbnb-t ajánlunk nekik. Jelenleg a fő vonalunk, hogy a lehető legelőnyösebb megállapodást tudjuk kötni az egyetemmel, és minél többen maradhassanak a kollégiumban szociális alapon, az ösztöndíjak kiosztásához hasonlóan.

Ahogy Peti, HÖK-ös megszólaló is említette, az egyetemek részéről kézenfekvő megoldás a számlák csökkentésére a kollégiumi létszámcsökkentés és bezárás. Azt viszont nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ezzel százak kerülnek nehéz helyzetbe. A személyes és egyéni történeteken keresztül beleláthatunk abba, hogy az egyetemek döntései további megoldáskeresésére ösztönzik a hallgatókat.