Jó benyomás = jó élet?

Bármennyire károsnak is találom a közösségi oldalak felhasználóinak (olykor kegyes) hazugságokra építő filozófiáját, amelynek én is számtalanszor dőltem és dőlök be nap mint nap, valójában az egész boldogság- és sikerességdömping a jó benyomásról és a rokonszenv felkeltéséről szól. A vágy, hogy jó színben tűnjünk fel embertársaink előtt, áthatja a mindennapjainkat a baráti kapcsolatainktól kezdve a tanulmányainkon át egészen a karrierünkig, és nem túlzás azt állítani, hogy olykor a jövőnk múlik rajta.

Bizonyára te is ügyelsz a megjelenésedre: ha nem is gondolkodsz órákat az aznapi outfiteden, de azért igyekszel összeszedett lenni, kulturáltan viselkedsz, betartod az alapvető illemszabályokat. Sőt, le merem fogadni, hogy nem posztoltál a legutóbbi szakításodról vagy elbukott vizsgádról, sokkal szívesebben osztottad meg a felvételi SMS-ed vagy a legutóbbi sikereidet. Na, nyertem? Még mielőtt megsértődnél: tök oké büszkének lenni magadra, és teljesen rendben van védeni magad a kíváncsi és kárörvendő pillantások elől. 

„A stílus maga az ember”

Egy újabb közhellyé koptatott igazság, amit te is számtalanszor hallhattál már. Ez pedig nem csak az öltözködési stílust jelenti, de a viselkedésedet, sőt a beszédmódot és a kifejezéskészletet is, amelyek apropóján megszületett ez az írás. 

Forrás: Unsplash

Többen is beszámoltak már nekem az online ismerkedés során szerzett tapasztalataikról, és volt egy jelenség, amely időről időre visszatért: nagyon tetszett nekik a másik, de aztán elolvasták az üzenetet, amit írt… A profiljuk rendben volt, nagyon igényes képeket töltöttek fel magukról, és a bemutatkozás megírásába is érezhetően sok időt fektettek, azonban mihelyst csetelésre került a sor, elszállt az első jó benyomás varázsa – de nem a felvetett témák, hanem az érthetetlenül megfogalmazott üzenetek és a helyenként igen durva helyesírási hibák miatt.

Sokan úgy állnak a fogalmazás és a helyesírás kérdéséhez, hogy az online írott szövegek esetében felesleges időpocsékolás energiát fektetni bele. Bármennyire igyekszem azonban megérteni ezt az álláspontot, nem igazán találok olyan érvet, amely megfelelően alátámasztaná. Az írásbeli kommunikációt – legyen szó posztszövegről vagy Messenger-üzenetről – mindig úgy képzeltem el, mint egyfajta „kiegészítőt”, ami hozzásegít ahhoz, hogy az online térben megjelenhessek a gondolataim által. A helyesírás és az átgondolt megfogalmazás pedig az a ruha (ha úgy tetszik, outfit), amelybe felöltöztetem ezeket a gondolatokat.

Azt gondolom, hogy az öltözködéssel vont párhuzam már csak azért is helytálló, mert egy kommentről, üzenetről hasonlóképpen ránézésre vélekedünk, mint egy személy megjelenéséről, akár anélkül, hogy ennek tudatában lennénk. Ennek következtében a nyelvi igényességünk vagy igénytelenségünk hozzájárul a rólunk kialakuló első benyomáshoz.

Érthetetlen, régi és felesleges szabályok, amelyekre úgysincs idő?

Oké, de hát a helyesírás csak valami elavult és esetleges szabályrendszer, és csak fölösleges sznobizmusból ragaszkodnak hozzá egyesek – gondolhatnád. Nos, magyarszakosként elég behatóan ismerem a helyesírási szabályzatot, de még én sem mondhatom el magamról, hogy soha nem érnek váratlan helyzetek, amikor írok vagy éppen javítok valamit. Azt is be kell vallanom, hogy a Messenger-beszélgetéseimben rendre találnál tulajdonneveket kisbetűvel, vagy éppen ékezet nélküli szavakat, mert a hatékony és gyors kommunikációra törekszem a hétköznapjaimban. 

Bort inni és vizet prédikálni?

Csakhogy – ismét egy megjelenéssel kapcsolatos párhuzammal élve – bár vannak események, ahol a szmoking és az estélyi ruha az elvárás, a barátaimmal való találkozás során megelégszem egy csinos farmerruhával és egy kényelmes balerinacipővel is. Nem várja el senki, hogy a legbonyolultabb és legritkább szóalakokat is kifogástalanul írd le, vagy hogy a mozgószabály legelvetemültebb eseteit is jól alkalmazd, mikor az anyukáddal beszélsz. Ha pedig esetleg olyan tanulási nehézséggel küzdesz, mint a diszgráfia vagy a diszlexia, akkor végképp nem a tökéletes írásképen van a hangsúly. Akkor mi is lenne a megoldás? Azt gondolom, a legfontosabb, hogy a szövegeiden érződjék a belső törekvés a cél felé, amelynek lényege: 

a szöveged maradjon világos, érthető, logikus, követhető, és érződjék rajta, hogy a gondolataid megjelenésére is legalább annyira figyelsz, mint a külsődre.

Ha konkrét tippeket is szívesen olvasnál a gondolati „outfittel” kapcsolatban, figyelj minket, mert hamarosan jelentkezem velük!