„Tehetség az, amikor valaki valamiben az átlag fölé emelkedik, valamilyen dologban, amit az emberek fontosnak tartanak, többre képes” – kezdte Hámori József agykutató tudóstól idézett gondolattal a kerekasztal-beszélgetést moderáló Szakos Enikő, az MCC Tanuláskutató Intézetének kutatója. De hogy a tehetség megélése és hasznosítása, támogatásának és gondozásának formái milyen sokrétűek lehetnek, arról szóljanak a kérdések és a rájuk adott többféle megközelítést szem előtt tartó szakértői válaszok.
Szakos Enikő, az MCC Tanuláskutató Intézetének kutatója.
Hányféleképpen lehet megközelíteni a tehetség fogalmát, kit tartunk tehetségesnek?
Pál Emese, az MCC szakmai koordinációért felelős vezetője bibliai példát hozva világította meg a tehetség esszenciáját. Mint fogalmazott: a Máté evangéliumából származó ige szerint egy gazdag kereskedő, amikor elutazik, összehívja a szolgáit és rájuk bízza a vagyonát talentumok formájában. Kinek-kinek rátermettsége szerint osztja a pénzérméket, az első szolgájának öt, a másodiknak kettő, az utolsónak egy talentumot ad, de nem ad más instrukciót. Ez óriási lehetőség volt a szolgáknak, hogy a saját képességeiket megéljék, megvalósítsák. A képesség itt is összekapcsolódik a lehetőséggel, és valójában ez így válik talentummá, vagyis megélt tehetséggé. Ki is világlik ebből a példázatból az, amit a tudományos kutatások is megerősítenek, hogy a tehetségnek három alappillére van: az intelligencia, a kreativitás és a motiváció. A tehetséget nem érdemes csupán képességként kezelni, hanem minden esetben egy folyamatként kell tekinteni rá, amely ápolásra, fejlesztésre szorul, mert azt sokszor elfelejtjük hangsúlyozni, hogy a tehetség kibontakoztatása nem mindig az önfeledt boldogság állapota, hanem nagyon komoly és hosszan tartó kemény munka, amit olykor-olykor kudarcok szőnek át. Érdemes erre úgy gondolni, hogy a kudarc mindig egy lehetőség arra, hogy magasabb szintre emeljük a bennük rejlő potenciált.
Pál Emese, az MCC szakmai koordinációért felelős vezetője.
Fuszek Csilla, a Budapesti Európai Tehetségközpont igazgatója válaszában egy nagyon érdekes, a szakmában jelenleg talán a legelfogadottabb, az úgynevezett megamodellt vázolta fel, amely szintén a fejlődésre, illetve emellett a területspecifikusságra helyezi a hangsúlyt. A fejlődésorientált szemlélet ez esetben azt jelenti, hogy minden egyes tehetségterületnek van egy fejlődési íve. Ezek azonban tehetségterületenként változnak, azaz minden egyes terület ívének máshol lehet a csúcspontja, más összetevői vannak, másképp kell támogatni. Van olyan, amelyiknél sokkal több genetikai adottságra van szükség, míg egy másiknál sokkal több pénzt kell befektetni a sikerhez, és létezik olyan is, ahol inkább a gyakorlásra szükséges helyeznünk a hangsúlyt. A modell azt is kiemeli, hogy a tehetség mindig egy ritka jelenség, azaz egy adott korosztályon belül kis arányban képviseltetik magukat az igazán tehetségesek.
Fuszek Csilla, a Budapesti Európai Tehetségközpont igazgatója.
Sándor Kovács Dóra, a Nemzeti Tehetség Központ ügyvezetője mindezeket azzal egészítette ki, hogy a tehetség egyfajta kitörési vágy, feszültség, tenni akarás. Ezt a kitörni akarást kell jól megragadni és segíteni, mert a tehetséggondozásban nagyon fontos, hogy ne csak megtaláljuk a tehetségeket, hanem támogató közeget is teremtsünk a kibontakozásukhoz. Nagyon fontos szerepe van ebben a szülőknek, a tanároknak és az egész társadalom hozzáállásának.
Sándor Kovács Dóra, a Nemzeti Tehetség Központ ügyvezetője.
Kinek a felelőssége a tehetséggondozás?
