Kevés dolog vált ki akkora kollektív sóhajt egy végzős osztályban, mint az érettségi említése. Nem azért, mert a diákok lusták lennének tanulni, és nem is azért, mert ne értenék, mi a tét. Az érettségi tételek kidolgozása egyszerre nagy mennyiségű munka, hosszú távú gondolkodás és bizonytalan elvárások keveréke, ami az agy számára kifejezetten stresszes feladat.
A legtöbb diák ekkor szembesül először azzal, hogy a tanulás nem leckékben érkezik, hanem önálló rendszerezést, döntéseket és priorizálást igényel – mely majd az egész egyetemi közeget is jellemezni fogja. Ez nem kudarc, hanem tanulási helyzet, még ha akkor éppen inkább túlélési módnak is tűnik.
A túl nagy falat problémája
Az érettségi tételek egyik legnagyobb nehézsége a terjedelmük. Az agyunk rosszul kezeli az olyan feladatokat, amelyeknek nincs egyértelmű kezdete és vége. Egy dolgozat másnapra adott tananyagból megfelelően konkrét, míg az, hogy ki kell dolgozni pár tucat tételt májusig, túl absztrakt.
[kiemelt] Ilyenkor az agy halogatással reagál, mert a feladat nem tűnik azonnal megoldhatónak, és szükségesnek sem. [/kiemelt]
Ehhez jön az is, hogy sok diák nem biztos abban, mi számít elégnek és jónak. Hány oldal? Milyen mélységben? Mit várnak el szóban? Ez a bizonytalanság gyakran nagyobb stresszt okoz, mint maga az anyag, és könnyen vezet ahhoz az érzéshez, hogy bármit csinálsz, úgysem lesz megfelelő.
Perfekcionizmus, ami bénít
Meglepően sok végzős diák nem azért nem halad, mert nem érdekli az érettségi, hanem mert túl komolyan veszi. Az első tételnek tökéletesnek kell lennie, szép jegyzetekkel, logikus felépítéssel, minden fontos adattal. Ez a hozzáállás viszont gyakran megbénítja az indulást. És még ha neki is kezdenek, a tempót és a minőséget nehéz ezen a szinten egyeztetni, ami folytonos stresszt okoz. A következő már nem olyan szép, kevésbé pontos, és már csak két hét van vissza, de még húsz tétel hiányzik…
A pszichológiai kutatások szerint a perfekcionizmus csökkenti a hatékony tanulást, mert a hibázást veszélyként értelmezi. Pedig az érettségi tételek első verziója szinte soha nem végleges. A tanulás itt inkább folyamat, mint késztermék, még ha ezt az iskola ritkán is hangsúlyozza. Ezért kell bőven időben elkezdeni, és nem elég a szalagavató után észbe kapni.
S.O.S. tippkészlet végzősöknek, akik már a célegyenesben vannak
Ha már csak pár hónap van vissza, a legfontosabb cél a kontroll visszaszerzése. Nem az összes tétel tökéletes kidolgozása a reális elvárás, hanem az, hogy mindegyikről legyen egy tanulható, átlátható anyag. Egy szilárd vázlat néhány kiegészítéssel sokkal hatékonyabb, mint a nulláról megírt esszék, vagy a színes-szagos anyagok.
Segít az is, ha időre dolgozol: például egy tételre maximum másfél órát szánsz első körben. Ez leveszi a nyomást, és megakadályozza, hogy egyetlen anyag elszívja az összes energiádat. A tanárok tapasztalata szerint a szóban előadott válaszoknál a logikus felépítés és az összefüggések megértése fontosabb, mint a szó szerinti memoriterek.
Mit tehetnek azok, akik „még ráérnek”?
Az alsóbb évesek számára az érettségi tételek nem jelentenek még közvetlen fenyegetést, azonban meglepően jó lehetőséget adnak azoknak, akik időben tudatosítják az elkerülhetetlent. Ha már tanulás közben elkezdenek saját jegyzeteket készíteni, kérdéseket felírni, vagy egy-egy témát önállóan összefoglalni, később sokkal kisebb teherként jelenik meg a tételkidolgozás.
A kutatások szerint a rendszeres, kis adagokban végzett tanulás jelentősen csökkenti a vizsgastresszt. Már az is számít, ha egy diák nem kifejezetten tételként, hanem egyszerűen a megértést támogató anyagként tekint a vázlatokra. Így a tanulás nem egy jövőbeli pánikhelyzetre készít fel, hanem egy folyamatos tudásépítésként van jelen.
Reális elvárások
Fontos kimondani, hogy az érettségi tételek kidolgozása senkinek sem a kedvenc elfoglaltsága. Ez rendben van. A stressz nem gyengeség, hanem természetes reakció egy nagy téttel bíró helyzetre.
[kiemelt] A probléma akkor kezdődik, ha a diák egyedül marad vele, és azt hiszi, mások sokkal jobban állnak. [/kiemelt]
Az együtt tanulás, a jegyzetek megosztása és az egymásnak magyarázás bizonyítottan növeli a megértést és csökkenti a szorongást. Ráadásul sokszor kiderül, hogy mindenki ugyanazokon a tételeken akadt el. Ez pedig már önmagában is megnyugtató felismerés, és alapot ad a közös kidolgozáshoz.
Az érettségi nem jellemrajz
Talán a legfontosabb üzenet az, hogy az érettségi tételek kidolgozása nem az intelligenciáról vagy a szorgalomról szól. Inkább arról, hogy egy diák hogyan boldogul egy komplex, hosszú távú feladattal egy erősen strukturált rendszerben.
Ez a készség később is visszatér majd: az egyetemen, a munkában, projektekben és határidőkben. Az érettségi így furcsa módon nemcsak vizsga, hanem egyfajta főpróba is. Nem kell tökéletesnek lennie. Elég, ha végigcsinálod.
——
A kiemelt kép forrása: 123RF.
