közösség – Diplomátszerzek

Kollégium: ahol egyszerre tanulsz meg együtt élni másokkal és önmagaddal

Az első napok: idegen emberekből lakótársak

A kollégiumba költözés sok egyetemista számára az első valódi önállósodási élmény. Hirtelen teljesen új közegbe kerülnek: ismeretlen szobatársak, közös konyhák, új szabályok és egy egészen más napi ritmus várja őket.

Az első hetek általában egyszerre izgalmasak és furcsák. Az ember gyorsan rájön, hogy a kollégiumban nagyon kevés dolog marad teljesen privát. A közös terek miatt szinte állandó a mozgás: valaki éppen főz, valaki tanul, más zenét hallgat vagy hajnali kettőkor próbál beadandót nyomtatni.

Közben pont ez az intenzív együttélés alakít ki nagyon gyorsan közösségeket. A kollégiumi kapcsolatok sokszor azért lesznek erősek, mert a hétköznapi élet rengeteg apró helyzetét együtt élik át a hallgatók.

A szabályok, amik gyakran szigorúnak tűnnek

A kollégiumoknak általában saját működési szabályrendszerük van. Ezek intézményenként eltérhetnek, de vannak visszatérő elemek:

  • csendes időszakok
  • látogatási szabályok
  • közösségi terek használata
  • takarítási előírások
  • biztonsági és tűzvédelmi szabályok
  • alkoholfogyasztásra vagy rendezvényekre vonatkozó korlátozások

Sok elsőéves eleinte meglepődik azon, hogy az egyetemi szabadság mellett mennyi szabály működik a kollégiumokban. Ezek viszont általában azért fontosak, mert sok ember él együtt kis térben.

[kiemelt] A közösségi együttélés egyik legnagyobb tanulsága hamar láthatóvá válik: a szabadság addig működik jól, amíg mások életét nem teszi nehezebbé. [/kiemelt]

A kollégiumi szoba mint mini-univerzum

A kollégiumi szobák gyakran kicsik, mégis elképesztően otthonossá válhatnak néhány hét alatt. Jegyzetek, bögrék, könyvek, ruhák, laptopok és gyorsan összeállított „tanulósarkok” között alakul ki az új mindennapi tér.

A szobatársi együttélés viszont külön műfaj. Ritka, hogy két vagy több ember teljesen ugyanazzal a ritmussal és szokásokkal működjön. Van, aki hajnalban tanul, más korán fekszik. Valaki teljes csendben szeret koncentrálni, más háttérzenével él.

Ez sok konfliktust is hordozhat:

  • eltérő alvási szokások
  • rendrakási viták
  • zaj és vendégek kérdése
  • tanulási időbeosztás különbségei

Közben rengeteg kompromisszumkészséget tanít. A kollégium egyik legfontosabb rejtett értéke valójában az együttélés kultúrájának tanulása.

A közösség, ami váratlanul erős lesz

A kollégiumi élet egyik legnagyobb ereje a közösségi oldalában van. Mivel a hallgatók fizikailag is közel élnek egymáshoz, sokkal spontánabb kapcsolatok alakulnak ki, mint egy sima egyetemi órán. Egy közös vacsora könnyen többórás beszélgetéssé válhat. Egy vizsgaidőszak alatt teljes folyosók kezdenek együtt tanulni. És mindig van valaki, aki tud kölcsönadni egy töltőt, jegyzetet vagy túlélőtippeket egy nehéz vizsgához.

A felsőoktatási kutatások szerint az ilyen közösségi kapcsolatok fontos szerepet játszanak a hallgatók mentális jóllétében és egyetemi beilleszkedésében. Azok a diákok, akik erősebb társas hálóval rendelkeznek, általában könnyebben kezelik az egyetemi stresszt és kisebb eséllyel morzsolódnak le. A kollégium sokaknál ezért nem egyszerű lakhatási forma lesz, hanem valódi közösségi élmény.

Vizsgaidőszak: a kollégiumi élet külön dimenziója

A vizsgaidőszak alatt a kollégium hangulata teljesen átalakul. A közös konyhákban egyszerre jelenik meg a koffein, az instant tészta és a pánik. A nappali ritmus felborul: valaki hajnali háromkor még tanul, más reggel hatkor kezdi.

Ilyenkor különösen erős lesz az a furcsa „kollektív túlélés” érzés, ami sok kollégiumi emlék alapja. Az emberek egyszerre stresszesek és támogatóak egymással. A kollégium egyik sajátossága, hogy a magány ritkább, mint egy albérletben. Ez sokszor segít a nehezebb időszakokban is.

Több mint lakóhely

Kívülről a kollégium sokszor egyszerűen olcsóbb lakhatási lehetőségnek tűnik. Belülről viszont egy nagyon intenzív szociális tér. Olyan hely, ahol a hallgatók nemcsak szakmai anyagokat tanulnak, hanem önállóságot, alkalmazkodást és közösségi működést is.

Talán ezért emlékeznek rá olyan sokan később is meghatározó időszakként. Nem azért, mert mindig kényelmes vagy nyugodt volt, hanem mert elképesztően tartalmas élményeket adott rövid idő alatt.

——

A kiemelt kép forrása: 123RF.

Top 7 kulturális program, amit nem ciki szeretni fiatalon

Mutatunk hét olyan kulturális programtípust, amit egyáltalán nem ciki szeretni – sőt, kifejezetten menő.

1. Kortárs színház

A színház sokak fejében még mindig kosztümös darabokat és hosszú monológokat jelent. Pedig a kortárs színház ma már egészen más világ. Független és állandó társulatok egyaránt foglalkoznak olyan témákkal, mint a pályaválasztási bizonytalanság, a közösségi média hatása vagy a generációs konfliktusok. Budapesten és vidéken is egyre több ifjúsági és egyetemi bérlet érhető el kedvezményes áron.

A modern előadások gyakran interaktívak, közelebb hozzák a nézőket a színpadi történésekhez, esetleg egyenesen bevonják őket, és nem ritka, hogy az előadás után közönségtalálkozót is tartanak. Ez lehetőséget ad arra, hogy kérdezz, vitatkozz, vagy egyszerűen csak megértsd, hogyan születik meg egy produkció. A színház élő műfaj, minden este más, és pont ez adja az erejét.

2. Slam poetry és irodalmi estek

A slam poetry az elmúlt években komoly közösséget épített ki Magyarországon is. A műfaj lényege, hogy a költészet találkozik az előadóművészettel, és gyakran aktuális társadalmi kérdéseket dolgoz fel. Egy slam-esten a humor, az önirónia és a kritikus gondolkodás egyszerre van jelen.

Az irodalmi kávéházak, könyvbemutatók és felolvasóestek szintén új arcukat mutatják. Egyre több fiatal szerző publikál, a közönség soraiban pedig ugyanúgy ülnek gimnazisták és egyetemisták, mint tanárok vagy idősebb olvasók. Egy ilyen program után teljesen más szemmel nézel majd egy kötelező olvasmányra is.

3. Éjszakai múzeum és interaktív kiállítások

A múzeum ma már nem kizárólag csend, félhomály és vitrinek sora. Az olyan események, mint a Múzeumok Éjszakája, évente több százezer látogatót vonzanak Magyarország legtöbb városában. Ilyenkor különleges tárlatvezetések, workshopok és koncertprogramok is várják az érdeklődőket.

Az interaktív kiállítások – például digitális installációk, élményközpontok, tudományos bemutatók – pedig bevonják a látogatót. Nemcsak nézheted a tárlatokat, hanem kipróbálhatsz dolgokat, kísérletezhetsz és kérdezhetsz. Ez a fajta élmény sokkal közelebb hozza a történelmet, a tudományt vagy a művészetet.

Kultúra tavasszal: milyen kiállításokra érdemes ellátogatni?

4. Komolyzenei koncertek

A komolyzene hallatán sokan szinte automatikusan ásítanak. Pedig a koncert- és hangversenytermek programkínálata ma már tudatosan épít a fiatal közönségre. Rövidített, magyarázattal gazdagított koncertek, filmzenés estek és crossover-produkciók teszik befogadhatóbbá a műfajt.

Egy élő zenekari koncert olyan intenzív élmény, amit egy Spotify-lejátszási lista nem tud visszaadni. A dinamika, a közös figyelem és a tér akusztikája mind hozzájárulnak ahhoz, hogy teljesen más módon kapcsolódj a zenéhez.

5. Filmfesztiválok és művészmozi

A streaming korszakában külön értéke van annak, ha egy filmet közösségben nézel meg. Magyarországon több nemzetközi és tematikus filmfesztivál működik, ahol premier előtti vetítéseket, közönségtalálkozókat és szakmai beszélgetéseket szerveznek.

A művészmozik kínálata gyakran olyan alkotásokat mutat be, amelyek nem jutnak el a plázai vetítésekre. Ezek a filmek sokszor aktuális társadalmi kérdéseket dolgoznak fel, és teret adnak az értelmezésnek, vitának, közös gondolkodásnak.

6. Könyvfesztiválok és dedikálások

Egy könyvfesztivál kitűnő találkozási pont olvasóknak és szerzőknek, ahol élőben hallgathatod meg az alkotókat, kérdezhetsz tőlük, és első kézből értesülhetsz új megjelenésekről. És ha az írás foglalkoztat, egy ilyen eseményen könnyedén kapcsolatba kerülhetsz könyvkiadókkal is.

A fiatal felnőtteknek szóló irodalom, a fantasy és a kortárs magyar próza egyre nagyobb teret kap ezeken az eseményeken. Az olvasás folyamatosan alakul, egyre inkább közösségi élménnyé válik, ami segít rájönni arra, hogy a könyvek világa sokkal színesebb, mint azt elsőre gondolnád.

7. Egyetemi és városi kulturális fesztiválok

Az egyetemek és nagyvárosok kulturális fesztiváljai igazi találkozási pontok – gyakran akár nemzetközi lehetőségekkel. Koncertek, kiállítások, beszélgetések, színházi produkciók és workshopok váltják egymást néhány nap alatt. Ezek az események sokszor kedvezményesek diákok számára, vagy éppen teljesen ingyenes a részvétel rajtuk.

Az ilyen programok különlegessége a sokszínűség. Egy délután alatt végighallgathatsz egy könnyedebb kerekasztalt és néhány tudományos előadást, kapcsolódhatsz emberekkel az ország vagy a világ minden tájáról, majd este egy alternatív zenekar koncertjén találod magad. A kultúra itt nem kötelező program, hanem élmény, amelyhez könnyű kapcsolódni.

——

A kiemelt kép forrása: 123RF.

Hogyan kaphatod meg a legfontosabb információkat az egyetemi nyílt napokon?

Mit kérdeznek a legtöbben?

A nyílt napokon általában visszatérő kérdések hangzanak el: mennyi a ponthatár, hányan jutnak be, milyen kollégiumi lehetőségek vannak, és mennyi az ösztöndíj. Ezek fontos témák, hiszen a felvételi statisztikák valóban befolyásolják az esélyeket. A Felvi.hu adatai szerint az utóbbi években számos népszerű szakon jelentősen ingadoztak a ponthatárok, így érthető az érdeklődés. A kollégiumi férőhelyek száma, a támogatások rendszere vagy a külföldi mobilitási programok szintén kézzelfogható kérdések.

Mégis, ezek a inkább a bejutásról szólnak, nem az ott töltött három-öt évről. A legtöbb érdeklődő ritkán kérdez rá arra, hogyan telik egy átlagos hét, mennyi a valódi tanulási terhelés, milyen arányban van jelen a gyakorlati képzés, van-e mentorprogram, vagy mennyire érhetők el az oktatók. Pedig a felsőoktatási lemorzsolódás Magyarországon bizonyos képzési területeken 30 százalék körül mozog, ami azt jelzi, hogy sokan csak élesben szembesülnek a valósággal.

És mi a helyzet az egyetemi élettel?

Egy nyílt napon érdemes egészen más típusú kérdésekre fókuszálni. Hogyan épül fel egy félév? Milyen a számonkérés rendszere? Mennyire projektalapú az oktatás? Az Európai Felsőoktatási Térség alapelvei szerint a kreditrendszer az önálló tanulásra épít, ami azt jelenti, hogy az órákon kívüli munka legalább olyan fontos, mint a jelenlét. Erről ritkán esik szó a bemutatók és nyílt napok során.

