A szakember szeptember 18-án a Brain Baron is a közönség elé lép, és tényekkel, adatokkal támasztja alá az álláspontját. Szerinte az MI pontosan olyan a világunkban, mint a Harry Potter-univerzumban a varázslat: az iskolában kellene oktatni, és azon kívül csak egy bizonyos érettség elérése után lehessen hozzáférni.

Hogyan jutottál el a pszichológia, és azon belül az ember–környezet tranzakció szakpszichológia területéhez?

Nagyon sokat dilemmáztam azon, hogy orvos legyek vagy pszichológus. Végül az utóbbit választottam, mert sokkal jobban érdekelt, hogy mi van itt belül: mi az, ami felülírja a racionális döntéseket, akár az egészségünkkel vagy a jövőnkkel kapcsolatban is. Egyszer találkoztam egy nénivel, aki rendszeresen járt szűrésekre. Mindig elmondták neki, hogy nem szabad dohányozni, mert ha így folytatja akkor lehet majd le kell vágni a lábát és akár bele is halhat. Meghallgatta az orvost és aztán nem változtatott semmin. Évekkel később jöttem rá, hogy a nénit már semmi nem motiválta az életben, és azért dohányzott továbbra is, mert meg akart halni. Engem ez érdekelt, hogy mi az, ami belül a pszichénkben ezeket a kívülről irracionálisnak tűnő döntéseket okozza. Ezért választottam a pszichológiát.

Azon belül pedig ember–környezet tranzakció szakpszichológus vagyok. Ez egy új szakpszichológiai képzés Magyarországon, az első évfolyamban végeztem. Mi azzal foglalkozunk, hogy a különböző környezetek hogyan hatnak ránk, hogyan befolyásolja a viselkedést az épített környezet vagy akár a digitális tér. Hallgattam többek között urbanisztikát, építészetet, UX-dizájnt, marketinget. Nagyon érdekelt, hogy hogyan hat ránk a digitális környezet, mitől annyira vonzó, hogy egyeseknél már függőség alakul ki. A LifeTech Balance-nál azoknak segítünk, akik valamilyen digitális függőséggel küzdenek. Például: videójáték, pornó, social média, de ennek a másik oldalával is: hogyan lehet olyan technológiát fejleszteni, ami hozzátesz az életünkhöz. Például a pilóták esetén az oktatást, a más járműtípusokra való átképzést, a repülési szituációk gyakorlását segítjük mesterséges intelligenciával.

És ha már szóba hoztad a LifeTech Balance-t: ott hogyan zajlanak az egyéni, családi vagy céges konzultációk, hogyan világítotok rá a problémákra, mi van a fókuszban?

Ha valaki megkeres függőséggel kapcsolatos problémával, akkor ezt egy féléves tanácsadási folyamat követi. Ennek során mélyére megyünk annak, hogy milyen sémái, érzelemszabályozási mechanizmusai vannak az egyénnek az életében, hogy ezek mikor és miért mentek félre. Mert a függőség nem maga a probléma, hanem egy rossz megoldás egy olyan problémára, ami belül van, ami elől az egyén menekül. De ha feltérképezzük a gondolkodási sémáit, hogy mi akadályozza és segítünk neki ezeket átírni, újraalkotni, akkor olyan stressz- és érzelemkezelési technikákat is elsajátíthat, amiket utána tud használni az életében. És akkor maga a függőség is legyőzhetővé válik.

Családoknál a legfontosabb kérdés, hogy miként tudnak egyfajta netikettet bevezetni. Van egy iskolapszichológus kollégám, aki segít nekik feltárni, hogy a családi rendszerben hol van az a probléma, amire a digitális világ a „megoldás”. Ez lehet akár a szülők közötti konfliktus vagy egy értékkonfliktus, amit nem tudnak megbeszélni, és ebben a tanácsadási helyzetben a kollégám segít ezeket tisztázni. És nyilván adunk ajánlásokat is: hogyan kezeljék a képernyő körüli hisztit, hogyan lehet erről normálisan kommunikálni, milyen technikák vannak. Vagy éppen az első okostelefon vásárlása előtt mit érdemes átbeszélni a gyerekkel, hogyan lehet vele ebben a témában is a bizalmat kiépíteni.

