A Hunor-program első magyar űrhajósával Lentulai Krisztián beszélgetett. Kapu Tibor, aki eredetileg gépészmérnöknek tanult, húsz napot töltött távol a Földtől. A kaliforniai landolását követően még négy hetet kell Houstonban töltenie a rehabilitálása érdekében. Várhatóan augusztus közepén térhet vissza Magyarországra, ahol karácsony óta egyáltalán nem járt.

A magyar űrhajósnak sokat kell dolgoznia azon, hogy újra a földi körülményeknek megfelelően működjenek az izmai (HUNOR – Magyar Űrhajós Program)

Nemzetegyesítő erejű küldetés

Kapu Tibor a kilövést követően elmondhatta az első magyar szavakat az űrben. Az élőben közvetített harminc másodpercben többek között a következők hangzottak el: „15 millió magyar emelt ma idáig, támogatásotok olyan, mint a szürke hamu alatt nyugvó parázs. Belül csendben izzik, de ha fát dobnak rá, egyként lángol.”

A magyar kutatóűrhajós egyszerűen indokolta a jelentőségteljes másodpercekre választott szavait. Habár mindig vannak negatív emberek, tapasztalata szerint azok csak a közösségi médiában támadják őt vagy a programot. Ellenben akik támogatják, azok személyesen jönnek el, írnak neki – és már a küldetés előtt is rengeteg üzenetet kapott. És szerinte ez a pozitív hozzáállás tud csak összekovácsolni embereket, nemzeteket.

„A nevem, édesapám neve és a zászlóm a szkafanderemen” – írta a fényképhez, amit az indulás előtt közzétett. Az űrruhán lévő magyar zászló bejárta a médiát itthon és külföldön is – Kapu Tibor remélte, hogy az ezzel járó büszkeségnek nemzetegyesítő hatása lesz. És ez így is volt. Egyetlen magyarként dolgozott az űrállomáson, amit rengeteg honfi- és munkatársa közös, kitartó munkája előzött meg. Mivel számára ez a program a tudományos célok mellett a magyarság képviseletét is jelentette, így minden egyes feladatát büszkeséggel telve végezte el.

Kapu Tibor szkafandere, rajta a magyar zászlóval (Fotó: HUNOR – Magyar Űrhajós Program)

Rengeteg támogatást kapott az indulása előtt

Bár (ahogy Kapu Tibor fogalmazott) ő az, aki arcként kikerült az emberek elé, egy ilyen programhoz százak, ezrek éveken át tartó munkája kell, hogy megvalósulhasson. Hazánkból a Külgazdasági és Külügyminisztériumot, valamint dr. Ferencz Orsolyát, az űrkutatásért felelős miniszteri biztost említette meg, aki már az elejétől a Hunor-program „motorja” volt. Maga a program is rengeteget bővült, fejlődött, folyamatosan érkeznek az új tudósok, és ők szintén nélkülözhetetlenek egy ilyen léptékű kutatásban.

Dr. Ferencz Orsolya az űrhajóssal folytatott élő beszélgetésen (Fotó: HUNOR – Magyar Űrhajós Program)

Az asztronauta kiemelte a családját és a barátait is, hiszen 2023 márciusa óta a nagy nyomás ellenére is végig mellette álltak. Akkor jelentették be ugyanis, hogy űrhajósjelölt lehet idén, ami hatalmas terhet tett rájuk. Ez akkor sem lett könnyebb, amikor Kapu Tibor a Nemzetközi Űrállomáson volt: ki voltak téve a folyamatos faggatózásoknak. A média személyes nyilatkozatokat remélve kereste fel a hozzátartozóit és ismerőseit, ami egyiküknek sem volt könnyű. A tudós így nemcsak azért hálás, hogy mellette álltak a nehéz napjain, hanem hogy a program hasonló, senki által nem vágyott aspektusait is jól viselik.

Amikor megérkezett a Nemzetközi Űrállomásra, az első telefonhívása az édesanyjával volt. „Kapuéknál van egy ilyen szokás, hogy bárhova megy a két gyerek, akkor hívd fel anyát, hogy odaértél. […] Egyrészt. Másrészt meg, hogy ha bármi van, akkor apa jön értünk” – mesélte az űrhajós. Indulása előtt is még haza tudott telefonálni, és a családi szokás szerint megígérte, hogy szól, amikor odaért, és ha menni kell érte. Bár csak viccből köszönt el így édesanyjától, valóban fel tudta őt hívni rögtön a dokkolás után. „Nem kellett apának jönnie értem” – mondta nevetve.

