Mikor válik a kimerültség kiégéssé?

A kiégést Christina Maslach amerikai szociálpszichológus írta le először három fő összetevő mentén: tartós érzelmi kimerülés, cinizmus vagy eltávolodás, valamint a teljesítményérzés csökkenése. Ezek a tényezők diákoknál is megjelennek, csak más formában. A folyamatos számonkérés, a vizsgák körüli nyomás, az állandó összehasonlítás és az az érzés, hogy mindig többet és jobban kellene teljesíteni, hosszú távon ugyanúgy rombolják a mentális jóllétet.

Egy több európai egyetem bevonásával készült kutatás szerint az egyetemisták közel fele tapasztal rendszeresen kiégésre utaló tüneteket, különösen vizsgaidőszakban. A leggyakoribb jel nem a látványos összeomlás, hanem az érdeklődés lassú eltűnése és az érzelmi eltompulás.

A „nem bírom tovább” pillanatának pszichológiája

A kiégés ritkán egyetlen rossz nap következménye. Inkább olyan, mint egy fokozatos lemerülés, ahol a szervezet és az idegrendszer túl sokáig működik stresszüzemmódban. Az agy stresszért felelős rendszerei ilyenkor állandó készenlétben maradnak, miközben a regenerációért felelős folyamatok háttérbe szorulnak. Ezt támasztják alá azok a neuropszichológiai vizsgálatok is, amelyek szerint tartós stressz esetén romlik a figyelem, a memória és a döntéshozatal.

Ez az érzés tehát nem gyengeség, hanem egy jelzés. A probléma ott kezdődik, amikor a diák saját kudarcaként értelmezi, és még nagyobb nyomást helyez magára.

Miért érinti különösen a mai diákokat?

A Z generációval foglalkozó mentálhigiénés kutatások gyakran kiemelik a teljesítménykényszer és az online összehasonlítás szerepét. A közösségi médiában látható sikertörténetek torz képet adnak arról, mi számít „normális” haladásnak. Egy amerikai longitudinális vizsgálat szerint azok a hallgatók, akik rendszeresen hasonlítják magukat társaikhoz online, magasabb stresszszintről és alacsonyabb elégedettségről számolnak be.

Ehhez társul az a bizonytalanság, amely a jövővel kapcsolatos. Sok diák már tanulmányai alatt attól tart, hogy nem lesz elég versenyképes, és ez a folyamatos készenléti állapot hosszú távon felőröli az energiatartalékokat.

Mit lehet kezdeni a kiégéssel, ha még tanulsz?

A kiégés kezelése nem egyetlen technikán múlik, inkább szemléletváltást igényel. Az egyik legfontosabb lépés annak felismerése, hogy a teljesítmény és a saját érték nem ugyanaz. A pszichológiai kutatások szerint azok a diákok, akik képesek a hibáikat tanulási folyamatként értelmezni, alacsonyabb kiégési szintet mutatnak.

Gyakorlati szinten sokat számít az energiamenedzsment. Nem az idő beosztása a kulcs, hanem az, hogy mikor mire van mentális kapacitás. A rövidebb, fókuszált tanulási blokkok, a valódi szünetek és az alvás prioritássá tétele bizonyítottan csökkentik a kimerültséget.

A társas támogatás védőfaktor a kiégéssel szemben. Egy magyar egyetemisták körében végzett felmérés szerint azok, akiknek legalább egy olyan személy van az életükben, akivel őszintén tudnak beszélni a terhelésükről, ritkábban jutnak el a teljes kiégésig. Ez nem feltétlenül szakembert jelent, sokszor egy kortárs, mentor vagy tanár is elegendő ahhoz, hogy a terhelés kimondhatóvá váljon.

Van kiút, és nem is radikális váltással

Ha a kimerültség hetekig fennáll, alvászavarokkal, tartós kedvetlenséggel vagy szorongással társul, érdemes segítséget kérni. A kiégés és a depresszió között van átfedés, ezért fontos a pontos megkülönböztetés. Egyre több egyetemen működnek hallgatói tanácsadó szolgálatok, amelyekhez bármikor lehet fordulni.

A kiégésből való kilábalás ritkán jelent teljes újrakezdést. Sokkal inkább apró korrekciók sorozata vezet vissza az egyensúlyhoz. Reálisabb elvárások, határok kijelölése, tudatos pihenés és az önmagunkkal való türelmesebb bánásmód – mind olyan tényezők, amelyek hosszú távon fenntarthatóbbá teszik a tanulást.

A „nem bírom tovább” pillanata nem a végpont. Inkább egy jelzőfény, amely arra figyelmeztet, hogy valamin változtatni kell. A diákévek nem kell, hogy a teljes kimerülésről szóljanak, még akkor sem, ha néha úgy tűnik, minden egyszerre túl sok.

——

A kiemelt kép forrása: 123RF.