Emlékszel, mit jelent az utópia? A közeljövőben elképzelt ideálisan működő társadalom bemutatása. És a disztópia? Negatív jövőkép. Vagyis egy olyan jövőbeli társadalmi rendszer, ami a jelenleginél rosszabb. Ha szereted a sci-fi irodalmat, akkor az utópiákat és disztópiákat biztosan élvezni fogod. Ráadásul nem egyszerű sci-firől van szó. Az utópia és a disztópia tükröt tart a fennálló rendszer elé, a jövő túlzásai a jelen kisiklásaira világítanak rá. A következő cikkben ilyen olvasmányokat gyűjtöttünk össze. Ha azt gondolod, hogy az utópia vagy disztópia újkeletű műfaj, bizonyára meg fog lepni, hogy az egyik első számontartott darabját még Platón írta az ideális államról. A felvilágosodás kora óta viszont a negatív jövőkép, vagyis a disztópia sokkal elterjedtebb. Swift Gulliver utazásait például ide szokták sorolni. A huszadik század kegyetlen történelme kedvezett a műfajnak, hiszen úgy lehetett éles kritikát megfogalmazni a regnáló rendszer ellen, hogy a disztópia valójában egy fiktív jövőt tárt fel. Az egyik leghíresebb disztópia Orwell 1984 című műve. Ha nem volt kötelező olvasmányod, érdemes ezzel kezdened.

George Orwell: 1984

Nem sokkal a második világháború után jelent meg George Orwell, angol író és újságíró totalitárius rendszereit bemutató regénye. Az író saját bevallása szerint az orosz kommunizmusból és a huszadik századi európai diktatúrákból merített, ugyanakkor sok tekintetben a korszak Egyesült Királyságának működésmódját ábrázolta. Képzelj el egy világot, ahol minden mozdulatodat és szavadat figyeli a Gondolatrendőrség, ahol a Nagy Testvér szól hozzád, bármerre jársz, ahol senkiben sem bízhatsz. A múltat és történelemet átírják, mert jelenleg az egyetlen fontos érzelem az állandóan fenntartott gyűlölet. Mi lehet a sorsa egy ilyen világban egy kibontakozó szerelemnek és őszinte érzelmeknek?

Aldus Huxley: Szép új világ

A természettudományos műveltségű Huxley a ’30-as években olyan, látszólag boldog társadalmat írt le, ahol nincsenek háborúk, nincs éhezés, minden adott ahhoz, hogy az emberek boldog életet éljenek. Mégsem utópia A szép új világ, sokkal inkább a technikai és természettudományos fejlődés automatizált, valódi érzelmektől megfosztott rendszerét ábrázolja, ahol csak hedonista élvezeteknek élnek a szereplők. Valójában boldogok tudnak így lenni?

A disztópiák a jelenleginél rosszabb jövőképet mutatnak be. (Fotó: 123rf)

Kazuo Ishiguro: Ne engedj el!

A japán származású, de Nagy-Britanniában felnőtt Nobel-díjas szerző regénye egy nevelőintézetben játszódik. Három öntudatra ébredő gyerek életét láthatjuk közelebbről, akik egy olyan világban élnek, ahol már az orvostudomány le tudja győzni a rákot és sok súlyos betegséget. Távoli intézetekben olyan klónozott embereket nevel, akik életének legfőbb célja és küldetése, hogy felnőttként adományozzanak. Ishiguro regényében a lírai nyelvhasználat és pontos megfigyelések is vezetik végig az olvasót azon a hosszú folyamaton, amíg a gyerekekből fiatalokká váló szereplők lassan rájönnek, hogy sosem lesz belőlük színésznő vagy bolti eladó. Az ő sorsuk más: ők hivatásos szervdonorok.

További érdekes disztópiák: Cormac Mccarthy: Az út, Déry Tibor: G.A. úr X-ben, Ray Bradbury: Fahrenheit 451 és más történetek