A cégeknek előadásokat tartok arról, hogy miként lehet megfelelő technológiai szokásokat kialakítani, amelyek a produktivitásunkat és a jólétünket szolgálják. Például, amit mindig elmondok, hogy nyilván nem kell teljesen leszokni a közösségi médiáról, de az egy jó megoldás lehet, ha van egy telefonod, amin rajta van az összes guilty pleasure alkalmazás és van egy másik, ami meg a munkahelyi. Ha ezt a kettőt szétválasztod, akkor nem visz el az életedből feleslegesen időt meg energiát.

Említetted a pilóták képzését. Hasonlóképpen a terápiák során lehet az MI-t eszközként használni, vagy inkább plusz kockázati tényezőt jelent?

Én azt gondolom, hogy van számos olyan megoldás, amely tényleg segít, lesz is rengeteg a jövőben, mert ezekre egyre nagyobb igény van. Például Amerikában olyan MI-t fejlesztenek, amivel a poszttraumás stressz-szindrómában szenvedő betegek számára nyújtanak hatékony segítséget. De akár a diagnózisban is működhet az MI: egyik kollégám Angliában fejleszt egy olyan eszközt, ami a beszédstílusból és a hang megváltozásából tudja detektálni a depressziót. És van olyan terapeutaképző technológia is, ami a virtuális valóságban, MI segítségével generál betegcsoportokat, viselkedés-mintázatokat, ahol azt tudják vizsgálni, hogy a pszichológusok miként kezelik, értékelik és reagálják le ezeket.

Ezek mind kifejezetten hasznosak és előremutatók. Viszont amiben nem hiszek, az az, ha mondjuk terapeutaként akarjuk használni a ChatGPT-t. A terápiában a kapcsolat gyógyít, ha azt érzi a beteg, hogy van itt egy másik ember, aki elfogadja őt, empatizál és megérti, és aki erőfeszítést tesz abba, hogy közelebb kerüljön hozzá. Nagyon fontosak a technikák, hogy mit mond a terapeuta, de valójában a kapcsolat gyógyít. És ez az, ami az MI-ből hiányzik. Persze el tudom hitetni magammal, hogy engem itt most elfogadnak, és jól esik, amikor azt írja, hogy fontos vagyok számára, de ez nem lesz elég a mély problémák kezelésére. Amikor egy chatbottal beszélgetek arról, hogy magányos vagyok, szorongok, akkor tud egy-két technikát adni, ami még akár segíthet is, de ez sebtapasz-jellegű megoldás.

Szerinted a jövő generációira veszélyt jelenthet a digitális környezet alakulása, vagy inkább nagyobb lehetőségeik lesznek a tudatos használatában?

A fiatalok a pszichoszociális fejlődési kihívásokból fakadóan érzékenyebbek különböző hatásokra. És ugyanígy sérülékenyek azok is, akik magányosak. Volt egy kísérlet, ahol azt nézték, hogy a ChatGPT-t használók érzelmi állapota hogyan változik és mi történik a társas kapcsolataikkal. Egy kiugró eredmény volt: azok, akik már a kísérlet előtt is társas izolációval küzdöttek, sokkal intenzívebben kezdtek el beszélgetni a ChatGPT-vel és ez egyre inkább kiszorította a valódi kapcsolataikat. Az egy hónapos kísérlet végére még magányosabbak lettek, és még kevesebb társas interakciójuk lett. Tehát valójában elmélyül a magány, ha valaki csak az MI-re támaszkodik, mert nem adja meg azt az intimitásérzést, amit egy valódi emberi kapcsolat igen. Emiatt úgy gondolom, hogy ezeknek a komplex technológiáknak a fejlesztésénél nemcsak arra kell figyelni, hogy okosak legyenek, hanem hogy biztonságosak is, különösen a sérülékeny felhasználókkal kapcsolatban.

Milyen készségeket kell elsajátítanunk, hogy az MI javunkra váljon, és ne a kárunkra?

