Mi vezette önt a hidrogeológia és a felszín alatti vízrendszerek kutatása felé?
Az embert nagymértékben formálja a környezete, a családja, az iskolái, valamint azok az emberek, akikkel az élete során találkozik. A nagyszüleim gazdálkodók voltak, nekünk is volt kertünk, pincénk, ahol tél végén mindig megjelent a belvíz. Gyermek koromat a szabadban, a természetben tölthettem, ami nagy ajándéknak bizonyult, így a természetszeretetem és az érdeklődésem a körülöttem található világ iránt már általános iskolában kialakult. Középiskolában a matematika és a fizika terén ki váló felkészítést kaptam, és végül ezek, a földrajz szeretete, valamint az OKTV-n elért országos siker vezetett oda, hogy az ELTE-n a földtudomány szakra jelentkeztem.
Az egyetemi éveim elején még kerestem a helyemet. Bár a geológia vonzott, mégis kvantitatívabb területet kerestem. Így jutottam el a negyedik évben a hidrogeológiához, amely azonnal felkeltette az érdeklődésemet, annál is inkább, mert olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyek közvetlenül kapcsolódnak az emberek mindennapi életéhez. Visszagondolva, talán nem véletlen, hogy végül kutató lett belőlem. Azt szoktam mondani, hogy mindig jobban vonzott az, amit még nem tudunk, mint az, hogy pusztán a már ismert tényekkel foglalkozzak. Mégis egy véletlenszerű döntést hozva mentem el az évfolyamtársaimmal a doktori felvételire, ahol eldőlt a sorsom. Az egyetemen tanult hidrogeológiával nem voltam elégedett, némileg csalódottan úgy találtam, hogy túl leíró, nem áll biztos fizikai alapokon. Nem értettem a talajvíz és a rétegvizek szintjére le egyszerűsített gondolkodást, hiszen a természet folyamatai ennél összetettebbek. Akkoriban Erdélyi Mihály, a Vituki nagy tekintélyű hidrogeológusa felkarolt, ugyanis a szószóló ja volt a felszín alatti vizek dinamikus szemléletének. A kezembe adott két cikket, amelyek a felszín alatti vizek rendszerszintű áramlási folyamata it tárgyalták, analitikus levezetésekre és áramlási egyenletekre építve. Ezek a Kanadában élő Tóth József professzor – vagy ahogy a nagyvilágban is merik, Joe Toth – írásai voltak, akivel később, 1994-ben ismerkedtem meg. Attól kezdve közvetlenül a „mestertől” tanulhattam közel egy évtizeden át, ami egyedülálló lehetőséget, tudást és inspirációt adott számomra.
Miért kulcsfontosságú a felszínalatti vizek megismerése a 21. században?
Korunk egyik legnagyobb kihívása, hogy az emberiség növekvő száma és a globális felmelegedés közepet te biztosítani tudjuk a vízellátást és az élelmiszer-termelést. A felszín alatti vizek a szemünk elől rejtve maradnak, ezért még ma is kevés figyelem irányul rájuk, holott a mobilizálható édesvízkészleteink több mint 96 százalékát adják. Még a szakembereknek is nehéz túllépni azon a be idegződésen, hogy elsősorban arra figyeljenek, ami szem előtt van és látható. Emiatt a vízkörforgalom felszín alatti részét nem is tanítják az iskolákban, és ha a téma elő is kerül, akkor is gyakran tévesen, és nem a tudományos eredményekre alapozva értelmezik. Viszont ha a nagy képből egy alapvető elemet kihagyunk, a folyamatok értékelése elhibázott lesz, az eredmény pedig részleges, vagy egyenesen káros döntésekhez is vezethet. A felszíni és felszín alatti vizek összefüggéseikben való kezelése a mai kihívások mellett elengedhetetlen. Mind az oktatásban, mind a Tóth Józsefről elnevezett hidrogeológiai kutatócsoportunkban ebben a szellemben foglalkozunk a hallgatókkal. A modern hidrogeológiai, rendszer szemléletű gondolkodást a felszín alatti vizek kapcsán nemcsak elméletben tanítjuk, de terepgyakorlatokon, modellezési feladatokon keresztül is foglalkozunk vele. A diákjaink lelkesen kapcsolódnak be a pályázati keretben zajló kutatómunkába, emellett aktívan részt vesznek a harmadik missziós tevékenységekben is, vagyis a tudás átadásában az iskolák és a helyi közösségek felé. Ez a munka ma szinte ugyanolyan jelen tőségű, mint maga a kutatás, hiszen a kihívások már mindennapiak, ezért elengedhetetlen, hogy a tudás és az eredmények eljussanak a döntéshozókhoz és a felhasználókhoz.
