A verseny sokszor nem kívül zajlik, hanem belül. Amikor ez felismerhetővé válik, lehetőség nyílik arra, hogy az összehasonlítás ne teher legyen, hanem információ. Innen kezdődik az a fajta önértékelés, amely nem másokhoz, hanem saját fejlődési úthoz kapcsolódik.

Miért hasonlítjuk automatikusan másokhoz magunkat?

Az összehasonlítás gyökerei mélyen az emberi pszichében vannak. Leon Festinger szociálpszichológus már az 1950-es években leírta a szociális összehasonlítás elméletét, amely szerint az emberek másokhoz viszonyítva értelmezik saját képességeiket és helyzetüket. Ez evolúciós szempontból hasznos volt, hiszen segített eligazodni a közösségben.

A probléma akkor jelenik meg, amikor az összehasonlítás állandóvá válik, és az önértékelés kizárólag külső mércékhez kötődik. A kutatások azt mutatják, hogy a fiatalok különösen érzékenyek erre, mivel az identitásuk még formálódik, és erős bennük az igény a visszajelzésre.

A közösségi média felerősítő hatása

A digitális tér radikálisan átalakította az összehasonlítás módját. A pszichológiai vizsgálatok szerint a közösségi médiában megjelenő tartalmak többsége szelektív és idealizált. Sikerek, mérföldkövek, esztétikus pillanatok kerülnek előtérbe, miközben a bizonytalanság, a kudarc és az útkeresés láthatatlan marad.

Ez a torzított valóság könnyen vezet úgynevezett felfelé irányuló összehasonlításhoz, amikor valaki folyamatosan nála sikeresebbnek tűnő emberekhez méri magát. A kutatások összefüggést találtak az ilyen típusú összehasonlítás, az alacsonyabb önértékelés és a szorongás között, különösen a 16–25 éves korosztályban.

Amikor a verseny belül kezdődik

Az összehasonlítás egyik legnehezebb következménye, hogy a verseny fokozatosan befelé fordul. Az ember saját magát kezdi el folyamatosan értékelni, mintha egy láthatatlan mércét próbálna elérni. A teljesítménypszichológia szerint ez a belső nyomás csökkenti a motivációt és növeli a kiégés kockázatát.

A verseny ilyenkor már nem másokkal zajlik, hanem egy idealizált énképpel. Ez az állapot gyakran együtt jár azzal az érzéssel, hogy „lemaradásban vagyok”, még akkor is, ha objektíven nincs ok erre. A kutatások szerint ez az élmény különösen gyakori az oktatási és karrierátmenetek idején.

Mit tanít erről a pszichológia?

A modern pszichológiai megközelítések szerint az összehasonlítás kezelése nem az összehasonlítás megszüntetését jelenti, hanem annak tudatosítását. Az önmeghatározás elmélete például hangsúlyozza az autonóm célok fontosságát. Azok, akik saját értékrendjük mentén tűznek ki célokat, kevésbé függnek mások visszajelzéseitől.

A kutatások azt is kimutatták, hogy az önmagunkhoz viszonyított fejlődés figyelése erősíti az hatékonyság érzését. Ez a szemlélet segít abban, hogy a haladás belső mércéhez kötődjön, ne külső összehasonlításhoz.

Hogyan lehet egészségesebben kezelni az összehasonlítást?

Az egyik leghatékonyabb eszköz a tudatos médiahasználat. A pszichológiai ajánlások szerint már az is csökkenti a szorongást, ha valaki felismeri, hogy az online tartalmak nem teljes képet mutatnak. A követett profilok tudatos kiválasztása, a képernyőidő csökkentése és az összehasonlítást kiváltó helyzetek felismerése mind segíthet.

Fontos szerepe van az önreflexiónak is. Az érzelmi naplózás vagy a heti visszatekintés lehetőséget ad arra, hogy a fejlődés láthatóvá váljon. A kutatások szerint az ilyen gyakorlatok erősítik az önelfogadást és csökkentik a külső összehasonlítás iránti igényt.

Az összehasonlítás önmagában nem ellenség. Inspirációt is adhat, irányt mutathat, és segíthet tanulni másoktól. A probléma akkor kezdődik, amikor az önértékelés kizárólag ebből épül fel. A pszichológia egyértelműen rámutat arra, hogy a belső stabilitás kulcsa a saját tempó elfogadása.

——

A kiemelt kép forrása: 123RF.