Ember Márk – Diplomátszerzek

Kapcsold ki a Netflixet és irány a valóság – Miért nem pótolhatja semmi a színházi élményt?

A színház egyik legnagyobb adománya, hogy visszaadja nekünk a pillanat értékét. Ellentétben a mozifilmekkel, ahol a felvétel mindig ugyanaz marad, a színpadon nincs két egyforma este. Az előadás sajátossága, hogy a színész aznapi hangulata, a nézőtér csendje vagy éppen felszabadult nevetése kölcsönhatásba lép egymással. A közös játék izgalma – hogy bármi megtörténhet, hiszen nincs vágás és nincs „második csapó” – olyan szórakozást teremt, amit semmilyen képernyő nem képes közvetíteni.

Menekülés a mindennapokból

A színház az egyik utolsó menedék a figyelemzavaros világunkban. Az a szabály, hogy „kérjük, kapcsolják ki mobiltelefonjaikat”, ma már nem csupán udvariassági kérés, hanem lehetőség a szabadságra. Két-három órára megszűnik a külvilág zaja, nincsenek értesítések, csak a fókuszált figyelem. Ez a fajta elmélyülés, párosulva az esemény rituáléjával – a csinosabb öltözéktől a szünetben megejtett beszélgetésekig – ki tud emelni minket a hétköznapok szürkeségéből.

Pezsgő színházi élet

Ha bárki azt hiszi, hogy a színház porosodó műfaj, a számok gyorsan rácáfolnak. A statisztikák szerint a magyar színházi élet valósággal dübörög: a Magyar Színház például történelmi nézőcsúcsot ünnepelhetett több mint 138 ezer látogatóval. A nézők éhségét a friss premierek sokasága is jelzi: a 2025/2026-os évadban olyan húzócímek kerültek színpadra, mint a Jégvarázs a Madáchban vagy a Mester és Margarita a Katonában.

És hogy kikért rajongunk? A színpadon különleges generációs találkozásoknak lehetünk tanúi. Míg az olyan élő legendák, mint Halász Judit vagy Kern András estjeire van hogy hónapokkal előre elfogynak a jegyek, a fiatal generáció is egyre erősebben hallatja a hangját. Gondoljunk csak a Pál utcai fiúk megállíthatatlan lendületű csapatára. Ez a folyton megújuló vérkeringés az, ami miatt esténként újra és újra megtelnek a nézőterek.

Mit nézzünk most?

Ha a fenti sorok olvasása közben megmozdult benned a vágy, hogy esetleg újra vagy először felkeresd az egyik színházat, de nem tudod, merre indulj, segítünk a választásban. Íme négy egészen eltérő hangulatú darab, amelyek garantáltan kiszakítanak a mókuskerékből.

Történetek a konyhámból (Víg Szalon)

Ha valami igazán formabontóra és személyesre vágysz, az idén hatvanéves Hegyi Barbara estje a tökéletes választás. Ez nem egy hagyományos színdarab, hanem egy „stand-up” elemekkel fűszerezett, közvetlen találkozás. Miközben a színésznő családi receptekről és az ételek szeretetéről mesél, valójában emberi sorsok, emlékek és érzelmek elevenednek meg. Az előadás bizonyítja, hogy a színháznak nem kell mindig emelkedettnek lennie ahhoz, hogy hatást gyakoroljon ránk.

Ványa bácsi (Soproni Petőfi Színház)

Ha a klasszikus dráma mélységeire vágysz, Sopronban a helyed. Csehov művei sosem mennek ki a divatból, hiszen az emberi természet alapvető kérdéseit feszegetik: az elszalasztott lehetőségeket, a beteljesületlen vágyakat és a csendes beletörődést. A soproni előadás, Szabó K. István rendezésében, „keserű komédiaként” tálalja ezt a történetet, ahol a szereplők keresik a boldogságot, miközben elbeszélnek egymás mellett. Ványa bácsi szerepében Széles Tamást láthatjuk, és a mostani előadás egyik legnagyobb erőssége Szabó Sipos Barnabás jelenléte, aki Asztrov doktor szerepében nyújt felejthetetlen alakítást. Az érdemes művésszel az UNI in&out 2025 Innováció kiadványában is jelent meg interjú, amelyben az egyik vágyott szerepéről is beszélt.

Illatszertár (Pécsi Nemzeti Színház)

Vágysz egy kis szívmelengető nosztalgiára? A Pécsi Nemzeti Színház Vidákovics Szláven rendezésében tűzte műsorra László Miklós világhírű vígjátékát, amely akkora klasszikus, hogy még Hollywood is feldolgozta. A történet egy drogériában játszódik, a harmincas évek elegáns, mégis emberi világában. A civakodó munkatársak, akik a valóságban ki nem állhatják egymást, ismeretlenül, levelezés útján szeretnek egymásba. Ez az előadás a „feel-good” színház mintapéldánya.

A nagy Gatsby (Vígszínház)

Ha nem elégszel meg a kamaradarabok intimitásával, és inkább színházi show-ra vágysz, a Vígszínház legendás előadása kötelező darab. A húszas évek Amerikája, a féktelen partik és a tilalom kora elevenedik meg a színpadon. Ám a csillogó felszín alatt ott lüktet a tragédia. A darabot ifj. Vidnyánszky Attila rendezte, és Tom Buchanan szerepében Ember Márkot is láthatjuk. A művésszel az UNI in&out 2025 Nyár kiadványában többek közt a színészi pályáról is beszéltünk.

——

Szerző: Devecsai János.

A kiemelt kép forrása: 123RF.