Felhasználóként szerintem a legfontosabb skill, amit ki kell fejlesztenünk, vagy amit tanítanunk kell, az az erőfeszítések megszeretése, a kudarcok eltűrése és az, hogy a nehezebb utat válasszuk a könnyebb helyett. Hogy miért? Mert bár könnyebb a ChatGPT-vel megíratni egy esszét, de ebben az esetben 47%-kal csökken az agyi aktivitás, ahogy láttuk azt egy MIT-s kutatásból. És ezzel együtt a készségeink fejlődése, tehát a kritikus gondolkodás, a problémamegoldás, a komplex gondolkodás, vagy akár a szociális készségek is visszaesnek. Vagyis jelenleg az MI-ben pszichológiai szempontból az egyik legveszélyesebb aspektus, hogy nem teszünk erőfeszítést a folyamatokba vagy magába a tanulásba.

Amit ehelyett tehetünk, ha például odaadjuk neki a tananyagot, hogy generáljon kérdéseket, amivel tesztelni tudjuk magunkat, vagy írjon kritikus megjegyzéseket, amikre válaszolhatunk. Ha úgy használjuk, hogy belőlünk hozza ki a legtöbbet és a legjobbat, akkor az a javunkra fog válni. A probléma, hogy az elsődleges emberi mechanizmusunk az, hogy próbáljuk minimalizálni az erőfeszítést és a könnyebbik utat keressük, és inkább kiszervezzük a kognitív terhelést. Ezt felülírni és a nehezebbet választani, ez az igazi kihívás.

Én úgy gondolkodom a technológiáról, mint ahogyan a Harry Potterben teszik a varázslatról. Tehát, hogy ez egy fantasztikus dolog, de lehet rosszul is használni. Nem véletlenül a fogalmaztak meg szigorú szabályokat a Roxfortban. Iskolán kívül nem lehet, felnőtt felügyelete mellett viszont szabad varázsolni. És szerintem ezeket a magasabb komplexitású technológiákat is valahogy így kellene kezelni: például az iskolában tanítjuk a mesterséges intelligenciát, de azon kívül bizonyos életkorig korlátozzuk a hozzáférést.

És erről ejtesz szót a Brain Baron is? A jövőfesztivál tematikája itt kapcsolódik a tevékenységedhez?

A közösségi média életkori szabályozásáról fogok majd vitatkozni a Brain Baron. Félrevisz, ha a technológiára úgy tekintünk, mint egy eszközre, ami passzív elszenvedője az emberi cselekvésnek. Valójában mindig visszahat ránk, befolyásol bennünket, az észlelésünket, a döntéseinket, az érzéseinket. Sokkal inkább úgy lehetne a technológiáról gondolkozni, mint egy társról, vagy mint egy kapcsolatról. És amiről én beszélni fogok a Brain Baron, hogy a közösségi média nagyon sokunknak egy toxikus, érzelmileg bántalmazó kapcsolat: rosszul érzed magad tőle, de újra és újra visszamész, és nem tudsz kilépni belőle. Ezeket a platformokat a jövőben egyre jobban kell szabályoznunk és korlátoznunk annak érdekében, hogy mindenki számára biztonságos hely lehessen.

A technológia sok új kaput nyit meg előttünk de nem biztos, hogy mindegyiken át is kell mennünk. Nem biztos, hogy minden technológiai fejlesztés, amit meg tudunk csinálni valóban előrevisz bennünket. És erről szerintem sokkal többet kéne beszélni: például kellenek-e társrobotok vagy szexrobotok, hogy vajon a magányosság világméretű problémáját ilyen megoldásokkal akarjuk-e a kezelni, vagy nem. Sokkal több társadalmi diskurzusra lenne szükség a technológiának az életünkben betöltött szerepéről.

——

A Brain Bar jövőfesztiválon, a Magyar Zene Házában minden érdeklődő találkozhat Bencével, aki 2025. szeptember 18-án (csütörtök) 9:20-kor vesz részt egy vitán a WORLDQUANT STAGE-en.

Ha további érdekességeket, kutatásokat, interjúkat olvasnál az MI-vel kapcsolatban, az UNIside webshopjában már elérhető az UNI Innováció 2025 lapszámunk, amelyben legfrissebb „Így tanultok ti” kutatásunk is reflektál a témára.