A nyitott, elkötelezett, kíváncsi és fejlődni vágyó pedagógusok számára indította el Mesterséges Intelligencia az oktatásban Facebook-csoportot, továbbá a MyNovaMindot, amely elsősorban a tanárokhoz igyekszik közelebb hozni a mesterséges intelligenciát, az általa kínált innovációkat az oktatási módszerekben. Ugyanakkor tevékenységét bővíti, ettől a tanévtől a diákoknak is lehetőségük van tőle tanulni az AI Ifjúsági Akadémián, illetve kollégáival a cégek számára is folytatnak kutatást, végeznek tanácsadást a szervezeti kultúrát érintő változásokkal kapcsolatban. Az érdeklődők többek között 2025. szeptember 18-án is találkozhatnak vele a Magyar Zene Házában, ahol a Brain Bar jövőfesztiválon tart előadást többedmagával reggel fél tízkor.

Mi volt az a fordulópont, ami miatt elkezdett a mesterséges intelligencia és az oktatás kapcsolatával foglalkozni? Milyen élmény vagy felismerés győzte meg arról, hogy az MI nemcsak kiegészítő eszköz, hanem alapvető változást hozhat a nyelvoktatásban?

Valójában számomra mindig is kiemelten fontos volt a technológia követése, a modern eszközök bevonása, valamint az, hogy a tudásomat naprakészen tartsam. Ezzel kapcsolatban mindig el szoktam mesélni egy élményemet: amikor a Pápai Református Gimnáziumban elkezdtem a pályámat, az újonnan belépő tanárok megesküdtek arra, hogy életüket az oktatásnak szentelik, és tudásukat mindig frissen tartják. Ez az eskü számomra a mai napig iránytű, amely meghatározza a tanári munkám szemléletét.
Úgy gondolom, hogy egy tanár egyik legfontosabb feladata belső motivációból fakad: követnie kell a világban és a saját tudományterületén zajló változásokat, fejleményeket. Éppen ezért, amikor 2022 őszén a mesterséges intelligencia széles körben elérhetővé vált, azonnal elkezdtem az iskolában is foglalkozni vele. Egyébként is kíváncsi, nyitott személyiség vagyok, szeretek első látásra különbözőnek tűnő területeket összekapcsolni – így találkozott nálam az oktatás és az MI.

Akkor győződtem meg igazán arról, hogy ez nem csupán kiegészítő eszköz, hanem alapvető változást hoz a nyelvoktatásban, amikor először kipróbáltuk a diákokkal. Ha lehet így fogalmazni, az angol az MI „anyanyelve”, tehát rendkívül jól használható a nyelvoktatásban. El is kezdtem azon gondolkodni, miként lehet rá új módszertant építeni, ugyanis ez számomra mindig kiemelt jelentőségű: ha megjelenik valami új, akkor azt be kell építeni a pedagógiai eszköztárba, hiszen ezzel a diákok versenyképességét javítjuk, a látókörüket szélesítjük. Erről szól a könyvem is, amelynek címe Így taníts nyelveket mesterséges intelligenciával – ebben részletesen bemutatom a módszertani lehetőségeket.

Mi az, ami jelenleg a leginkább hajtja előre a munkája és a tevékenysége során?

Ami engem mindig motivált, az a nagyon erős vágy az oktatás megújítására és színvonalának emelésére. Számomra létezik egy nagyon konkrét pedagógiai ars poetica: a pedagógusnak olyan személyiségnek kell lennie, aki valódi értéket ad hozzá a diákok életéhez. Akire a tanítványok húsz–huszonöt év múlva, egy kávézás közben is jó szívvel emlékeznek vissza, és nem csupán a tőle kapott tudás miatt, mert az sokszor feledésbe merül. Hanem azért, mert szemléletet, látásmódot, példát kaptak tőle. Engem ez az igény hajt: a szakmai színvonal folyamatos keresése és fenntartása.

Mi inspirálta arra, hogy létrehozza a MyNovaMindot, és milyen problémára kínál megoldást? Hogyan illeszkedik a mai oktatási rendszerhez: inkább kiegészítő vagy forradalmi átalakító eszközökkel dolgoznak?

A MyNovaMind létrejöttét az a belső késztetés inspirálta, hogy ne csak a diákjaim kapjanak támogatást a mesterséges intelligencia korszakában való eligazodáshoz, hanem a kollégáim is. Az MI korszakában a tanári szerepeket teljes mértékben újra kell gondolni és új keretek közé kell helyezni, a pedagógusok részéről viszont többnyire erőteljes ellenállás, a félelem és a bizonytalanság tapasztalható ezzel a technológiával szemben. Ugyanakkor hangsúlyozni szeretném, hogy nagyon sok lelkes, nyitott és kíváncsi pedagógussal is találkozom, akik kifejezetten motiváltak abban, hogy beépítsék a mesterséges intelligenciát a mindennapi munkájukba. A célom az, hogy minél gyakorlatiasabb, kézzelfoghatóbb és konkrétabb válaszokat adhassak a kérdéseikre. Szeretném, ha mindez nemzetközi szinten is működne, hogy ne csak a magyar pedagógusok, hanem a külföldi kollégák is gyors és használható válaszokat kapjanak. Tevékenységünket ugyanakkor bővítjük, hiszen egyértelműen látszik, hogy az MI a cégeknél a szervezeti kultúrákban, a döntéshozatali mechanizmusokban, a követendő vezetői attitűdben is okoz változásokat.