Fontos rákérdezni arra is, milyen a hallgatói közösség, működnek-e szakmai műhelyek, diákkörök, van-e lehetőség kutatásba vagy ipari projektekbe bekapcsolódni. A frissdiplomások elhelyezkedési mutatói, amelyeket a Diplomás Pályakövetési Rendszer (DPR) publikál, szintén sokat elárulnak. Egy szak presztízse önmagában nem garantál piacképes tudást, a gyakorlati tapasztalat viszont komoly előnyt jelenthet.

Légkör, támogatás, mentális terhelés

Az egyetemválasztás során gyakran háttérbe szorul a mentális oldal. Pedig a középiskolából kilépve jelentősen változik a tanulási struktúra és a felelősség mértéke. Érdemes megkérdezni, milyen tanulmányi tanácsadási lehetőségek vannak, működik-e mentorprogram, elérhető-e pszichológiai támogatás. A nemzetközi kutatások szerint az elsőéves hallgatók jelentős része tapasztal fokozott stresszt az átmenet időszakában.

A légkör legalább olyan fontos, mint a tanterv. Egy beszélgetés jelenlegi hallgatókkal sokkal többet érhet, mint egy hivatalos prezentáció. Hogyan viszonyulnak az oktatók a diákokhoz? Mennyire rugalmas a rendszer? Mennyire élhető a campus? Ezekre a kérdésekre ritkán ad választ a marketinganyag, viszont a személyes tapasztalatokból kirajzolódik a valós kép.

Stratégiai kérdések bizonytalanoknak

Ha még nem tudod pontosan, merre indulnál, a nyílt nap lehetőséget ad az önismeretre is. Kérdezz rá arra, milyen irányokba lehet specializálódni, van-e átjárhatóság szakok között, mennyire támogatott a külföldi félév vagy a szakváltás. A felsőoktatási mobilitási adatok azt mutatják, hogy az Erasmus- vagy Pannónia-programban részt vevők később magasabb foglalkoztatási arányt érnek el – a nemzetközi tapasztalat komoly érték lehet.

Érdemes azt is tisztázni, milyen kapcsolatban áll az intézmény a munkaerőpiaccal. Vannak-e céges partnerek, gyakornoki programok, alumni-hálózat? Egy jól működő szakmai közeg hosszú távon sokkal többet jelent, mint egy hangzatos szaknév.

Hogyan készülj fel tudatosan?

A nyílt nap akkor igazán hasznos, ha felkészülten érkezel. Nézd át előre a mintatantervet, olvass utána a szak leírásának, és fogalmazz meg három-öt olyan kérdést, ami számodra fontos. Írd is le őket, mert a helyszínen könnyen elterelődik a figyelem. Figyeld meg az apró részleteket is: mennyire szervezett a program, hogyan kommunikálnak az oktatók, milyen a hallgatók hangulata.

Az egyetemválasztás nem egyetlen döntés, hanem több év irányának kijelölése. A nyílt nap nem vizsgahelyzet, hanem lehetőség arra, hogy te kérdezz. A legjobb döntések általában nem a prospektusok alapján születnek, hanem abból, hogy mertél mélyebbre ásni, és olyan kérdéseket tettél fel, amelyek valóban rólad szólnak.

——

A kiemelt kép forrása: 123RF.

Az anyanyelv ereje: hogyan alakítja gondolkodásunkat és kultúránkat?

Az anyanyelv a gondolkodás, a kommunikáció és az identitás alapja. Az anyanyelv nemzetközi napja évente egyszer konkrét alkalmat ad arra, hogy tudatosan ápoljuk mi is a magyar nyelvet, fejlesszük nyelvi készségeinket, és közösségben gyakoroljuk a kreatív kommunikációt. A nyelvtanulás és az anyanyelv gyakorlása egyaránt elősegíti a kognitív fejlődést, az önkifejezést és a kulturális identitás erősítését, így a diákok számára a nyelv nem csupán eszköz, hanem élmény és lehetőség is.

Anyanyelv és identitás

Az anyanyelv az identitás egyik legerősebb kifejezőeszköze. Kutatások kimutatták, hogy az emberek, akik aktívan használják anyanyelvüket, mélyebb érzelmi kötődést élnek át saját kultúrájukkal kapcsolatban. A magyar nyelv például gazdag kifejezésmódjával, szókincsével és nyelvtani sajátosságaival a magyar kultúra jellegzetességeit is közvetíti. A nyelv megőrzése és használata erősíti az egyén kulturális identitását, és segít a közösségi összetartozás érzésének kialakításában.

Az identitás és az anyanyelv közti kapcsolat a nyelvérzék fejlesztésében is megmutatkozik. Azok a fiatalok, akik tudatosan ápolják anyanyelvüket, jobban értik a nyelvi árnyalatokat, a szóképeket és a kulturális utalásokat, amelyek a szövegek mélyebb megértéséhez vezetnek. Ez különösen fontos a magyar nyelv esetében, ahol a ragozás, a toldalékolás és a hangzásbeli finomság komplex rendszert alkotnak.

Nyelvtanulás és kognitív előnyök

Az anyanyelv erős alapot ad más nyelvek tanulásához. A kutatások szerint azok, akik magas szintű anyanyelvi készséggel rendelkeznek, gyorsabban és hatékonyabban sajátítanak el idegen nyelveket. A nyelvtanulás fejleszti a memóriát, a koncentrációt és a problémamegoldó képességet. Az anyanyelvi háttér tudatos használata lehetővé teszi a hallgatók számára, hogy idegen nyelvek tanulása során könnyebben érzékeljék a nyelvi mintákat és struktúrákat.

A magyar nyelv tanulása is szolgálhat ilyen célt, hiszen a ragozó rendszer, a szóösszetételek és a nyelvtani szabályok logikai rendszere fejleszti a kognitív rugalmasságot. Például egy diák, aki jól ismeri a magyar igeragozást, könnyebben érti az idegen nyelvek igerendszereit és a nyelvi szabályszerűségeket. A nyelvtanulás tehát nemcsak új kommunikációs lehetőségeket nyit, hanem az agy fejlődését is támogatja.

Az anyanyelv megőrzése a digitális korban

A digitális korban az anyanyelv ápolása új kihívások elé állítja a fiatalokat. A közösségi média és az online kommunikáció gyakran rövidített, leegyszerűsített nyelvhasználathoz vezet, ami csökkentheti a nyelvi gazdagság érzékét. Ugyanakkor a digitális platformok lehetőséget is adnak a nyelv kreatív használatára: blogok, videók, podcastok vagy online fórumok mind alkalmat teremtenek az anyanyelvi készségek fejlesztésére.

A tudatos anyanyelv-használat segít a nyelvi identitás megőrzésében. Például a diákok számára hasznos lehet, ha olvasnak magyar irodalmat, írnak esszéket vagy publikálnak rövid szövegeket a saját nyelvükön. Az írott és beszélt nyelv gyakorlása erősíti a kifejezőkészséget és segít a mélyebb értelem felismerésében.

A nyelvi kreativitás formálása

Az anyanyelv nem csupán egyéni eszköz, hanem közösségi jelenség is. A magyar nyelv gazdag szólásokban, közmondásokban és irodalmi hagyományokban, amelyek összekötik az embereket generációkon át. A diákok, akik tudatosan kapcsolódnak a nyelvi közösséghez – akár könyvklubokban, irodalmi szakkörökben, vagy online fórumokon –, erősítik kulturális identitásukat és gazdagítják nyelvi repertoárjukat.

A nyelvi kreativitás szintén ösztönzi a gondolkodást. Egy vers megírása, egy szövegjáték vagy egy rövid novella alkotása során a diákok nemcsak a nyelvtani szabályokat gyakorolják, hanem a logikus gondolkodást, a metaforák használatát és az érzelmi kifejezést is fejlesztik. Ez a kreatív folyamat elősegíti az önkifejezést és a kognitív fejlődést egyaránt.

Tanulási tippek és nyelvi tudatosság

Az anyanyelv ápolása mellett az idegen nyelvek tudatos tanulása is fontos. A diákoknak érdemes naponta szókincset bővíteni, magyar és idegennyelvi szövegeket elemezni, és párhuzamot keresni a két nyelv között. Ez a metanyelvi tudatosság segít a nyelvi struktúrák gyorsabb elsajátításában, és erősíti az anyanyelvi készségeket is.

Emellett a tudatos olvasás és írás fejleszti a kritikai gondolkodást és a kreatív problémamegoldást. A diákok számára hasznos gyakorlat lehet például magyar nyelvű blogok írása, esszék, irodalmi elemzések készítése, vagy akár rövid történetek alkotása, amelyekben a nyelvi eszközöket kreatívan alkalmazzák.

——

A kiemelt kép forrása: 123RF.

„Felemelő látni, hogy egy megtartó közeg mennyire sokat ad” – Interjú Constantinovits Milánnal

Támogatott tartalom.

Miért fontos és hogyan érhető el az európai szint a diplomások arányában? Mit tesz ezért az MCC?

Ezen a téren sok feladatunk van, de nemcsak az MCC, hanem a teljes magyar felsőoktatás szintjén. Az első, amit mi meg tudunk tenni, hogy már a legkisebbeket, akikkel elkezdünk foglalkozni, tehát az ötödik osztályosokat motiváljuk arra, hogy lássák meg a tanulásban a szépet, találják meg azokat a területeket, amik őket érdeklik, legyen egy olyan tanulásmódszertani stílus, amely közel áll hozzájuk. Nyerjenek így egy olyan lendületet, hogy szívesen menjenek egy jó középiskolába, majd válasszanak egy hazai felsőoktatási intézményt, és lássák meg a kitörési irányokat.

Fontos, hogy minél több lehetőséget ismerhessenek meg. A nemzetközi programjaink szervező elve ezért az, hogy először a felső tagozatosok ismerjék meg, barangolják be a Kárpát-medencét. Vannak központjaink Csíkszeredától Szombathelyig, Beregszásztól Szabadkáig. A középiskolásokat már egy európai nyitás keretében a kontinensen visszük különböző programokra, végül az egyetemisták előtt kinyílik a bolygó, és globálisan tudnak pályázni ösztöndíjakra, konferencialehetőségekre vagy akár egy egész szemesztert eltölteni különböző külföldi partnerintézményeknél, társegyetemeknél.

Hogyan választjátok ki a tehetségeket, akár már ötödik osztályban, vagy éppen az Egyetemi Programhoz? Miként zajlik a tehetséggondozás az MCC-nél?

Három részből áll a korosztályos képzésrendszerünk: működik a Fiatal Tehetség Program a felső tagozatosoknak, a Középiskolás Program és az Egyetemi Program. Mind a háromnak van egy bemeneti lépcsője, ahol egy korosztályra szabott tehetségprofil alapján próbáljuk felmérni a diákokat, és azokat beválogatni a képzésbe, akik megfelelnek a kritériumoknak. Az ötödikesek esetén ez elsődlegesen a csapatjátékra, a szociális készségekre, a kreatív potenciálra fókuszál, míg a középiskolásoknál már az általános műveltséget vesszük figyelembe, illetve azt a nyitottságot és terhelhetőséget, ami a Középiskolás Program elvégzéséhez szükségszerű. Az egyetemistáinknál egy téma önálló feldolgozását és prezentálását várjuk el a felvételin, és ehhez társítunk intelligencia-, illetve szókincstesztet. De ami megegyezik tehetségprofilokban, hogy proszociális készségekben erős, nyitott és fejlődni vágyó diákokat várunk, akik szeretnének egy olyan tehetséggondozásban részt venni, ahol hangsúlyosan csapatban, közösségben fognak dolgozni, hiszen az egyéni mentorálásunk is erre épül.

