pályakezdés – Diplomátszerzek

A jövőnket az informatika meghatározó módon befolyásolja, és ez nagy felelősséget ró az informatikusokra

A cikk eredetileg 2024. szeptemberében, az UNI in&out Innováció 2024 kiadványban jelent meg.

 

A kvantumtechnológia legfrissebb eredményeit bemutató konferenciát követően beszélgetünk. Milyen fontos gondolatokat érdemes megosztani az egyetemre készülőkkel a témában?

Sokféle alkalmazás lesz lehetséges ezen a területen. Látjuk például azt, hogy egészen elképesztő energiaköltsége van a ma népszerű mesterséges neurális hálók tanításának és általában a mesterséges intelligencia használatának, amelyet például a kvantumszámítógépekkel sokkal energiahatékonyabbá tudnánk tenni. Ez egy nagyon érdekes gondolat. A kvantuminformatikában, a kvantumszámításban például vannak már olyan módszerek, amelyek mesterséges intelligenciát használnak. Érdekes, hogy oda-vissza támogatja egymást ez két terület, de persze egymástól függetlenül is nagyon izgalmas mind a két világ.

Hogy tud eligazodni ebben egy fiatal?

Az, hogy a diák mit és hol tanul, az két különböző dolog. A tanításnak csekély, a tanulásnak jóval nagyobb a jelentősége. Mi megtaníthatjuk tanulni egyetemista módra, megmutathatjuk az irányokat, felhívhatjuk a figyelmét dolgokra, de a nap végén mindig az számít, hogy mi került bele a fejébe, ő mit tanult meg. Nyilván a különböző egyetemek eltérő irányokban tudnak segítséget nyújtani a tanulási folyamatban. Azt gondolom, hogy ez a kulcsa mindennek.

Mi az, amiben vonzó az ELTE-n az informatikai kar?

Szerintem azok a témák, amikkel mi foglalkozunk, mind nagyon izgalmasak és kurrensek. A programtervező informatikus képzés egy matematikai, informatikai, számítástudományi területekről összerakott képzési csomag, amely megfelelő tudást ad a legfontosabb területeken, és kreatív alkotó válaszok, problémamegoldási stratégiák kidolgozására teszi képessé a hallgatókat. A középpontban a szoftver áll, mert az mindenhol van, az életünk minden pontja tele van vele, és egyre bonyolultabbak, nehezebben fejleszthetők, mind szofisztikáltabban kell a szoftverfejlesztést mint folyamatot megvalósítani. A szoftver, a mesterséges intelligencia, az ezt megalapozó matematika, valamint az adattudomány, ami ehhez nagyon szervesen kapcsolódik, szintén benne van a képzésünkben. Azt gondolom, hogy van sok más egyéb olyan terület, ami egyre jobban előretör, a kvantuminformatikát is idesorolhatom, bár ez még egy sokkal szűkebb és sokkal kevesebb embert megmozgató szegmens. Nem az az elvárás, hogy a fiatalok hirtelen elkezdenek kvantumszámítógépeken programozni. Szerintem még néhány évtizedet várni kell, hogy egy olyan kvantumkomputer legyen, amivel már valami értelmes problémát meg lehet oldani, de maga az ismeretkör, amit át akarunk adni, az hosszú távon, tehát mondjuk a most végzettek karrierjének a derekán már biztos, hogy fontos lesz az informatikában. A kiberbiztonságot is idesorolhatnám, ami szerintem manapság nagyon fontos fejlődő és fejlesztendő terület, és itt kell említeni az innovatív gyártástechnológiát, az ipar 4.0-t is, ahol az ipari fejlesztés és a hozzá szükséges szoftveres háttér kapcsolódik össze. Az informatika tényleg minden területhez kell, és mi igyekszünk megadni azokat a fajta specializációkat a hallgatóinknak, ahol ki tudnak teljesedni a kurrens trendekben.

Milyen jövőkép áll ma az informatikus pályakezdők előtt?

