Az első hely, amit már nem a szülőkkel oszt meg valaki, ritkán csak négy fal és egy ágy. A kollégiumi szoba vagy az első albérlet sokkal inkább egy pszichológiai fordulópont, ahol a fiatal felnőttkor egyik legfontosabb folyamata zajlik: az önállósodás. A lakhatási forma nemcsak kényelmi kérdés, hanem erősen befolyásolja a mindennapokat, a kapcsolati mintákat, és azt is, hogyan alakul az énkép ebben az érzékeny életszakaszban.
A fejlődéslélektan szerint a késői serdülőkor és a fiatal felnőttkor egyik központi feladata az autonómia kialakítása. Ez nem egyszerre történik, hanem apró lépésekben.
Önállóság a kollégiumban
A kollégium ebben a folyamatban gyakran egyfajta átmeneti térként működik. Van benne szabadság, de van benne keret is. A közös terek, a szobatársak és az állandó társas jelenlét erősen formálja a társas készségeket. A szociálpszichológiai kutatások szerint azok a fiatalok, akik intenzív közösségi környezetben élnek, gyorsabban tanulják meg a kompromisszumkészséget, a konfliktuskezelést és a határok kijelölését.
Ugyanakkor a kollégiumi lét pszichés terhelést is jelenthet. Az állandó zaj, a kevés privát tér és a folyamatos alkalmazkodás könnyen túlterhelheti az introvertáltabb személyiségeket. A környezeti pszichológia szerint a személyes tér hiánya hosszabb távon feszültséget és kimerülést okozhat, még akkor is, ha a társas élmények pozitívak. Ez az oka annak, hogy sok diák ambivalens érzésekkel gondol vissza a kollégiumi évekre.
Albérlet, avagy privát tér már fiatalon
Az albérlet ezzel szemben gyakran a teljesebb önállóság szimbóluma. A saját időbeosztás, a csend, a személyre szabható tér mind erősíti a kontrollérzetet. A pszichológiai kutatások azt mutatják, hogy ennek megélése csökkenti a stresszt, és növeli az önbizalmat. Az első albérlet sok fiatal számára annak bizonyítéka, hogy képes egyedül működtetni a mindennapjait. Bevásárlás, számlák, rendtartás – ezek mind láthatatlan, mégis fontos tanulási folyamatok.
Az albérleti életnek azonban megvan a maga árnyoldala is. A kevesebb spontán társas inger miatt könnyebben megjelenhet a magány érzése, különösen egy új városban. A társas kapcsolatok fenntartása több tudatosságot igényel, mert nem adja magától értetődően a közösség. A mentálhigiénés kutatások szerint a fiatal felnőttek magányélménye gyakran nem a kapcsolatok hiányából, hanem azok szervezetlenségéből fakad.
Melyik jobb döntés egyetem alatt?
Fontos látni, hogy a kollégium és az albérlet nem jó vagy rossz választás, hanem eltérő pszichológiai igényekre ad választ. Van, aki a közösségből töltődik, és van, akinek a biztonságos egyedüllét ad stabilitást. Az alkalmazkodás nem azt jelenti, hogy minden körülmény ideális, hanem hogy az ember megtanul együtt élni a választása következményeivel. Ez önmagában is az önállósodás része.
Az első otthon nem végleges döntés, csupán tapasztalatszerzés. A fiatal felnőttkor egyik legnagyobb tanulsága, hogy az igények változnak. Ami az első évben működik, a harmadikban már nem biztos. A pszichológia ezt fejlődési rugalmasságnak nevezi, és az egyik legfontosabb védőfaktorként tartja számon a mentális jóllét szempontjából.
A kollégiumi szoba és az albérlet kulcsa végső soron ugyanahhoz az ajtóhoz vezet. Ahhoz, amin belépve valaki elkezdi megérteni, hogyan szeretne élni, kapcsolódni és teret adni önmagának. Ez az első otthon igazi pszichológiai jelentése.
——
A kiemelt kép forrása: 123RF.