Kapu Tibor elmondása szerint édesanyja hangjából eltűnt az aggodalom, amikor a dokkolás után beszéltek telefonon (Fotó: HUNOR – Magyar Űrhajós Program)

Kísérleteket végzett a Nemzetközi Űrállomáson

Az ISS-en töltött napok során Kapu Tiborék huszonöt kísérlet elvégzését tervezték, és ezeket mind sikerrel le is zárták. Rengeteg felkészülés és tréning előzte meg a küldetését, és hatalmas mennyiségű munkát is végeztek el: a hatvanból huszonöt kísérlet tartozott hozzájuk, ami nemcsak az átlagos tizenötnél jóval több, hanem minderre igen kevés idő állt rendelkezésükre.

„Én ennek egy nagyon-nagyon pici, apró darabkája vagyok. Én odamentem, és végrehajtottam – kis túlzással – azt, ami a papírra le volt írva” – nyilatkozta mindezek ellenére a magyar űrhajós. Pedig a felvitt kísérletek kiemelkedő tudományos értékkel bírnak a NASA és a hazai kutatók számára is.

A június 25-én elindult küldetés hatalmas jelentőséggel bír a kutatók számára (Fotó: HUNOR – Magyar Űrhajós Program)

Szinte az összes teszt a hosszú távú jövőre vonatkozó kérdésekre keresett választ. A problémák már megvannak, azokat meg kell majd oldani, és a kreatív megoldások hatékonynak is bizonyultak – fejtette ki a frissen hazatért kutató.

Lelkesíteni kell a fiatalabb generációkat is

„Nyilván nem azért száll be az ember egy ilyen programba, hogy aztán farsangkor Kapu Tibinek öltözzenek a gyerekek, de a hatása az érződik.” Az űrhajós több olyan hírt kapott, hogy leginkább a gyerekeket érintette meg a program. Szülők is írtak neki, hogy követik, amikor csak tudják.

Nemcsak a programnak, de neki magának is célja volt, hogy legyen üzenetük a fiatalok számára is. Mert ha van valami előttük, amit látnak, és amiben hihetnek, akkor tudják azt is, hogy van egy út, amin elindulhatnak. Az útnak a végén pedig van egy remény, amit a program nyújt, és amire lehet koncentrálni.

A küldetés ideje alatt az OKTV-győztes középiskolás diákoknak lehetősége volt élőben beszélni Kapu Tiborral (Fotó: HUNOR – Magyar Űrhajós Program)

Ehhez kapcsolódik az a fajta példamutatás is, amivel a Nemzetközi Űrállomáson a különböző nemzetek képviselői együtt dolgoznak. Az emberiség legnagyobb beruházása és az ott folyó kutatások a földi helyzettől függetlenül fontosak mindenki számára, így közösen kell munkálkodni a fejlődésért. És egymásért, hiszen az űrben keringve valóban csak azokra számíthatnak, akik velük vannak.

Kapu Tibor szerint odafent sosem volt például orosz–amerikai érdekütközés, de még az ukrajnai helyzet sem került szóba egyszer sem. Pedig az ő négyfős csapatukon kívül az állomás személyzetét három orosz és négy amerikai tudós alkotta. A munkában szükséges és az azon kívüli kapcsolat is kiváló volt, főleg miután a hivatalos ügyeket elrendezték. Heti egyszer még nagy közös vacsorát is tartottak, ahova az oroszok például tortákat hoztak.

A súlytalanság állapota gyakran állította kihívások elé az űrhajósokat

Miután visszatért a Földre, Kapu Tiborra hosszú napok, hetek munkája várt (és vár), hogy a testét az indulás előtti formába hozza. A mikrogravitációs térben töltött idő azonban nem csak a szervezetére volt hatással, hanem az olyan apró hétköznapi eseményekre is, mint az étkezés vagy a zuhanyzás.