Nagyon sok tanulónk dolgozik az egyetem mellett, bár most megtorpant egy picit a piac, tehát egy kicsit nehezebb elhelyezkedni informatikusként a korábban megszokott magas kezdő fizetéssel. Ennek nagyon sok oka lehet. Én azt gondolom, hogy a mesterséges intelligencia ilyen szintű előtörése a gyakorlatban leköt nagyon sok lehetőséget és erőforrást. A munkaerőpiaci versenyben a magas fokú specializálódás (MI, adattudomány, kiberbiztonság, kvantuminformatika), amire az IK képzéseiben, különösen mesterképzéseiben adunk lehetőséget, hatalmas előnyt kínál a fiatal informatikusoknak. A munkaerőpiac beszűkülése valószínűleg egy ideiglenes dolog, a mesterséges intelligencia nem veszi el az ifjú informatikusok elől a munkát, hanem megkönnyíti számukra azt. Tehát az a fajta része az informatikusi tevékenységnek, ami nem automatizálható, ami nem sematikus, hanem ami kreativitást, gondolkodást és problémafeltárást igényel, az megmarad nekünk, embereknek. Ott van szükség szerintem egy nagyon jól képzett, a dolgokat mélyen értő informatikusra. Tehát lehet, hogy bizonyos fajta informatikusi állások megszüntethetők, mert a rutinmunkákat igenis rá lehet majd bízni automatizmusokra, mesterséges intelligenciára, de ezáltal még inkább felértékelődik az a tudás, ami ezen túlmutat. Én épp azt várom a mesterséges intelligencia előretörésétől, hogy felértékelődik az informatikus, az a tudás, ami egy komoly végzettséggel együtt jár.

A mesterszak elvégzése után mennyivel lesz több a hozzáadott érték?

Hihetetlenül tehetséges hallgatók jönnek hozzánk, de nem tudunk végtelen sok diákot felvenni. Budapestre, a nappali alapképzésünkre 500 körüli tanulót szoktunk beiskolázni. Nincs elég termünk, oktatónk, időnk, hogy többet felvegyünk, mert szűkösek az erőforrások. Legszívesebben mindenkit felvennénk, de akik bekerülnek hozzánk, ők tényleg mind nagyon tehetségesek. Nagyon jó hallgatói bázissal tudunk dolgozni, és ezt a fajta tehetséget nem maximálisan kihasználni, kiképezni vétek. Tehát ha egy tehetséges hallgató a BSc-elvégzése után feladja az álmait, vagy elmegy az iparba dolgozni, és olyan tevékenységet végez, ami nem a maximális szellemi hozzáadott értéket követeli meg tőle, az elfecsérlése az erőforrásoknak.

Önöknél az ötszáz diákból hány lány van?

Száz körül, de nagyon sokat dolgozunk, hogy ez az arány magasabb legyen. Amikor én voltam egyetemista, akkor a mi húszfős csoportunkban négy lány volt. Most meglódult a felsőoktatás, sokkal több hallgatót veszünk fel, egyre népszerűbb a terület. Az összes, lányokat megszólító rendezvényen ott vagyunk, hogy megmutassuk, mivel is foglalkozik egy informatikus, és bátorítsuk őket, hogy találják meg a saját útjukat ezen a területen. Vannak olyan feladatok, amiket a fiúk és vannak, amiket a lányok csinálnak jobban, bár a többségüket, hogy egyformán jól csinálják. Tehát bármenynyire nehéz ezt a társadalomnak elfogadni, az informatika a lányoknak (is) való.

Kinek való ez a pálya?

