Ez a cikk eredetileg az UNI in&out 2025-ös nyári számában jelent meg.

Mi vezérelt erre a pályára?

Bár kiskoromtól orvos szerettem volna lenni, 15-16 éves koromban elbizonytalanodtam: vajon tényleg orvos akarok lenni, vagy ez csak egy gyerekkori berögződés? Hiszen a színészet és az éneklés mindig hatalmas szenvedélyem volt. Ez a dilemmám komoly belső válságot okozott. Nem tudtam, merre induljak, ezért hosszú hónapokon át gondolkodtam. Egyik biológia órán disznószívet boncoltunk, és váratlanul ugyanazt a szenvedélyt éreztem, mint a színészet iránt. Rájöttem, hogy mindkettő fontos számomra, és hogy a döntésem nem mások elvárásairól szól, hanem arról, én mit érzek igazán. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy „hobbi orvos” nem létezik, ugyanakkor orvosként korántsem kell elengednem a színészetet. Megfogadtam, hogy akármilyen nehéz is lesz, a színészet mindig az életem része marad.

Akik nem látnak bele az orvosképzésbe, hajlamosak azt hinni, egy orvostanhallgatónak a tanuláson kívül nem jut semmi másra ideje. Te is találkoztál ezzel a sztereotipiával?

Részben a TikTok-csatornámat is ezért indítottam el. Láttam, mennyi tabu övezi az orvosi egyetemet. Valóban sokan azt hiszik, hogy az orvostanhallgatóknak nincs magánélete. A célom pedig az volt, hogy megmutassam: ez nem igaz. Igen, rengeteget kell tanulni, de ez nem egy börtön. Egy jó időbeosztással és hatékony menedzsmenttel bárki megtalálhatja az egyensúlyt, és sok mindenre maradhat ideje.

Járványidőszakban kezdted az egyetemet. Hogy élted meg?

Az első év minden orvostanhallgatónak nehéz, ebbe bele kell szokni. De járványidőszakban ez hatványozottabban igaz. Online tanultunk, de az nem elég, így nyáron be kellett járnunk a boncterembe pótolni.

Kialakult már benned, hogy milyen szakorvosnak tanulnál?

Jelenleg szülész-nőgyógyász szeretnék lenni, de az út idáig sok fordulatot vett. A végső döntést egy amerikai kórházban töltött két hónap hozta meg. Ott láttam életem első szülését. Végigsírtam. Gyönyörű volt. Abban a pillanatban éreztem először azt, hogy megérkeztem. Nem volt több kérdés, nem volt több bizonytalanság – ez az, amit csinálni szeretnék. Most a Baross utcai klinikára jelentkeztem egy hathetes szülészeti gyakorlatra. Amerikában nem asszisztálhattam műtőben, de most remélem, hogy végre megtehetem. Együttműködhettem az Endometriózis Magyarországgal, ami óriási élmény volt. Nagyon sok nő küzd ezzel a betegséggel, mégis sokan nem kapnak időben diagnózist. Ha egy videóm miatt akár csak egyvalaki felismeri a saját tüneteit, és orvoshoz fordul, már megérte.

Orvosként Magyarországon szeretnél praktizálni?

Alapvetően szeretnék itthon maradni, de sokszor elgondolkodom a külföldi, rövidtávú lehetőségeken is. Negyed-ötödévesen már motoszkált bennem, hogy talán ki kellett volna mennem Erasmusra, de akkorra már késő volt. Aztán jött Amerika, és amikor visszatértem, hirtelen rádöbbentem, mennyi lehetőségem lett volna, amelyekkel nem éltem. Ezután egy hónapot töltöttem Ausztriában, és hatodévesként rájöttem, hogy még mindig rengeteg ajtó nyitva áll előttem – nem csak a diploma megszerzése előtt, hanem utána is. Most nyáron például Egyiptomba megyek egy ösztöndíjjal, amely lehetőséget a Budapesti Orvostanhallgatók Egyesületében tevékenykedve kaphattam meg.

A színészet iránti vonzalmad jó megtestesülése, hogy videókat gyártasz, amivel nemcsak szórakoztatsz, de sokaknak valószínűleg valóban segítesz is. Hogyan találod ki a témákat és mi motivált arra, hogy ezt elindítsd?