Sándor Kovács Dóra: A felelősség sok szereplő vállán nyugszik. Egyrészt egyéni felelősség: ha valaki tehetséges, a szorgalom nagyon fontos ahhoz, hogy kibontakozzon. Motiváltnak, kitartónak kell lennie. Amikor akadályokkal találja szembe magát az adott fiatal, hogy azokon túljusson, további szereplők támogatására is szükség lehet, sőt a társadalomnak is nagyon fontos szerepe van ebben. Fontos, hogy az iskolák, a tanárok felfedezzék és támogassák a tehetségeket. Ez a felfedezés a szülőktől is fakadhat, és az is fontos, hogy őket is támogassa valaki abban, hogy hogyan kezeljenek egy tehetséges fiatalt.
Fuszek Csilla ehhez hozzátette, hogy a sokszereplős támogató rendszereken belül a civil szervezeteknek is lehet felelőssége. Ugyanakkor tehetségterületektől és társadalmi rétegektől függően eltérő támogatási struktúrára lehet szükség. Például nem elvárható, hogy egy halmozottan hátrányos helyzetű gyerek, aki a környezetében folyamatosan a tanult tehetetlenséggel találkozik, önmagától ki tudjon törni ebből a környezetből, hogy társadalmi segítség nélkül kibontakoztathassa a tehetségét. Másképp fogalmazva azt is mondhatjuk, hogy nemcsak a gyereknek kell tehetségesnek lenni, hanem olyan környezetet kell köré megszervezni, ami a segíti a kibontakoztatását. A társadalmi felelősségvállalás egyre fontosabb elvárás a piaci cégek felé is ezen a területen.
Pál Emese messzebbről indította a kérdésre adott válaszát. Mint mondta, ma Magyarországon 12 év a büntethetőségi korhatár, és ebben a korban óriási a jelentősége és óriási felelősség is van abban, hogy milyen környezet veszi körbe a tehetséges, még védtelen, segítségre szoruló gyereket. Nem elég a tehetséges diákot megtalálni, az is kell, hogy ő is meg akarja találni a saját tehetségét, és azt valamilyen módon hasznosítani. Ehhez pedig alapvető jelentőségű, hogy példaképeket lásson, aki motiválja őt a tudáskeresésre, és egy olyan biztonságos környezetet is kialakít neki, ahol lehetősége van erre a biztonságos tudáskeresésre. Fontos, hogy a fiatalt segíteni kell abban, hogy gyökereket ereszthessen és szárnyakat növeszthessen.
Magánügy-e a tehetség, rá lehet-e bízni valakire, hogy saját maga mit kezd az ő tehetségével?
Fuszek Csilla meglátása szerint ez tehetségterületenként eltérhet, ugyanakkor attól is függ, hogy éppen kiről van szó, illetve hogy milyen az társadalmi a környezet, ami körbeveszi az egyént. Természetesen vannak olyan helyzetek, ahol a tehetség lehet egy ember magánügye. De azért az a legszerencsésebb, ha az egyén céljai, az, ami vezérli őt az életében, egybeesnek a társadalmi célokkal. Tudjuk, hogy az értelmes, mások számára is hasznos célok kitűzése a legtöbb esetben létfeltétele a tehetség kibontakoztatásának.
Szakos Enikő azt emelte ki, hogy ennél a kérdésnél érdemes megemlíteni néhány gondolatot az MCC küldetéséből. „Sokszor kérdezik, hogy milyen diákokat várunk ide az MCC-be, a zseniket keressük-e. Valójában azokat a tehetségeket fejlesztjük, akik akár a mikro-, akár a makroközösségükért tenni szeretnének és képesek is rá. Ezt az alapvetést mindvégig szem előtt tartjuk az oktatási és nevelési tevékenységünk során és ezt adjuk át a diákoknak is. A tudásszerzés és a tehetség sohasem öncélú. A cél az, hogy a tudásunkkal társadalmi helyzetekre reagálni és azokat érdemben befolyásolni képesek legyünk, vagyis a tudásunkat mások javára kamatoztathassuk.
