A cikk eredetileg az UNI in&out 2026 kiadványában jelent meg.

Mi alapján döntöttél, hogy merre tanulj tovább? Milyen szempontok alakították az egyetemválasztásodat, és hogy kerültél kapcsolatba az MCC-vel?

Alapvetően érdekelt a jogászi hivatás, foglalkoztatott a társadalmi felelősségvállalás kérdése. Hogy miért Miskolcot választottam, arról az MCC győzött meg, de ez egy érdekes történet. Nyáron beszélgettem MCC-sekkel. Elmondtam, hogy megjelöltem a Miskolci Egyetemet is. Kérdezték, hogy szeretnék-e csatlakozni a programjukhoz? Sorolták, hogy mennyi lehetőséget kapnék az MCC-től: plusz tudást, külföldi ösztöndíjakat, szálláslehetőséget. Aztán elmentem egy eseményükre, egy kerékpártúrára, és nagyon megtetszett a közösség. Így átírtam a sorrendet, a Miskolci Egyetem az első helyre került, és most itt vagyok, immár harmadik éve.

Az egyik ilyen lehetőséget a vitaversenyek jelentették. Hogyan kell ezeket elképzelni? Miként hasznosíthatók az elsajátított készségek a jogászi pályán vagy a hétköznapokban?

Voltak kételyeim ezzel kapcsolatban, hogy miért is hasznos, de aztán minél többet vitáztam, rájöttem, hogy retorikai, érveléstechnikai szempontból ez rendkívül jó. Ezekre pedig minden nap szükség van: egy állásinterjún, a lehetőségek kihasználásában vagy a ranglétrán való feljebb lépésben fontos a kiállás, a logikus érvelés. Amikor erre rájöttem, még az MCC junior képzésének első félévében, akkor jelentkeztem egy nemzetközi vitázásra. Már rögtön kellett is érvelni, hogy miért szeretnék bekerülni a csapatba, és ez sikerült is: volt lehetőségem Ljubljanában, Bécsben, illetve Amszterdamban is vitázni. Alapvetően magyar csapatokat kell elképzelni, a versenyre az MCC saját teameket delegált. És így más nemzetek különféle csapatai ellen érveltünk, méghozzá brit parlamenti vitaformátumban: van egy nyitó kormány, egy nyitó ellenzék, majd egy záró kormány és egy záró ellenzék. Nyolc ember vitázik egymás ellen, és a bírói panelt kell arról meggyőzni, hogy miért a te csapatod érvelése nyerő a másik hárommal szemben. Ehhez szükséges logika és kognitív készségek is, amelyek szintén nélkülözhetetlenek a mindennapokban, pláne a jogi területeken. A jövőben diplomáciai területen szeretném folytatni a pályafutásomat, és talán ott a legfontosabb, hogy a szakemberek megfelelően képviseljék az ország érdekeit.

Ezeken kívül milyen készségekre, képességekre van szüksége annak, aki jogászi pályára, azon belül is a diplomácia útjára lép?

Magabiztosabban a jogászképzésről tudok beszélni. Úgy gondolom, hogy kell egy magas szintű társadalmi érzékenység, illetve vágy és kreativitás ahhoz, hogy a problémákra reagálhasson. Emellett kiemelendő, hogy humán beállítottságú legyen, kitartó és monotonitástűrő. Például szokás mondani, hogy az első évben a római jog dönti el, hogy kiből lesz jogász. Azt meg kell tanulni úgy, ahogy van, hiszen később arra épül a polgári vagy a büntetőjog rengeteg része. És miután napokig, hetekig kitartóan magolta, a vizsgán magabiztosan elő kell adnia, majd később érvényesülnie a jogon belül. Kettesekkel is végig lehet menni nyolc év alatt a képzésen, de akkor a végén már nem fogja szeretni, amit csinál. Márpedig az fontos, ezért is emeltem ki a társadalmi érzékenységet. Aki megszereti a jogot és szeretne is a társadalomért tenni, annak ezt a társadalom meghálálja. A diplomáciai hivatásra áttérve, ott is nagyon fontos az érveléstechnika és a kiállás. Tudni azt, hogy te nemcsak saját magadat vagy a családodat képviseled, hanem egy egész országot. És nagyon fontos a szeretet is: ha valaki diplomáciával foglalkozik, akkor a szívének a helyén kell lennie, mert egy teljes ország érdekeit viszi a vállán, annak próbál lehetőségeket teremteni, és ez egy erkölcsi viszonyt hoz létre. Szükség van kapcsolatépítési készségekre, szakmai elhivatottságra, mély lexikális tudásra, felkészültségre a hazájáról és arról az országról is, ahol képviseli Magyarországot.

A diplomácián belül mik a pontosabb terveid a jövőre, munkahelyre nézve?

