Az egyetemi tanulás nem nehezebb vagy könnyebb, csak más. Aki ezt a különbséget időben felismeri, annak nem sokként, hanem lehetőségként jelenik meg ez az új szakasz.

Kevesebb tanóra, nagyobb mélység

A gimnáziumban a tanulás sokszor a folyamatos ismétlésre és az anyag feldolgozására épül. A diákok heti több órában találkoznak ugyanazzal a tantárggyal, rendszeres dolgozatokkal, feleletekkel. Az egyetemen ezzel szemben gyakran kevesebb kontaktóra jut egy tárgyra, miközben az elvárt tudásanyag jóval mélyebb. Egy nemzetközi felsőoktatás-kutatás szerint az egyetemisták tanulási idejének több mint fele önálló feldolgozásból áll, míg középiskolában ez az arány jóval alacsonyabb.

Ez azt jelenti, hogy az egyetemi tárgyak nem vezetik végig lépésről lépésre a tanulót. Az előadás sokszor keretet ad, irányt mutat, de a részletek megértése már egyéni munka. Ez kezdetben bizonytalanságot okozhat, később viszont nagyobb szabadságot és mélyebb megértést hoz.

Kevesebb kontroll, több felelősség

A gimiben a tanulás rendszerét kívülről szabályozzák. Ott van az órarend, a tanár figyelmeztet, ha elmaradás van, és a számonkérés gyakran szinte azonnali. Az egyetemen ez a kontroll nagyrészt eltűnik. Egy hazai hallgatói felmérés szerint az elsőévesek egyik legnagyobb kihívása éppen az, hogy senki nem szól, ha valaki nem készül rendszeresen, egészen a vizsgáig.

Ez a szabadság sokszor ijesztőbb, mint amennyire felszabadító. Az elvárás nem az, hogy mindent szó szerint visszaadjon a hallgató, hanem hogy értelmezzen, összefüggéseket lásson, kérdéseket tegyen fel. A tanulás fókusza így eltolódik a bemagolásról az aktív gondolkodás irányába.

Kampányszerű terhelés és önmenedzsment

A középiskolai tanulás ritmusa viszonylag egyenletes, az egyetemen viszont gyakori a kampányszerű terhelés. Hosszabb ideig úgy tűnhet, hogy nincs sok számonkérés, majd egyszerre érkeznek a beadandók, zárthelyik és vizsgák. Oktatáspszichológiai kutatások szerint ez a hullámzó terhelés különösen nehéz azok számára, akik nem alakítanak ki saját tanulási rendszert.

A sikeres alkalmazkodás kulcsa itt az önmenedzsment. Nem az számít, ki tanul a legtöbbet vizsgaidőszakban, hanem hogy ki tudja előre felmérni, mikor és mihez lesz szüksége energiára. A rendszeres, kisebb lépésekben történő tanulás bizonyítottan csökkenti a stresszt és javítja a hosszú távú teljesítményt.

Hierarchia helyett partnerség

A gimiben a tanár-diák kapcsolat erősen hierarchikus. Az egyetemen ez a viszony gyakran partnerszerűbbé válik. Az oktató nem ellenőriz, hanem szakmai irányt mutat. Egy felsőoktatási kutatás szerint azok a hallgatók, akik kérdeznek, konzultálnak és aktívan részt vesznek az órákon, nemcsak jobb értékeléseket érnek el, hanem nagyobb tanulási elégedettségről is beszámolnak.

Ez a változás sokak számára szokatlan. Az egyetem elvárja az önálló kommunikációt, az időben feltett kérdéseket és a felelősségvállalást a saját tanulási folyamatért.

Mi segíthet már az elejétől?

Az egyik legfontosabb felismerés, hogy az egyetem nem egy gyorsabb és nehezebb gimnázium, hanem egy teljesen másik rendszer. Segít, ha a hallgató már az elején kialakít egy saját tanulási rutint, nem a vizsgaidőszakra hagy mindent, és mer segítséget kérni. Azok a diákok, akik tanulási stratégiákat használnak, például aktív jegyzetelést vagy rendszeres ismétlést, kevesebb stresszről és jobb teljesítményről számolnak be a kutatások szerint.

A gimi után az egyetem nemcsak tudást ad, hanem új szerepet is. A tanuló fokozatosan saját tanulási útjának felelősévé válik. Ez kihívásokkal jár, de hosszú távon felkészít arra a világra, ahol már nem lesz órarend és figyelmeztetés, viszont elvárások igen.

——

A kiemelt kép forrása: 123RF.