A középiskolai oktatás története

A II. világháború előtt a nebulók az elemi iskola 4. osztálya után kezdték meg a 8 osztályos gimnáziumot, már akik megtehették, mivel akkoriban szinte csak az elit szülők gyermekeinek adatott meg ez a lehetőség, ugyanis tandíjat kellett fizetni. A nagyon tehetséges diákok állami ösztöndíjjal kerülhettek a gimnáziumokba. Ennek elnyeréséhez viszont végig tartani kellett a szinte kitűnő tanulmányi eredményt.

A II. világháború után a hatalom törekedni kezdett arra, hogy a közép- és felsőoktatásba a paraszti– és városi munkás rétegek is bekerülhessenek. A Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium kidolgozta a 8 osztályos általános iskola és 4 osztályos gimnázium új rendszerét. Az 1948. évi 33. trv. kimondta a nem állami iskolák államosítását. Továbbá fontos, hogy megjelentek az érettségi mellett szakmát adó 4 osztályos szakközépiskolák.

Az 1990-es rendszerváltás ismét felforgatta a korábbi rendszert. 1995-ben a minisztertanács által elfogadott Nemzeti Alaptanterv (NAT) az iskolai oktatást elemi fokra (1-6 évfolyamra), alsó középfokra (7-10 évfolyam) és felső középfokra (10-12. évfolyam) tagolta. 1999-ben azonban ismét megerősítették a 8 osztályos általános iskolát.

Az oktatási rendszerben végül megjelentek a 4 osztályos gimnáziumok mellett a 6 és 8 osztályos (állami mellett ismét egyházi, alapítványi) gimnáziumok, egymás mellett, párhuzamosan. Így a gyerekek különböző életkorban juthattak be ezekbe. Jellemzővé vált, hogy a legjobb tanulók iratkoztak át a gimnáziumokba, ami egyfajta szegregációt eredményezett. A szakközépiskolák továbbra is 4 évfolyamosok maradtak. 

A középiskolás időszak a legjobb és legrosszabb időszak egyben?

A középiskolás évek alatt rengeteget kell tanulni, feltéve, ha valaki be szeretne jutni a felsőoktatásba. Nagy kérdés, hogy honnan van idő emellett a sportolásra, a barátságok ápolására, a családunkra, a szüleinkre, a testvéreinkre, a szórakozásra, és esetleg a szerelemre. Ez utóbbi sokaknál pont ebben az időszakban köszönt be először. Nagyon sok minden és nagyon intenzíven történik velünk ebben az életszakaszban. Ezeket nem mindenki éli meg ugyanúgy: van, aki extrovertált és van, aki introvertált, így nem mindenkinek telik egyformán ez a néhány év. Miért is? Van, aki kimondottan szorongóvá válik, mert kiközösítik, míg másokat mindenki követni szeretne, és példakép lesz a többiek szemében.

A középiskolai éveket a különböző személyiségjegyekkel rendelkező diákok teljesen másként élik meg. (Fotó: 123RF)

Az emlékek a középiskolai évekből

Tudósok megfigyelték, hogy sokkal jobban emlékezünk a középiskolai évekre, mint arra, amikor megkezdtük az iskolát, vagy amikor felnőttkorunkban elutaztunk egy mesés tengerparti nyaralásra. Sokan álmukból is a középiskolai évek megaláztatásaira, folytonos megfelelési kényszerére, ekkori szerelmekre, csalódásokra riadnak fel. 

Frank T. McAndrew pszichológus felfedezte, hogy míg „az emberi agyban lévő kötések több millió évvel ezelőtt alakultak ki, addig a gimnázium egy olyan furcsa társadalmi buborékot hoz létre, amivel a történelem előtti időkre hangolt agyunk nehezen birkózik meg”, ennek oka, hogy a „középiskolában egy rakás, hormonnal teli tinédzser van összezárva.”

Mi az oka, hogy a sok negatívum ellenére nosztalgiával tekintünk vissza erre az időszakra?

McAndrew szerint a „jelennel és a jövővel szembeni elégedetlenség az, ami motivál minket, hogy csináljunk valamit, ami újra felidézheti a régi szép idők vélt vagy valós kellemes pillanatait”, mivel az ekkor átélt nagyobb érzelmek, erősebb emlékeket hagynak bennünk. Például a 10-30 éves korunk közötti élményeink (többek között az ekkor hallott zenék) maradnak meg a legjobban emlékezetünkben, mivel sok az új sejt agyunk emlékeket tároló részében. Az ezt megelőző emlékeink viszont törlődnek. 30 éves kor után pedig már lassabb az agyunk fejlődése, így kevesebb új emléket tudunk tárolni benne.