Nem akart mérnök lenni, mégis az lett. Sőt, több mint négy évtizede kutatja a beszédtechnológiát, miközben hallgatók generációit segítette a tudományos pályán. Mi változott az elmúlt évtizedekben az informatika világában, és milyen kihívások várnak a fiatal kutatókra – többek között erről is kérdeztük Németh Gézát, a 37. OTDK Informatikatudományi Szekciójának ügyvezető elnökét.
Hogyan indult a pályája? Mindig is mérnök szeretett volna lenni?
Nagyon sok minden érdekelt, a filozófia, történelem, közgazdaságtan, és végül is talán a mérnöki pálya volt az, ami a legkevésbé vonzott. A családi hátterem miatt az akkori politikai környezetben nem sok esélyem volt a bölcsész szakokra felvételizni. Végül a hangmérnökség mellett döntöttem, mert úgy gondoltam, ez ötvözheti a humán érdeklődésemet a műszaki tudománnyal, és egy mérnöki szakra talán nagyobb esélyem van bejutni. Fel is vettek, de hamar rájöttem, hogy a hangmérnökség nem nekem való. Egy jó hangmérnöknek értenie kell a zenéhez, én viszont ebben sosem voltam igazán tehetséges. Ráadásul a szakma rengeteg utazással, esti munkával járt volna, ami hosszú távon nem vonzott. Egy idő után egyre inkább azt éreztem, hogy a folyamatos tanulás és vizsgázás egyfajta mókuskerék, amiből ki szeretnék lépni.
Akkoriban hirdettek meg TDK-projekteket az egyetemen, ami felkeltette az érdeklődésemet. Három oktatóhoz is elmentem és végül Gordos Géza professzor úr témája volt számomra a legérdekesebb. Így kerültem a beszédkutatás világába – és azóta is ezen a területen dolgozom, immár több mint 40 éve. Jelenleg a Beszédkommunikáció és intelligens interakciók laboratóriumot vezetem a BME-n. Mindig is arra törekedtem, hogy nálam okosabb emberekkel vegyem körül magam. Fiatal, tehetséges hallgatókkal dolgozni nemcsak szakmailag inspiráló, hanem hosszú távon is előnyös – talán így később kezdek majd szellemileg leépülni. Az elmúlt évtizedekben számos OTDK-nyertes és Fulbright-ösztöndíjas hallgatóm volt, ami külön büszkeség számomra.
Mikor kezdett el foglalkozni az OTDK szervezésével?
Elég hamar bekapcsolódtam a TDK-ba. 1990 és 2000 között BME VIK TDK-titkárként, majd 2000-től TDK-elnökként és az OTDK Informatikai szakmai bizottságának tagjaként veszek részt a szervezésben. 2021 elején dőlt el, hogy a 2025-ös informatikai OTDK szekciót mi szervezzük a BME VIK-en. Azóta foglalkozunk a kapcsolódó feladatokkal. Lassan itt az ideje, hogy továbbadjam a stafétabotot a következő generációnak.

Az Informatikatudományi OTDK szervezői 2024. április 9-én vették át megbízólevelelüket Weiszburg Tamástól, az OTDT elnökétől és Réger Mihálytól, az OTDT alelnökétől. (Fotó: Faragó László)
Hogyan változott az OTDK az elmúlt években az informatika szekció szemszögéből?
Az egyik legjelentősebb változás az infrastruktúra fejlődése. Korábban a dolgozatokat papíron kellett beadni, postázni, majd bírálatra küldeni. Emlékszem, hogy hatalmas dobozokban utaztak a pályaművek. Ma már minden elektronikusan történik: a dolgozatok leadása, a bírálat, sőt még a szakdolgozatok esetében is alig van szükség nyomtatott példányra. Ez hatalmas előrelépés. Az elmúlt OTDK-n mintegy 150 dolgozat volt az informatika szekcióban, idén már 205 pályamű érkezett be. Ez komoly szervezési kihívásokat jelent, hiszen ennyivel több bírálóra és zsűritagra van szükség. Az informatika dinamikusan fejlődik, így az OTDK tematikája is folyamatosan változik. Különösen nagy változást hozott a mély neurális hálózatok áttörése 2012 körül. Mi ezt korán felismertük a BME-n, és 2016 óta oktatjuk ennek gyakorlati alkalmazását. Ma már szinte nincs is olyan tagozat, ahol ne használná valaki ezt az eszközrendszert.