Fuszek Csilla kiegészítve ezt a gondolatot azt fogalmazta meg, hogy az egyéni tehetség lehet területspecifikus és egyébként magánügy, viszont ha valaki kihozza magából a maximumot, a tehetsége kibontakoztatása már inkább lehet társadalmi kérdés, hiszen ezek a tehetségek képesek befolyásolni akár a hazai, akár a nemzetközi folyamatokat, hozzájárulnak a közösségek, akár szélesebb társadalmi rétegek folyamatos fejlődéséhez. Fontos, hogy a tehetség kibontakoztatását a társadalom szolgálatába állítsuk, és ebben vegyenek részt a különböző szereplők, az állam és intézményei, közösségei.
Tehetségesebbek vagyunk-e mi, magyarok, mint mások, és ha vannak olyan területek, ahol igen, akkor mi a mi saját erőnk, a különlegességünk?
Sándor Kovács Dóra úgy gondolja, hogy a kreativitásban, az innovációban, az alkalmazkodóképességben erősek igazán a magyarok, a nemzetközi sikereink nem a véletlennek köszönhetők. Pál Emese Klebelsberg Kunótól idézett: „Nincs ország, ahol több lenne a tehetség, mint éppen magyar földön, de egyúttal nincs ország, ahol a tehetség nehezebben tudna kibontakozni, mint éppen mi közöttünk. Míg az idegen nemzetek négyzetre emelik kiválóságaikat, mi magyarok igyekszünk gyököt vonni belőlük” – elevenítette fel az eléggé siralmas helyzetképet vázoló egykori vallási és közoktatásügyi miniszter gondolatait, aki nemcsak a szoros értelemben vett oktatással foglalkozott, hanem mindig figyelemmel volt arra is, milyen magyar tehetségek mozgolódnak akár itthon, akár külföldön. A tehetség egyetemes, de kultúránként változó jelenség. Anyanyelvi örökségünk a maga finnugor eredetével ez a csodálatos anyanyelv, amivel kitűnünk Európában, és ez olyan egyedi kifejezésmódot, gondolkodásmódot, összetettséget, kreativitást ad nekünk, ami összefügghet azzal, hogy milyen tehetségesek vagyunk.
Milyen trendekre érdemes figyelni a tehetséggondozásban?
Fuszek Csilla az elmúlt 20-25 évben tapasztalt, a természettudományoktól való elfordulás kapcsán emelte ki, hogy mennyire fontos a gyerekekkel ezeknek a területeknek a megszerettetése. Különösen elsődleges, hogy a lányokat is minél inkább bevonjuk ebbe a folyamatba. Kutatások bizonyítják, hogy amikor egy természettudományos kutatócsoportban együtt vannak férfiak, nők, és közös a döntéshozatal, akkor sokkal jobbak az eredmények. Több országban elkezdtek azzal foglalkozni, hogy a nőket miként tudják a természettudományos oktatásfelé fordítani és ott tartani. Érdekes, hogy a STEM– (science, technology, engineering and mathematics) területek mellé bekerültek művészetek is, így ma már sok esetben nemcsak STEM, de STEAM- (science, technology, engineering, art and mathematics) programokkal is találkozunk. A mostani trendek közül megemlíthető az online oktatás, a mesterséges intelligencia szerepe. Érdekes kérdés, hogy a következő években milyen teret kap ez utóbbi a tehetséggondozásban.
Sándor Kovács Dóra szerint a testi-lelki egészség mindennek az alapja. A tehetséggondozásban egyre nagyobb jelentősége van az adatműveletnek is, hiszen ha pontszerű támogatások helyett egy tehetségút felépítése a cél, akkor mérhetővé, értékelhetővé, ezáltal tervezhetővé kell tenni a tehetséggondozás folyamatát.
