Az MCC és a tehetséggondozás

Constantinovits Milán az MCC szakmai főigazgató-helyettese írásában egyértelműsíti a Mathias Corvinus Collegium szerepét és relevanciáját a kialakult diskurzusban: az intézmény lassan három évtizede foglalkozik tehetségazonosítással és gondozással. Az általános iskola felső tagozatától kezdve a középiskolás korosztályon át, az egyetemi képzéseken keresztül a doktori szintig valósítanak meg oktatási, tehetségfejlesztési programokat, immár a Kárpát-medence harminc pontján.

A fiatalokat tízéves koruktól a kutatói életszakaszukig elkísérő képzésrendszerben jelenleg 7500 diák tanul, és közel ezerfős az egyetemi programot eddig elvégzett alumni-közösség létszáma. Ez a három évtizedes, az érintett korosztályok és régiók tekintetében is egyedülállóan széleskörű képzési portfólió és a nemzetközi szakmai kapcsolatok kiemelkedő és egyedülálló tehetséggondozási tapasztalati tőkét eredményeztek.

Az MCC Tanuláskutató Intézete

A folyamatosan gazdagodó palettájú működésből fakadó empirikus tudáson túl az MCC számos önálló tanulás- és ifjúságkutatási vizsgálatot folytat olyan szakértők irányításával, mint Setényi János oktatáskutató vagy a nagymintás ifjúságkutatásokat végző Székely Levente szociológus.

Setényi János, az MCC Tanuláskutató Intézetének igazgatója azt mondja, legfontosabb szakmai küldetésük napjaink globális oktatásügyi trendjeinek tárgyilagos elemzése és intelligens átfordítása versenyképes magyar megoldásokká. Mint az vele készített UNIside interjúban elmondta, céljuk, hogy a legfejlettebb nemzetközi szakmai közegbe bekapcsolt szakmai közösséget működtessen, amely a hazai és a Kárpát-medencei oktatásügyi narratívákat egy 21. századi keretbe helyezzék.

A kutatóintézet elemzései és kiadványai az oktatás alapkérdéseire irányulnak, kutatásaik az érintett társadalmi csoportok mélyreható szociológiai feltérképezésére vállalkoznak, és az ezekből fakadó oktatási megállapítások pedig a közoktatás fundamentális pontjait (például kánon, pedagógusi szerepfelfogás, az iskola jövője) is érintik.

Constantinovits Milán az MCC szakmai főigazgató-helyettese írásában egyértelműsíti a Mathias Corvinus Collegium szerepét és relevanciáját a kialakult diskurzusban. (Fotó: MCC honlapja)

Tekintetbe véve a szakembereket, kutatási projekteket és az MCC tapasztalati tőkéjét Constantinovits Milán írásában kifejti, hogy ezért Ercse Kriszta, neveléstudományi doktorandusz, a G7-portálon megjelenített bírálata is tévúton jár, amikor érzelmi alapú zárlatában úgy fogalmaz:

Meddig hagyjuk, hogy olyan emberek jelöljék ki az oktatás irányát, akiknek fogalmuk sincs arról, valójában hogyan működik az iskola, a pedagógia, mit jelent és hogyan szolgálható mindenki eredményes tanulása.

Mindeme tapasztalati és tudástőke birtokában az MCC fontosnak tartja az oktatás jövőjét érintő párbeszédben való aktív részvételt, amit az intézmény Oktatási és Nevelési Stratégiája is motivál és amely alapoz mind a közoktatás, mint a családok szerepére a tehetséggondozásban

A tehetségazonosítás és később a személyes kvalitásokra fókuszált fejlesztés csak a közoktatás szereplőinek és az elsődleges szocializációs közeget jelentő szülők, illetve családok bevonásával valósítható meg. Ráadásul tapasztalataink azt tükrözik, hogy az MCC-ben éveket eltöltő diákok iskolai teljesítménye érzékelhetően javul, és a családi környezetben is észlelhető életszervezési kompetenciái is fejlődnek.

A konzervatív oktatás fogalma

A konzervatív oktatás nem múltorientációt jelent, ugyanis a klasszikus tudásalap legitimitása mellett elismeri, hogy átalakulnak a tudásszerzés útjai, és megváltoznak a tudáshoz való hozzáférés eszközei a digitális forradalom utáni korban – írja az MCC főigazgató-helyettese. A változó feltételek ellenére az adatok szűrése, a hírek validálása, a médiakompetencia és kritikus gondolkodás kialakítása továbbra is pedagógusi feladat.