Fontos kiemelni, hogy sokan összekeverik a mesterséges intelligenciát és a neurális hálózatokat, pedig ezek nem szinonimák. A mesterséges intelligenciát én úgy definiálom, hogy az emberi kognitív funkciók gépi megvalósítása és/vagy kiterjesztése. Ez azt jelenti, hogy egyes emberi funkciókat már teljesen automatizálhatunk, mint például a műholdas képfeldolgozást, amelyben a gépi látás átvette az emberi szem szerepét.
Nem egyszerű a szekcióbeosztás, de még mindig könnyebb, mint két évvel ezelőtt, amikor volt Mesterséges intelligencia I., II., III. stb., és mindenki meg volt sértve, hogy miért nem máshova van beosztva. Ma már pontosabb kategóriákat használunk: van, aki a mesterséges intelligencia algoritmusait, van, aki az architektúráját vizsgálja, más az optimalizálását vagy a szoftverét. És tulajdonképpen itt visszaértünk oda, hogy azok a klasszikus területek, amik az informatikai területen egyébként is léteztek, például a gépi látás, a nyelv és beszédfeldolgozás, a hálózatok, azok továbbra is működnek, így az új eszközrendszereket használó dolgozatokat gond nélkül be tudjuk kategorizálni.
Lát-e jelentős különbséget a korábbi és a mostani kutatási témák között?
A mesterséges intelligencia jelenleg az egyik legdinamikusabban fejlődő terület, és ez természetesen a tudományos kutatásokban is erőteljesen megmutatkozik. Új algoritmusok, architektúrák jelennek meg szinte naponta, ezeknek a feldolgozásában a matematikusoknak is komoly szerepe van. Azt viszont látni kell, hogy az egyetemeknek bárhol a világon nehéz labdába rúgnia a nagy cégekkel szemben. Ma már a legkorszerűbb technológiák – mint például a Transformer architektúra – nem akadémiai kutatócsoportoktól, hanem nagy technológiai vállalatoktól származnak. Az egyetemekkel szemben ezek a cégek több ezer szakértőt foglalkoztatnak egy-egy témakörben, beleértve egyetemi professzorokat is, és ők döntik el, hogy mely eredmények válnak nyilvánossá. Az is érdekes, hogy sok esetben a nyíltság csak látszólagos. Például az OpenAI nevében is benne van, hogy open, azaz nyitott, számos eredményüket mégsem hozzák nyilvánosságra. Egy nagyobb modell építése akár másfél-kétmilliárd forintos nagyságrendű költséget is jelenthet, amit egy magyar egyetemi kutatócsoport nem tud finanszírozni.
A magyar cégek is nehezen döntenek arról, hogy ekkora összeget fordítsanak-e saját modellek fejlesztésére, vagy inkább a máshol létrehozott, gyakran nyíltan elérhető megoldásokat adaptálják. Természetesen van tudományos kihívás az ilyen modellek alkalmazásában, összehasonlításában és értékelésében is, de a kutatók számára egyre nehezebb önálló, igazán úttörő eredményeket elérni ezen a területen. A magyar kutatók azonban mindig is ügyesen megtalálták azokat a területeket, ahol labdába lehet rúgni.

A TDK nem egy egyszeri teljesítmény, hanem a tehetséggondozás része. (Fotó: Geberle Berci Photography)
Hogyan tudják segíteni az OTDK-n részt vevő hallgatókat abban, hogy kutatásaik később publikációvá vagy akár piacképes termékké fejlődjenek?
A TDK nem egy egyszeri teljesítmény, hanem a tehetséggondozás része. Egy diák és egy témavezető jellemzően csapatban dolgoznak, és a kutatásuk egy állomása a TDK. Ez továbbfejlődhet akadémiai publikációvá vagy akár vállalkozássá is. Jó példa erre a Tresorit, amely egy TDK-projektből indult, majd sikeres startup lett, végül pedig a svájci posta vásárolta fel jelentős összegért. (A Tresorit titkosítással működő, felhőalapú fájlmegosztó- és kollaborációs szolgáltatás, amely magas szintű biztonságot kínál partnereinek a fájlok kezelésére, tárolására, szinkronizálására és továbbítására. – a szerk.)
