Mikor fogalmazódott meg benned, hogy építészmérnök legyél?

Már kiskoromban tudtam, hogy valamilyen mérnöki pályára szeretnék menni, de nem tudom, hogy honnan jött az elképzelés, mert a felmenőim között nincs olyan, aki ezen a pályán helyezkedett volna el.

A váci Madách Imre Gimnáziumban jól mentek a reáltárgyak, és nagyon szerettem rajzolni. Az építészet viszont elérhetetlennek és nagyon nehéznek is tűnt. Végül a nyílt nap során (az akkori Szent István Egyetemen, ma Óbudai Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Kar) vált számomra egyértelművé, hogy ez az, amivel foglalkozni szeretnék. Akkoriban a BME-re is jártak barátaim, de az Ybl összességében szimpatikusabb volt. Visszatekintve úgy érzem, hogy akkor a legjobb döntést hoztam.

Akkor teljesen egyenes út vezetett a Szent István Egyetem építész Karára?

Mielőtt felvételiztem az egyetemre elvégeztem egy lakberendező OKJ-t mert úgy voltam vele, hogy az egyetem előtt szerettem volna egy ahhoz közel álló szakmában tudást szerezni.

Nagyon sokan rajz előkészítőre jártak, de én azt gondoltam, hogy jobb, ha nem csak ezt a jellegű rajztudást szerzem meg, hanem lesz egy végzettségem is, ami az egyetemhez is jó alapokat adott.

Liebhardt Cintia, háromdiplomás építészmérnök.

Az egyetem mennyire váltotta be az elképzeléseidet?

Az első félév szuper volt, sokan építőipari szakközépből jöttek, sokan gimnáziumból, de én az OKJ-s végzettségemmel teljesen fel voltam készülve.

A közösség nagyon jó volt, megvolt a csapatszellem mivel nem voltunk sokan; az építész, építőmérnök, a műszaki manager összesen volt nagyjából 50 fő.

Dolgoztál is az egyetemi évek alatt?

A második évben volt kötelező gyakorlat. Akkor azt mondták, h az Épkar Zrt.-nél úgy veszik fel a munkaerőt, hogy az első hónapot az építkezés területén kell tölteni. Ez nagyon megtetszett. Így az irodisták is megtapasztalják, hogy milyen érzés kint lenni egy építkezésen, ezáltal máshogy áll mindenki a munkához.

Segédmunkásként mindent volt lehetőségünk kipróbálni, bontottunk, burkoltunk, készítettünk dryvit rendszerű szigetelést. Annyira megtetszett ez, hogy következő évben is oda mentem dolgozni, az első héten az irodában kezdtem, ahol mennységszámítást kellett végezni, de utána visszakértem magam a terepre.

Az alapképzés alatt odafigyeltem arra, hogy év közben csak a tanulásra tudjak koncentrálni, és csak nyaranta dolgoztam.

A mesterképzés, ami csak a csütörtök-pénteket foglalta le, ott márt tudtam dolgozni is mellette.

Hogyan találtál akkor munkát, hol indult a karriered?

Dévényi Tamásnál helyezkedtem el, aki az alapképzésen a diploma konzulensem volt. Ő tanított meg arra, hogy hogyan kell tervezni, és hogy nem sablonházakból kell kiindulni, hanem meg kell vizsgálni a hely történelmét, a múltját és hogy mindezt hogyan vegyítsük azzal, amit a megrendelő szeretne. Annak, amit a tervezésről tudok, legalább a 80 százalékát tőle tanultam.

Meddig dolgoztál nála?

Abban a két évben, amíg a mesterre jártam. Aztán a COVID-19 kezdeténél elváltak útjaink, de ez nem is jött ki rosszul, mert a diplomamunkám elkészítésére tudtam így fordítani a teljes energiámat.

A mesterdiplomával a kezedben hogy vágtál bele az álláskeresésbe?

Megpályáztam több állást és 9 vagy 10 interjún vettem részt. Az MG építész irodánál az interjúztatás folyamata is nagyon érdekes volt, ami teljesen életszerű is.

A már ott dolgozó emberek interjúztattak először, ez kimondottan tetszett, hogy nem a főnök, hanem a későbbi kollégák voltak ott, és nem éreztem, hogy valaki magasabban áll a másiknál a ranglétrán. Végül is ők tettek ajánlatot a főnök felé, és én utána kerültem csak a vezetőséghez. Aztán felvettek és úgy alakult, hogy rögtön az elején kaptam is egy projektvezetői feladatot.