Annak, aki szereti. Ha valakinek nincs tehetsége valamihez, akkor azt úgysem fogja szeretni, tehát akkor nem érdemes. Úgy érezzük, hogy az a tanulási folyamat a leghasznosabb, amelyben a diák azt érzi, hogy amit letesz az asztalra, az már másnap valaki másnak felhasználható. Nekünk olyan ipari kutatási projektjeink vannak, amiket már BSc-s hallgatóként is fel lehet venni gyakorlati kurzusként. Tipikusan azért az MSc-s diákok műfaja, hogy részt vesznek olyan K+F-programban, amit egy ipari vállalat hoz be az egyetemre, és az elért eredmények beépülnek a cég termékeibe. Ez a közös gondolkodás motivációt ad mindenkinek.

Milyen fejlesztések voltak a közelmúltban a karon?

A gépészképzésünkben laboratóriumokat hoztunk létre, az informatikai kutatásokhoz további számítási kapacitásokat építettünk ki, amiből persze sosem elég. Emellett a digitális tananyagok fejlesztésében is nagyon sokat léptünk előre. A multimédiás tartalmakkal megtámogatott tananyag fejlesztése kiemelt fontosságú a karon. Módszertanilag ezek a dolgok fontosak. A humán erőforrásban azonban nagyon lassan tudunk bővülni. Komolyan dolgozunk azon, hogy külföldről Magyarországra csábítsunk kutatókat, posztdoktorokat vagy akár már befutott kutatókat is, mert megugrott a hallgatóink száma, ami elsősorban a külföldiek növekedésének köszönhető. Most a tanulóink majdnem harmadát külföldiek adják, ami szerintem nagyon izgalmas, és hihetetlen szinergiákat teremt hallgatók és hallgatók, kultúrák és kultúrák találkozásánál. Szeptemberben indul az adattudomány mesterképzésünk, és dolgozunk a mesterséges intelligencia mesterképzés elindításán. Itt az egész ország összefogott, a kezdeményezésünkre megalakult egy kis közösség, az összes informatikával foglalkozó képzőhely beleadja az emberi erőforrást abba, hogy ezt kidolgozzuk.

 

Kozsik Tamás

  • Az ELTE Informatikai Karának dékánja, a Kvantuminformatika Nemzeti Labor kutatója.
  • Programtervező matematikusként végzett az ELTE Természettudományi Karán 1994-ben, majd 2006-ban szerzett doktori címet informatikai tudományokból az ELTE-n.
  • 1996 óta oktat és kutat programozási nyelvek, szoftvertechnológia, konkurens-párhuzamos elosztott programozás témakörökben.
  • A Biztonságkritikus nemzeti szolgáltatások és ipari infrastruktúrák védelme kiberbiztonsági, technológiai és szabályozási eszközökkel című tématerületi kiválósági projekt szakmai vezetője. A Kvantuminformatikai Nemzeti Laboratórium vezető kutatója, az ELTE Informatikai karon a kutatócsoportja által fejlesztett, szabadon hozzáférhető Piquasso kvantumszámítógép-szimulátor hatékonyságát tekintve a világ legjobbjai közé tartozik.
  • Korábban a 3in: Innovatív informatikai és infokommunikációs megoldásokat megalapozó tematikus kutatási együttműködések projekt szakmai vezetője, valamint az Eötvös Collegium Informatikai Műhelyének vezetője volt.
  • Az Országos Tudományos Diákköri Tanács Informatikatudományi Szakmai Bizottságának elnöke.

Az UNI in&out Innováció 2024 kiadvány célja, hogy segítsen eligazodni a technológiai fejlődés gyors ütemében, és bemutassa, hogyan formálják a legújabb innovációk a jövő iparát és oktatását. Kiadványunk ezúttal az MTMI (matematika, természettudomány, műszaki és informatikai) területekre fókuszál, körüljárja az ipar 4.0-koncepciót és témaköreit.

Az UNI in&out Innováció 2024 megvásárolható online a shop.uniside.hu oldalon, valamint a Relay és Inmedio hálózat, illetve az Auchan és Interspar üzleteiben.