Hol találkozik leginkább a kutatás a gyakorlattal? Miben nyilvánul meg ennek a jelentősége?
Egy új paradigmára építve másként látjuk ugyanazt a kérdést, és ez az új látásmód döntő mértékben befolyásolja a válaszainkat. Ezért motivál az, hogy mindazt, amit tudományosan megértettünk, a gyakorlatban is ér vényre juttassuk. Erre azonban a környezet nem mindig nyitott. Kutató ként ez fájdalmas, de nem tántorít el attól, hogy folytassuk a munkát. A geotermikus energia kiaknázása vagy az éghajlatváltozás vizekre gyakorolt hatásainak megértése és kezelése megtörténhet a felszín alatti vizek mellőzésével vagy leegyszerű sített figyelembevételével is, ám az ilyen megközelítés kockázatos. Ennek a következményei utólag súlyos költségekben, továbbá az emberekre nézve kedvezőtlen hatásokban mérhetők, vagyis ennek a tétje messze túlmutat a személyes szakmai megy győződésemen. Vegyünk egy példát. Már több éve dolgozunk a természetalapú felszín alatti vízpótlás kérdéskörén, ami egy olyan megoldás, amely a természetes felszín alatti vízáramlási rendszerekre építve juttatja vissza a többlet vizeket, például a csapadékot vagy az időszakosan rendelkezésre álló fel színi vizeket a vízadó rétegekbe. A célja tájléptékben a felszín alatti vízszint stabilizálása, valamint az ökoszisztémák és a vízhasználat hosszú távú fenntarthatóságának biztosítása. Nem technokrata beavatkozásról van szó, hanem a természetes folyamatokat kihasználó kockázatcsökkentő megközelítésről. A NaBa-MAR® innovációnk 2024-ben európai védjegyoltalmat nyert. Ez a megoldás adta a módszertani alapját ClimEx-PE Water4All projektnek, amelynek keretében négy európai egyetem együttműködésében a hidroklimatikus szélsőségekhez való alkalmazkodás lehetséges megoldásain dolgozunk. Ebben a transzdiszciplináris közegben természettudósok, közgazdászok, jogászok, bölcsészek és oktatási szakemberek működnek együtt annak érdekében, hogy a javasolt megoldások mielőbb eljussanak az emberek szélesebb köréhez.
Mennyire jut el a „tudomány hangja” a döntéshozatalig?
A hidrogeológia elengedhetetlen a vízhez kapcsolódó természeti folyamatok, emberi hatások megértéséhez és kezeléséhez, akár környezeti, akár vízgazdálkodási kérdésekről van szó. Le kell szögeznünk, hogy a tudomány és a politika más dimenzióban működik, eltérő elvárásokkal. A tudományban az egyik legfontosabb hajtóerő a kétely, nincsenek végleges válaszok, míg a döntéshozatal gyors és egyértelmű megoldásokat igényel. A kettő között a gyakorlatban rés tátong, amely az aktuálisan igényelt döntés érdekében könnyen kitölthető – a kérdés csak az, hogy ez hosszú távon hová vezet. A mai komplex, krízisekkel érin tett helyzetben a felmerülő kérdések maguk is gyorsan alakulnak, a változás ma kézzelfoghatóbb, mint valaha. Éppen ezért elengedhetetlen a legfrissebb tudományos eredmények gyors és hatékony eljuttatása a döntéshozatal szintjére, és ebbe a folyamatba a vállalatokat, a civil és államigazgatási szereplőket is be kell vonni. A politika döntéseket hoz és hajtat végre. Ha van rá igény, a kutatók a felismeréseikkel és az elemzéseikkel segíthetik e döntések meg alapozását. Ebben nagy felelősség is van: érthetően, világos üzenetek kel kell kommunikálniuk, bemutatva, hogy a tudomány nem akadály, hanem segítség a hosszú távon fenn tartható döntésekhez. Eközben a kutatónak meg kell maradnia a saját szerepében: olyan módon lehet és érdemes támogatnia a döntéshozatalt, amely összeegyeztethető a tudományos értékrenddel.
Melyik kutatási eredményét tartja a legnagyobb hatásúnak?
Nehéz lenne egyetlen irányt kiemel ni, hiszen valamennyi izgalmas és közel áll hozzám. A leghosszabb ide je a Budai Termálkarszton folytatunk kutatásokat, és talán itt is jutottunk a legmesszebbre. Felismertük, hogy a dolomitból és mészkőből felépülő Buda és a pesti, üledékkel vastagon elfedett karsztos térség között milyen felszín alatti vízáramlási rendszerek működnek, továbbá azt is, hogy a kapcsolódó oldási és kiválási folyamatokban milyen szerepe van a víz kémiai összetételének. Megértettük emellett a rendszerben zajló hő szállítás folyamatait, hogy hol és mi ért várható hőfelhalmozódás vagy -hiány. Foglalkoztunk a barlangok és a vízáramlások kapcsolatával, valamint a mikrobák barlangképződésben betöltött szerepével. A kiválásokat kísérletileg is elemeztük, és a megfigyelt folyamatokat a földtörté neti múlt időskáláján is értékeltük.