Fontos látni, hogy minden korosztálynak másra van igénye. A 10–14 éveseknél az első egy-két évnek arról kell szólnia, hogy kinyissuk számukra a világot, a tudományterületek sokféleségét, illetve a közöttük lévő átjárhatóságot mutassuk meg. És amikor már ebből a svédasztalból szemezgettek, és kialakultak azok az érdeklődési körök, amelyek mentén szeretnének mélyebben is ismereteket szerezni, akkor a 7–8. évfolyamon már egy olyan mentorálás részesei lesznek, ahol személyre szabott teljesítményt és fejlődési célokat várunk el. A középiskolások már a belépésüktől kezdve részt vesznek egy önértékelési–önfejlesztési folyamatban. Ezt Tükörnek nevezzük, ugyanis kapnak egy kis füzetet, amiben a saját teljesítményüket tudják rögzíteni, és a féléves értékelő beszélgetéseken ezeket végigvenni a mentor kollégáinkkal. Az egyetemistáknál ez ugyanígy zajlik, csak ott még sűrűbbek ezek a reflexiós alkalmak, illetve ott a saját teljesítmény, illetve az életvezetés monitorozása mellett szakmai segítségnyújtást is adunk, ami a pályafutásukat, a későbbi karriercéljaikat is támogatja.

Hogyan segítenek a programok utat találni a diákoknak a mesterséges intelligencia korában?

A mesterséges intelligencia teljesen átalakította, illetve folyamatosan alakítja át az oktatás minden dimenzióját. Azt látjuk, hogy ebben a környezetben három alapvető feladatunk van ahhoz, hogy a diákokat a saját szakmai–fejlődési céljaikhoz segíthessük. Az első, hogy megtanítsuk már a legfiatalabb, legszenzitívebb korosztály számára azt, hogy hogyan lehet hasznosan, tudatosan kezelni a különböző MI-alapú lehetőségeket, és hogyan ne csússzanak bele a digitális addikcióba. A második, hogy felismerjük annak a humán kvalitásnak az értékét, amit nem lehet mesterséges intelligenciával, illetve ezen alapuló programokkal és alkalmazásokkal kiváltani. Mi az a kreatív tőke, amink van, ami elidegeníthetetlenül a sajátunk, és amiben nem tud nekünk segíteni vagy minket helyettesíteni a mesterséges intelligencia. És ha szét tudjuk szálazni azt, hogy mik azok az esetleges gyűjtő- vagy rendszerező feladatok, ahol jól lehet (kontroll alatt) alkalmazni a mesterséges intelligenciát, akkor megalapozhatunk egy tudatos építkezést. Így a diákok a későbbi karrierútjukon a saját készségeikre támaszkodnak, és azok fejlesztését tartják szem előtt. A harmadik fontos tényező pedig, hogy a mesterséges intelligencia korában felértékelődik az itt és most alkotásnak, a prezentációs technikának, a retorikának, a verbalitásnak a szerepe. Ezért minden képzési szintünkön nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a diákjaink ki tudjanak állni prezentálni, konstruktív érvek alapján legyenek képesek kifejteni az álláspontjukat. Ha erre a három tényezőre hangsúlyt helyezünk az MCC-s életútjuk folyamán, akkor sokat segítünk nekik abban, hogy ebben a mesterséges intelligenciától túldominált térben megtalálják a saját, emberi értékekre támaszkodó útjukat.

Hadd idézzem tapasztalt kollégám, a Tanuláskutató Intézetünket vezető Setényi János gondolatait: tulajdonképpen minden pálya, legyen akár mérnök, jogász vagy pedagógus, alapvetően a személyközi kapcsolatokra épít. Arra, hogy valaki hogyan képes a saját szakterületét és kutatásait kommunikálni a laikusok felé, miként tudja ezt szakmai dimenzióban is megtenni és hogyan tudja úgy érvényesíteni saját érdekeit, hogy ezzel nem egy önző, öncélú karrierutat épít, hanem közösségben gondolkodik. Ha eme logika mentén nézzük a jövőt, akkor az MI sosem tudja helyettesíteni e személyközi kapcsolatok erejét. Bár ennek minden szakterületen van jelentősége, talán leginkább a diákokkal foglalkozó mentorok, coachok, pszichológusok, pedagógusok esetén látványos a személyiség hatása.

Vagy vegyük a szövegírást: nehéz megfogalmazni, de a stílusban, a gondolatok nyelvi elrendezésében, a lényegkiemelésben mindig ott van a személyiség, ott van a humánum, ezért a mesterséges intelligenciával kreált szövegek – legyen szó posztokról, reklámszövegekről vagy akár dalszövegekről – lélektelennek érződnek.

Melyik a kedvenc programod az MCC-nél?

Ha konkrét eseményről beszélünk, akkor a mi csapatunk által szervezett, a pedagógusoknak szóló kezdeményezéseket, pedagóguskonferenciákat említhetem. Ezek kitűnő lehetőségeket kínálnak arra, hogy találkozzanak egymással a tehetséggondozó ötleteiket izoláltan fejlesztő tanárok, össze tudjanak kapcsolódni és ráébredjenek arra, hogy ugyanazokkal a kérdésekkel, dilemmákkal, kihívásokkal küszködnek, legyen szó Sepsiszentgyörgyről vagy éppen Dunaszerdahelyről.

De leginkább egy folyamatot emelnék ki. Egy évtizede vagyok az MCC-nél, és ez elegendő volt ahhoz, hogy láthassam tehetséges életpályák kibontakozását és elindulását. Nekem a legnagyobb élmény az, amikor egy tíz évvel ezelőtt hozzánk kerülő ötödikes végigjárja a felső tagozatos, majd a középiskolai programunkat, és jelenleg valamilyen komoly témában kutatva az Egyetemi Program padját koptatja.

Egy egyéni sikert is hadd említsek. Van olyan nagyon hátrányos helyzetű kislány, aki ötödikesen felvételt nyert a programba, viszont a szülői háttér nem volt épp támogató. Sőt, alapvetően úgy álltak hozzá, hogy neki semmi keresnivalója itt, mert ez egy „úri huncutság”, nem az ő társadalmi közege. Sok-sok beszélgetéssel értük el azt, hogy a szülő támogatóan álljon hozzá, és a többi szülő összefogásával eljuthasson a programokra, a szombati képzési alkalmakra. Ez a kislány lassan kibontakozott, a közösség motorja lett egy határon túli városban, és jelenleg a Középiskolás Program büszke diákja. Felemelő látni, hogy egy megtartó közeg mennyire sokat tud adni egy hátrányos helyzetből érkező, ám tehetséges diáknak is.

Éppen ezért minden képzési szinten óriási hangsúlyt fektetünk arra, hogy a közösség nevelő hatása kibontakozhasson. A legkisebbeknél erre szolgálnak a kirándulások, az élményprogramok, a közös táborok, a családi napok, amelyek arra jók, hogy a diákok egymással kapcsolódjanak, és akár városokon átívelő barátságokat építsenek ki. A középiskolásoknak már szervezünk nemzetközi utakat, táborokat, amelyek az egyetem ideje alatt is megmaradó barátságokat eredményeznek. Az egyetemistáinknál a legkönnyebb a helyzetünk, hiszen ők együtt laknak, együtt vesznek részt az MCC délutáni és esti programjain is. Ez a közösség sportprogramokban, művészeti tevékenységekben, a diákok által szervezett kezdeményezésekben is testet ölt, amelyek még inkább összekovácsolják őket. Kiemelt helyszínünk a révfülöpi vitorlástábor, illetve a három éve megnyílt, a Hargita lábánál fekvő veresszéki táborunk, ahol elzártan és internettől teljesen mentesen tudnak egymással kapcsolódni, valamint felfedezni olyan élményeket, amelyek nem biztos, hogy alapból megadatnak az alfa és a Z generáció digitális térben szocializálódó tagjainak.

Ezen generáció szemléletformálásában milyen szerepe lehet egy olyan intézménynek, mint az MCC?

Ehhez az MCC-t el kell helyezni ama szereplők rendszerében, amelyek hatást gyakorolnak a fiatal korosztályra. Tapasztalunk az életkor előrehaladtával egy egyre gyengülő családi befolyást, míg az iskolának, a kortárs közegnek, továbbá az online térnek növekszik a hatása. E szereplők mellett pedig ott vagyunk mi, az MCC, az a közösségi tér, ahová jó kapcsolódni, ahol lehet inspirálódni, és ami egyébként pozitívan hathat a többi közegben végzett tevékenységükre is. Elég arra gondolnunk, hogy a diákjaink az iskolában is nyitottabbak, motiváltabbak lesznek, többet kérdeznek, bátrabban képviselik a saját véleményüket és a saját kortárs közegükben is cselekvő szerepet töltenek be.

Ehhez persze minden szereplő összehangolt munkája szükséges. Az MCC kihasználja azt a lehetőséget, hogy a szülőkkel és a pedagógusokkal is lehet kapcsolódni, és különböző rendezvények, előadások, közösségi alkalmak segítségével érdekeltté teszi őket a tehetségtámogatásban. Az ő párbeszédük kell ahhoz, hogy megfelelő rálátásunk legyen a diákok fejlődésére, és észrevegyük, hogy kinek milyen szerepe lehet ebben a hosszú éveken át tartó küzdelmes folyamatban.

Milyen lehetőségeket és akadályokat látsz azzal kapcsolatban, hogy a felnövő nemzedékek bekerüljenek a programjaitokba?

Az alfa generáció diákjai, tehát a 2010 után születettek most járnak nálunk a felső tagozatos képzésbe, és a legidősebb tagjai lassan elkezdik a középiskolát is. Nekik teljesen eltérő oktatási, művelődési, nyelvhasználati vagy éppen olvasási szokásaik vannak, amiket nem hagyhatunk figyelmen kívül, ha tehetséggondozásról gondolkodunk. Alapélményük az impulzusorientáltság, az a rájuk szakadó információs cunami, amely a digitális térből és a folyamatos online jelenlétből fakad. Amikor hagyományos kurzusokat tartunk, offline kapcsolatokat építünk, és egy térben, illetve időben találkoznak a diákjaink, akkor meg kell próbálnunk valahogy ellensúlyozni azt az ingeranyagot, ami a virtuális világból éri őket. Tíz évvel ezelőtt ezért is építettük fel úgy a felső tagozatos programunkat, hogy elsődlegesen az élményátadásra fókuszáljunk: kémiai kísérleteket végezhetnek a diákok, mentőállomást látogatnak meg, újraélesztést gyakorolnak, a pénzügyi tudatossági foglalkozáson hamis bankjegyeket hasonlítanak össze igaziakkal. Tehát olyan élményszerű, kézzelfogható tapasztalatokat adunk számukra, amelyek szemléletformálók és kellően inspirálók ahhoz, hogy akit mélyebben érdekel a téma, az otthon is utánanézzen. És azt látjuk, hogy ez a típusú learning by doing módszer képes a legkisebbeket is megfogni. Ha egy jó közösségbe helyezzük őket, akkor e személyközi kapcsolatok lesznek annyira érdekesek, hogy az online térről lekerüljön a fókusz, legalább akkor, amikor együtt vannak.

Mik a további célok, közeli tervek?

Ma már a Kárpát-medence szinte minden magyarok lakta pontján van egy MCC-s központ. Azon dolgozunk, hogy a városaink között még erőteljesebb legyen a kapcsolódás, és a diákjaink perspektívát lássanak abban, hogy ötödik osztálytól tényleg az Egyetemi Program végéig az MCC-s életúton maradjanak. Fontos e küldetés nemzetstratégiai vetülete is, hogy az azok a diákok, akik a külhoni régióban kapcsolódnak hozzánk, lássanak lehetőséget a szülőföldjükön maradásban is. Munkánkkal ebben erősítjük meg őket, hiszen Kolozsváron, Dunaszerdahelyen, Beregszászban vagy éppen Szabadkán ugyanúgy megkapják azokat a lehetőségeket, amiket Budapesten tudnának megszerezni. Mi megadjuk számukra az eszközöket, a tudást, a mentorálást, kinyitjuk számukra a Kárpát-medencét, és reméljük, hogy majd késztetést éreznek arra, hogy valamit vissza is adjanak a saját közösségüknek, hogy a szülőföldjükön boldoguljanak.

Constantinovits Milán

  • Az MCC szakmai igazgatója.
  • Az ELTE-n végezte doktori tanulmányait, szakterülete a tehetséggondozás pedagógiája és napjaink retorikája.
  • Oktatási tapasztalata az általános iskolától az egyetemi korosztályig terjed.
  • Újságíróként is tevékenykedik.

