Január elején az edzős posztok, új jegyzetfüzetek és ambiciózus listák hirtelen ellepik a közösségi médiát, majd néhány hét múlva szinte nyomtalanul eltűnnek. A jelenség nem egyéni kudarc, hanem jól leírható pszichológiai minta. Az új év ígérete erős motivációt ad, de önmagában ritkán elég ahhoz, hogy tartós változás történjen.
A pszichológia ezt a jelenséget „fresh start effectként” írja le. Katy Milkman viselkedéskutató több nagymintás vizsgálatban mutatta ki, hogy az emberek időbeli határpontokhoz, például új évhez, születésnaphoz vagy félévkezdéshez kötik a változás reményét. Ilyenkor könnyebb elképzelni egy új verziót önmagunkból. A probléma ott kezdődik, hogy a lelkesedés gyorsabban csökken, mint ahogy a szokások átalakulnának.
A klasszikus fogadalmak gyakran túl általánosak. Jobb tanulóvá válni, kevesebbet halogatni vagy egészségesebben élni jól hangzó célok, mégis nehezen megfoghatók. A kutatások szerint az agy sokkal jobban reagál konkrét, mérhető viselkedésekre. A University College London kutatásai alapján egy új szokás stabilizálódása átlagosan 60–70 napot vesz igénybe, és ez idő alatt a motiváció hullámzik. A puszta elhatározás kevés, mert nem ad kapaszkodót a nehéz napokra.
A fogadalmak másik gyenge pontja az identitás kérdése. A Stanford Egyetem pszichológusai arra hívták fel a figyelmet, hogy a tartós változás akkor működik, ha nem csak azt határozzuk meg, mit szeretnénk csinálni, hanem azt is, kik szeretnénk lenni. Egy diák, aki úgy gondol magára, mint „valaki, aki rendszeresen tanul”, nagyobb eséllyel ül le akkor is, amikor nincs kedve. Az identitásalapú célok kevésbé látványosak, mégis stabilabbak.
A fiatalok körében egyre népszerűbb alternatíva a tematikus időszakok gondolkodásmódja. Nem egész évre szóló fogadalmakról van szó, hanem rövidebb, rugalmas fókuszokról. Egy tanulós félév, egy mentálisan lassabb időszak vagy egy kísérletező hónap kisebb nyomást helyez az egyénre. A pszichológiai kutatások szerint a rövidebb időkeretek csökkentik a kudarctól való félelmet, ami önmagában növeli a kitartást.
Fontos szerepe van az önjutalmazásnak is. Az idegtudományi vizsgálatok kimutatták, hogy az agy jutalmazórendszere nem a nagy, távoli eredményekre reagál a legerősebben, hanem a kisebb, azonnali visszajelzésekre. Ha egy változás nem jár rövid távú sikerélménnyel, az agy gyorsan elveszíti az érdeklődését. Ezért működnek jobban azok a rendszerek, ahol a fejlődés látható és nyomon követhető, például naplók, vizuális trackerek, vagy akár egyszerű pipálós listák.
A közösségi összehasonlítás szintén sok fogadalmat tesz tönkre. A közösségi médiában megjelenő „tökéletes újrakezdések” torz képet mutatnak a változásról. A szociálpszichológiai kutatások szerint az állandó összehasonlítás csökkenti az önhatékonyság érzését, vagyis azt a hitet, hogy képesek vagyunk végigvinni, amit elkezdtünk. Az önfejlesztés így könnyen teljesítményversennyé válik, ahol a belső motiváció háttérbe szorul.
Egyre több szakember hangsúlyozza az önreflexió szerepét a fogadalmak helyett. Az év eleje nem csak előre-, hanem visszatekintésről is szólhat. Mi működött az elmúlt évben, mi nem, és milyen körülmények között volt könnyebb kitartani. Az ilyen kérdések segítenek reálisabb célokat kialakítani, amelyek illeszkednek a mindennapi élethez, nem pedig idealizált elképzelésekhez.
Az új év így nem feltétlenül egy radikális átalakulás kezdete. Sokkal inkább egy finom újrarendezés lehetősége. A pszichológia üzenete ebben meglepően megnyugtató. A változás nem attól lesz hiteles, hogy január elsején indul, hanem attól, hogy beépül a hétköznapokba. Az új év nem új embert kér, csak egy kicsivel tudatosabb verziót a régiből.
——
A kiemelt kép forrása: 123RF.
