Ez a cikk eredetileg az UNI in&out 2024-es nyári kiadványában jelent meg.

Mit tart a kar legfontosabb jellemzőinek, amelyek megkülönböztetik önöket a hasonló karoktól?

A legnagyobb különbség, hogy mi nem egy egyetem kara vagyunk, hanem egy önálló intézmény, és ez ritkaság ma Magyarországon.  Gyakorlatközpontú oktatást nyújtunk, tehát nem az a célunk, hogy minél nagyobb tudományos felkészültséggel menjenek ki a végzős  hallgatók az életbe, hanem hogy készek legyenek arra, hogy a pedagógusszakma legkülönbözőbb ágait gyakorolják.

Mit gondol, miért vonzó ez a képzés és az önök főiskolája?

Sokat lehet hallani arról, hogy kevés a pedagógus és kevés a jelentkező. Valójában azonban a 20-25 évvel ezelőttihez képest ma többen  jelentkeznek pedagógusnak. Mi nem tanárokat képzünk, hanem csecsemő- és kisgyermeknevelőket, szociál-, óvópedagógusokat, tanítókat,  tehát kisebb gyerekekkel foglalkozó szakembereket, és ezek a szakok különösen népszerűek. Többek között azért, mert nagyon jól definiált szakmát, világos elképzelést jelentenek. Sokat számít, hogy kisebb intézmény vagyunk, nagyon jól ismerjük a diákjainkat, személyesen tudjuk kísérni az életútjukat. A gyakorlóhelyeink egy része szorosabban kötődik a főiskolához, így tág perspektíva nyílik a munkaerőpiacra.  Hallgatóink másod-, harmadéves korukban már meghívást kapnak a munkahelyeikre.

Milyen a jövője ennek képzési területnek?

A mesterséges intelligencia és a robotika megjelenésével látszik a munkaerőpiac nemzetközi trendjeiben is, hogy egyre inkább a humán és az  emberi interakción alapuló szakmák értékelődnek föl. Óvó nénire, tanítóra, amíg családok és emberek léteznek, mindig szükség lesz, tehát  szerintem nagyon komoly perspektívája van a pedagógusképzésnek.

A végzőseik milyen gyorsan tudnak elhelyezkedni?

Nálunk az egyik fontos kimeneti jellemző, hogy nagyon nagy százalékban a pályán helyezkednek el, nagyon kicsi a lemorzsolódás a képzés és a pályára állás során is. Ebben a mi főiskolánk országosan is kiemelkedő, hallgatóink a képzés vége előtt kapnak állást. Aki elhatározza, hogy ezt a pályát választja, annak igazából a diploma átvételekor már van állása.

Mit tanácsolna azoknak, akik most vannak felvételi előtt, hogy érdemes felkészülni az egyetemi vagy főiskolai évekre?

Nagyon fontos, hogy az önismeretre koncentráljanak. Nagy a tömegvonzás az egyetemi világban a különböző népszerű szakok, képzések iránt, ami általában indokolt, de amit én el szoktam mondani érettségi az előtt állóknak, hogy ne engedjenek annak a kísértésnek, hogy egy szak  népszerűsége vagy az osztálytársaik vonzása vigye őket, mert nagyon sok boldogtalan felnőtt él körülöttünk azért, mert nem gondolta át, hogy a személyiségének megfelelő-e az a pálya, amit választott. A másik nagyon fontos, hogy pályában gondolkozzanak és ne egyetemi felvételiben.  Az is nagy hiba szokott lenni, hogy csak egy kapura koncentrálnak, amin át kell jutni, és nem nagyon foglalkoztatja őket, hogy mi jön utána.  Érdemes megnézni, hogy az adott fiatalnak tényleg az-e az elképzelése az életről, amit az adott végzettséggel lehet élni.

Az önök főiskolájára visszatérve, mennyire elterjedt az, hogy más régiókból jelentkeznek, és milyen támogatásra számíthat, aki más városban élt eddig?

Nagyon korszerű és büszkeségre okot adó kollégiumaink vannak. Nagy kedvezményekkel, ösztöndíjakkal és jó közösséggel találkozik az, aki  messzebbről jön. Azt néhány éve pontosan tudjuk az Oktatási Hivatal nagymintás felméréseiből, hogy minden magyar felsőoktatási intézmény befogadás és kibocsátás szempontjából is meglepően regionális hatású, tehát ez nálunk is jellemző.

A kollégiumon kívül van olyan fejlesztés önöknél, amit fontos kiemelni?

Az elmúlt évben óriási beruházáson ment keresztül a központi épületrendszerünk Vácon. Ez formálisan egy energetikai beruházás volt, ami a kollégiumok és az oktatás hétköznapi komfortérzetét is növelte. A központi épületünk történelmi épületegyüttes a 17–18. századból, amely komoly műemléki felújítás után megszépült, így egy jobban használható, komfortosabb környezet várja a tanulókat.

Mit tanácsolna azoknak, akik a pedagógusképzésen gondolkodnak?

Ezen a területen alkalmassági vizsgák is vannak, ami sokakat megijeszthet. Ezekről érdemes annyit tudni, hogy picit sarkítva inkább  alkalmatlansági vizsgák, nem kell tőlük félni. Az, hogy testnevelésből, énekből, anyanyelvi ismeretekből valakit alkalmasnak találnak, nem azt jelenti, hogy levizsgáztatják ezekből a tantárgyakból, hogy énekelni vagy bukfencezni kell, és e szerint szelektálnának a felsőoktatási intézmények, hanem olyan, úgynevezett határértékeket vizsgálnak, hogy valaki teljesen alkalmatlan-e arra, hogy részt vegyen ilyen képzésben. Tudjuk, hogy nagyon sokan ezért hőkölnek vissza a pedagógusképzési terület legkülönbözőbb képzéseitől, de ez egy félreértés.

Gloviczki Zoltán

• Nős, öt gyermek édesapja.
• Rektor, főiskolai tanár.
• Az ELTE BTK latin-ógörög és levéltár szakán tanult és szerzett diplomát. A PhD-fokozatát ugyanott, 2006-ban a nyelvtudományok/ókortudomány területén nyerte el.
• Húsz év köznevelési tanári gyakorlat mellett a PPKE BTK tanszékvezetője, intézetvezetője, majd dékánhelyettese.
• 2010 és 2013 között köznevelésért felelős helyettes államtitkár.
• 2017 és 2020 között az Oktatási Hivatal elnöke.
• 2020-tól az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora.
• 2013 és 2017 között, valamint 2020-tól a Magyar Rektori Konferencia Pedagógusképzési Bizottságának elnöke.