Az interjú eredetileg az UNI in&out 2026 nyár kiadványában jelent meg.

Mi alapján döntöttél az érettségi előtt, hogy merre tanulj tovább?

Számomra fontos volt, hogy angolul tanuljak, ugyanis a Görögországból való visszaköltözés után nehezebben ment a magyarul írás és olvasás. Korábban egy teljesen átlagos görög iskolába jártam, ahol nem volt lehetőségem magyarul tanulni. Ezért is jelentkeztem később angol két tannyelvű gimnáziumba Magyarországon. Végül Pécsre mentem angol nyelvű pszichológia képzésre. A nemzetközi diploma sok ajtót nyit meg – ugyanis nem gondolom, hogy véget ért volna számomra a világ felfedezése.

Milyen kompetenciákra van szükség a képzésen, és ezek hogyan kamatoztathatók a tanulmányokban, majd a munkaerőpiacon?

Már viszonylag korán tudtam, hogy a pszichológia irányába szeretnék menni. Úgy nevelkedtem, hogy mindig legyen egy cél előttem, és egy hosszú reflektálást követően rájöttem, hogy kifejezetten szeretem kívülről, minél objektívebben megvizsgálni az emberek viselkedését. Továbbá szeretek segíteni másoknak. Kifejezetten fontosnak tartom még az önbizalmat, a céltudatosságot és az önismeretet, amelyek talán nem olyan könnyen megtanulhatók. Pszichológusként bár sokak szerint „csak hallgatunk”, kell lenniük önálló gondolatainknak, amik mellett nem félünk kiállni. Ebből kifolyólag a határok felállítása és az azokhoz való ragaszkodás is fontos. Én szerencsére már gimnázium végén elsajátítottam ezeket a kompetenciákat, de ez is, mint a leg több dolog az életben, egy olyan út, amelynek vannak emelkedői és lejtői. Meg kell tanulni leküzdeni őket, és soha nem feladni.

Mikor, hogyan kerültél kapcsolatba az MCC-vel? Milyen tevékenységeid és lehetőségeid vannak a programban?

Nyáron, egy standolásnál találkoztam velük, amikor elmesélték nekem, hogy mi mindent kínál a program. Hihetetlenül hálás vagyok, hogy azon a napon láttak bennem valamit, ami miatt azt gondolták, hogy jó helyem lesz a kollégiumban. Nagyon megszerettem és közel tartom a szívemhez az MCC-s közösséget Pécsen és országosan egyaránt, és már a kezdetektől nagyon aktív voltam a programban. Ezért bízták rám a nevelőtanári pozíciót is, aminek nagyon örültem, hiszen így még mélyebben tudok részt venni a közösség formálásában. A Hollóba ugyan egy picit később csatlakoztam, de itt is ki tudtam venni a részem a közösségépítésben, legfőképpen programok és táborok szervezésében, koordinálásában. Külföldi tanulmányutakon is részt vettem, Brüsszelben, Bécsben és Székelyföldön is jár tam, de sok más lehetőség is van a programban, Koreától Amerikáig. Sok új helyzettel találkoztam, kiléptem a komfortzónámból és fejlődtem. Rengeteg embert ismertem meg, legyenek azok előadók, oktatók vagy hallgatók, akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot határon belül és kívül is. A kedvenc emlékeim közé tartozik, amikor egy ausztrál előadóval tudtam görögül beszélgetni egy balatoni vacsoránál. Nem egyszerű mindezt egyensúlyba tartani a tanulmányaimmal, de úgy érzem, sokkal többet fejlődöm mind szakmailag, mind emberileg. Úgy érzem, hogy mindez meghatározza, milyen vagyok és milyenné válok akár a szakmámban is. Remélem, hogy olyan szakemberré válhatok, aki nemcsak meghallgatja, de meg is hallja a pácienseit.

Mik a terveid? Milyen munkahelyet képzelsz el magadnak?

Amikor elkezdtem a tanulmányaimat, kifejezetten érdekelt a bűnügyi irány, és ez továbbra is megmaradt, azonban az egészség pszichológia, illetve a táncterápia is közel áll hozzám. A kutatást sem zárom ki, bár inkább az esettanulmányok érdekelnek, nem a sok adat feldolgozása. Annak is nagyon örülnék, ha használhatnám a görögöt a szakmámban. Mindig jó érzés, ha véletlenül elcsípek egy görög beszélgetést a közelemben, így bízom benne, hogy egyszer talán én is tudok ugyanolyan komfortot adni valakinek, akinek az anyanyelvén segíthetek.

A pszichológusi munka lelkileg megterhelő lehet, sokan emiatt hezitálnak, hogy elkezdjék-e a szakot. Mit tanácsolsz nekik? Te hogyan „vértezed fel magad”?

Szerintem a leggyakoribb ok, amiért elhagyják a szakot, az a tájékozatlanság akár a szakmáról, akár arról, hogy mennyi lelki erőfeszítés kell, hogy valakiből (jó) pszichológus legyen. Ezért gondolom, hogy elengedhetetlen a céltudatosság és a határozottság a szak megjelölésekor. Azt is sokszor hallom, hogy aki nagyon empatikus, az jó pszichológus is lesz. Bár az empátia nem jön rosszul, a racionalitás is ugyanolyan fontos. Úgy gondolom, fontos tisztában lennünk a határainkkal, legyen az másokkal vagy magunkkal szemben. Mint minden szaknak, ennek is megvannak a szépségei, illetve a nehézségei, ennek ellenére nem bántam meg, hogy ide jelentkeztem, és hatalmas érdeklődéssel ülök be mindegyik órámra. Az alapbölcsességeim közé tartozik, hogy „soha ne félj nagyot álmodni” és „olyan nincs, hogy sehogy”. Nem szabad megijedni egy nagy céltól, csak mert azt hisszük, hogy nem vagyunk képesek rá: sokszor meg tudjuk lepni saját magunkat a megoldásokkal. És ha mégse jön össze, akkor meg lesz más út, ami végül jobbnak is bizonyulhat, mint az eredeti. Én ezek alapján élem az életemet. (x)

Eötvös Zoé Beáta

• Emberközpontú, segítőkész és nyitott, valamint kitartó a céljai elérésében.
• Extrovertált emberként számára a legnagyobb feltöltődést a barátaival töltött idő jelenti.
• Az MCC-ben lehetősége nyílik a kedvelt sportjait, például a táncot és a teniszt is űzni.
• Szünetekben gyakran megy táborokba szervezőként vagy csapatvezető ként középiskolásokkal és egyetemistákkal.
• Gyakran látogatja meg a családját Cipruson.

Még több értékes tartalom vár!

Az UNI in&out 2026 nyár kiadványban olyan témákban mélyedhetsz el, amik valóban számítanak – oktatásról, jövőről, karrierről. Digitális és print formátumban is elérhető a shop.uniside.hu oldalon!