Elhivatottság, felkészültség, kiállás – diákinterjú Poczkodi Patrikkal, a Miskolci Egyetem osztatlan jogász hallgatójával
PéldaképUni Devacsai Janos 2026. március 02.

Elhivatottság, felkészültség, kiállás – diákinterjú Poczkodi Patrikkal, a Miskolci Egyetem osztatlan jogász hallgatójával

Diákinterjú Poczkodi Patrikkal, a Miskolci Egyetem osztatlan jogász hallgatójával, az MCC Egyetemi Program tanulójával.

A cikk eredetileg az UNI in&out 2026 kiadványában jelent meg.

Támogatott tartalom.

Mi alapján döntöttél, hogy merre tanulj tovább? Milyen szempontok alakították az egyetemválasztásodat, és hogy kerültél kapcsolatba az MCC-vel?

Alapvetően érdekelt a jogászi hivatás, foglalkoztatott a társadalmi felelősségvállalás kérdése. Hogy miért Miskolcot választottam, arról az MCC győzött meg, de ez egy érdekes történet. Nyáron beszélgettem MCC-sekkel. Elmondtam, hogy megjelöltem a Miskolci Egyetemet is. Kérdezték, hogy szeretnék-e csatlakozni a programjukhoz? Sorolták, hogy mennyi lehetőséget kapnék az MCC-től: plusz tudást, külföldi ösztöndíjakat, szálláslehetőséget. Aztán elmentem egy eseményükre, egy kerékpártúrára, és nagyon megtetszett a közösség. Így átírtam a sorrendet, a Miskolci Egyetem az első helyre került, és most itt vagyok, immár harmadik éve.

Az egyik ilyen lehetőséget a vitaversenyek jelentették. Hogyan kell ezeket elképzelni? Miként hasznosíthatók az elsajátított készségek a jogászi pályán vagy a hétköznapokban?

Voltak kételyeim ezzel kapcsolatban, hogy miért is hasznos, de aztán minél többet vitáztam, rájöttem, hogy retorikai, érveléstechnikai szempontból ez rendkívül jó. Ezekre pedig minden nap szükség van: egy állásinterjún, a lehetőségek kihasználásában vagy a ranglétrán való feljebb lépésben fontos a kiállás, a logikus érvelés. Amikor erre rájöttem, még az MCC junior képzésének első félévében, akkor jelentkeztem egy nemzetközi vitázásra. Már rögtön kellett is érvelni, hogy miért szeretnék bekerülni a csapatba, és ez sikerült is: volt lehetőségem Ljubljanában, Bécsben, illetve Amszterdamban is vitázni. Alapvetően magyar csapatokat kell elképzelni, a versenyre az MCC saját teameket delegált. És így más nemzetek különféle csapatai ellen érveltünk, méghozzá brit parlamenti vitaformátumban: van egy nyitó kormány, egy nyitó ellenzék, majd egy záró kormány és egy záró ellenzék. Nyolc ember vitázik egymás ellen, és a bírói panelt kell arról meggyőzni, hogy miért a te csapatod érvelése nyerő a másik hárommal szemben. Ehhez szükséges logika és kognitív készségek is, amelyek szintén nélkülözhetetlenek a mindennapokban, pláne a jogi területeken. A jövőben diplomáciai területen szeretném folytatni a pályafutásomat, és talán ott a legfontosabb, hogy a szakemberek megfelelően képviseljék az ország érdekeit.

Ezeken kívül milyen készségekre, képességekre van szüksége annak, aki jogászi pályára, azon belül is a diplomácia útjára lép?

Magabiztosabban a jogászképzésről tudok beszélni. Úgy gondolom, hogy kell egy magas szintű társadalmi érzékenység, illetve vágy és kreativitás ahhoz, hogy a problémákra reagálhasson. Emellett kiemelendő, hogy humán beállítottságú legyen, kitartó és monotonitástűrő. Például szokás mondani, hogy az első évben a római jog dönti el, hogy kiből lesz jogász. Azt meg kell tanulni úgy, ahogy van, hiszen később arra épül a polgári vagy a büntetőjog rengeteg része. És miután napokig, hetekig kitartóan magolta, a vizsgán magabiztosan elő kell adnia, majd később érvényesülnie a jogon belül. Kettesekkel is végig lehet menni nyolc év alatt a képzésen, de akkor a végén már nem fogja szeretni, amit csinál. Márpedig az fontos, ezért is emeltem ki a társadalmi érzékenységet. Aki megszereti a jogot és szeretne is a társadalomért tenni, annak ezt a társadalom meghálálja. A diplomáciai hivatásra áttérve, ott is nagyon fontos az érveléstechnika és a kiállás. Tudni azt, hogy te nemcsak saját magadat vagy a családodat képviseled, hanem egy egész országot. És nagyon fontos a szeretet is: ha valaki diplomáciával foglalkozik, akkor a szívének a helyén kell lennie, mert egy teljes ország érdekeit viszi a vállán, annak próbál lehetőségeket teremteni, és ez egy erkölcsi viszonyt hoz létre. Szükség van kapcsolatépítési készségekre, szakmai elhivatottságra, mély lexikális tudásra, felkészültségre a hazájáról és arról az országról is, ahol képviseli Magyarországot.