——

(x)

Ez a cikk eredetileg az UNI in&out 2026 kiadványában jelent meg.

Hogyan találj közösséget az egyetemen, ha nem szeretsz tömegben lenni?

A pszichológiai adatok azt mutatják, hogy a kapcsolódás módja sokféle lehet, és a csendesebb jelenlét éppúgy képes közösséget teremteni, mint a hangos kezdeményezés. Az egyetemi közeg akkor válik élhetővé, amikor teret ad ezeknek a különbségeknek.

A személyiségpszichológia klasszikus modelljei az introverziót és extraverziót egy skálán helyezik el. Az introvertált működés lényege, hogy a társas helyzetek energiát igényelnek, míg az egyedüllét feltölt. Susan Cain és más kutatók munkái is hangsúlyozzák, hogy az introvertált emberek gyakran mélyebb feldolgozásra, alaposabb gondolkodásra és kevesebb, ám szorosabb kapcsolat kiépítésére törekednek. Ez az egyetemen azt jelenti, hogy nem a létszám, hanem a kapcsolatok minősége válik igazán fontossá.

Miért tűnik az egyetem különösen nehéz terepnek?

Az első egyetemi év tele van átmenetekkel. Új környezet, új elvárások, megszűnő korábbi struktúrák. Fejlődéspszichológiai kutatások szerint ez az időszak identitásformáló, és gyakran jár fokozott szorongással, különösen azoknál, akik érzékenyebbek a túlzott ingerterhelésre. A nagy előadótermek, a gyors ismerkedési helyzetek és a laza, de zajos közösségi események sok introvertált hallgató számára kimerítők. Ez könnyen kelthet olyan benyomást, mintha mindenki más könnyebben kapcsolódna.

A társas hálózatok kialakulásáról szóló kutatások szerint az egyetemi barátságok jelentős része nem a nagy eseményeken, hanem ismétlődő, strukturált helyzetekben jön létre. Szemináriumokon, gyakorlati órákon, kisebb csoportos projektek alkalmával vagy tanulópárokban. Ezek a helyzetek kedveznek az introvertált hallgatóknak, mert időt adnak a megfigyelésre, a fokozatos bekapcsolódásra és a mélyebb beszélgetésekre.

Közösségek, ahol kisebb a társas nyomás

Az egyetemek kínálata jóval szélesebb annál, mint amit a leglátványosabb programok mutatnak. Kutatások szerint a hallgatók jelentős része kisebb létszámú, érdeklődésalapú közösségekben találja meg a helyét. Szakkollégiumok, kutatócsoportok, önkéntes projektek, sportszervezetek vagy művészeti körök mind olyan terepek, ahol a közös tevékenység az elsődleges kapcsolódási pont. Itt a beszélgetés gyakran egy konkrét feladat köré szerveződik, ami csökkenti a társas nyomást.

Az introvertált hallgatók számára hasznos lehet előre tervezni a társas helyzeteket, és beépíteni regeneráló időszakokat. Kutatások szerint azok a diákok, akik tudatosan kezelik az ingerterhelést, kevesebb kiégésről és nagyobb elégedettségről számolnak be. A kapcsolatok építése szempontjából sokat segít az egy-egy beszélgetésre fókuszáló jelenlét, az online kommunikáció kezdeti használata vagy a tanulással összekapcsolt társas helyzetek keresése.

Mitől érték az introvertált jelenlét az egyetemen?

Csoportdinamikai kutatások rámutatnak, hogy a vegyes személyiségű csoportok hatékonyabban működnek. Az introvertált résztvevők gyakran jól hallgatnak, összefüggésekben gondolkodnak, és stabil, megbízható társas jelenlétet biztosítanak. Az egyetemi közösségek hosszú távon nem a leglátványosabb szereplőkre épülnek, hanem azokra, akik következetesen jelen vannak és valódi kapcsolódást hoznak létre.

A társas beilleszkedés nem az első hetekben dől el. Longitudinális hallgatói vizsgálatok szerint sok diák csak a második vagy harmadik félévben érzi azt, hogy valóban megtalálta a helyét. Az introvertált működés ebben nem akadály, inkább más tempót jelent. A közösség nem mindig ott alakul ki, ahol a legnagyobb a zaj, hanem ott, ahol az együtt töltött időnek tartalma van.

——

A kiemelt kép forrása: 123RF.

Lehetőségek és szabadság – Miért ennyire vonzó a fővárosi egyetemista élet?

A fővárosi élet ígérete sokakat elindít, de az út értelmezése egyéni feladat. Az egyetemista álom akkor válik működőképessé, ha az idealizált képek mellé tudatos döntések és önismeret is társul.

A főváros mint szimbólum

A szociológiai kutatások szerint a nagyvárosok régóta a mobilitás és az előrelépés jelképei. A felsőoktatási intézmények, a kulturális kínálat és a munkaerőpiaci lehetőségek koncentrációja mind erősíti azt az érzetet, hogy a „központban” több esély adódik. Vidékről szemlélve Budapest gyakran egy olyan térként jelenik meg, ahol egyszerre van jelen a szabadság, az anonimitás és a választás lehetősége.

Ez a kép nem véletlenül alakul ki. Az országos médiatartalmak, a közösségi oldalak és a popkultúra is jellemzően a fővárosi életstílust teszik láthatóvá. A pszichológiai vizsgálatok szerint az ismétlődő pozitív narratívák erősen befolyásolják a várakozásokat, különösen fiatal korban, amikor az identitás még formálódik.

Egyetemi álmok és társadalmi különbségek

A fővárosi egyetemválasztás mögött gyakran racionális érvek húzódnak meg. A statisztikák szerint Budapesten koncentrálódik a legtöbb felsőoktatási intézmény, kutatóhely és gyakornoki lehetőség. Ez valódi előnyt jelenthet, különösen bizonyos szakmák esetében. Ugyanakkor a társadalmi háttér erősen befolyásolja, ki milyen áron tud élni ezekkel a lehetőségekkel.

A szociológiai elemzések rámutatnak arra, hogy a vidékről érkező hallgatók nagyobb anyagi és mentális terheléssel szembesülnek. Az albérletárak, a megélhetési költségek és a láthatatlan elvárások mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az egyetemista álom gyorsan komplex kihívássá váljon. Ez az a pont, ahol az idealizált kép találkozik a mindennapi realitással.

A városi lét pszichológiája

A nagyvárosi élet pszichológiai hatásai kettősek. Kutatások szerint a városi környezet stimulálóbb, több impulzust kínál, ami serkenti a kreativitást és a társas kapcsolatok sokszínűségét. Ugyanakkor a folyamatos zaj, a zsúfoltság és a versengés fokozhatja a stresszt és az elszigeteltség érzését.

Vidékről érkezve ez a kontraszt különösen erős lehet. A nagyvárosi lét egyszerre ad szabadságot és bizonytalanságot. A fiatal felnőttek gyakran ekkor szembesülnek először azzal, hogy az önállóság nemcsak lehetőség, hanem felelősség is.

Közösségi média és az idealizált városkép

A fővárosi élet vonzerejét ma erősen formálja a közösségi média. A kutatások szerint az online térben megjelenő tartalmak többsége pozitív, esztétizált pillanatokat mutat, miközben a hétköznapi nehézségek háttérbe szorulnak. Ez torzított képet adhat arról, milyen is valójában egy nagyvárosban tanulni és élni.

Az összehasonlítás pszichológiája itt különösen fontos. A fiatalok hajlamosak saját helyzetüket mások látszólag sikeres életéhez mérni, ami elégedetlenséget és teljesítményszorongást eredményezhet. A városi álom így könnyen válik elvárássá, amelyet nehéz folyamatosan teljesíteni.

Mit lehet kezdeni a valósággal?

A fővárosi egyetemista élet egy összetett tapasztalat. A kutatások azt mutatják, hogy azok boldogulnak jobban, akik tudatosan készülnek a váltásra. Ide tartozik az anyagi tervezés, a támogató közösségek keresése és a reális elvárások kialakítása. A vidéki gyökerek nem hátrányt jelentenek, hanem olyan erőforrást, amely segíthet az alkalmazkodásban.

A város vonzereje érthető, de nem mindenkinek ugyanazt jelenti. A valódi kérdés az, hogy az egyéni célokhoz és élethelyzethez milyen környezet illeszkedik hosszú távon.

——

A kiemelt kép forrása: 123RF.

Kulcs a zsebben – Mit árul el rólunk az első „saját” otthon?

A fejlődéslélektan szerint a késői serdülőkor és a fiatal felnőttkor egyik központi feladata az autonómia kialakítása. Ez nem egyszerre történik, hanem apró lépésekben.

Önállóság a kollégiumban

A kollégium ebben a folyamatban gyakran egyfajta átmeneti térként működik. Van benne szabadság, de van benne keret is. A közös terek, a szobatársak és az állandó társas jelenlét erősen formálja a társas készségeket. A szociálpszichológiai kutatások szerint azok a fiatalok, akik intenzív közösségi környezetben élnek, gyorsabban tanulják meg a kompromisszumkészséget, a konfliktuskezelést és a határok kijelölését.

Ugyanakkor a kollégiumi lét pszichés terhelést is jelenthet. Az állandó zaj, a kevés privát tér és a folyamatos alkalmazkodás könnyen túlterhelheti az introvertáltabb személyiségeket. A környezeti pszichológia szerint a személyes tér hiánya hosszabb távon feszültséget és kimerülést okozhat, még akkor is, ha a társas élmények pozitívak. Ez az oka annak, hogy sok diák ambivalens érzésekkel gondol vissza a kollégiumi évekre.

Albérlet, avagy privát tér már fiatalon

Az albérlet ezzel szemben gyakran a teljesebb önállóság szimbóluma. A saját időbeosztás, a csend, a személyre szabható tér mind erősíti a kontrollérzetet. A pszichológiai kutatások azt mutatják, hogy ennek megélése csökkenti a stresszt, és növeli az önbizalmat. Az első albérlet sok fiatal számára annak bizonyítéka, hogy képes egyedül működtetni a mindennapjait. Bevásárlás, számlák, rendtartás – ezek mind láthatatlan, mégis fontos tanulási folyamatok.

Az albérleti életnek azonban megvan a maga árnyoldala is. A kevesebb spontán társas inger miatt könnyebben megjelenhet a magány érzése, különösen egy új városban. A társas kapcsolatok fenntartása több tudatosságot igényel, mert nem adja magától értetődően a közösség. A mentálhigiénés kutatások szerint a fiatal felnőttek magányélménye gyakran nem a kapcsolatok hiányából, hanem azok szervezetlenségéből fakad.

Melyik jobb döntés egyetem alatt?

Fontos látni, hogy a kollégium és az albérlet nem jó vagy rossz választás, hanem eltérő pszichológiai igényekre ad választ. Van, aki a közösségből töltődik, és van, akinek a biztonságos egyedüllét ad stabilitást. Az alkalmazkodás nem azt jelenti, hogy minden körülmény ideális, hanem hogy az ember megtanul együtt élni a választása következményeivel. Ez önmagában is az önállósodás része.

Az első otthon nem végleges döntés, csupán tapasztalatszerzés. A fiatal felnőttkor egyik legnagyobb tanulsága, hogy az igények változnak. Ami az első évben működik, a harmadikban már nem biztos. A pszichológia ezt fejlődési rugalmasságnak nevezi, és az egyik legfontosabb védőfaktorként tartja számon a mentális jóllét szempontjából.

A kollégiumi szoba és az albérlet kulcsa végső soron ugyanahhoz az ajtóhoz vezet. Ahhoz, amin belépve valaki elkezdi megérteni, hogyan szeretne élni, kapcsolódni és teret adni önmagának. Ez az első otthon igazi pszichológiai jelentése.

——

A kiemelt kép forrása: 123RF.

Hogyan írják át a társas kapcsolatok a fiatalok jövőjét?

A pszichológia szerint az ember egyik legerősebb motivációja, hogy tartozzon valahová – ezt nevezi a szakirodalom kapcsolódási szükségletnek. De mi történik akkor, amikor a közösség egyszerre ad biztonságot és nyomást, inspirációt és félelmet? Hogyan lehet újratervezni a társas környezetet úgy, hogy valóban támogatást jelentsen?

Identitás, összehasonlítás és megfelelési kényszer

A középiskola sokak számára az első nagy „szociális laboratórium”: itt kezd el igazán számítani, hogy ki hova tartozik, milyen barátai vannak, és milyen szerepet játszik a csoportban. A társas összehasonlítás – amelyet Leon Festinger klasszikus pszichológiai elmélete írt le – ilyenkor működik a legerősebben.

[kiemelt] A fiatalok nem a teljes valóságot, hanem a körülöttük lévők normáit figyelik: hogyan öltözködnek, hogyan tanulnak, kikkel barátkoznak, mennyire népszerűek. [/kiemelt]

A peer pressure, vagyis a kortársak által gyakorolt nyomás ebben az életkorban a legintenzívebb. Sokszor nem nyílt kényszerítésről van szó, hanem finom jelzésekről – elváró tekintetekről, félmondatokról, trendekről –, amelyek azt üzenik: „ilyennek kell lenned, ha közénk tartozol”.

Köznapi szóval élve, ez a csoportnyomás, amit a közösségi média felerősít. Az Instagramon vagy TikTokon megjelenő összehasonlítás nem csupán horizontális (barátok közötti), hanem globális: a fiatalok más országokból is látnak mintákat, amelyek gyakran idealizáltak és számukra legtöbbször valójában elérhetetlenek.

Mégis minden fiatalnak vannak olyan társai és barátai, akik inspirálják: segítenek megtalálni a saját irányát, támogatják a tanulásban, sportban vagy a hobbijában. A kutatások szerint ezek a kapcsolatok növelik az önbizalmat és segítik az identitás kialakulását. A kérdés csak az: felismerik-e a különbséget az inspiráló és a lehúzó hatások között? Bár gyakran a közösségi média tűnik erősebbnek, nyilvánosabbnak, követendőbbnek – nem biztos, hogy az a helyes irány.

Szabadság, választás és a közösségek új szintje

Az egyetemi évek sokaknak a várva várt felszabadulást jelentik: új város, új közösségek, új lehetőségek. Ám a pszichológiai dinamika ugyanaz marad – csak más környezetben. Az önállóság megjelenésével a társas kapcsolatok szerepe még hangsúlyosabbá válik. Most már nem a „kijelölt” osztályközösséghez kell alkalmazkodni, hanem választott emberekhez, ami sokkal nagyobb felelősség.

Fotó: 123RF

Az egyetemi közösségekben működik a „szociális gyorsulás” jelensége. Mindenki valamit épít: karriert, kapcsolatokat, portfóliót – és a többiek sikerei könnyen válthatnak ki pozitív motivációt, de ugyanúgy szorongást is. Barátok között is felmerülhet a rejtett összehasonlítás: ki milyen ösztöndíjat kapott, ki milyen gyakornoki helyet szerzett, ki hova jár szórakozni. Ahogy néhány társas lélektani kutatás kiemeli, az ilyen összehasonlítások csak akkor válnak rombolóvá, ha a fiatal úgy érzi, nem elég jó, vagy ha nem talál valódi támogatást a környezetében.

A közösségi média ebben az időszakban sem engedi el az embert: a sikerposztok és a felhőtlen vizsganapok képei mögött sokszor ott marad a kimondatlan nyomás. Azonban ebben az időszakban születhetnek meg a legmeghatározóbb barátságok is: azok, amelyek támogatják a fejlődést, közös célokat teremtenek, és hosszú távon stabil támaszt jelentenek.

Munkahelyi dinamikák és társas mintázatok

A felnőtt lét társas terepe már egészen más. A közösségeket nem csupán barátok, hanem kollégák, csapatok, edzések, hobbik, sportközösségek alakítják. A munkahelyi kapcsolatoknál a pszichológia szociális tükrözést emleget: az emberek viselkedése, motivációja, hangulata hat egymásra.

[kiemelt] Inspiráló kollégák esetén ez kreativitást, növekedést hozhat, destruktív környezetben viszont könnyen kialakulhat kiégés, frusztráció vagy önértékelési bizonytalanság. [/kiemelt]

A sport- és szabadidős közösségek más dinamikát követnek: itt a közös cél, a teljesítmény, az edzés ritmusa tartja össze a csoportot. A társas pszichológia szerint ezek a közösségek különösen jó hatással lehetnek az önértékelésre, mert egyszerre adnak visszajelzést, fejlődési lehetőséget és biztonságot. Ám ha a közösség túl versengő, vagy ha valaki nem érzi úgy, hogy elfogadják, a hatás ellentétes lesz.

A felnőtté válás egyik legfontosabb pontja, hogy az ember elkezdi tudatosan kiépíteni a kapcsolati hálóját. Már nem automatikus, hogy ki marad az életében, és kit szűr ki belőle. Ez a kapcsolati újratervezés, a pszichológiai tanácsadás egyik gyakran visszatérő témája, amely lehetőséget ad arra, hogy valaki a saját céljaihoz és értékeihez illeszkedő közösségeket válasszon.

Hogyan tükröz vissza a közösség?

A társas környezet hatása végső soron az önazonosságban csapódik le. Az ember tükröket keres: olyan visszajelzéseket, amelyek segítenek meglátni és megérteni, hogy kicsoda valójában. A támogató közösségek segítik az önbizalmat, fejlesztik a kompetenciaérzetet, csökkentik a szorongást. A lehúzó vagy kritikus közeg ezzel szemben torzíthatja az önképet, gátolhatja a célok elérését, és erősítheti az önbizalomhiányt.

A pszichológia szerint az önazonosság akkor stabil, ha valaki képes felismerni azokat a kapcsolatokat, amelyek építik, és elhatárolódni azoktól, amelyek rombolják. Az önismeret, a határhúzás és a tudatos választások mind olyan készségek, amelyek serdülőkortól kezdve fokozatosan fejlődnek ki – sokszor éppen a pozitív vagy negatív baráti kapcsolatok hatására.

Fotó: 123RF

A társas kapcsolatok olyanok, mint az iránytűk: mutatják, merre tart valaki, és néha észrevétlenül el is mozdítják az útját. A mai fiatalok több hatással találkoznak, mint valaha: offline, online, az iskolában, a munkahelyen, sportban, hobbiban. A kérdés nem az, hogy létezik-e peer pressure vagy közösségi médiahatás – ezek természetes részei a modern életnek. A kérdés inkább az, hogyan lehet felismerni, mely kapcsolatok emelnek, és melyek húznak lefelé.

A társas kapcsolatok újratervezése nem egyszeri döntés, hanem folyamatos önfejlesztés. A pszichológiai kutatások szerint azok járnak sikerrel, akik képesek reflektálni arra, milyen közösségekben mozognak, milyen hatások érik őket, és milyen emberek veszik körül őket.

[kiemelt] A tudatosság pedig minden életkorban és környezetben kulcs lehet ahhoz, hogy valaki önazonos, stabil és támogató kapcsolati hálót építsen magának. [/kiemelt]

——

A kiemelt kép forrása: 123RF.

Közösség, tudás és tapasztalat a politikatudományban – interjú Velez Vilmossal

Mindig céltudatos voltál, már akkor volt egy határozott jövőképed, amikor egyetemre jelentkeztél?

Nem. Mindig is több minden érdekelt, a biológiától egészen a filmrendezésig. Mielőtt a Pázmány Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karára jelentkeztem volna, szakleírásokat olvasgattam, illetve megnéztem a mintatanterveket, ami szerintem nagyon hasznos, mert így tudtam, hogy mi vár rám. Ez azért is fontos, mert előfordult olyan, hogy valaki úgy kezdett el egy anglisztikaképzést, hogy csak homályos elképzelése volt arról, mit is fog tanulni, és csalódott, ezért kiiratkozott az egyetemről. Szerintem jobb ezt elkerülni.

Hogyan került képbe a politológia?

Érdekelt a történelem, a jog, a szociológia, a gazdaság, a politika és a filozófia is. A politikatudomány szakon ez mind megvan, a képzés pedig minden elvárásomat felülmúlta. A második évben találkoztam a biztonságpolitikával, ami nagyon megtetszett. Rájöttem, hogy ezzel szeretnék foglalkozni, és a nemzetközi tanulmányok mesterszakon van ilyen specializáció. Nagyon szerettem a Pázmányra járni alapszakon, de volt még egy érv, hogy a mestert is itt végezzem, ez pedig az Európa-tanulmányok specializáció és az ahhoz kapcsolódó kurzusok, amelyekről szintén a mesterképzések mintatanterveiből szereztem tudomást. A Pázmányon díjmentesen, kredittúllépés nélkül végezhetek el egyszerre több specializációt is, ami szintén az egyetem mellett szóló érv volt.

„A közösség egyébként a Pázmányon szerintem kiemelkedő, és ennek részesei az oktatók is.” Velez Vilmos (Fotó: Uniside in@out kiadvány)

Sosem volt tehát kérdés, hogy továbbtanulj és diplomát szerezz. Mi volt számodra a fő motiváció?

Én 18 évesen nem voltam olyan érett, hogy tudjam, pontosan mit szeretnék csinálni az életem hátralévő részében. Amiben biztos voltam, az az, hogy a tudás érték, az egyetemmel pedig ki lehet tolni a döntési időt. A felsőoktatás nagyon sok lehetőséget ad a választásra, még egy képzésen belül is sokat lehet mozogni.

Mit adott neked az egyetem a tudáson kívül?

Kiváló közösséget és nagyon erős baráti kapcsolatokat, amelyek remélem, életre szólók lesznek. A Pázmányon nagyon fontosnak tartjuk, hogy a hallgatókat integráljuk a közösségbe. Ez már a gólyatáborban elkezdődik, ami számomra meghatározó élmény volt. Az ottani tapasztalatok sarkalltak arra, hogy én is aktív formálója legyek a közösségnek, jelentkezzek a Tutor Programba és a HÖK-be. A diákoknak köszönhetően jelenleg a BTK HÖK elnökeként tevékenykedem, ezt megelőzően az elmúlt években rengeteg tapasztalatot szereztem a Hallgatói Önkormányzat által végzett tevékenységek közül több területen is. Mivel jó néhány tudományterületen a kapcsolati tőke kifejezetten fontos, figyelünk arra, hogy ne csak szakon belül alakuljanak ki az ismeretségek, hanem egész kari és egyetemi szinten. A közösség egyébként a Pázmányon szerintem kiemelkedő, és ennek részesei az oktatók is.

Melyik volt az a tantárgy az alapképzésen, illetve mi az most, ami nehezen megy? Milyen segítséget kérsz, illetve használsz, hogy sikerüljön ezekből a vizsga?

A maximumra törekszem a tanulmányaimat illetően, az első diplomámat kitüntetéses minősítéssel szereztem. Persze ez nem azt jelenti, hogy egy-egy tárgy teljesítése ne okozott volna nehézséget. Ilyen volt például az európai alkotmánytörténet, amit barátokkal, szaktársakkal közösen tanultam, és ez hatalmas segítség volt. Ha az adott tantárgy egy tőlem kifejezetten távol eső, vagy korábban nem igazán ismert témakört ölel fel, akkor pedig addig olvasok utána a dolgoknak, amíg teljesen átlátom az adott témát, és lényegében közben ezzel meg is tanulom.

Eszterhai Marcell: Nem lehet túlbecsülni az egyetemi közösségek fontosságát

Kérlek, mesélj magadról: mivel foglalkozol, hogyan épült fel az érdekképviseleti karriered!

Kisvárdán születtem, ott is nevelkedtem. Tanulmányaimat az ELTE-n kezdtem, majd történelem-magyar szakos tanárként szereztem diplomát 2022 nyarán, jelenleg mesterképzést folytatok, továbbra is az ELTE kötelékében. Tanulmányaim elején kapcsolódtam be a Bölcsészettudományi Kar hallgatói önkormányzatába, a HÖOK elnökségébe 2021 októberében választottak meg, mint elnökségi tagot. Mielőtt tavaly októberben elnökké választottak volna, választmányi tagként munkacsoportokban, szakmai szövetségek munkájában is részt vettem. HÖOK-elnöki mandátumom 2023. január 1-jétől él.

Az én alapmotivációm abszolút a közösségi élmények megélése volt. (Fotó: Balogh Tibor)

Mi motivált, amikor beléptél a hallgatói önkormányzatba?

Az én alap motivációm abszolút a közösségi élmények megélése volt. Nem tudtam ott lenni a gólyatáborban, amit sajnáltam, hiszen nagyon jó bevonó programok voltak a HÖK részéről. Az ősz folyamán nagyjából 10-15 hallgató lelkesen szervezte az eseményeket, rendezvényeket, kvízeket, beszélgetéseket, amelyeknek szerettem volna én is részese lenni, majd később szervezni.

 

[kiemelt] Az érdekképviseleti motivációim akkor jelentek meg, amikor már beleláttam abba, milyen akadályok jelentkeznek a hallgatók életében, milyen problémákkal szembesülnek, hol, hogyan kell jelezni ezeket és mit lehet tenni, ha valakit valamilyen jogsérelem ér. [/kiemelt]

 

Voltak konkrét témák, amikkel foglalkoztál?

A szakos szinten mindenféle üggyel találkoztam. Nyilvánvalóan a leggyakoribb valamelyik tantárgyhoz kapcsolódó probléma volt. Közben elkezdtem orientálódni a szociális támogatások rendszere felé szociális alelnökként. Az ELTE-n ez akár több ezer pályázatot is jelent félévente, amelyeket természetesen a kari képviselők bíráltak el, de a koordinálást én végeztem.

 

Talán az az igazán érdekes ebben a területben, hogy a szabálytól eltérő eseteket mennyire lehet egyedileg kezelni.

Bár nem vagyok jogász, azt gondolom, hogy a szabályozás védelmet ad mind a pályázónak, mind a bírálónak. Az egyedi esetekkel kapcsolatban pedig azt gondolom, hogy mindig valamilyen közösségi konszenzusnak kell lennie, és fontos, hogy az eset dokumentálható és átlátható legyen. Egyetlen szabályzat sem tud rendelkezni mindenről, és ez nem is feladata. Egy időszak után mindig mérlegelni kell a beérkezett tapasztalatokat és keresni a rendszer javítási lehetőségeit.

 

Számodra mit jelent, hogy elnyerted az elnöki pozíciót? Milyen elnökséggel fogsz együtt dolgozni?

Az elnökké választásom nagyon megtisztelő, és személy szerint igazán érdekesnek és izgalmasnak tartom azt, hogy míg néhány éve szakos feladatokat végeztem, tanszékvezetőkkel beszélgettem egy-egy konkrét hallgatói problémáról, addig ma országos problémákban és megoldásokban kell gondolkozni a csapattal közösen.
A tíz fős elnökség összeállításánál fontos szempont volt, hogy a lehető legheterogénebb összetételű legyen, ami az elnökségi tagok által képviselt intézmények méretét, fenntartását, elhelyezkedését jelenti. Egy nagyon lelkes, friss csapat állt munkába januárban.

 

Te személy szerint milyen programmal készültél, illetve mi az a program, amit a következő időszakban meg szeretnétek valósítani közösen ?

Ahogyan korábban mondtam, kiemelten fontosnak tartom a közösségek szerepét a felsőoktatásban. A programom a Megújuló szinergiák címet kapta. Még most is sokszor szóba kerül a Covid, mivel a járvány a hallgatók életére is és az egyetemi közösségekre is negatív hatással volt. Ezért kiemelt feladatunknak tartjuk, hogy segítsük újraépíteni a helyi és a nagyobb hallgatói szerveződéseket, és segítsük a hallgatói önkormányzatok utánpótlásképzését, melyre a Covid szintén jelentősen negatív hatással volt. A jövőben továbbá sokkal nagyobb hangsúlyt szeretnék fektetni az olyan tagintézményekkel való kapcsolattartásra is, amelyekre eddig kevesebb idő, figyelem jutott.

 

A képzésfejlesztéssel kapcsolatban milyen konkrét célokat tűztetek ki?

Úgy látom, hogy ezen a téren három fő megoldandó kérdés van; ezek közül az egyik a gyakorlatorientált képzések erősítése. Sajnos azt látjuk, hogy sok esetben teljes képzések mennek végig úgy, hogy az oktatás 100 százaléka egy előadóteremben zajlik. Nyilvánvaló érdeke a munkáltatóknak is, illetve az egyetemeknek is, hogy a friss diplomások is rendelkezzenek olyan gyakorlati tudással, mellyel azonnal munkába tudnak állni.

 

[kiemelt]  A második megoldandó kérdés az a fiatalok nyelvtudása, mely nem csak felsőoktatási, hanem társadalmi szempontból is lényeges. Mi úgy látjuk, hogy ezt a problémát elsősorban a közoktatásban kell rendezni, az egyetemeknek inkább abban lehet szerepük, hogy szinten tartsák a tudást, illetve, hogy kiegészítsék azt a megfelelő szaknyelv-képesítéssel. A képzésfejlesztésben a digitális eszközök alkalmazása terén is előrelépésre van szükség. Azt hittük, hogy a Covid hatására ez változni fog, de most úgy tűnik, hogy a digitális, az e-learning, a blended learning eszközök nem váltak általános szinten az oktatás szerves részévé. [/kiemelt]

 

Pedagógusként végeztél. Szerepel a terveid között, hogy ennek a pályának a vonzerejét is segítsd növelni?

A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája már korában is sokat foglalkozott a pedagógus-hallgatókkal, például a Klebelsberg ösztöndíj kiterjesztése kapcsán, vagy, hogy a hosszúgyakorlatot beszámítsák a tanári előmenetelbe. Emellett természetesen én magam is szeretném, ha egy, a HÖOK által létrehozott szakmai szövetség külön foglalkozna a pedagógusképzésben részt vevő hallgatókkal. Úgy gondolom, hogy a pedagógusképzés fejlesztésén túl abban is felelősségünk van, hogy vonzóbbá tegyük a pályát, illetve, hogy csökkenjen a pályaelhagyó fiatalok száma. A pénz nyilván nagyon nagy motivációs eszköz tud lenni, de a szakma presztízsét is muszáj növelni. 

 

Szerinted milyen lépések kellenek ahhoz, hogy ismét társadalmi szinten elismert legyen a pedagóguspálya, és többen válasszák ezt a hivatást?

Sok minden. A képzés alapvetően hosszú, akik 20 évesen kezdik az egyetemet, mert ötéves középiskolai tanulmányokat folytattak, azok 25-26 évesen végeznek, és csak akkor tudják elindítani az életüket. Ráadásul alacsony fizetéssel, ami megint nem éppen motiváló. Személyes megélésem az, hogy sokkal többen szeretnének pedagógusok lenni, mint amennyien végül ezt a pályát választják. Nagy a felelősség, de emellé nem jár megfelelő anyagi és társadalmi megbecsültség. Ha pedig ezeket nem kapja meg az ember, akkor nagyon nehéz hosszú távon ilyen felelősségteljes munkát végezni anélkül, hogy ne járjon kiégéssel, motivációvesztéssel.
Nincs a birtokomban sajnos a bölcsek köve, hogyan lehetne sokkal vonzóbbá tenni ezt a szakmát, de az biztos, hogy emberekkel foglalkozni, az életükre hatással lenni nagyon nemes feladat. Társadalmilag és anyagilag is meg kell becsülni a pedagógusokat!

 

Az elmúlt időszakban egészen jó együttműködést alakított ki a HÖOK az ágaztatirányítással. Ezen a téren tervez-e valamilyen változtatást az új elnökség?

A HÖOK közgyűlése, amely az elnököt választja és az elnökség összetételéről dönt, a tagintézmények delegáltjaiból áll össze. A felsőoktatásról, a szakpolitikai kérdésekről az ágazati szereplőkkel folytatott kommunikációban ezért alapvetően fontos, hogy a tagintézmények véleményét, gondolatait közvetítsük. Ezen lehet még mit javítani, és szeretnék is. Ehhez pedig nagyon fontos a rendszeres kapcsolattartás, és az, hogy legyenek közösségek, amelyek hangot adnak az elvárásaiknak, problémáiknak. Szándékaink szerint aktívan, sőt proaktívan, a tagintézményekre támaszkodó javaslatainkkal végezzük a munkánkat.

 

Hankó Balázs államtitkár az UNI in&out legfrissebb számában beszélt a modellváltás tapasztalatairól. Ti mit láttok, mennyiben érinti ez a hallgatókat, a hallgatói önkormányzatokat?

Ez egy fontos terület, és a HÖOK-nak elsődleges feladata, hogy nyomon kövesse és értékelje a modellváltás folyamatát, annak hatásait az adott intézményekben, együttműködve az intézményi hallgatói önkormányzattal. Az elsődleges eszközök ehhez az indikátorok, hiszen ezen múlik a finanszírozás is. Egyelőre azt látjuk, hogy a fejlesztési irányok jól körülhatárolják azokat a területeket, ahol az intézményeknek fejlődniük kell.

 

Van még olyan terület, amivel szerinted fontos foglalkoznia a következő két évben az általad vezetett HÖOK-nak?

A sport és az egészséges életmód abszolút ilyen. A HÖOK és a MEFS közös kutatása sajnos azt mutatta, hogy az utóbbi időben drasztikusan visszaesett a hallgatók hajlandósága a sportolásra. 2012-ben még csak 3 százalék nyilatkozta azt, hogy nem fontos szerinte a rendszeres sport, vagy nem szeret sportolni, 2021-ben már 20 százalék.

 

Ez elképesztő adat, és valószínűleg erősen összefügg a Coviddal.

Félelmetes adat. A kötelező testnevelés is fontos téma, de szerintem muszáj lenne elérnünk, hogy ez ne a bordásfalazásról szóljon, hanem lehetőség legyen arra, hogy a hallgatók maguk választhassák meg, hogyan szeretnének sportolni. Ha valaki például eljár futni, és arról csinál egy felvételt, azt be tudja fogadtatni kreditért.

Az életmódról muszáj beszélni, mert az egyetem alatt rengeteg olyan szokást veszünk föl, ami ha megszilárdul, az egész életünkön át végigkísér minket. Ha ezek között nincs ott a rendszeres mozgás, a sport, akkor azt később sokkal nehezebb lesz beépíteni a mindennapi életbe. Nehézség, hogy a sporthoz idő kell, de közben rengeteg hallgató már az egyetem alatt dolgozik.

A pszichológia és az anglisztika a legmenőbb

Ez az interjú az UNI 2022 nyári kiadványában jelent meg.

 

Ön szerint mi az KRE BTK erőssége más egyetemek hasonló karaival szemben?

A KRE a Magyarországi Református Egyház egyeteme, amely jövőre lesz harmincéves. Nem tartozik a legnagyobb felsőoktatási intézmények közé, öt karon körülbelül nyolcezer hallgatója van, de ennek a létszámnak a felét a mi karunk adja. A tanulók létszáma még épp optimális ahhoz, hogy minőségi körülmények között minőségi oktatást nyújthassunk, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a kar a hazai rangsorokban rendre a második-harmadik helyen szerepel a különböző mérőszámok alapján.

[kiemelt]Az egyetem jelszava: Minőség. Közösség. Károli. Ez nem üres szólam, mi valóban igyekszünk személyes kapcsolatot, családias légkört kialakítani a hallgatókkal. Ez nyilván függ az egyes tanszékek méretétől, de például az oktatók többsége az esti órákban is a diákok rendelkezésére áll.[/kiemelt]

Kiemelendőnek tartom azt is, hogy az egyetemnek kiváló nemzetközi kapcsolatai vannak, a kar nemzetközi dékánhelyettese, Nagy Judit koordinálja ezt a munkát, és ennek köszönhetően nagyon sok hallgató kap lehetőséget rövidebb-hosszabb külföldi tapasztalatszerzésre.
Egyedülálló – ha nem is kari, de egyetemi szinten – a tavaszi tréninghét, vagyis a Károli Közösségi Napok rendezvénysorozat, amelynek keretében mindig egy adott témát dolgozunk fel saját és meghívott előadókkal. Az idei hét címe a Hit, tudomány és jövő volt.

 

Melyik a legnépszerűbb szak a karon belül?

Egyértelműen a pszichológia, ide a legnagyobb a túljelentkezés, de itt az egyik legmagasabb a felvételi ponthatár. A BTK-n belül ez a szak büszkélkedhet a legtöbb, mintegy 1200 hallgatóval, összesen hat tanszéken. A második legnépszerűbb az anglisztika, itt 600 körüli a diáklétszám, a harmadik pedig a Keleti Nyelvek és Kultúrák Intézete, amelyben a japán szakirány különösen kedvelt – itt több a jelentkező, mint amennyit fel tudunk venni. A kínai szakirányt csak két éve indítottuk el, reméljük, hogy ez is ugyanilyen sikeres lesz.

Fotó: 123RF

 

Létezik manapság tehetséggondozás, amikor minden korábbinál több jelentkező előtt nyílik meg a főiskolai, egyetemi továbbtanulás?

Kétségtelen, hogy a mai felsőoktatás eltömegesedett. Ez bizonyos értelemben jó, de azt is látjuk, hogy szükség van azokra a műhelyekre, ahol kiemelten foglalkozunk a tehetségekkel. A karon belül több ilyen programunk is van, és a legjelentősebb munkát ezen a téren a nyolc műhellyel működő Benda Kálmán Bölcsészet- és Társadalomtudományi Szakkollégium végzi elődöm, a kollégiumot alapító Sepsi Enikő professzor vezetésével.

[kiemelt]Új rektorunk, Trócsányi László professzor kezdeményezésére pedig hamarosan létrejön egy nem bentlakásos interdiszciplináris kollégium a különböző karok legtehetségesebb hallgatóinak felkarolására, támogatására, szigorú elvárások mellett. A karon 46 kutatócsoport működik, ezekbe a felsőéves hallgatókat is bevonjuk.[/kiemelt]

 

Sokak szerint a pedagógusi hivatás válságban van. Mit tehet az önök kara azért, hogy minél többen válasszák ezt a hivatást?

Ez valóban összetett kérdés. Kétségtelen, hogy jelenleg válságban van a tanári pálya, kevés az olyan hallgató, aki az élethivatásának tekinti ezt. A megélhetési gondok egyértelműen rányomják a bélyegüket erre a területre, és az örökös újítások, változtatások, az oktatókra háruló egyre növekvő adminisztratív terhek is rendkívül megnehezítik az érdemi munkát, az oktatás bármelyik szintjét is nézzük. A tanári pálya felelősségteljes, a szó eredeti értelmében hivatás, és mi elsősorban erre igyekszünk felkészíteni a hallgatóinkat. Hisszük, tapasztaljuk, hogy a diákok még a mai szabadabb világban is tisztelik azokat, akik alapos tudással felvértezve állnak ki a katedrára. 

 

A diákok ma már elvárják, hogy a tudást a legkorszerűbb módszerekkel, eszközökkel adják át a tanárok. Önök használják a modern oktatási infrastruktúrákat?

Egyértelműen. A Covid is rákényszerített minket erre, és nagy előrelépést jelentett, hogy 2020-ban létrejött az Oktatásinformatikai Továbbképző Központ, amelynek főbb feladatai az oktatásinformatikához kapcsolódó képzések, illetve kiegészítő modulok felkínálása. A központ látja el a kar és az egész egyetem oktatóinak rendszeres oktatásinformatikai, pedagógiai, módszertani képzését, együttműködésben az IKT Kutatóközponttal, az egyetem ezen képzéseket összefogó központi szervezeti egységével. Ez félig még a jelen, de félig már a jövő is.  

 

A XXI. század igen nagy alkalmazkodóképességet vár el mindannyiunktól, hiszen rengeteg minden változik körülöttünk, mégpedig nagyon gyorsan. Hogyan tudják felkészíteni a hallgatóikat a rugalmasságra? Mennyire tudnak gyakorlati tudást adni?

Már Eötvös József is úgy vélekedett, hogy annak a tanárnak a diákja halad, aki maga is halad. Fontos tehát a példamutatás. Az életre való felkészítés pedig nagyban függ az egyes szakok jellegétől. Más egy bölcsész esetén és más egy pedagógusnál, de koroktól független örök igazság szerintem, hogy az iskola nagyon jó alapokat adhat, ám a rendelkezésére álló eszköztárból, tudásból mindenkinek magának kell kialakítani a számára legmegfelelőbb és a hozzá legközelebb álló gyakorlatot.

[kiemelt]Célunk, hogy általános műveltségű, széles látókörű, önálló gondolkodású, a gyakorlatban is hasznosítható tudással felvértezett szakemberek kerüljenek ki egyetemünkről.[/kiemelt]

 

Az önöknél végzettek mekkora hányada helyezkedik el diplomát igénylő szakmában, állásban, munkahelyen?

Van karrierirodánk és alumni programunk is, így jelenlegi információink szerint a kar BA-s hallgatóinak 54 százaléka dolgozik diplomás helyen, ők 2-3 hónapon belül találtak munkát. Az MA-nál ez az arány magasabb, itt a tanulók 83 százaléka egy hónapon belül el tudott helyezkedni, ha nem is a szakirányának megfelelő, de mindenképpen diplomás állásban. A holland szakos diákjaink például a végzést követően igen gyorsan találnak munkát Magyarországon működő holland cégeknél vagy kulturális intézményekben.  

 

Szükség lesz a jövőben is társadalomtudományokra, bölcsészettudományra?

Szerintem mindenképpen. Ha a humán műveltséget és képzettséget egy társadalom már nem tartja fontosnak, akkor az igen komoly gondokat okoz a működésében.

 

NÉVJEGY

Horváth Géza

  • Bölcsész, irodalomtudományi doktor, magyar-német szakos tanár, műfordító.
  • 66 éves, nős, két gyermek édesapja.
  • A Német és Holland Nyelvű Kultúrák Intézetének vezetője.
  • Korábban többek közt az Eötvös Loránd Tudományegyetem Eötvös József Collegiumában oktatott, ahol a Deutsches Seminar alapító vezetője volt, majd közel húsz esztendeig a Szegedi Tudományegyetem Germán Filológiai Intézetében tanított, amelynek intézetvezetője és az intézet Irodalomtudományi tanszékének vezetője volt, emellett az Osiris Kiadó felsőoktatási igazgatójaként tevékenykedett. 
  • 2019 őszétől a KRE BTK dékánja.

Az NKE jól szervezett, átlátható képzési struktúrájú egyetem

Ez az interjú az UNI 2022 nyári kiadványában jelent meg.

 

Mit tart az egyetem legfontosabb jellemzőinek, ami a gyakorlatorientáltságot illeti?

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem a hazai és nemzetközi közigazgatási, rendészeti és honvédelmi, valamint a vízügyi szakemberek képzésének bázisintézménye. Kiemelt feladatunk, hogy egységes szemlélet alapján biztosítsuk a szakmai utánpótlást az állami szervek számára. Mindegyik karunkon gyakorlatorientált képzés folyik, de ez leginkább a Rendészettudományi (RTK), valamint a Hadtudományi és Honvédtisztképző Karunkra (HHK) jellemző. A rendészeti képzéshez egy komplex gyakorlati oktatási bázis áll rendelkezésre, ahol a büntetés-végrehajtási tisztek képzését támogató tanzárkától kezdve a kihallgatóhelyiségig, a kriminalisztikai labortól a határellenőrzési feladatokat támogató „határállomásig” minden adott, hogy valós körülményeket imitálva tanulják meg a hivatásuk gyakorlati elemeit a hallgatóink.

[kiemelt]A HHK kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszerének köszönhetően jó néhány nemzetközi gyakorlatba tudnak bekapcsolódni a hallgatók, továbbá a képzésük időtartama alatt 29 hetet töltenek el valamely honvédségi szervezetnél, azaz kifejezetten katonai környezetben szereznek valódi tapasztalatot.[/kiemelt]

A Víztudományi Karon (VTK) egy laboratóriumi és mérőtelepi háttér segíti a tanulók felkészítését, azon túl, hogy kötelező szakmai gyakorlaton is részt kell venniük.

Az Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar (ÁNTK) hallgatóinak is van lehetőségük szakmai gyakorlatra valamely állami szervnél, amely nagyban segíti a későbbi elhelyezkedésüket. Ugyanakkor az elmúlt két évben valódi tapasztalatszerzésre is lehetősége nyílt diákjainknak, hiszen a járvány miatt a hivatásos hallgatóinknak szolgálatot kellett teljesíteniük, a rendőrtisztjelöltjeink a határon, a honvédtisztjelöltjeink pedig többnyire a kórházakban álltak helyt, emellett az ukrajnai háború menekültjeinek segítésében is részt vettek az RTK diákjai.

Fotó: Szilágyi Dénes / NKE

 

Mennyire használják a digitális eszközöket, és a személyes jelenlétet igénylő szemináriumoknál, gyakorlatoknál hogyan oldották meg az oktatást a pandémia idején?

Szerencsés helyzetben voltunk, mert kiváló az informatikai infrastruktúránk, így napok alatt megszerveztük a távoktatási platformunkat a járvány első hulláma során, így az oktatásban nem volt fennakadás. A 2020/2021-es tanévben a Microsoft Teams segítségével zajlott az internetes oktatás.

[kiemelt]Az elmúlt két év kényszerű online térbe költözése azonban jó néhány új ajtót kinyitott előttünk a digitalizáció terén, és elindítottuk a Kreatív tanulás programunkat, amely az oktatásmódszertan teljes megújítását szolgálja.[/kiemelt]

Célunk, hogy a 21. századi fiatalok tanulási, tartalomfogyasztási szokásaihoz igazodva élménnyé és élvezhetővé tegyük a tanítást. Jövő szeptemberben pilotjelleggel a nemzetközi igazgatási szakunkon ki is próbáljuk az új módszertanunkat.

 

Az intézmény milyen visszajelzéseket kapott a diákoktól az egyetem fejlesztésére vonatkozóan?

A fejlődés, az NKE szellemi és fizikai fejlesztése nem áll meg. A Ludovika Campus projekt első üteme lezárult 2018-ban, de még van tennivalónk: szeretnénk megvalósítani egyebek mellett a Katasztrófavédelmi Speciális Képzési Központot, valamint a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar számára is szeretnénk létrehozni egy Európában egyedülállóan modern és egységes campust. Ezeknek az előkészületei már elkezdődtek. Szintén fontos feladatunk a Ludovika Vívóterem (korábbi Bárka Színház) multifunkcionális rendezvényközponttá átalakítása.

[kiemelt]Tavaly vehettük birtokba tehetséggondozó programunk, a Ludovika Collegium új épületét, illetve a Víztudományi Kar hallgatói is használhatják már a bajai campuson kialakított Hallgatói Teret, a kültéri sportpályát – az azt kiszolgáló öltözőkkel – és a street workout parkot.[/kiemelt]

 

Milyen perspektívát kínálnak a hallgatóiknak? Mit gondol a képzési terület jövőjéről?

Az NKE jól szervezett, átlátható struktúrájú intézmény, ráadásul az itt folyó képzések többsége csak nálunk érhető el. Egyetemünk a közép-európai régió elismert államtudományi és közszolgálati felsőoktatási intézménye. Az oktatás és a tudományos kutatás eszközeivel támogatjuk a magyar államszervezet működését, a jó kormányzás megvalósulását, valamint az ország gazdasági versenyképességének erősödését. Azt gondolom, hogy ez az igény, amíg a magyar állam létezik, örök: jó szakemberekre, az államot ismerő és értő kutatókra, kutatásokra mindig szükség lesz. Erre leginkább az elmúlt két év adta meg a legjobb választ, amikor az államnak egy korábban soha nem látott veszélyhelyzetben kellett a működését hatékonyan fenntartania.

Ez csak hozzáértő szakemberekkel és vezetőkkel valósulhat meg. A kor, amiben élünk, elég sok kihívást jelent számunkra, akár a biztonságpolitikát, a klímaváltozást, akár a kiberbiztonságot nézzük, ezekre a kihívásokra igyekszünk válaszokat találni, amelyek a képzésfejlesztésünkben is megmutatkoznak.

[kiemelt]Tavaly indult el az ÁNTK-n a kiberbiztonsági mesterképzésünk, a VTK-n az angol nyelvű vízdiplomáciai mesterszakunk, de kibernyomozó képzésünk is van már az RTK-n. A képzéseink iránt folyamatosan nő az érdeklődés, emelkedik a jelentkezések száma, azt látjuk, hogy van fogadókészség a fiatalok részéről arra, amit mi nyújtani tudunk.[/kiemelt]

 

Milyen nyári gyakorlati helyeket vagy a képzéshez kapcsolódó gyakorlatot tud biztosítani az egyetem? 

Képzéseinken kötelező a szakmai gyakorlat teljesítése, bár nem feltétlenül nyáron. A hivatásosok esetén egyértelmű a helyzet, hiszen a hallgatóink a képzésüknek megfelelő rendészeti szervvel, a honvédtisztjelöltek például a honvédséggel ösztöndíjszerződést kötnek, így a gyakorlati háttér is biztosított számukra. A civil hallgatóink esetén a vízügyi és az állami szféra jó néhány szervezete nyitott az NKE-s diákok számára.

[kiemelt]A tapasztalat azt mutatja, hogy sok civil hallgatónk végül ott helyezkedik el, ahol a szakmai gyakorlatát is töltötte.[/kiemelt]

Szeptembertől indítjuk el erdélyi szakmai programunkat, amelynek egyik pillérét az képezi, hogy tanulóink Erdély több pontján (Kolozsvár, Kézdivásárhely, Déva) vesznek részt tanulmányi kirándulásokon és szakmai gyakorlatokon, félévente négy alkalommal. Kiemelném még a közös közszolgálati gyakorlatot, amelynek keretében diákjaink többhetes intenzív felkészülés után egy összetett problémára (pl. vörösiszap-katasztrófa, pandémia) épülő szimulációs gyakorlat keretében próbálhatják ki magukat gyakorlati helyzetekben is.

 

Hogyan jellemezné a hallgatói közösségi életet és az oktatók kapcsolatát ezekkel? 

Az NKE hallgatói közössége egyedi, a sajátosságát leginkább az adja, hogy a civil és az egyenruhás tanulóink együtt tanulnak, akarva-akaratlan formálva egymást. A felsőoktatási szellemiség mellett itt egy sokkal komolyabb nevelő munka folyik, amely részben hatással van a civil hallgatóink életére is. 

[kiemelt]Amikor egy ÁNTK-s hallgató azt látja, hogy RTK-s hallgatótársa szolgálatot teljesít a Nyugati pályaudvaron a menekültek segítésében, az őt is formálja. Ez persze nem jelenti azt, hogy a hivatásos diákok kimaradnak az igazi egyetemi létből, hiszen számukra is minden lehetőség adott a tudományos munkára, a tehetséggondozó vagy mobilitási programokban való részvételre, a szórakozásra.[/kiemelt]

A Hadtudományi és Honvédtisztképző, valamint a bajai Víztudományi Karunk tanulóit is igyekszünk integrálni a Ludovika Campus közösségébe, ebben a hallgatói önkormányzatoknak van nagy szerepük, elsősorban a diákközösség szervezésében, amely leginkább rendezvényekben nyilvánul meg. 

Ezek az események találkozási és közös kikapcsolódási lehetőséget biztosítanak mindegyik kar tanulói számára, és a szervezők törekszenek arra, hogy ezekre az alkalmakra minél több egyetemi oktatót, dolgozót hívjanak meg. 

[kiemelt]A HÖK legnagyobb szabású rendezvénye a gólyatábor, amely a leendő elsőéves hallgatók belépési pontja az egyetemi életbe. A tábor során a diákcsoportokat mentorok vezetik, akik ezt követően végigkísérik az útjukat az első év során, segítik az elsőévesek beilleszkedését és helytállását a mindennapokban.[/kiemelt]

A Hallgatói Önkormányzat mellett több diákszervezet és szakkollégium is található az egyetemen, és ezek mind azt szolgálják, hogy a közösségbe vágyó tanulók az együttlét élményét érdeklődési körüknek megfelelően is megélhessék, legyen az akár sport-, akár szakmai-tudományos jellegű.

 

Mire számítsanak az önök intézményében a kezdő egyetemisták? 

A középiskola elvégzését követően egész más közegben kell helytállni, és egész más feladatokkal kell megküzdeni, mint a korábbi években. Ez különösen igaz a két hivatásos karunknál, ahol az egyetemi évek intenzív alapfelkészítéssel kezdődnek, amelynek célja az alapvető hivatásrendi szocializáció elősegítése.

[kiemelt]Az alapkiképzés szigorú menetrend szerint zajlik, és tanulóink itt szembesülnek először azokkal a lemondásokkal, amelyekkel ez a pálya jár, de itt találkoznak először a bajtársiassággal is, ami egész életükben elkíséri őket.[/kiemelt]

A hallgatói integráció már a gólyatáborban elkezdődik, ahol a felsőbb évesek kiscsoportokban foglalkoznak az elsősökkel. Az NKE karai alapvetően kis létszámmal működnek, olyanok, mint egy nagy család, ahol van kihez fordulni. Oktatóink, az egyetemi és a kari hallgatói önkormányzatok is segítségükre vannak az egyetemi tanulmányaik során, tehát bátran fordulhatnak hozzájuk a felmerülő kérdéseikkel.

Mennyiben és hogyan tudják figyelembe venni a munkaerőpiaci igényeket? 

Speciális helyzetben vagyunk, hiszen számunkra az állam jelenti a munkaerőpiacot, ami biztos jövőt jelent diákjaink számára. Az állammal való szoros kapcsolatunk abban is megnyilvánul, hogy alapvetően a megrendelő szervek határozzák meg, hogy mennyi szakemberre van szükség, tehát mi olyan keretszámokkal dolgozunk, amelyeket az állam határoz meg számunkra. 

[kiemelt]Közszolgálati továbbképzési programjaink keretében évente mintegy 80 ezer tanuló oktatását bonyolítjuk le, így teljesen képben vagyunk a közszféra elvárásai, igényei tekintetében. A rendészeti és honvédtiszti képzéseknél a hallgatóinknak egyenes útja van a választott hivatásrend felé: már a diploma átvételekor pontosan tudják, hogy hol folytatják a pályájukat.[/kiemelt]

Civil képzéseink során alapvetően állami szolgálatra készítjük fel tanulóinkat, de a versenyszférában is megállják a helyüket, különösen a Víztudományi Karon végzettek, akik iránt a víz kiemelt stratégiai szerepéből adódóan a munkaerőpiaci igény folyamatos. Mivel a kar a globális vízválság kezelésére készíti fel a hallgatóit, az egyik legkeresettebb hivatást adjuk mérnökjelöltjeinknek.

 

A munkaerőpiaci szereplők miért alkalmazzák előszeretettel az önöknél végzett diákokat? 

Az egyetem jelmondata: A haza szolgálatában. Azt gondolom, hogy akik minket választanak, valamiféle elkötelezettséget éreznek a hazájukkal szemben. Hivatást választanak maguknak, olyat, amely a nálunk végzettek többségének egy életre szóló szolgálatot jelent. Mindemellett az NKE melletti döntés elköteleződést is jelent egy értékrend mentén. Még ha van is olyan hallgatónk, aki végül nem az állami szférát választja, úgy vélem, hogy a nálunk megszerzett tudással és az ahhoz kapcsolódó értékekkel, mint a közösségi iránti elhivatottság, a lojalitás, a kölcsönös tisztelet, bármely munkáltató jól jár.

 

Nevezzen meg egy ön számára kedves szakot: mely felvételizőknek ajánlaná és miért?

Rektorként igen nehéz a széles képzési palettáról egyet kiemelni, de az Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar korábbi dékánjaként kicsit mégis e felé húz a szívem.

[kiemelt]Azért bátorkodom ajánlani a nemzetközi igazgatási szakot, mert ezen a képzésen vágunk neki az új módszertan szerinti oktatásnak, amely hallgatóbarát és interaktív.[/kiemelt]

Az ide felvételizőknek egyéni tanulmányi támogatást nyújtunk, és jó néhány, itthon szokatlan, de hatékony módszert kínálunk nekik, például a tanulócsoportok rendszerét. 

 

Mit javasol azoknak, akik nem nyernek felvételt az első helyen választott képzésükre? 

Mindenkinek azt javaslom, hogy jól megfontolt döntést hozzon arról, hogy hol szeretné folytatni a tanulmányait. Ez az NKE esetén különösen fontos, hiszen nálunk mások az elvárások.

[kiemelt]A két hivatásos karunknál igen komoly fizikai, pszichikai és egészségügyi alkalmassági vizsgán kell átesni a felvételi eljárás során, arról nem is beszélve, hogy a négy karunkból kettőn már bejutáshoz is kötelező a középfokú nyelvvizsga.[/kiemelt]

Úgy vélem, hogy erre fel lehet és fel is kell készülni. Mindig azt javasoljuk a képzéseink iránt érdeklődő fiataloknak, hogy lehetőleg ne egy képzést jelöljenek meg, hanem válasszanak többet, akár az NKE kínálatából is. Ha az általános eljárás során nem sikerül felvételt nyerni, akkor sem szabad csüggedni, neki kell futni még egyszer.

 

Mit gondol, mennyire inkluzív az önök intézménye? 

Ami az infrastruktúrát illeti, minden adott a fogyatékossággal élő hallgatók vagy dolgozók számára, hogy ki tudjanak teljesedni. Erre volt már példa korábban is, sőt volt olyan nappali munkarendű civil látássérült tanulónk, aki a tanulmányaiban, a sportban és a tudományos diákköri munkában is kimagaslót nyújtott. És most tényleg a civil szóra kell helyeznem a hangsúlyt, mert aí

[kiemelt]rendészeti és honvédtiszti szakokon nagyon komoly fizikai követelményeknek kell eleget tenni, így ott ez a fajta inkluzivitás nem megoldható.[/kiemelt]

Nem egy fájdalmas beszélgetésben volt már részünk a nyílt napjainkon vagy az Educatio kiállításon, amikor a csillogó szemmel érkező, egész életükben a hivatásos pályára készülő fiatalokkal kell közölnünk, hogy például a szemüvegesség vagy a részképesség zavara, mint például a diszkalkulia kizáró ok lehet abban, hogy valakiből pilóta vagy lövész lehessen.

 

Névjegy:

Dr. Deli Gergely

41 éves, 1 gyermeke van.

  • Jogi diplomáját az ELTE-n szerezte summa cum laude minősítéssel 2004-ben, majd szintén kiváló minősítésű doktori fokozatot szerzett a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2009-ben. A Széchenyi István Egyetemen habilitált 2016-ban, tanult New Yorkban és Cambridge-ben is. 
  • Jogász, egyetemi tanár, a győri Széchenyi István Egyetem professzora. Jelenleg megbízott oktatóként tanít az ELTE-n, Győrben két helyen, az ottani univerzitás mellett a Német Jogi Centrumban intézetvezető. Korábban megbízott oktató volt az Andrássy Gyula Németnyelvű Egyetemen és a Mathias Corvinus Collegiumban, amelynek korábban igazgatóhelyettese is volt. 2022. február 1-jéig az Alkotmánybíróság főtanácsadója. Hat nyelven beszél (angolul, németül és spanyolul felsőfokon), hobbija és egyik szakterülete a római jog.
  • Az NKE rektorának 2022-ben nevezték ki.

UNIside webshop

Webshop: Uniside Kiadvány vásárlás

Hírlevél

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Minden héten válogatott tartalmainak kapod meg, hogy naprakészek lehess oktatási, egyetemi, innovációs témákban.

Impresszum

Felelős kiadó az UNIside Kft. ügyvezetője
Kiadja az UNIside Kft.

Felelős szerkesztő
Török Sára

Szabályozó szervezet

  1. Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság
  2. 1015 Budapest, Ostrom u. 23-25.
  3. (+36 1) 457 7100

Adatkezelési tájékoztató | Diplomátszerzek.hu