Mik azok a konkrét készségek, amelyekre Ön szerint a diákoknak leginkább szükségük van és lesz az MI-korszakban?

Úgy gondolom, hogy három dolog válik kulcsfontosságúvá: az MI-kompetenciák, a kreativitás és a kritikus gondolkodás. A diákoknak nem szabad elveszíteniük a kreativitásukat, és elengedhetetlen, hogy fenntartásokkal kezeljék a mesterséges intelligencia által adott válaszokat. Mindig tegyék fel a kérdést: igaz-e, valós-e, amit látnak, vagy egy manipulatív céllal generált tartalomról van szó – legyen az reklám, hír, vagy bármi más. A kritikus gondolkodás a mai világban szó szerint túlélési készséggé válik.

Újra kell definiálni fogalmakat is, például a tudás és a bizalom fogalmát. Eddig a technológia egzakt volt, azaz megbízható; a mesterséges intelligencia viszont prediktív, ezért utána kell nézni a dolgoknak, és mindig ellenőrizni kell. Ebben a korszakban az is rendkívül fontos, hogy a diákok jó kérdéseket tudjanak feltenni. A lexikális tudás jelentősége átértékelődik, de az a képesség, hogy felismerjük, mit nem tudunk, mire kell rákérdeznünk, és mi az, ami lényeges lehet egy adott problémában – ez felbecsülhetetlen.

Milyen lehetőséget lát a Brain Bar rendezvényben az Ön területét érintően? Hogyan tud azonosulni a missziójukkal, és mire számíthatnak a látogatók az Ön előadásán?

A Brain Bar számomra egy olyan alkalom, amikor még szélesebb közönséget érhetek el, mint eddig. Mivel számomra kiemelten fontos a szakmaiság, a jövőtudatosság és a technológia, úgy gondolom, hogy a Brain Bar pontosan azt a célközönséget tudja megszólítani, amely valóban szakmailag érdeklődő, és az oktatásban is meghatározó szereplő.

Két kollégámmal készülök fellépni: Ország-Krisz Axellel és Vécsey Richárddal. Mindketten mentorok, AI fejlesztésével foglalkoznak, szakértők, az egészségügy, a robotika, az autonóm rendszerek és az űrtechnológia területén programoznak. Az hozott minket össze, hogy a diákjaim számára kerestem olyan előadót, aki a NASA-hoz kötődik, tehát aki az űrkutatásban és az AI-technológiában is otthonosan mozog. Így indult a kapcsolatunk, amelyből azóta szakmai együttműködés és barátság alakult ki.

Az előadásunk lényege, hogy különböző nézőpontokat hozzunk: én az oktatás felől világítom meg a kérdéseket, míg kollégáim fejlesztői szemszögből közelítik meg a témát. A központi kérdésünk az, hogy a mesterséges intelligencia miért nevezhető egyáltalán intelligenciának – vagy miért nem. Tud-e valóban intelligens lenni, vagy csak egy technológia, amit bármikor „kihúzhatunk a konnektorból”? Valóban fennáll-e annak a veszélye, hogy átveszi az uralmat az emberiség felett? És ha igen, vagy ha nem, akkor mindez hogyan hat az oktatásra: a pedagógusok és a diákok számára mit jelent mindez? Mire kell figyelniük, hogyan bővíthetik a módszertani eszköztárukat, és mit tehetnek azért, hogy a diákok versenyképessége inkább erősödjön a mesterséges intelligencia korszakában? Kifejezetten igyekeztünk olyan pontokat keresni, ahol nem értünk egyet, hogy a vita provokatív és gondolatébresztő legyen. Fontos számunkra, hogy a közönséget is bevonjuk, és interaktívvá tegyük az előadást.

Ha egyetlen dolgot egy pillanat alatt megváltoztathatna a magyar oktatási rendszerben, mi lenne az?