Mivel foglalkozol? A hivatásod rólad árulkodik – fontos válaszok egy profi szakértőtől

A foglalkozás a személyiség fontos része

Ha szóba elegyedünk valakivel, az egyik első kérdésünk biztos, hogy az illető foglalkozása lesz. A középkorban ezt meg sem kellett kérdeznünk, hiszen sokan foglalkozásuk után kapták a vezetéknevüket (Kovács, Szabó, Varga, hogy a leggyakoribbakat említsük). 

Teljesen érthető, hogy

[kiemelt]egy ember személyiségének fontos részeként kezeljük a foglalkozását,[/kiemelt]mivel az magában foglalja, hogy mi iránt érdeklődik, mivel tölti ideje legnagyobb részét és ez jó téma is, hogy megismerjük beszélgetőpartnerünket.

 

Napjainkban egyre többen a munkájuknak élnek

Ma már egyre többen tudnak aszerint foglalkozást választani, hogy mi érdekli őket, kisebb a kényszer, hogy mindegy mit, csak dolgozzanak valamit.

Így az is gyakoribb, hogy az emberek szeretik, amit csinálnak, és annyira belefeledkeznek a munka örömébe, a siker hajszolásába, hogy azonosulnak is azzal. Ők azok, akik csak a munkájukra gondolnak, arról beszélnek, és a munkahelyi kudarcot vagy sikert is jobban a lelkükre veszik.

 

Arról érdemes beszélni, mit jelentenek az egyes foglalkozások

A gyerekektől is gyakran megkérdezzük:

[kiemelt]„És mi leszel, ha nagy leszel?”,[/kiemelt]

így már a legfiatalabbak is érzékelik a karrier és a foglalkozás megválasztásának fontosságát. 

Később a középiskola és az egyetem során a nyomás, hogy megtaláljuk a nagybetűs hivatást, csak nő és nő, egészen addig, amíg

[kiemelt]fiatal pályakezdőként már azért hajtunk, hogy megkapjuk azt a bizonyos „álom melót”.[/kiemelt]

Mivel a mai világban már nem egy helyen dolgozunk egész életünkben, azok, akik túlságosan összekötik magukat a munkájukkal, komoly önismereti krízisbe is kerülhetnek, ha munkahelyet váltanak. 

A problémát a legjobb már gyerekkorban kikerülni,

[kiemelt]és ahelyett, hogy hatéveseket próbálunk rávenni arra, hogy megmondják mit fognak felnőtt korukban csinálni, sokkal hasznosabb, ha inkább elbeszélgetünk velük arról, hogy hogyan dolgoznak miképp élik mindennapjaikat az egyes foglalkozások művelői.[/kiemelt]

Ezáltal azt mutatjuk be, hogy mennyi lehetőségük van.

 

Nem szabad, hogy csakis a munkára koncentráljunk az életben

Felnőttkorban sincs késő változni, ha ráébredünk, hogy a munkánk túlságosan a részünkké vált. Bár az identitásunkat nem egyszerű felnőttként alakítani,

[kiemelt]tudatosan törekedni kell a munkán kívüli aktív időtöltésekre[/kiemelt]

olyan csoportokban, amelyeknek semmi köze a munkához, vagy éppen új hobbik kipróbálásával színesíteni az életünket.

 

A témában felkerestük Limpár Imre, tanácsadó szakpszichológust.

Fotó: Limpár Imre

Egyszerű kérdés-e a pályaválasztás?

Egyértelműen nem. Nem tartjuk elég szélesen a sprektrumot.

[kiemelt]Azt hisszük, hogy létezik egy „ha-akkor”-függvény, pedig nem létezik.[/kiemelt]

Komplexitásában érdemes nézni a pályaválasztást.

 

A középiskola mennyire befolyásolja a diákok jövőképét?