Aki ezt a pályát választja, az egy nagyon rögös útra lép – interjú Ember Márk színművésszel, a Highlights of Hungary nagykövetével

A teljes cikk eredetileg az UNI in&out 2025 Nyár kiadványában jelent meg.

A Highlights of Hungary nagyköveteként miért tartod fontosnak a tehetséggondozást, számodra mit jelent a tehetség, az értékteremtés?

Azt gondolom, hogy lehet élni ebben a világban tehetség, kreativitás és odaadás nélkül, de akkor az egy szürke és lapos létezés lesz. A  tehetségek által válik színessé a mi életünk is. Ezért, ha lehetőséget kap az ember arra, hogy segítse vagy felhívja a figyelmet rájuk, akkor azzal a lehetőséggel szerintem kötelessége élni. Ezért is megtisztelő, hogy a részese lehetek nagykövetként a programnak, és ebben a munkában támogathatom ezt a kezdeményezést.

Miért fontos, hogy megünnepeljük az értékeinket, értékteremtőinket?

Talán azért, mert ezzel hozzá tudunk járulni ahhoz, hogy a jelen időt valamilyen formában megőrizzük. Az értékteremtés által az, ami most  történik, több lehet egy puszta pillanatnál, fennmaradhat az örökkévalóság számára.

A Highlights of Hungary programindító sajtótájékoztatóján elmondtad, hogy olyan nevezéseket vársz, ahol az adott munka – azon túl, hogy önmagában fontos és értéket teremt – pozitív egységet tud teremteni a jelen társadalmában. Kifejtenéd ezt részletesen, és elmondod miért gondolod így?

Szerintem egy szakadozott világban élünk, ahol az emberek hamarabb találkoznak olyan dolgokkal, tevékenységekkel, amelyekkel a  különbözőségeiket mutathatják ki. Kevésbé törekszenek arra, hogy valami közöset hozzanak létre, amit egységesen tudnak, tudunk aztán szeretni – éppen ezért is tartom nagyon fontosnak azokat a kezdeményezéseket, amelyek ennek az egységnek, összetartozásnak a kifejezésére, megteremtésére fókuszálnak.

Fiatalságod ellenére sokak számára már most példakép vagy. Számodra kik és miért voltak példaképek?

Az ember nagyon nehezen látja magát kívülről, így arról, hogy én példakép volnék, nem igazán tudok nyilatkozni – a saját példaképeim mindig is a szüleim voltak.

Mit gondolsz, akik ma a színészi pályát választják, mik az elvárásaik? Milyen életpályára készüljenek azok a fiatalok, akik ebben az irányban tanulnak tovább?

A mai világ afelé hajt minket, hogy a pillanatnyi sikert tűzzük ki célul; ha valami nem lesz azonnal „trending”, könnyen érzi úgy az ember, hogy kudarcot vallott. Így aki ezt a pályát választja, az egy nagyon rögös útra lép, hiszen a színészetben hosszú évek munkájába telhet az, hogy valami beérjen – éppen ezért minden fiatalnak, aki ezt a pályát választja, sok sikert és kitartást kívánok.

A sikert említetted, te magad hogyan éled meg a sikert, és neked mi a siker, mi kellett a Te sikeredhez?

A siker nem több egy múlandó dolognál: valami, amiért mindig meg kell dolgozni, és valami, amit soha nem szabad elhinni.

Mik szerinted az ideális színész jellemzői? Téged mi motivál nap mint nap, hogy jobb legyél?

Egy jó színész ismérvei szerintem az empátia, türelem, kitartás, odafigyelés, kíváncsiság, lelkesedés, szeretni tudás. Engem személy szerint az motivál, ha azt érezhetem, hogy van haszna annak, amit csinálok.

Mit gondolsz a mai fiatalokról, pályakezdőkről általánosságban?

Azt gondolom a fiatalokról, hogy tök menők! Hiszen ezen a pályán valami olyasmire adják a fejüket, ami sok szempontból nem felel meg a mai korszellemnek.

Ember Márk

  • 32 éves, Budapesten született, 1993. január 16-án, magyar színész, zenész.
  • Édesapja Ember Tibor orvos. Édesanyja Jurkovits Zorica gyógypedagógus.
  • Gyerekkorában az édesanyja által vezetett színjátszó csoport tagja volt. Már egészen fiatalon zenélni tanult, klarinétozott majd később szaxofonozott.
  • A Vörösmarty Mihály Gimnáziumban érettségizett, majd 2012–ben felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Egyetem színész szakára, ahol 2017-ig hallgató volt. Egyetemi gyakorlatát a Vígszínházban töltötte, melynek az egyetem elvégzése után 2017-ben tagja is  lett.
  • 2017-ben megalakult A Grund – vígszínházi fiúzenekar, melyben Márk énekel, gitáron és szaxofonon játszik. 2020-ban indult a A Dal- ban Tovább című dalával. Az elődöntőben a közönségszavazatok alapján első helyen jutott tovább.
  • 2017-2020 között a Vígszínház tagja, 2020-2023 között a Thália Színház művésze, 2023-tól szabadúszó.
  • Olyan színházi szerepei voltak, mint a Pál utcai fiúk, a Sirály, a Szentivánéji álom, az Ezeregy éjszaka vagy A koldus és királyfi.
  • Számos szinkron, sorozat és színházi szerepe mellet két magyar sikerfilm, a Futni mentem és a Hogyan tudnék élni nélküled jelentős  karaktereit is eljátszhatta.

Még több értékes tartalom vár!

Az UNI in&out 2025 Nyár kiadványban olyan témákban mélyedhetsz el, amik valóban számítanak – oktatásról, jövőről, karrierről. Digitális és print formátumban is elérhető a shop.uniside.hu oldalon!