Ha őszinte szeretnék lenni, ez abszolút nem volt egy tervezett dolog, hogy én TikTok csatornát indítsak. Nagyon szerettem énekelni, és imádom a Disney-t, épp ezért a Covid-időszak alatt elkezdtem éneklős videókat feltölteni, úgy éreztem, jól szórakozom, és „úgysem látja senki”. Ebből szereztem az első 10-20 ezer követőmet. Aztán teljesen véletlenül felraktam egy olyan videót, ahol munkaruhában vagyok, és innentől kezdve az emberek érdeklődni kezdtek, milyen az orvosi egyetem – akkor rájöttem, mennyi kérdés és tabu övezi ezt a témakört, kezdve talán azzal a tévhittel, hogy aki orvosira jár, semmire sincsen ideje mellette. Ez adott egy olyan belső motivációt, amikor azt éreztem, én ezt szeretném megmutatni, hogy nincs így, szeretnék egyfajta betekintést adni az embereknek erről az egészről, és motiválni azt, aki esetleg ide szeretne jönni a jövőben, de nem mer, mert fél. Mind ez, mind a témák, amiket mai napig kitalálok, csak úgy jönnek maguktól, nem is szeretném, ha ez valaha erőltetett lenne – azt szeretem kirakni, ami őszintén jön belőlem.

Milyen félelmeid voltak, ha voltak ezzel kapcsolatban?

A csatornám úgy érzem, nagyon spontán alakult, majd nőtte ki magát – mivel úgy éreztem, csak magamat adom, sokáig egyáltalán nem volt félelmem ezzel kapcsolatban. Maga a TikTok, mint műfaj sokaknak egy új dolog, sokan vannak, akik ezzel nehezen barátkoznak meg. Talán ami félelemnek mondható, az az, hogy a szakmaiságra törekedve elvesztem a hitelességemet – de úgy gondolom, ha az ember magát adja, ez nem fenyegeti.

Mit szólnak a tanáraid és ők vagy mások személyesen keresnek-e meg témákkal, hogy miről beszélj a videókban?

Az első edukációs tartalom, amit készítettem, pont egy egyetemi tanárom motivációjára készült. Egészen abszurd helyzet volt, egy vizsga alkalmával említette, hogy ismeri a csatornám, és szerinte érdemes lenne ilyen irányba is tartalmat készítenem. Így az akkori vizsga témámat, az akut és krónikus hasnyálmirigy-gyulladást dolgoztam fel. Ezen felül szerencsére azt tudom mondani, hogy az esetek többségében pozitív hozzáállást tapasztalok – de sajnos volt már negatív is, ami főleg a TikTokra, mint műfajra irányult, főleg az idősebb generációnak úgy érzem, ez nehezebben feldolgozható, komolytalan.

Mi a fő célod ezzel és mik a terveid, szeretnéd-e ezt továbbfejleszteni valahogyan?

Ha végzek az egyetemen, szeretnék főleg a szakmai tartalmak felé orientálódni – de sajnos egyelőre nem tudom, hogyha elkezdek dolgozni, mennyi időm lesz a szakképzés és az ügyeletek mellett minőségi tartalmat gyártani. Ez majd a jövő zenéje.

Milyen visszajelzéseket kapsz és kiktől?

Nagyon nagy többségben pozitívak, aminek nagyon örülök – mind a barátaim, szaktársak, család részéről. Sajnos aki a közösségi médiában tevékenykedik, mindig lesznek rosszindulatú, negatív visszajelzések is, természetesen a legtöbb névtelen felhasználóktól. Ezeket az elején nagyon rosszul viseltem, aztán idővel megtanultam ezeket kezelni. Szoktak érkezni konstruktív kritikák is, amiket nagyon értékelek, azokból mindig igyekszem tanulni. Úgy gondolom, fontos megtanulni szelektálni a visszajelzések között, nem mindegy ki mondja, és hogyan mondja – ez néha nehéz tud lenni.

Névjegy

• Név: Czirják Janka
• Életkor: 24
•  Érettségi: Szent István Gimnázium, Budapest (2019)
• Egyetem: Semmelweis Egyetem végzős orvostanhallgatója, digitális tartalomgyártó
• Szak: általános orvos
• Évfolyam: 6.

Fotó: Czirják Janka

Még több értékes tartalom vár!

Az UNI in&out 2025 Nyár kiadványban olyan témákba mélyedhetsz bele, amik valóban számítanak – oktatásról, jövőről, karrierről. Digitális és print formátumban is elérhető a shop.uniside.hu oldalon!