A diplomácián belül mik a pontosabb terveid a jövőre, munkahelyre nézve?

Ebben az irányban két út létezik. Az egyik a karrierdiplomácia, amihez el kell végezni a diplomáciai akadémiát akár Magyarországon, akár Bécsben vagy Genovában – viszont akkor akkreditált diplomata lesz, és a külügy osztja be, hogy az illető hová megy dolgozni. A másik út, ha a kapcsolati tőkéjét mozgósítja: ha valakivel jóban van, nagyobb esélyekkel pályázhat bizonyos pozíciókra, és akkor abban marad. Számomra ez a vonzóbb, az én érdeklődési köröm az Egyesült Államok, elsősorban oda mennék szívesen, hiszen ezen ország kultúrájában, múltjában, gazdasági és társadalmi lehetőségeiben mélyültem el leginkább. Viszont a posztszovjet régió is rendkívül érdekel, a kultúrája és a gazdasági lehetőségei, főként Kazahsztán, Üzbegisztán, Tádzsikisztán. Ezeknek jelentős a gazdasági relevanciája a mai világban.

A képzésben vagy az MCC programjában milyen lehetőségeid vannak az ehhez szükséges nemzetközi kapcsolati háló kiépítésére?

A Nemzetközi Kapcsolatok Iskolájának vagyok a másodéves diákja, és ebben rendkívül sok lehetőség rejlik. Az MCC-nek köszönhetően Washingtonban egy konferencián vettünk részt, ahol a republikánus szenátorokkal tudtunk beszélgetni, emellett a Hungary Foundation, illetve rengeteg más, az amerikai közéletből ismert nagynevű szervezet képviselőivel találkozhattunk. Voltunk egy konferencián Cambridge-ben is, ahol megadatott a lehetőség, hogy előadjam az akkori kutatásomat. Fantasztikus élmény volt kiállni a neves egyetemen professzorok, doktoranduszok, diákok elé, és beszélni arról, hogy Magyarországnak mekkora a befolyása a konzervatív világfilozófiában. Nagyon jó érzés volt utána pozitív visszajelzéseket kapni a hallgatóságtól. Kijuthattam Üzbegisztánba és Kazahsztánba is OKH formájában, így a kazahsztáni Pénzügyi Egyetem professzoraival is alakult ki kapcsolatom. Vagy amikor Almatiban voltunk, az ottani magyar főkonzulátuson a magyar diplomatákkal nemcsak szakmai, de bizalmi kapcsolat is létrejött. Az MCC azon túl, hogy kiviszi a diákokat, biztosítja, hogy szakmailag networkingeljenek, fejlődjenek azáltal, hogy például beszélgetnek a főkonzulátus vezetőjével. Továbbá meg is lehet kérdezni, hogy van-e gyakornoki lehetőség, ezáltal akár ott lehet dolgozni a közeljövőben. Az ember egy szimpla beszélgetéssel sokszor többet tud elérni, mint ha leülne és tanulna évekig valamiről.

Hogy látod, miért éri meg egy egyetemistának, egy jogászhallgatónak csatlakozni az MCC-hez?

Ahogy az MCC jelmondata is tartja: „Bonus intra, melior exi!” Ha az ember jóként érkezik, kiválóként távozik. És szinte biztosan kijelenthető (már csak a pontszámokat nézve is), hogy a jogászképzésre jók érkeznek, és számukra az MCC tudja a legtöbbet nyújtani. A hallgatók részt vehetnek szakkollégiumok eseményein, tudományos diákkörökben, és ami a legfontosabb, az MCC-vel gyakorlatilag egy második egyetemet végeznek el, hiszen a képzés annyira széles palettájú. Emellett a belső kapcsolatépítés is jelentős. Akik bekerülnek az MCC-be, azokból szinte biztosan fontos emberek lesznek a jövőben – ezáltal a legnagyobb kapcsolati tőkét pont azok a társaink adják, akikkel napi kapcsolatban, barátságban állunk. A jogászi hivatás önmagában is nehéz, de én mindenkinek ajánlani tudom, hogy az MCC-t vállalja be mellé. Ha valaki jobban el akar mélyülni, akkor a Jogi Iskola tud ebben segíteni, ha külkapcsolatokkal akar foglalkozni, akkor Nemzetközi Kapcsolatok Iskola vagy ha gazdasági ismeretekkel, akkor a Közgazdasági Iskola való neki. Jogászok százával, ezrével végeznek évente Magyarországon, de az MCC közülük ki tudja emelni az embert, és olyan lehetőségekhez juttatni, amelyekről korábban álmodni sem mert.

Poczkodi Patrik

  • A Miskolci Egyetem jogász osztatlan képzésének hallgatója.
  • Aktívan vesz részt az MCC Egyetemi Programjában, azon belül is a Nemzetközi Kapcsolatok Iskolájában.
  • Hazai és nemzetközi kapcsolatokat is szerzett az MCC-nek köszönhetően.
  • 16 évesen kezdett vízimentőként dolgozni előbb a Balatonon, majd Amerikában.

(x)

Még több értékes tartalom vár!

Az UNI in&out 2026 kiadványban olyan témákban mélyedhetsz el, amik valóban számítanak – oktatásról, jövőről, karrierről. Digitális és print formátumban is elérhető a shop.uniside.hu oldalon!

Ez is érdekelhet