Mindezekre az MCC-ben is hangsúlyt fektetnek: már az ötödikesektől kezdve kiemelten foglalkoznak a digitális tudatossággal, a forráskritikus médiafogyasztással és az egyéni képességekre építő tanulástechnikával. A digitális eszközök módszertani integrációja ugyanakkor sosem fogja kiváltani a pedagógusok közösségteremtő erejét – hangúlyozza a főigazgató-helyettes, hiszen a pedagógus a személyiségével dolgozik, az ember és ember közti kapcsolódásokat facilitálja, nevelési munkát végez és az oktatás szervezőereje marad, így teljes tévedés a tekintélyére ilyen módon avíttas értékként hivatkozni.

Mindezekre az MCC-ben is hangsúlyt fektetnek: már az ötödikesektől kezdve kiemelten foglalkoznak a digitális tudatossággal, a forráskritikus médiafogyasztással és az egyéni képességekre építő tanulástechnikával. (Fotó: 123rf)

A klasszikus tudás érvényessége nem halványul el napjainkban sem, és kettős funkciója ma is meghatározó. Egyfelől ugyanis kánonképző erővel bír, így identitáskijelölő és a társadalmi érvényesülésben meghatározó erő. Másfelől – és gyakorta ezt felejtik el a kompetenciafejlesztést fetisizáló megszólalók – egy (konszenzuális) tudásbázis nélkül nem fejleszthető a kreatív potenciál sem.

A kreativitás (beszéljünk a hétköznapi, kifejező vagy a legmagasabb fokú, ún. teremtő kreativitásról) ugyanis nem önmagában csupán az ötletelést jelenti, hanem olyan összetett folyamatot, amiről Graham Wallas, a kiváló szociálpszichológus óta tudjuk: a problémák felismerésével kezdődik. Ehhez pedig elengedhetetlen bizonyos minták ismerete, a világról való kontextuális tudás megléte. 

A konzervatív oktatás fontos eleme a közösség

„A konzervatív oktatás a közösségre épít. Ahogy szinte minden többfaktoros tehetségmodell (Mönks-Renzullitól kezdve a Czeizel-féle megközelítésen át Gagnè megkülönböztető modelljéig) a tehetség kibontakoztatásában meghatározó tényezőként tekint a környezeti hatásokra, úgy mi is abban hiszünk, hogy motiváló kortárs közeg, illetve szülői és pedagógusi támogató háttér nélkül nincs eredményes tehetséggondozás, de közoktatás sem.” – írja összefoglaló cikkében Constantinovits Milán

Mint írja, a közösségben megélt tudásszerzés felerősíti a tanítási-tanulási folyamatok hatékonyságát. A tehetség kibontatkoztatása kizárólag közösségben lehetséges, és a pedagógusok és a család együttműködésével valósítható meg. Az MCC-ben ezért olyan inspiráló kortárs közösségeket hoznak létre, amelyek a tagjaik közti kölcsönhatással erősítik a személyes tehetségterületek kiteljesítését.

Ehhez a teljes személyiség formálása szükséges, másfelől a diákok szocializációs közegét, a családot és az iskolát is megszólító oktatási szemléletmód. A közösség tagjainak kölcsönhatása segíti a visszatanítás, a tutoriális oktatási működést is.

Mindezeket összegezve a konzervatív oktatás:

• a klasszikus tudásalapra épít,
• fontosnak tartja a pedagógus személyiségének csoport- és szemléletformáló hatását,
• illetve a nevelőmunkát és értékközvetítést az oktatás elválaszthatatlan részének tekinti,
• és a közösségben megélt tanulás élményszerűségében hisz.

Amennyiben elfogadjuk a konzervatív oktatás eme értékdefinícióját, akkor érdemes csak a módszertani kérdésekre (az okoseszközök használata, az tanulás-tanítás környezet alakítása vagy épp a házi feladat dilemmája) fókuszálni.

Az UNIside az UNI in&out 2024 kiadványban Constantinovits Milánnal készített interjút. Az interjú egy részletét az alábbi linken olvashatjátok: 

Kreatív, a világra nyitott, motivált fiatalokat vár az MCC

Cikk forrása: Így ne értsük félre a konzervatív oktatást