Gondoljunk bele, mi a legnagyobb kód az életünkben: a DNS-ünk. Utána jön az icipici csecsemő és kora kisgyermekkor: ekkor érvényesül elsősorban a két szülő és a családi mikroklímának a rendszere. Erre rétegződnek később az iskolák, melyek közül

[kiemelt]főleg a középiskola a meghatározó a pályaorientáció terén.[/kiemelt]

Már csak azért is, mert a serdülőkor időszakának egyik lényege az önmegtalálás (Ki vagyok én? Mi dolgom a világban?). 

Az élet nagy kérdéseivel ilyenkor kezd szembetalálkozni a – már egyre felnőttesebben gondolkodó – egyén. A tanárok szerepe pedig, hogy ebben a korban mit és hogyan képviselnek, alapvetően befolyásoló. Pályaszocializációs szempontból

[kiemelt]14 éves kortól a húszas évek elejéig van egy fejlődéslélektani időkapu,[/kiemelt]

ami aztán soha nem jön vissza.

 

Mi a pályaválasztás lényege?

[kiemelt]Pályát bármikor lehet módosítani, ám szakmai alapidentitást sosem.[/kiemelt]

Lényegében egy olyan szemléletformálás ér minket 14 éves kortól 25 éves korig, ami meghatározza az első szakunk. Ez az alapidentitás később már sosem fog változni. Úgy látjuk az életet és a létezést magát. Egy személyes példa: amíg élek, nekem a pszichológusi lesz az alapbekötésem. Lehetnék még vegyész, mérnök, sokféle diplomát szerezhetünk, de a szakmai anyanyelvünk attól még az első nagy képzéstől függ.

 

Van rá mód, hogy a saját jövőképünkről praktikusan gondolkodjunk?

Van egy nagyon jópofa névjegykártya gyakorlat. Azt szoktam fiataloktól kérdezni, hogy ha 10 évet ugrunk előre képzeletben az időben, akkor te itt most a jelenből

[kiemelt]meg tudod-e mondani, hogy milyen névjegyet szeretnél nekem később odaadni.[/kiemelt]

Három különböző típusú névjegy létezik:

  • Van a funkciónévjegy: például lehet, ha valaki eredetileg gépészmérnök, de most projektmenedzser a funkciója, és ez neki megfelel. 
  • A kettes típus a státusznévjegy: ilyen például az elnök-vezérigazgató, a titkár, a docens.
  • A harmadik – ami leginkább a pályaválasztásról szól egyébként – az identitásnévjegy: azonosulok a titulussal, énazonos, ami a nevem alatt szerepel. 

[kiemelt]Ez utóbbi azt jelenti, hogy a névjegyen ott vagyok én is, ez nem csak egy szerep, nem csak egy státusz, nem csak egy funkció: ez már egy énrész.[/kiemelt]

 

Mi az ellenszere a munkamániának?

Az a kérdés, hogy a saját terhelhetőségemet ismerem-e. A legtöbb embernek ma már nem önismerete van, hanem öntalálkozásai, és ez odavezet, hogy

[kiemelt]nem ismeri a saját kapacitásainak a határait.[/kiemelt]

Továbbá van, aki szakbarbárrá válik – ez egy külön műfaj –, amikor önmagunk definiálása csak a szakmán keresztül valósul meg. Az ilyen típusú ember, még ha családot is alapít, úgy gondolja, hogy a gyerekei majd „csak úgy” felnőnek, folyamatosan csak a munkával foglalkozik, más dolgokkal nem vagy alig, s folyamatosan „pörög az Excel-tábla az agyában”.

A kérdés az, hogy tudom-e keretezni a saját életemet. Itt el kell mennünk a siker definíciókig.

[kiemelt]A magam szakmai szemüvegével azt tekintem sikernek, hogy valaki olyan életet tud élni, amilyet szeretne: vagyis életritmust, életstílust, életvitelt jelent a siker hétköznapi valósága.[/kiemelt]

Emiatt nem tartom sikeresnek azt a vállalkozót, aki kettőmillió nettóval megy haza minden hónapban, de negyvenhárom évesen már pszichoszomatikus problémái lesznek. 