„Nincs olyan, hogy állsz, nincs olyan, hogy ülsz, mindig lebegsz. És el kell jutnod A-ból B-be, és az első három-négy nap mindig bevered a fejed valamibe vagy a könyököd valamibe” – mesélte az űrhajós. Kitért arra is, hogy az egyébként összetett tréningeken pont ezekre a legegyszerűbb dolgokra nem térnek ki. De elmondása szerint egy idő után az embernek „kinőnek az űrlábai”: úgy tudja mindenféle zugba betenni a lábát, hogy már különösebb agymunka nélkül is stabilizálja magát.

Az űrállomáson lévő körülmények egyszerre nehezek és szórakoztatók (HUNOR – Magyar Űrhajós Program)

Arra a kérdésre, hogy lehet-e az űrállomáson elhagyni dolgokat úgy, hogy nem kerülnek elő, a következőket mondta: „Hogyha én elhagyok valamit, az nem fog lecsapódni a földre, nem fog kattanni. Hanem az nagyon-nagyon szépen, csendben ellebeg tőlem.” Nevetve mesélte, hogy valamit csak hónapokkal később találnak meg a személyzet tagjai, és teljesen biztos benne, hogy az ő zoknijai közül is előkerül még néhány a közeljövőben.

Az olyan meglepő eseményeken túl, hogy egy előkészített, majd eltűnt étel napokkal később lebeg be a szemük elé, azt is meg kellett szokniuk, hogy ők „vendégként” hogyan alkalmazkodjanak a régebb óta fent lévők szokásaihoz. Akik hónapok óta az űrállomáson vannak, azok teljesen más ritmusban dolgoznak és élnek, mint ők négyen, akiknek gyorsan el kellett végezni a feladataikat. Kapu Tibor elmondása alapján viszont sikeresen megoldották a felmerülő problémákat, és a szabadidejükből is sokat töltöttek a személyzettel.

Rövid idő volt ez a honvágyhoz

Bár Kapu Tibor számára a küldetés hatalmas élmény volt, és elmondása szerint ismét készen áll, hogy visszatérjen az űrállomásra, azért mindenképpen jó érzés hazaérkeznie. Keringés közben például alig látta Magyarországot. Ugyan nem a szó hagyományos értelmében érzett honvágyat az otthona vagy a bolygó iránt, de a felkészüléskor kötelező karantén miatt már két hónapja nem ölelhette meg a szeretteit, és azt nehezebben viselte.

A négy asztronauta hazatérését világszerte figyelemmel kísérték (Fotó: HUNOR – Magyar Űrhajós Program)

Véleménye szerint az alig három hét alatt, amit az űrben töltött, a valódi honvágy a bolygó iránt nem tud kialakulni, de a felkészüléssel töltött időszak után Magyarország iránt már érzi. „Most már nagyon szívesen ennék egy rántott húst” – zárta nevetve a gondolatmenetet.

Fényes bolygó a sötét űrben

Az egyik legmeghatározóbb élménye a Nemzetközi Űrállomáson az volt, amikor ténylegesen rádöbbent, hogy mennyire egyedül vagyunk. „Minden koromsötét a Földön kívül. Viszont maga a Föld elképesztően gyönyörű és nagyon-nagyon fényes, nagyon-nagyon színes” – magyarázta. Ő nem a sokat emlegetett kiszolgáltatottságot észlelte fentről, hanem azt, hogy a bolygó nagyon élő, és a látvány a sérülékenység helyett inkább erőt sugárzott.

Az is különleges pillanat volt, amikor a saját szemével is látta, hogy a Földön egyszer-egyszer tapasztalt dolgok valójában folyamatosan történnek, csak mindig máshol. Mindig volt valahol egy felhő, rengeteg nagy vihart láttak, amiből a bolygó egy adott pontján nekünk csak évi néhány jut.

„Most neked van éppen egy jó napod, de valakinek attól még lehet, hogy rossz napja van máshol. Minden dolog mindig történik valahol, csak kicsit elszórva. És ez rengeteg izgalmat ad a teljes emberiségnek” – mondta az űrhajós. Ebből az útból ő leginkább ezt a tanulságot hozta magával, azt a fajta alázatot, amit akkor érsz el, ha rájössz: valakinél biztosan vihar van, attól még, hogy nálad napos az idő.

A teljes interjú megtekinthető a Mandiner YouTube-csatornáján.

A kiemelt kép forrása: Facebook / HUNOR – Magyar Űrhajós Program.