Szepesi Balázs szerint azért is nehéz értelmezni a most felnőtté válók korosztályát, mert nagyon sokszínűek. A 96 ezer 18 éves közül 20 ezer nem érettségizett idén, 30 százalékuk nem tud értő módon olvasni, ötezren pedig a világ élvonalába tartoznak képességeik, motivációik alapján.
Szepesi szerint a különböző fesztiválok, a social media networkjei, a gimnáziumok közösségi burkai és a szülői gondoskodás külön világokba helyezi a jövő kozmetikusait, ügyfélszolgálatosait, mérnökeit és ügyvédjeit. Vannak, akik nem tanulnak tovább és munkába állnak ősztől, sokan olyan főiskolára vagy egyetemre mennek, amely alig kínál értelmezhető tudást, de vidám korai felnőtt éveket ígér. Az elitgimnáziumokban pedig már előfordul, hogy az is ciki, ha valaki nem külföldi menő helyen akar továbbtanulni. Az átlag szinte le sem írja ezt a korosztályt, annyira különböző világokból jönnek az érettségi öltönyök, kiskosztümök viselői.
“Mi közös számukra az érettségi tételeken kívül?”
Számukra az internet, az okos telefon és a chat olyan természetes, mint az idősebb generációnak a tévé vagy a meleg víz. A digitális világban már gyerekként otthonosabban mozogtak, mint a szüleik, a 100 karakternél hosszabb szöveget elavultnak tartják, aki pedig nem válaszol pár percen belül az üzenetre, furán néznek. Az országhatárok számukra nem léteznek, és ugyanazt nézik, hallgatják, amit kortársaik bárhol Európában.
A digitális világban már gyerekként otthonosabban mozogtak, mint a szüleik… (Fotó: 123RF)
Egy hitehagyott, reményvesztett, aggodalommal teli világba nőttek bele
“A pénzügyi válság után a világ elvesztette magabiztosságát. Nekik nem a rendszerváltás és a demokratikus kapitalizmus kialakulásának lehetőségekkel teli káosza hallatszott át a felnőtt világból, hanem a klímaváltozás fenyegetése és a migránsválság. A COVID miatt a gimnázium első évében többet látták osztálytársaikat a képernyőn, mint élőben. Az alig néhány közélet iránt érdeklődő haverjukból annyit láttak, hogy hevesen gesztikulálva szidnak/dicsérnek valami politikust vagy háborúról és békéről beszélnek. Persze néha ők is tudtak küldeni pár viccesen kretén videót” – írja Szepesi.
A most érettségizők tudják magukról, hogy az a világ, amiben felnőttek lesznek, máshogy fog működni, mint amibe a szüleik csöppentek anno. Olyan szakmában szeretnének dolgozni, amiről a nagyszüleik még nem is hallottak, nagy részük külföldön fog élni, a saját ingatlan pedig csak egy szűk rétegnek lesz elérhető opció.
Különleges nemzedék
Nem kell megijedni attól, hogy ködösnek tűnik az előttük álló út. Még soha nem volt olyan nemzedék, amely ennyi tudással és ilyen eszközökkel vágott volna bele az életbe. Az információkezelés, a kommunikáció és a világ megértése és alakítása terén páratlan lehetőségek állnak rendelkezésükre. Talán még soha nem volt olyan korosztály, amelyikkel a szülők ennyit törődtek volna. Társadalmi elvárássá vált a támogató figyelem. A koronavírus alatt pedig különösen felértékelődött a családi együttlét.
“A következő évtizedekben sokszor ki kell majd lépniük a komfortzónából. Nem lesz zökkenőmentes az életük, az is lehet, hogy nehezebb feladatok várnak rájuk, mint szüleik nemzedékére. Az azonban még valószínűbb, hogy egy békés, polgári világban ezt érzi gyermekei útraindításakor egy a felnőtt életét nagyobb zökkenők nélkül élő korosztály. Nálunk 110 éve először történik ilyesmi” – zárja gondolatait Szepesi Balázs.
