Több mint három éve dolgozol gyógytornászként, de gimnazistaként még egész másként nézett ki a jövőd.

Valóban. Tizennyolc éves voltam, amikor egy plázában leszólított egy modellügynökség ügynöke, és felajánlott egy lehetőséget számomra. Ezt otthon megbeszéltem a szüleimmel, akik támogattak, és szinte azonnal kaptam egy ötéves szerződést. Egyetlen kikötés volt: meg kell felelnem az elvárt 60-90-es méreteknek. Hogy a kívánt paramétereket hozzam, fogynom kellett. Gyermekkorom óta a sport az életem része sokáig lovagoltam és kézilabdáztam, tehát izmos testalkatom volt. A sportból a futás maradhatott, de az étkezésre nagyon oda kellett figyelnem. Hozzáteszem, egyáltalán nem kell minden modellnek éheznie, vannak, akik genetikailag vékony testalkatúak, én viszont kénytelen voltam keveset enni, hogy tartsam a méreteimet a 182 centimhez. Sajnos ezt követően jöttek az egészségügyi problémák: elmaradt a menstruációm és az egészségügyi paramétereim nagyon leromlottak. Ez úgy derült ki, hogy az édesanyám kérte, csináltassak egy laborvizsgálatot, aminek az eredménye ijesztő volt. Ekkor már 19 éves voltam, Milánóban éltem, és a következő úti célom Párizs lett volna, majd az ázsiai kontinens, mégis úgy döntöttünk a családommal, hogy az egészségem fontosabb.

Hogyan került képbe a gyógytornászképzés?

Sokat gondolkoztam, mi is érdekel igazán. Mivel szeretek lovagolni, a lovas szakmák között keresgéltem, és így találtam rá a lovasterapeuta-képzésre, amelynek azonban előfeltétele gyógypedagógusi vagy gyógytornászi diploma. Végül az utóbbi képzést választottam a Pécsi Tudományegyetemen.

Békés Tímea négy éve erősíti a Bethesda Gyermekkórház Mozgásterápiás Munkacsoportját. (Fotó: UNI2023 in &out, nyár kiadvány)

Ezt el is végezted, mégsem lovasterapeutaként dolgozol. Miért?

Mert az egyetem után rögtön elkezdtem dolgozni, és közben annyira megszerettem a gyógytornászmunkát itt a Bethesda Gyermekkórházban, hogy úgy döntöttem: elvégezem inkább előbb a mesterképzést. Ezt tavaly tavasszal fejeztem be a Semmelweis Egyetemen kiváló minősítéssel. A lovasterapueta-képzésről sem mondtam le, az alapképzésen a szakdolgozatomat is lovasterápiából írtam, és fél évig önkéntes voltam Tatán lovasterapeuták mellett, de ezt várhatóan inkább majd kiegészítő tevékenységként végzem.

Hogy kerültél a Bethesdába?

Mindenképp gyermekkórházban szerettem volna dolgozni, és mivel a szüleim Budapest mellett élnek, közeli intézményt szerettem volna.

Sokan szeretnének a Bethesdában dolgozni, de csak keveseket vesznek fel. Neked hogyan sikerült bekerülni?

Szerintem nagyon sokat számított, hogy a szakdolgozatomat egy önkéntes program keretein belül valósíthattam meg, amely során gyakorlati tapasztalatot gyűjthettem CP-s gyermekekkel. Ezért mindenkinek azt tanácsolom, hogy ne kérdőívezzen, válasszon gyakorlatias témát szakdolgozatnak, amivel ugyan több munkája lesz, de így már lesz azon a területen tapasztalat, és ez megkönnyíti az elhelyezkedést. Én korábban is sok önkéntes programban vettem részt, amiknek az volt a céljuk, hogy a sérült és egészséges gyerekek közösen sportoljanak. Mind gyerekekkel, mind pedig beteg gyerekekkel volt tehát tapasztalatom.

Bethesda Gyermekkórház (Fotó: UNI2023 in &out, nyár kiadvány)

Mit szeretsz leginkább az itteni munkában?

A változatosságot, a fejlődési lehetőséget, a csapatot – mindent. Négy éve erősítem a Bethesda Gyermekkórház Mozgásterápiás Munkacsoportját. A pályafutásom elején a rehabilitációs osztályon kezdtem el dolgozni, ahol koponyasérült gyerekek mozgásfejlesztésével foglalkoztam. A munkám során lehetőségem volt a tudásomat tovább bővítenem, így a főépületbe átkerülve megismerhettem az intenzív osztályon való gyógyító munkavégzést, valamint betekintést kaphattam a sebészet, az égésosztály és a csecsemőosztály életébe, amit annyira megszerettem, hogy végül a főépületben maradtam. A munkám során lehetőségem van a folyamatos tanulásra, fejlődésre, hiszen a pár napos kisbabáktól a 18 éves kamaszokig minden korosztállyal és különböző problémával találkozom. Például délelőtt az intenzív osztályon foglalkozom egy súlyos állapotú kicsivel, de délután már a Városligetben futhatok egy sportolóval. A szívem csücske pedig az SMA-s gyerekek, az ő fejlesztésükkel három éve foglalkozom. A munkám során óriási előrelépés volt, hogy a SE-n a mesterképzésen bekapcsolódhattam az SMA-s gyerekekkel kapcsolatos kutatásba. Innen jött a diplomadolgozat-téma, majd az, hogy a vizsgabizottsági elnök meghívott a Fiatalok Rehabilitációs Fórumára, ahol előadhattam a kórházban végzett kutatásunkat, majd ezt követően több konferencián is bemutathattam.

Ezt a munkát ismerték el a kórházban az ifjúsági Dizseri-díjjal, ugye?

A díj számomra hatalmas elismerés, és megerősített abban, hogy jó helyen vagyok és jól végzem a munkámat. A munkatársaim nélkül azonban, akik segítették az utamat, nem vehettem volna át a díjat. A munkámat igyekszem a lehető legjobban ellátni, segíteni a gyermekek és a szülők mindennapjait. Belföldi és külföldi tanulók oktatásában is részt veszek, amit szintén szívvel- lélekkel végzek, hogy a lehető legtöbb tudást adhassam át a hallgatóimnak, és megszerettessem velük a gyógytornász szakmát. Örömmel veszek részt a kórházi közösségi programjaiban, aktív résztvevője voltam például a kórházi egészségkihívási programnak és lelkes tagja vagyok a Bethesda futócsapatnak.

Az említett „gyakorlatias” diplomamunkán kívül mire hívnád még fel az egyetemisták figyelmét? 

Arra, hogy minél több önkéntes gyakorlaton vegyenek részt a tanulmányi idejük alatt. Ez egyrészt kiemelkedő lehet az önéletrajzban, másrészt jó kapcsolati lehetőség a kollégákkal, de ami még fontosabb, meg lehet tapasztalni, hogy vajon tényleg érdekli-e az embert az, amit tanul. Akár pár napra, hétre is érdemes elmenni önkéntes gyakorlatra, hogy az ember megtapasztalja, milyen fontos szerepe van a teammunkának, hogyan kell kommunikálni a szülőkkel, a gyerekekkel. A másik, ami szerintem fontos, az a tudományos kutatás, különböző fórumokon való aktív részvétel. A TDK is egy ilyen lehetőséget biztosít számunkra, hiszen a mi szakmánk is egy folyamatosan fejlődő tudományág, új módszerek, terápiás lehetőségek vannak annak érdekében, hogy minél hatékonyabban tudjuk végezni a gyógyító munkát.