Ebben az irányban két út létezik. Az egyik a karrierdiplomácia, amihez el kell végezni a diplomáciai akadémiát akár Magyarországon, akár Bécsben vagy Genovában – viszont akkor akkreditált diplomata lesz, és a külügy osztja be, hogy az illető hová megy dolgozni. A másik út, ha a kapcsolati tőkéjét mozgósítja: ha valakivel jóban van, nagyobb esélyekkel pályázhat bizonyos pozíciókra, és akkor abban marad. Számomra ez a vonzóbb, az én érdeklődési köröm az Egyesült Államok, elsősorban oda mennék szívesen, hiszen ezen ország kultúrájában, múltjában, gazdasági és társadalmi lehetőségeiben mélyültem el leginkább. Viszont a posztszovjet régió is rendkívül érdekel, a kultúrája és a gazdasági lehetőségei, főként Kazahsztán, Üzbegisztán, Tádzsikisztán. Ezeknek jelentős a gazdasági relevanciája a mai világban.

A képzésben vagy az MCC programjában milyen lehetőségeid vannak az ehhez szükséges nemzetközi kapcsolati háló kiépítésére?

A Nemzetközi Kapcsolatok Iskolájának vagyok a másodéves diákja, és ebben rendkívül sok lehetőség rejlik. Az MCC-nek köszönhetően Washingtonban egy konferencián vettünk részt, ahol a republikánus szenátorokkal tudtunk beszélgetni, emellett a Hungary Foundation, illetve rengeteg más, az amerikai közéletből ismert nagynevű szervezet képviselőivel találkozhattunk. Voltunk egy konferencián Cambridge-ben is, ahol megadatott a lehetőség, hogy előadjam az akkori kutatásomat. Fantasztikus élmény volt kiállni a neves egyetemen professzorok, doktoranduszok, diákok elé, és beszélni arról, hogy Magyarországnak mekkora a befolyása a konzervatív világfilozófiában. Nagyon jó érzés volt utána pozitív visszajelzéseket kapni a hallgatóságtól. Kijuthattam Üzbegisztánba és Kazahsztánba is OKH formájában, így a kazahsztáni Pénzügyi Egyetem professzoraival is alakult ki kapcsolatom. Vagy amikor Almatiban voltunk, az ottani magyar főkonzulátuson a magyar diplomatákkal nemcsak szakmai, de bizalmi kapcsolat is létrejött. Az MCC azon túl, hogy kiviszi a diákokat, biztosítja, hogy szakmailag networkingeljenek, fejlődjenek azáltal, hogy például beszélgetnek a főkonzulátus vezetőjével. Továbbá meg is lehet kérdezni, hogy van-e gyakornoki lehetőség, ezáltal akár ott lehet dolgozni a közeljövőben. Az ember egy szimpla beszélgetéssel sokszor többet tud elérni, mint ha leülne és tanulna évekig valamiről.

Hogy látod, miért éri meg egy egyetemistának, egy jogászhallgatónak csatlakozni az MCC-hez?

Ahogy az MCC jelmondata is tartja: „Bonus intra, melior exi!” Ha az ember jóként érkezik, kiválóként távozik. És szinte biztosan kijelenthető (már csak a pontszámokat nézve is), hogy a jogászképzésre jók érkeznek, és számukra az MCC tudja a legtöbbet nyújtani. A hallgatók részt vehetnek szakkollégiumok eseményein, tudományos diákkörökben, és ami a legfontosabb, az MCC-vel gyakorlatilag egy második egyetemet végeznek el, hiszen a képzés annyira széles palettájú. Emellett a belső kapcsolatépítés is jelentős. Akik bekerülnek az MCC-be, azokból szinte biztosan fontos emberek lesznek a jövőben – ezáltal a legnagyobb kapcsolati tőkét pont azok a társaink adják, akikkel napi kapcsolatban, barátságban állunk. A jogászi hivatás önmagában is nehéz, de én mindenkinek ajánlani tudom, hogy az MCC-t vállalja be mellé. Ha valaki jobban el akar mélyülni, akkor a Jogi Iskola tud ebben segíteni, ha külkapcsolatokkal akar foglalkozni, akkor Nemzetközi Kapcsolatok Iskola vagy ha gazdasági ismeretekkel, akkor a Közgazdasági Iskola való neki. Jogászok százával, ezrével végeznek évente Magyarországon, de az MCC közülük ki tudja emelni az embert, és olyan lehetőségekhez juttatni, amelyekről korábban álmodni sem mert. (x)

Poczkodi Patrik

• A Miskolci Egyetem jogász osztatlan képzésének hallgatója.
• Aktívan vesz részt az MCC Egyetemi Programjában, azon belül is a Nemzetközi Kapcsolatok Iskolájában.
• Hazai és nemzetközi kapcsolatokat is szerzett az MCC-nek köszönhetően.
• 16 évesen kezdett vízimentőként dolgozni előbb a Balatonon, majd Amerikában.

Még több értékes tartalom vár!

Az UNI in&out 2026 kiadványban olyan témákban mélyedhetsz el, amik valóban számítanak – oktatásról, jövőről, karrierről. Digitális és print formátumban is elérhető a shop.uniside.hu oldalon!