Amikor odakerültem már körülbelül egy hónapja indult a Nyugati pályaudvar tetőszerkezetének a felújítása, de aki azt csinálta kilépett az irodából, mert vidékre költözött. Ezt a munkát valakinek el kellett vállalnia, és végül én jelentkeztem erre a feladatra. A következő percben pedig azon kaptam magam, hogy a Nyugati pályaudvar tetején állok és nézem a tetőszerkezetet. Az első pár hónapban egyedül csináltam, a kezdeti feladatokra elég volt egy ember. Haladt minden a maga medrében, én is belerázódtam. Amikor elkezdődött a bontás, akkor derült ki, hogy mi is van a felszín alatt, és így jött be egyszerre több feladat. Az eredeti szerződés szerint úgy volt, hogy csak a koronázó párkányig újítjuk fel az épületet, aztán például a teljes belső homlokzatot is hozzávettük a szerződéshez. Amikor bejöttek a plusz feladatok, akkor kevés voltam már egyedül ehhez a volumenhez.

Most, hogy áll a projekt?

Az első bővített ütem tavaly ősszel elkészült, most tértünk át a főhomlokzati két pilonépületre.

Pont most fog kezdődni a második torony felújítása is, ez várhatóan ősszel készül el. Még nincs kizárva egy harmadik ütem sem.

Mit tanácsolnál annak, aki most kezdi az egyetemet?

Ne azért csináljon valaki egy szakmát, mert akár a szülei, akár a barátai azt mondják, hanem azért, mert valóban szeretné csinálni. A közösségi élet mellett nagyon fontos a tanulás, amit a legegyszerűbben úgy lehet végezni, ha az ember szereti az adott szakmát. Csak úgy lehet jól tanulni. A másik, ami nagyon fontos, az a naprakész tudás.

Számodra mi volt a legjobb élmény az egyetemi évek alatt?

Az egyetem elvégzése után kezdtem el azt érezni, hogy tájékozottabb lettem az élet dolgait illetően. Az egyetemen már ott van az élet sokszínűsége és a lehetőség a széleskörű informáltságra és arra hogy nagyonsokféle emberrel találkozhassunk és beszélgethessünk. Valóban nem a diploma tesz valakit okossá, de azok a lehetőségek, amik az egyetemi évek alatt adódnak, azzal az életre való tudásra lehet szert tenni. Erre a gimnáziumi évek utáni korban lehet igazán megérni.

Mi volt a legnehezebb ezekben az években?

Én végül időben fejeztem be az egyetemet, mert nem engedhettem meg magamnak a halasztást. Viszont a mesterképzés alatt azért volt olyan, hogy úgy éreztem, tartani kellene egy kis szünetet. Végül édesanyám segített átlendülni, de akkor ez nagyon nehéznek tűnt.

Mit gondolsz a munka melletti tanulásról?

Szerintem az a legjobb helyzet, ha a munkáltató támogatja a szakirányú tanulmányokat vagy nyelvi továbbképzéseket.

Nekem 2022 januárjában jött a munkahelyen belül egy lehetőség, hogy továbbképzésen vehetek részt.

Kerestem szakmérnöki képzéseket, a műemlékvédelmi szakmérnök, és a BIM szakmérnöki képzés között vívódtam. Én a BIM-et választottam, ez egy egy éves képzés, amit Pécsett végeztem és nagyon jó döntésnek bizonyult. Ez egy más tervezési mód, mint amit eddig követtünk. Nagyon hasznos tudást ad , lényegében a helyes használat esetén minden szereplőnek, aki részt vesz egy építmény létrehozásában vagy üzemeltetésében, lehetővé teszi a virtuális térben történő együttműködést. Így egy ellenőrzött folyamatban tud mindenki egyszerre dolgozni, olyan a modell, mint egy épület digitális ikertestvére.

Jelenleg milyen kihívások előtt állsz?

Amikor megcsináltam a szakdolgozatomat a szakmérnökin, a bírálóm Kovács Ádám volt. Most felkért arra, hogy a BME-n az egyik szakdolgozónál legyek opponens. Nagy megtiszteltetés ez számomra egy BIM szakmérnök szakdolgozatnál.

Mit üzennél annak, aki most készül az egyetemre?

Most költöztem Vácról Budapestre, és nem hoztam magammal televíziót, sőt ha a munkám megengedné még ennél is kevesebb időt töltenék a közösségi médiában. Az életben a valós élményekre fogunk emlékezni, és nem a digitálisra. Fontos a való életben együtt töltött idő.