Amikor az agy „félálomban” tanul
A figyelem elkalandozását, az elmerengés jelenségét, gyakran negatívumként éljük meg, különösen tanulás vagy munka közben. De mi van akkor, ha ez a „zavaró tényező” valójában segíti az agyunkat a tanulásban?
Simor Péter és Németh Dezső, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar kutatói francia, spanyol és norvég partnereikkel együtt olyan jelenséget vizsgáltak, amely átrendezheti az elmerengésről alkotott képünket. A kutatás központi kérdése: vajon tényleg csak hátrány, ha elkalandozik a figyelmünk – vagy éppen ekkor történik valami fontos az agyunkban?
A tudattalan tanulás titka
A kutatásban részt vevőknek egy látszólag egyszerű reakcióidő-feladatot kellett végrehajtaniuk, amely nem igényelt tudatos odafigyelést. A háttérben azonban egy rejtett szabályszerűség húzódott, amit a résztvevők észrevétlenül megtanultak.
Meglepő eredmény született. Azok tanulták meg jobban ezt a mintázatot, akik időnként „elkalandoztak” – vagyis nem a feladatra koncentráltak, hanem máshol jártak gondolatban.
Egy új kutatás szerint az elmerengés nem csak hátrányos lehet – sőt, segítheti az információfeldolgozást. (Fotó: 123rf)
Elmerengés = részleges alvás ébren?
A második, laboratóriumi kísérlet megerősítette a felfedezést, és EEG-vel mérték az agyi aktivitást is. A kutatók lassú hullámú agyi tevékenységet észleltek – hasonlót ahhoz, amit mélyalvás során látunk. Ez a „lokális alvás” azt jelenti, hogy az ébren lévő agy egyes részei ideiglenesen pihenő üzemmódba kapcsolnak, miközben más részei tovább dolgoznak.
Ez az állapot emlékeztet arra, amit alvás utáni tanulás során tapasztalunk. Az agy rendszerezi, rögzíti a korábban szerzett információkat – csak most mindez ébren történik.
Miért nem baj, ha néha elkalandozol?
Bár az elmerengés csökkentheti a teljesítményt szövegértésnél vagy komplex döntéshozatalnál, van egy másik oldala is: elősegítheti az emlékek mélyebb feldolgozását, rendszerezését. Az eredmények szerint különösen akkor hasznos ez az „off-line” állapot, ha spontán, nem tudatos módon következik be.
A kutatás hatása: újragondoljuk a figyelem szerepét
A tanulmány azt sugallja, hogy a figyelem időnkénti elkalandozása nem feltétlenül hiba, hanem az agy természetes módja lehet a tanultak elmélyítésére. Ez nemcsak a pedagógiában vagy a pszichológiában, de a mindennapi munkavégzés során is új megvilágításba helyezheti a koncentráció és a pihenés közötti egyensúlyt.
Ha szeretnéd mélyebben is megérteni a kutatás hátterét, nézd meg Simor Péter videóját, amelyben a marseille-i kutatóévéről és a projektről is beszél:
