Ez a cikk eredetileg az UNI in&out 2025-ös kiadványában jelent meg.
Jövőre a TF 100 éves. Az ünneplésre hogyan, mivel készülnek?
Elindítottuk a visszaszámlálót: a programoknak elindult az a sorozata, ami jövő novemberben zárul, és lényegében gyakorlatilag egy éven át tart.
Nagy hangsúlyt fektetünk a sport gyakorlati művelésére, mert abban hiszünk, hogy a hallgatóinknak át kell élniük az élsportot, és ezért szervezési, illetve szakmai oldalról is kiemelt jelentőségű a nyári Európai Egyetemi Röplabdabajnokság és a Sportmenedzser Konferencia, a TF napok, amely révén az alumni közösséget próbáljuk összetartani, mindazokat, akik itt 99 éven keresztül végeztek. Hangsúlyt ad az évnek, hogy reményeink szerint 2025-ben végre megindítjuk a sporttudományi alapszakot, ami vadonatúj Magyarországon. Ezt megpróbáljuk magyarul, angolul, jelenléti és távoktatás formában is elindítani, és ez támogatja azt a fő célunkat is, hogy nemzetközi hallgatókat vonzzunk ide. A háttérben folyik egy oktatásmódszertani megújulás. Nálunk nagyon erős a nosztalgia, de át kell értékelnünk, hogy azok a testnevelés és oktatásmódszertani elemek, amiket évtizedekig képviseltünk, megfelelnek-e ahhoz, hogy a mai fiatalokat képezzük, másrészt ezáltal az aktív életmódra tudjuk-e szoktatni őket. Az elején említettem az élsportot, de legalább annyira fontos az aktív életmódra való nevelés.
Ebben a testnevelő tanárnak van a legnagyobb szerepe?
Neki van a legnagyobb hatása az oktatási közegben, viszont hangsúlyozni kell, hogy ebben is tudtunk segítséget adni: nagyon nagy érdeklődés van a rövid ciklusú képzéseink iránt, mégpedig, hogy ezek révén a sporttudományi szakemberekből hogyan lehet testnevelő tanár. Ehhez kapcsolódik – mert nagyon fontos, hogy a jövő sportszakemberei megfelelő körülmények között tudjanak fejlődni, tanulni –, hogy még nagyobb feladatunk a campusmegújítás. Az mindenkinek látványos, ami a BAH-csomópontnál van, az atlétikacsarnok, az atlétikapálya, a sportcsarnok, a focipálya, a teniszpálya. A háttérben kevesebben látják, hogy már harmadik éve nincs kollégiumunk, uszodánk és tornatermünk, amit most megpróbálunk saját forrásainkból és piaci partnerekkel közösen létrehozni. Számunkra a Diákváros, amely egy nagyon jó kezdeményezés, nem igazán opció, hiszen két edzés között a hallgatóinknak haza kell tudni menniük, ami azt jelenti, hogy a kollégiumnak a campus területén kell lennie. Mindazon sportágaknak is méltó körülményeket szeretnénk teremteni, amelyek most két-három éve nehezen működnek. Mi egy olyan campust akarunk, ahol a sportolók is megtalálják azt a közösséget, ahol haza tudnak térni pihenni, mert a tanulás meg az edzés között nem lehet őket elküldeni a város másik felére.
Hol tart létszámban, kapacitásban a TF?
Most már túlléptük a háromezres, picit lélektani határt. A fizikai, valamint az oktatói terheltségi kapacitásoknak is valahol a végén vagyunk. Emiatt fontos, hogy a 2025–30-as intézményfejlesztési tervünk, stratégiánk is most készült el, amit januárban viszünk a szenátus elé. Ebben igyekszünk megtartani azokat az értékeket, amelyeket 99 évig a TF vitt, immár felvonultatjuk benne a nemzetközi porondra kilépés eszköztárát. Bár eddig is sok létesítményünk megújult, egyre inkább kell fókuszálnunk a nemzetközi diákokra is. A másik kulcsgondolatunk, hogy elérjük: a mindennapos testmozgás, az aktív életmód része legyen mindenki életének.
Az ide érkező fiatalok mennyiben másabbak, mint az átlag Z generáció? Az első évesek számára milyen programok érhetők el?
Szerintem az átlagtól eltérők a hallgatóink: jobban érzik az erőfeszítés és a teljesítmény közötti kapcsolatot. Tudják, hogy erőfeszítés nélkül soha nem lesz siker, és az átlagosnál türelmesebbek is egy fokkal. A sportnak jó hatása van a személyiségre és bár a tanulástól az edzések elviszik az időt, mégis valahogy megtanulják azt hatékonyan felhasználni.
Gólyabálunk volt nemrég, a kulturális programoknak is megpróbálunk teret adni a HÖK-kel közösen. A gólyatábort két részletben tartjuk meg a vízi központunkban, Velencén, ami egy sportközpontú néhány nap, én is mindig elmegyek oda. Szerintem mi a hagyományos, személyes, családias egyetem hangulatát képviseljük.
Milyen szakokra lehet jelentkezni, és a diákoknak mikor kell sportágat választaniuk?
Gyakorlatilag a testnevelő tanár szakon kívül a testnevelő-gyógytestnevelő mellett minden sporttudományi szak működik, és a rövid ciklusú képzésben már az is megtalálható. Testnevelő szakunk csak nappalin van, az összes többi pedig levelezőn is. Itt próbáljuk úgy beállítani a napi meg heti munkarendet, hogy az az edzésekhez, a meccsekhez igazodjon. Szerintem elég jól működik az élsportprogramunk, sok pótlási kedvezményt kapnak az olimpikonok, az egyetemi élsportolók.
Az edzőképzés elején kell választani sportágat, amelyből minden évben mintegy 25-öt indítunk. Még azokat a szakokat, sportágakat is elindítjuk, ahol a gazdasági okok nem biztos, hogy ezt javasolnák.
Az oktatásban milyen arányú az elmélet és a gyakorlat?
Nagyjából 60-40 százalék szaktól függően. Vannak nagyon gyakorlatorientáltak, de például a teljesítményelemző majdnem teljesen elméleti.
Nálunk van egyedül definiált sporttudományi iskola, ahol már több mint száz hallgatónk van. Itt is elég sok a nemzetközi diák, például a Nemzetközi Atlétikai Szövetségből is itt volt tanulónk: a kenyai futók edzője végzett nálunk, és maradt PhD-zni. Az olimpián is a TF-esek voltak létszámukban, eredményességükben messze a legjobbak.
Hogy állnak a fejlesztések?
Tavaly átadták a Csörsz utcai multifunkcionális csarnokot, ahol elsősorban labdajátékok szerepelnek. Az atlétikai pálya nagyon népszerű, van foci-, két teniszpálya, ez utóbbit nagyon szeretnénk befedni, hogy ne csak néhány hónapig legyen használható. Jövőre szeretnénk felújítani a kosárlabdatermünket és az uszodát, emellett átépítenénk szertornának és a küzdősportoknak megfelelő szintű csoportoknak. A kollégium minél gyorsabb felépítése is a terveimben szerepel.
A munkaerőpiac, ha úgy tetszik, a diákok felvevőpiaca hogyan néz ki?
A mi természetes közegünk a sport világa, ezért említettem a MOB-ot is. Nagyon jók a nemzetközi szövetségi kapcsolataink is. Elsősorban arra érdemes gondolni, hogy több világbajnokságot Budapest rendezhet, a dzsúdószövetség is ide költözik, és hagyományosan jó a kapcsolatunk az úszó- vagy a vívószövetséggel.
Aki ezen a területen képzeli el a jövőjét, milyen pályára számítson, és mit gondol, kiknek való, hogy a sporttal ilyen mélységben foglalkozzon?
Alapvetően mindenkinek jó, ha a sporttal valamilyen szinten foglalkozik, és az élete részévé teszi. Aki ennél komolyabban gondolkodik, az egy intenzív időszakra gondoljon, mert a verseny a sportban azt jelenti, hogy nagyon naprakésznek kell lenni. A sportteljesítmény nyelvtől független dolog, és itt meg kell vívni a csatát a nemzetközi porondon mindenkivel. Az biztos, hogy amit az egyetemen elsajátítanak, az egy stabil alap, ezt látjuk az elmúlt száz év eredményei alapján is. Ezt nap mint nap meg kell újítani, ezért is találtuk ki a sporttudományi alapszakot, ezért hozzuk a képzéseket, a mikrotanúsítványokat, hogy specializálódhassanak. Ugyanis míg húsz-harminc éve még egy vezetőedző elvitt mindent a hátán, különösen akkor, ha TF-es tudása volt, hiszen itt az edzéselmélettől kezdve pszichológiát és a saját sportágát is megismerte, addig ma már lehet, hogy ez nem elég bizonyos posztokon. Egy szövetségi kapitánynak felső vezetői szinten jó, hogy rálátása van mindenre, de ha mellette nem dolgoznak a stábban azok a specialisták, akiknek a részterületekre kell koncentrálniuk, akkor már nem tud lépést tartani a mai kor kihívásaival.
Sterbenz Tamás
- 56 éves, nős, három gyermek édesapja.
- Matematikatanár, szakedző, a közgazdaság-tudomány doktora.
- Sportolóként válogatott kosárlabdázó volt, később a női válogatott szakmai munkáját irányította szövetségi kapitányként, 2007 és 2013 között a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségének főtitkára.
- A Testnevelési Egyetemen 2014 óta tölt be vezető pozíciót, ahol általános rektorhelyettesként, valamint a Gazdasági és Társadalomtudományi Intézet igazgatójaként is dolgozott.
- Testnevelési Egyetem rektora 2021 óta, emellett a sportmenedzser szak felelőse.
