Hány évesen kezdtél el zenélni? Miért pont a zongorát választottad?

Egy év szolfézs-előkészítőt követően, nem sokkal a nyolcadik születésnapom után kezdtem zongorázni tanulni. Már kiskoromtól fogva fontos szerepet töltött be az életemben a muzsika, és ahogy visszaemlékszem, sokáig dobolni szerettem volna. Végül pont a zeneiskolai meghallgatás előtt egy héttel édesanyám – aki szintén tanult zongorázni – a pincében keresgélve ráakadt a régi szintetizátorára, és közösen felállítottuk a nappaliban, hátha megtetszik. Több mint tizenkét év aktív zongorázással a hátam mögött minden kétség nélkül állíthatom, hogy nagyon megtetszett a hangszer. Ráadásul a zene számomra igazi svájcibicska: nemcsak tanulni- és gyakorolnivaló, hanem igazi szórakozás is – a komponálás például elképesztő flow-élményt okoz.

Milyen kompetenciákra, készségekre van szükség a zenei tevékenységed, a fellépésekre való készülés során? Mit gondolsz, ezek kamatoztathatók lesznek a munkaerőpiacon is?

Szerintem a zenetanulás során meglepően keveset foglalkozunk azzal, hogy ezeket a készségeket egzakt módon tudatosítsuk, pedig tényleg fontos lenne. Engem elsősorban türelemre tanított a zene. Határozottan emlékszem, hogy mielőtt elkezdtem zongorázni, kifejezetten kapkodós, sietős voltam. Ahogy viszont egyre jobban megismerkedtem a hangszerrel, a zongorázás mechanizmusával, illetve a rendszeres gyakorlás kedvező hatásaival, elkezdtem felismerni, mennyire fontos a türelem, és hogy valójában hogyan is kell hinni egy feladat megvalósításában. Ez idővel kialakítja az emberben a tervezés készségét is: fel tudja mérni, hogyan kell gyakorolni, készülni azért, hogy a kívánt eredményt a meghatározott idő alatt elérje.

Rendkívül fontos a rendszeresség, hogy minden nap – amikor csak lehet – gyakoroljak. Ez kitartást is igényel, de ha az ember látja az út végén a célt, és tényleg el szeretne jutni oda (például egy fellépésre), akkor nem fogja feladni. Kellő hittel és akaraterővel bármit el lehet érni, akármennyire is lehetetlennek tűnik elsőre. Ebben persze sokat segít, ha az ember törekszik az önismeretre, hogy tisztában legyen az erősségeivel, tudja, miben kell még fejlődnie, és hogyan képes hatékonyan működni, dolgozni, tanulni. Kérdezni nem szégyen, néha pedig magunknak kell feltennünk a legfontosabb kérdéseket.

Ami pedig elsődleges, az annak az őszinte szeretete, amit csinálunk. Mindennek ez az alapja, enélkül ezt nem érdemes, és hosszú távon nem is lehet csinálni. Ezek mind olyan készségek, amelyek bármely szakterületre rávetíthetők, illetve az ember életének más területein is fontosak.

Hogyan kerültél kapcsolatba az MCC-vel? Milyen kutatómunkát végeztél az ösztöndíjprogramban?

Egész prózai módon, az egyik közösségi médiás felületet görgetve jött velem szembe az MCC KP Academia Ösztöndíjprogram felhívása. Gyorsan beküldtem a kutatási tervemet, majd az online és szóbeli meghallgatások után nagy örömömre fel is vettek a programba. A pályázat szakmai és anyagi támogatása mellett, illetve a mentorom, Fenyves Krisztián közreműködésével 2024 októbere és 2025 júliusa között nagyszabású kutatómunkát végezhettem a zene területén, az eredményeimet pedig A zene mint kommunikáció című tanulmányomban összegeztem. Az egyik terület a zene kommunikációként való értelmezhetőségének vizsgálata, míg a másik a klasszikus zene aktuális népszerűségi tendenciáinak felmérése volt. A projekt során a szakirodalmi áttekintés mellett készítettem két interjút, illetve széles körű közvélemény-kutatást.

Rá tudtam mutatni, miért tekinthetjük a zenét az emberek közti kommunikációs formák egyikének. A klasszikus zene népszerűségét illetően pedig azt mondhatom, hogy az általam vizsgált csoportban nem figyelhető meg olyan drasztikus csökkenés, mint amire a kutatás elején számítottam – sőt, a fiatalok klasszikus zenéhez való viszonya kapcsán több kellemes meglepetés is ért. A kutatásomat 2025 augusztusában prezentálhattam az MCC Feszten is. Hatalmas élmény volt a program, nagyon izgalmas volt egy kicsit más szempontból is megvizsgálni a zenét.

Mik a terveid a jövőre nézve? Szerepet kap bennük a zene?

Filmzeneszerzőként szeretnék tevékenykedni, és úgy gondolom, hogy ehhez a bostoni Berklee College of Music képzése jelentené a legbiztosabb utat. Február elején vettem részt a felvételi meghallgatáson, március végén pedig nagy örömömre felvételt nyertem az intézménybe. Bár egy komoly ösztöndíjat is megítéltek a javamra, jelenleg is aktívan keresek pályázatokat, támogatókat, hogy a további költségek fedezetét biztosítani tudjam. Azért is kezdett el vonzani a filmzeneszerzés, mert ezen a területen rendkívül sok lehetőség nyílik a csapatmunkára, a közös zenei ötletelésekből pedig szinte mindig valami fantasztikus dolog születik. Számomra mind az egyéni, koncentrált munkavégzés, mind a csoportos, kommunikatív környezet fontos.

Kovács Botond

• A budapesti Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnázium hallgatója zongora, hangkultúra és zeneszerzés szakon.
• Számos zenei verseny díjazottja, gyakran lép fel különböző klasszikus zenei koncerteken.
• Az előadó-művészeten túl elsősorban a filmzeneszerzés területe érdekli.
• Amikor nem a zenével foglalkozik, szíves olvas és sportol: szeret futni és kerékpározni, de a falmászásban is van tapasztalata.