A szakember 2003-ban társaival megalapította a gyulai Mi egy Másért Egyesületet. Azóta több civil és ifjúsági kezdeményezésben vett részt, dolgozott országos ifjúsági programokon, valamint oktatóként is aktív. Tapasztalatai szerint a nonprofit szféra egyik legnagyobb kihívása ma az, hogyan lehet fenntartható működést teremteni anélkül, hogy a közösségi célok sérülnének.
A tagság helyett a kapcsolódás számít
Az előadás egyik központi gondolata az volt, hogy a fiatalok számára nem feltétlenül a formális tagság a fontos. Sokkal inkább az, hogy legyen egy közeg, ahol jól érzik magukat, ahol meghallgatják őket, és ahol azt tapasztalják, hogy számít a véleményük.
A hagyományos szervezeti működés – elnökségek, bizottságok, hivatalos struktúrák – gyakran távol áll a fiatalok gondolkodásától. Egy közösségi szolgálatra vagy önkéntességre érkező középiskolást nem feltétlenül az motivál, hogy milyen szervezeti felépítése van egy egyesületnek, hanem hogy milyen élményt kap, milyen emberekkel találkozik, és tud-e azonosulni az adott üggyel.
Az előadó hangsúlyozta: a „kötelezettség” szó helyett érdemesebb az ügyazonosságban gondolkodni. A fiatalok akkor kapcsolódnak be szívesen, ha érzik, hogy az, amit csinálnak, valódi értéket teremt.
A fiatalok hatást akarnak gyakorolni
A segítés szándéka továbbra is erős motiváció, de önmagában már kevés. A mai generáció számára különösen fontos, hogy lássák munkájuk eredményét és annak közvetlen hatását.
Az előadó saját tapasztalatán keresztül beszélt arról, mennyire kiégető tud lenni, amikor valaki úgy dolgozik hosszú éveken át, hogy nem kap visszajelzést, van-e értelme annak, amit csinál. A fiatalok esetében ez még erősebben jelenik meg. Nem elég feladatokat adni nekik – meg kell mutatni azt is, hogy ezeknek a feladatoknak milyen következménye van. Éppen ezért a sikeres ifjúsági munka egyik kulcsa, hogy a fiatalok valódi beleszólást kapjanak a folyamatokba.
Egy városi diákönkormányzat újjáépítése
Az előadás egyik legérdekesebb része egy gyulai példa volt, ahol egy gyakorlatilag megszűnt városi diákönkormányzatot kellett újraéleszteni. A kezdeti próbálkozások kudarcot vallottak. A szervezők hivatalos úton keresték meg az iskolákat, delegált diákvezetőket vártak, formális keretek között próbálták működtetni a rendszert. Az első találkozóra mindössze néhány fiatal érkezett, akik közül sokan nem is saját motivációjukból adódóan voltak jelen: a pedagógusok küldték őket.
A fordulat akkor következett be, amikor elengedték a merev struktúrát, és a hangsúly átkerült az intézményi problémákról a személyes kérdésekre:
- Mi foglalkoztatja a fiatalokat?
- Mi zavarja őket a városban?
- Mire lenne szükségük?
A szervezők tudatosan azokat a diákokat próbálták megszólítani, akik aktívak, energikusak, mozgatják a közösséget, még akkor is, ha az iskolai rendszerben sokszor problémásnak vagy túl hangosnak számítottak. Néhány év alatt a kezdeti hat főből egy harmincöt fős aktív közösség alakult ki.
A tér is számít
Kulcsszerepet játszott a folyamatban egy ifjúsági központ létrehozása is. Nem hivatalos tárgyalótermet alakítottak ki, hanem egy olyan közeget, ahol a fiatalok otthon érezhették magukat: közösségi térrel, csocsóasztallal, saját maguk által alakított környezettel.
Az előadó szerint az ifjúsági munkában alapelv a hegy és Mohamed esete: ha a fiatal nem megy el hozzájuk, akkor a nekik kell a fiatalhoz menniük. Nem elég plakátot kirakni vagy meghirdetni egy programot – személyesen kell jelen lenni az iskolákban, közösségekben, online felületeken.
A közösségépítés egyik legfontosabb eleme ezáltal az lett, hogy a fiatalok egymást kezdték el hívni a programokra.
Valódi beleszólás, valódi eredmények
Az előadás több olyan történetet is bemutatott, amelyek jól szemléltették, milyen erős motiváció lehet a valódi részvétel.
Az egyik alkalommal a fiatalok jelezték a város vezetésének, hogy a belvárosban tiltják a kutyasétáltatást, ami számukra kellemetlen helyzeteket okoz: egy diáktársuk csak a belváros határáig jöhet, onnan kedvencével vissza kell fordulnia. Ez alapvetően egyetlen ember problémája volt, de végül megtalálták azt a pontot, ami hatott a polgármesterre is: mi van akkor, ha egy turista kutyával jön, és nem tudja megnézni a belvárost? Végül jött a kihelyezett kukák, edukáló táblák ötlete, és a beszélgetés nyomán az önkormányzat módosította a szabályozást, új kiírások és infrastruktúra jelent meg.
Egy másik esetben a könyvtár igazgatója kérte a diákok segítségét arra, hogyan lehetne megoldani a könyvek visszavitelét. A könyvtár nyitvatartása miatt a diákok nem értek oda zárás előtt, és végül egy „postaláda-rendszert” dolgoztak ki, amely praktikus, elérhető, és a kötetek sem sérülnek.
Az ilyen helyzetek azért fontosak, mert a fiatalok azt élik meg: nemcsak meghallgatják őket, hanem tényleges változást is el tudnak érni.
Az önkéntesség életpályává válhat
Ament Balázs a több mint húsz éve működő civil szervezetük példáján keresztül beszélt arról is, hogyan lehet hosszú távon bevonni a fiatalokat.
A modell lényege, hogy a gyerekek már egészen fiatal korban kapcsolatba kerülnek a közösséggel – például táborokon, játékos programokon keresztül –, majd később önkéntesként, szervezőként, kortárssegítőként kapcsolódnak vissza hozzájuk.
A szervezet éves szinten 80–140 önkéntessel dolgozik együtt, akik közül sokan középiskolás vagy egyetemista fiatalok. A feladataik rendkívül változatosak:
- rendezvényszervezés,
- fotózás,
- konferálás,
- grafikai munka,
- programvezetés,
- közösségszervezés.
A lényeg azonban nem a formális tagság. Az előadó szerint a legtöbb fiatal nem azért marad kapcsolatban egy szervezettel, mert hivatalosan taggá válik, hanem azért, mert kötődni kezd az ügyhöz és a közösséghez.
Rugalmasság nélkül nincs ifjúsági munka
A délelőtt egyik legfontosabb tanulsága az volt, hogy a fiatalok megszólításához ma már rugalmasságra, nyitottságra és folyamatos alkalmazkodásra van szükség.
Ma már nem működik a kizárólag felülről szervezett, merev rendszer. A fiatalokat partnerként kell kezelni, valódi döntési helyzeteket kell teremteni számukra, és olyan közösségi élményeket kell kínálni, amelyekben megtapasztalhatják: van helyük, szerepük és hatásuk a világban.
——
A kiemelt kép forrása: 123RF.