Ha a magyar közoktatásban bármit megváltoztathatnék, az egyértelműen a szemlélet lenne. Nem csupán a pedagógusoké, hanem a fenntartóké, a vezetőké, a szülőké és a diákoké is. Fontos hangsúlyozni, hogy ebben a helyzetben egyik szereplő sem makulátlan. A diákok felelőssége a legkisebb, hiszen ők tehetnek a legkevesebbet a körülményekről. A tanároké nagyobb: sok esetben nem hajlandók fejlődni, kilépni a megszokott keretek közül, ugyanúgy tanítanak, mint évtizedekkel ezelőtt. Egyszerre személyes és rendszerszintű hibák állnak amögött, hogy a pedagógusok jelentős része nem tud lépést tartani a 21. század elvárásaival. Soha senki nem magyarázta el nekik, milyen mélyreható változások zajlottak le a munka világában, és mennyire más típusú munkavállalókra van ma szükség, mint néhány évtizeddel ezelőtt.

De nem csak erről nem kaptak világos képet. Az is rejtve maradt előttük, hogy a társadalom sokszínűsége a családok, értékek és embertípusok új formáit hozta magával. A diákok különbözősége új módszertani megközelítést kíván: míg teljesen személyre szabott tanulás ma még nem megvalósítható, a változatos módszertani eszköztár igenis elérhető lenne. Egy valódi átalakulásra van szükség, amelyet nem hatalmi eszközökkel vagy erőből kellene véghezvinni, hanem közös összefogással, egymás meggyőzésével, együttműködéssel. Csak így lehetne fenntartható változást hozni az iskolákba.

Ugyanakkor azt is látni kell, hogy vannak intézmények, ahol mélyszegénységben élő diákokat tanítanak. Amíg egy gyermeknek nincs mit ennie, nincs íróasztala, vagy akár csak egy kis sarka, ahol nyugodtan elmélyülhet a tananyagban, addig a pedagógus bármilyen szemléletet szeretne bevinni, bármilyen digitalizációt szeretne alkalmazni, vagy bármilyen fejlődést célozna meg, az könnyen eredménytelen marad. Éppen ezért a legfontosabb kiindulópont egy átfogó szemléletváltás lenne.

Hogyan képzeli el a nyelvoktatást 5–10 év múlva? Ön szerint a mesterséges intelligencia addigra milyen mértékben épülhet be az iskolai életbe és a tanításba?

Ha a jelenlegi tendenciákat összevetem a 15 évvel ezelőtti helyzettel, akkor sajnos azt kell mondanom: szinte sehol. A változás tekintetében legalábbis biztosan. A nyelvoktatás sokszor még mindig nem életszagú, nem projektalapú, nem élvezetes, hanem túlságosan is tankönyvközpontúságra szűkül, miközben rengeteg más kompetenciát is lehetne fejleszteni általa: a logikus gondolkodást, az érvelési készséget, a jó kérdésfeltevés képességét, a csapatmunkát vagy éppen a kreativitást. Ezeket azonban gyakran teljesen figyelmen kívül hagyják, és amikor erről beszélek, sokszor ufóként néznek rám. Ezért, ha az intézményes keretek között zajló nyelvoktatást vizsgálom, nem tudok optimista választ adni.

Az viszont egyértelmű, hogy a gyerekek nagy része ma iskolán kívül tanul meg nyelveket, elsősorban angolt – filmekből, játékokból, online közösségekből. A világ számukra kinyílt, és sokszor játszanak, beszélgetnek külföldi gyerekekkel angol nyelven. És biztos vagyok benne, hogy ez a paletta a mesterséges intelligencia révén tovább fog szélesedni. Valószínű, hogy a gyerekek egyre inkább beépítik majd az AI-t a nyelvtanulási folyamataikba. Én abban bízom, hogy ezt nem önállóan, hanem tanári mentorálás és facilitáció mellett teszik majd, mert így tud valóban értékes és hatékony lenni a fejlődésük.

Az oktatás jövője nem a régi tankönyvekben és bemagolt definíciókban rejlik, hanem abban, hogy a diákok mernek-e jó kérdéseket feltenni, és a tanárok képesek-e új szemlélettel reagálni ezekre. A mesterséges intelligencia térhódítása csak még sürgetőbbé teszi ezt a váltást: ma már nem a lexikális tudás halmozása a legfontosabb, hanem a kritikus gondolkodás, a kreativitás és a kíváncsiság. Ha az iskola meg tudja tanítani a diákokat arra, hogyan kérdezzenek, hogyan ellenőrizzenek, és hogyan gondolkodjanak összefüggésekben, akkor valóban fel tudja készíteni őket a 21. század kihívásaira.

——

Az érdeklődők a Brain Bar jövőfesztiválon 2025. szeptember 18-án (csütörtök) 9:30-tól, a TALENT HUB-nál találkozhatnak Andreával, aki harmadmagával tart előadást „Blöff vagy csodafegyver? Mítoszok és tények a mesterséges intelligenciáról” címmel.

Ha további érdekességeket, kutatásokat, interjúkat olvasnál az MI-vel kapcsolatban, az UNIside webshopjában már elérhető az UNI Innováció 2025 lapszámunk, amelyben legfrissebb „Így tanultok ti” kutatásunk is reflektál a témára.