Az utóbbi időben az OTDK is nyitottabb lett a gyakorlati innovációk felé. Az innOtdk kezdeményezés például azokra a pályázatokra fókuszál, amelyek kifejezetten ipari vagy gyakorlati felhasználásra alkalmasak. Emellett a BME Villamosmérnöki és Informatikai Karán is gondolkodunk egy olyan rendezvény létrehozásán, amely célzottan olyan hallgatóknak szólna, akik gyakorlatorientáltak, kütyümániások, szeretnek kézzelfogható, működő dolgokat létrehozni. Egyfajta kiegészítése lenne az akadémiai kutatásoknak, de ez az ötlet még nem forrta ki magát.
A BME és a Villamosmérnöki és Informatikai Kar kimondottan nyitott az innovációs projektek támogatására. Az egyetem Felsőoktatási Innovációmenedzsment és Együttműködési Központja (FIEK) összeköti az ötletgazdákat befektetőkkel és ipari szereplőkkel. Ugyanakkor az üzleti mentorálás még fejlesztésre szorul, hiszen az amerikai vagy izraeli startup-kultúrához képest Magyarországon még kevésbé kialakult az a támogató hálózat, amely segítené a vállalkozások piacra lépését és növekedését.
Milyen ipari és akadémiai együttműködések segítik az idei OTDK megvalósítását és szakmai színvonalát?
Állami szinten az OTDT, vagyis az Országos Tudományos Diákköri Tanács önálló jogi entitásként sokat segít és gyorsít a folyamatokon. Ők biztosítják az alapfinanszírozást, amely nagyjából a szekciók költségeinek egyharmadát fedezi. A fennmaradó kétharmad ipari támogatásokból érkezik.
Fontos kiemelni, hogy ipari támogatók nélkül nem tudnánk díjakat biztosítani a diákok számára. Ez kari szinten is igaz: a BME Villamoskari TDK-n is nagy szükség van támogató cégekre, amelyek akár kisebb összeggel, de hozzájárulnak a tehetséggondozáshoz.
Az ipari támogatások nagy része közvetlenül a hallgatók javát szolgálja, például díjazás formájában. Az OTDK esetében azonban további költségek is felmerülnek, mint a szállás, étkezés, ajándéktárgyak és egyéb szervezési kiadások. Mivel az esemény mérete is jelentős, ezért a rendezvény megszervezése komoly erőforrásokat igényel. Ebben rengeteg önkéntes munka is szerepet játszik. Tehát kulcsfontosságú az ipari és akadémiai összefogás az OTDK sikeres megvalósításához.
Miben lesz más a 2025-ös OTDK az előző évekhez képest?
A 2025-ös OTDK több szempontból is különleges. Bár a fő tartalom változatlan, idén 23 tagozat lesz, 8 tagozat fut majd párhuzamosan a három időblokkon belül. Nagy újdonság, hogy az OTDT-nek köszönhetően az előadások élő streamen, online is követhetők lesznek – bár továbbra is érdemes személyesen részt venni, hiszen a helyszíni jelenlét lehetőséget ad kapcsolatépítésre, beszélgetésekre, közvetlen tapasztalatcserére.
Folyamatban vannak tárgyalások céges bemutatókról és céglátogatásokról is, illetve a résztvevők használhatják a BME infrastruktúráját, és lehetőségük lesz a campus felfedezésére is.
Az OTDK nemcsak a hallgatóknak és oktatóknak szól, hanem az ipari szereplőknek, középiskolásoknak és tanáraiknak is hasznos lehet. Valójában bárkit szívesen látunk, ez nem egy zártkörű klub, nincs belépődíj. A rendezvény remek alkalom arra, hogy betekintést engedjünk a tudományos és szakmai világba, hogy az érdeklődők lássák, milyen témák foglalkoztatják a legkiválóbb diákokat, és akár kapcsolatokat is építhessenek a jövő szakembereivel.