Pál Emese a tehetségtáborok eszközét emelte ki. Európában egyre szélesebb a kínálat a minőségi tehetségtáborok között, főleg a tudomány és a technológia területén. Az MCC-ben nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a hagyományos tehetséggondozó programok mellett tehetségtáborokba is szervezzük a diákokat. Ezek leginkább a nyári időszakra esnek, mert attól, hogy köz- vagy felsőoktatási szünet van, nem áll meg az élet, tovább folyik a tehetségek gondozása, amely során a közösségépítés és az is nagyon fontos, hogy primer élményeket tudnak szerezni az adott kutatótól, oktatótól, meg tudják őt szólítani. Ennek óriási a megtartó ereje. „Jelenleg a felsőoktatás nem kizárólag az elit privilégiuma: egy középiskolai osztályból a diákok közel a fele továbbtanul, és már vannak olyan osztályok, ahol szinte mindenki egyetemre megy. Az egyetemi kiválasztódás így már egyáltalán nem jelenti azt, hogy csak a legkiválóbbakat veszik fel. A cél persze az, hogy növeljük a felsőfokú végzettségűek arányát, ennek minden pozitívumával és negatívumával együtt. A negatívuma abban is megmutatkozhat, hogy mivel a tömegoktatás jellegénél fogva inkább az egységesítésre törekszik, tehát arra, hogy preventív módon megelőzze a lemorzsolódást, kevésbé van idő és energia a tehetségekkel való külön foglalkozásra. Gyakorlatilag ennek az ellensúlyozására jött létre több mint negyed évszázada az MCC, ami ott kezdődik, ahol a hagyományos oktatás véget ér” – fogalmazott azu MCC szakmai koordinációért felelős vezetője. Mint magyarázta, egyre több egyedülálló és különleges képzési lehetőségekhez jutnak az MCC-ben a diákok az általános iskola felső tagozatától a középiskolán át az alap- és mesterképzésig, sőt azon túl a posztgraduális, akár doktori és posztdoktori képzésekig.
Fuszek Csilla az mondja, hogy külföldön, különösen Európában a tehetséggondozás alapvetően a közoktatás feladata. Az egy magyar sajátosság, hogy nálunk sok civil szervezet is foglalkozik ezzel, tulajdonképpen a Nemzeti Tehetség Program (NTP) is egy civil kezdeményezés, egy civil közösség alkotta lassan 18 éve. Az NTP-vel egészen egyedi struktúra épült fel, nem nagyon találni párját Európában. Ugyanakkor a közoktatásban is hosszú évtizedek óta jelen vannak a kiváló tehetséggondozó programok, gondolhatunk például a magyar zeneiskolai hálózatra, ami különleges Európa-, de világszerte is. Ritkaságnak számítanak a speciális, emelt szintű matematikai osztályok, amelyeknek a tanterve szintén beépült a közoktatásba. Illetve megemlíthetjük az Európa-szerte szintén nagy elismerésnek örvendő, lassan negyed százada működő Arany János Programot is.
Sándor Kovács Dóra hozzátette, hogy a Nemzeti Tehetség Program keretében nagy figyelmet szentelnek annak, hogy megtalálják a kiemelkedően tehetséges fiatalok közül a lehető legtöbbet, minden társadalmi réteg számára nyitott és látható, nyomon követhető tehetséggondozó rendszert biztosítsanak, valamint olyan szisztémát működtessenek, amely összeköti egymással az azonosított tehetségeket az őket felvevő területekkel, ezzel is elősegítve a tehetséggondozás eredményeinek nemzetgazdasági hasznosulását. Programjaik jó néhány területet lefednek: a Start programcsaláddal egy vállalkozói tehetségút kialakításához kívánnak hozzájárulni az ötlet fejlettségi szintjéhez igazodó tapasztalati és tudásanyag-kínálattal, a szintek közötti átjárhatóság lehetőségével a vállalkozói kedv felkeltésétől már középiskolás kortól, egészen a sikeres piacra lépésig. A Talentum Hungaricum programban a zenei és tánctehetségek számára mentorálást, és fellépési, bemutatkozási lehetőséget biztosítanak akár a nemzetközi porondon is. A Snétberger Program pedig a zenében kiemelkedően tehetséges, hátrányos helyzetű vagy roma fiatalok számára áll nyitva, amelynek keretében bentlakásos kurzusokon intenzív zenei képzés, mentorálás és különórák segítik a fiatal tehetségek fejlődését. Mint mondta, a Minősített Tehetséggondozó Műhelyek hálózata több irányból, komplex módon támogatja a tehetséggondozást: A tehetséges diákok ösztöndíjban részesülnek, az intézmények tehetséggondozó eszközparkjának bővítését eszköztámogatással segítik, a tehetséggondozó tanárok számára pedig pedagógus-továbbképzéseket és felnőttképzéseket kínálnak. További hozzáadott értéket jelent a hálózatban működés, amely hozzájárul az iskolák és pedagógusok közötti tudásmegosztáshoz. A Nemzeti Tehetség Program keretében határainkon túl is támogatják a magyar tehetségeket.