A kutatás során a kútadatok elemzése mellett barlangi kiválások és minták elemzését, valamint numerikus modellezést is végeztünk – mindezt immár több mint két évtizede. A felszín alatti vízáramlások elemzése alapján olyan összefüggéseket és mintázatokat tártunk fel, amelyek gyakorlati következtetésekhez is vezettek: például érthetővé vált, miért nem érdemes a budai hegyek alatt termálkutat fúrni, illetve miért szükséges különös körültekintéssel kezelni az itt található vízkészleteket a geotermikus hasznosítás során. Számomra a legnagyobb élményt az je lentette, hogy azokat a jelenségeket, amelyeket a Budai Termálkarszton azonosítottunk, a világ számos más területén is hasonlók, és a mi felismeréseinket követve összefüggéseikben nyomozhatók. Vagyis nem pusztán egy helyi sajátosságot írtunk le, hanem a természet működésének egy kis szeletét, egy általános mintázatát sikerült felismernünk.
Milyen új módszerek és technológiák alakítják most a területet?
A hidrogeológia erősen adatvezérelt tudomány, ugyanakkor az adatszerzés nem egyszerű, hiszen alapvetően kutakhoz, forrásokhoz kötött. A nagy felbontású monitoring, a numerikus modellezés és a fejlett adatfeldolgozási módszerek alapvetően formálják a kutatást. Az izotóptechnológia segít a víz útjának felderítésében, de kor szerű geomatematikai és gépi tanulási módszerek is használhatók. Ám a legkorszerűbb módszerek mellett is nélkülözhetetlen a kutatói gondolkodás. Értelmes kérdésfeltevés nélkül ugyanis a kutató a legjobb adatok és módszerek mellett sem tud igazán ütőképes felismerést tenni. A mesterséges intelligencia meg jelenése új lehetőségeket nyit, különösen a nagy, akár globális adathalmazok elemzésében, mintázatok felismerésében vagy előrejelzések támogatásában. Számomra az a leg izgalmasabb kérdés, hogyan tehető a mesterséges intelligencia révén szélesebb körben elérhetővé az a komplex tudás és módszertan, amelyet a felszín alatti vízáramlási rendszerek azonosításában használunk, és amelynek a művelésével világszer te kevés kutatócsoport foglalkozik.
Hogyan kapcsolódhatnak be a hallgatók már az egyetemi évek alatt a kutatásba?
Az érdeklődésüket már a tanórákon igyekszünk felkelteni. Olyan TDK-témákat kínálunk számukra, amelyek valóban megmozgatják őket, és lehetőséget adnak a kutatói munka első lépéseinek megtételére. Kutatócsoportban dolgozunk, ahol a hallgatók és a doktoranduszok kitüntetett szerepet kapnak: a témák gyakran összefüggenek, így nemcsak tőlünk, hanem egymástól is rengeteget tanulnak. A doktoranduszaimat mindig magammal vittem a nemzetközi konferenciákra, ahol jelentős sikereket értek el és értékes szakmai kapcsolatokat építettek. A Tóth József és Erzsébet Hidrogeológia Professzúra ösztöndíjakkal is támogatja a lelkes hallgatókat, akik terepi mérésekbe, ismeretterjesztő előadásokba és kiállításokba is bekapcsolódnak. Mind ez segíti, hogy a kutatói vénával meg áldottak rátaláljanak a saját témájukra és lehetőségeikre, míg a többiek számára értékes tapasztalatokat ad.
Mádlné Szőnyi Judit
- Az ELTE általános ügyekért felelős rektor helyettese, az Általános és Alkalmazott Földtani Tanszék és a Földtudományi Központ oktatója.
- Hidrogeológus, a Tóth József és Erzsébet Hidrogeológia Kutatócsoport vezetője. Kutatási területe a felszín alatti áramlási rendszerek és kapcsolódó jelenségek, gyakorlati problémák.
- Hazai és nemzetközi kutatási projektek vezetőjeként is tevékenykedik.
- Elkötelezett a tudományos együttműködés, a kutatói utánpótlás-nevelés iránt és híve a tudományterületek kooperációjának.
Még több értékes tartalom vár!
Az UNI in&out 2026 nyár kiadványban olyan témákban mélyedhetsz el, amik valóban számítanak – oktatásról, jövőről, karrierről. Digitális és print formátumban is elérhető a shop.uniside.hu oldalon!
