Lannert Judit hangsúlyozta, hogy a 21. századi iskola nem egy előre gyártott modell, hanem olyan intézmény, amelyet az adott társadalom és közösség alakít ki. Szerinte a mesterséges intelligencia megjelenése alapjaiban kérdőjelezi meg az iskola jelenlegi működését, különösen az értékelési rendszereket. Úgy véli, ma már számos hagyományos számonkérési forma könnyen kijátszható mesterséges intelligencia segítségével, ezért a jövőben nem a tényanyag visszaadása, hanem a tanulási folyamat, a gondolkodás és a problémamegoldás módja kellene, hogy a középpontba kerüljön.
Mesterséges intelligencia az oktatásban
A miniszter nem tekinti egyértelműen pozitív jelenségnek az MI térnyerését. Szerinte valódi veszély, ha a technológia kiváltja az emberi gondolkodást, és eltűnik a tanár és a diák közötti tanulási folyamat. Éppen ezért úgy látja, hogy a mesterséges intelligencia hatékony használatához előbb megfelelő szövegértési, logikai és kritikai gondolkodási készségekre van szükség. Az iskolák feladata nem az lenne, hogy külön tantárgyként tanítsák az MI-t, hanem hogy valamennyi tantárgyba beépítsék annak tudatos használatát, miközben a pedagógusokat és a szülőket is felkészítik az új kihívásokra.
A jelenlegi oktatási rendszer egyik legnagyobb problémája a túlzott mennyiségű tananyag és a lexikális tudás túlsúlya. A magyar diákok Európa legszorgalmasabbjai közé tartoznak, mégis csak közepes eredményeket érnek el nemzetközi összehasonlításban. Ez szerinte azt jelzi, hogy az oktatási rendszer nem hatékonyan használja fel a gyerekek idejét és energiáját. A kevesebb néha több – hangsúlyozta –, ezért csökkenteni kellene a túlterhelést, rugalmasabb tanulásszervezésre lenne szükség, és nagyobb szabadságot kellene adni az iskoláknak abban, hogy a helyi igényekhez igazítsák a tanítás módját.
Érettségi és gimnáziumi felvételi
Az érettségi kérdésében Lannert Judit nem a rendszer megszüntetését, hanem annak reformját támogatja. Szerinte az érettségi fontos magyar hagyomány, amelynek megvan a maga közösségi és személyes jelentősége, ugyanakkor jobban kellene mérnie a 21. században szükséges kompetenciákat. Úgy látja, hogy a jelenlegi vizsgarendszer túlságosan a tudásanyag visszaadására koncentrál, miközben háttérbe szorul a problémamegoldás és az önálló gondolkodás. Az interjúban példaként említette a skandináv országok projektalapú megoldásait, ahol a diákok komplex feladatokon keresztül bizonyíthatják tudásukat és együttműködési készségeiket.
Különösen élesen fogalmazott a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok felvételi rendszerével kapcsolatban. Véleménye szerint ezek az intézmények nem feltétlenül azért érnek el jobb eredményeket, mert hatékonyabban fejlesztik a tanulókat, hanem mert a rendszer már korán kiválogatja a kedvezőbb társadalmi hátterű diákokat. Kutatási eredményekre hivatkozva azt állította, hogy a tanulók fejlődési üteme ezekben az iskolákban sem gyorsabb, mint más intézményekben. A rendszer szerinte elsősorban az elit társadalmi pozícióinak újratermelését szolgálja, miközben jelentős stresszt ró a családokra és a gyerekekre. Emiatt a felvételi rendszer átfogó felülvizsgálatát tartja indokoltnak.
Lehetőségek és segítő rendszerek
Az interjú egyik legfontosabb társadalompolitikai témája az iskolai szegregáció volt. Lannert szerint Magyarországon továbbra is rendkívül erős a kapcsolat a családi háttér és a tanulmányi eredmények között, ami azt jelenti, hogy a rendszer nem képes kiegyenlíteni a társadalmi különbségeket. Ez nemcsak igazságossági kérdés, hanem gazdasági probléma is, hiszen az ország jelentős emberi erőforrásokat veszít el azzal, hogy sok tehetséges fiatal nem kap megfelelő lehetőségeket. A változás szerinte nem pusztán jogszabályokkal érhető el: hosszú távú, helyi közösségekre építő munkára, valamint megfelelő szakmai és anyagi támogatásra van szükség.
A pedagógusok helyzetéről szólva úgy fogalmazott, hogy az iskolákban sokkal több támogató szakemberre lenne szükség. A tanárokra jelenleg túl sok feladat hárul, miközben hiányoznak azok a segítő rendszerek, amelyek megkönnyítenék a munkájukat. A jövő iskolájában szerinte természetes lenne, hogy egy osztály munkáját több pedagógus, asszisztens vagy más szakember segíti, és nagyobb hangsúlyt kap a szülőkkel való együttműködés is.
Mire számíthatunk a következő években?
A felsőoktatás jövőjével kapcsolatban árnyalt álláspontot képviselt az alapítványi fenntartású egyetemek ügyében. Úgy véli, az alapítványi forma önmagában nem problémás, hiszen nagyobb rugalmasságot biztosíthat az intézmények számára, ugyanakkor a jelenlegi modell több ponton korrekcióra szorul. A következő időszak egyik legfontosabb feladatának azt nevezte, hogy az egyetemek vezetőivel, oktatóival és hallgatóival közösen alakítsanak ki átlátható és fenntartható működési modellt. Emellett szerinte a felsőoktatás értékelésében nagyobb szerepet kellene kapnia az oktatás minőségének és a hallgatóközpontú szemléletnek, nem csupán a könnyen mérhető teljesítménymutatóknak.
Az oktatási miniszter végül arról beszélt, hogy a következő évek legfontosabb célja egy emberközpontúbb iskolarendszer kialakítása lehet. Olyan oktatást szeretne, amely több szabadságot ad a gyerekeknek, ösztönzi a kérdezést és a hibázást, valamint nagyobb teret biztosít az egyéni érdeklődésnek. Megfogalmazása szerint a siker nem feltétlenül abban mérhető majd, hogy a diákok többet tudnak-e, hanem abban, hogy felszabadultabbak, motiváltabbak és bizakodóbbak lesznek-e a jövővel kapcsolatban.
A kiemelt kép forrása: Facebook / Lannert Judit.