Ugyanakkor azt a családanyát sem tekintem sikeresnek, aki bevállalt négy gyereket, de ezért feláldozott minden mást. 

Az életterületeket illetően nyolc-tíz életterületben érdemes gondolkodni. Ha

[kiemelt]egy-két életterület bedönti az összes többit, akkor az az ember nagyon rossz sikermérleggel rendelkezik.[/kiemelt]

 

Mit tehet az, aki szereti a munkáját és váratlanul elbocsátják?

Három beavatkozási pontunk van az életünkbe. Vannak, akik a preventív szemlélet szerint gondolkodnak, azaz „szárazon tartják a puskaport”, mindig fel vannak erre készülve. Sajnos ők vannak a legkevesebben, pedig ma már a legtöbb kutatás azt mondja, hogy öt-hat pályakorrekció várható egy életút során. 

A kettes típus képes jól menedzselni önmagát. Mikor „lecsap a guillotine”, egyből a kapcsolati tőkéjéhez nyúl, elkezd telefonálni. Ezek az emberek jó pániktűrők.

Az emberek többsége azonban sajnos a harmadik csoporthoz, a reaktív típusba tartozik. Ez azt jelenti, hogy ha beüt a baj, akkor képtelen azt feldolgozni, vissza szeretné görgetni az események láncolatát, pedig már régen késő. Legyünk preventívek! Nem az a kérdés, beüt-e a baj, hanem, hogy mit fogunk kezdeni a helyzettel, ha legközelebb lecsap a pallos.

Sokkal jobb a fiatalok önértékelése

Ez az interjú az UNI 2022 nyári kiadványában jelent meg.

 

Milyen nyári munkalehetőséget biztosít a Praktiker a diákok számára és milyen gyakornoki programot működtet? Ezek mennyire sikeresek, évről évre hányan jelentkeznek?

A cég profiljából adódóan döntően fizikai, eladói munkára keresünk több, nyári munkára jelentkező fiatalt. Középiskolásokat is várunk szakmai gyakorlatra nyaranta – ezt csak a COVID időszaka írta felül kissé – és egyetemistákat is, hogy legyen lehetőségük pénzt keresni, például árufeltöltői pozícióban. Az a tapasztalatunk, hogy ez utóbbit többnyire az értelmiségi szülők szokták forszírozni az egyetemista gyermekeiknek, hogy megízlelhessék a munka világát, és egy valódi munkahelyen is kipróbálhassák magukat, illetve hogy egy kis pénzt keressenek. 

[kiemelt]Nem tudunk korlátlan számú diáknak munkát biztosítani. Az országban 20 telephelyünk van, áruházanként nagyjából egy időben 10 főt tudunk fogadni. Ez azt jelenti, hogy kihívást jelentő munkát adunk nekik, foglalkozunk velük és tanítjuk őket.[/kiemelt]

Igyekszünk a nyarat különböző fázisokra osztani: van 2-3-4 hét, amikor jönnek a szakmai gyakorlatos fiatalok és vannak azok a szabad időszakok, amikor szövetkezeteken keresztül jöhetnek a többiek.

Fotó: Móricz Sabján Simon

 

A Praktiker részt vesz duális képzésben? Ennek milyen a megtartó ereje, maradnak-e a programokból állandó munkatársnak a diákok?

A középiskolai duális képzésben résztvevők jelenleg 236-an vannak, a felsőfokú duális képzés keretein belül pedig 8-an dolgoznak a szervezeten belül. Ez utóbbi volt már 15 fő is, általában e két szám között mozog a létszámuk. Annyira friss ez a képzés nálunk, hogy még mi is tanuljuk, hogy hogyan tudjuk a leginkább támogatni az egyetemistákat. Nagyon jó, mert ezáltal mi is sokat fejlődünk. Egyelőre keressük az ideális létszámot, hogy ténylegesen tudjunk foglalkozni a ránk bízott hallgatókkal, tudást átadni a számukra és fejleszteni őket. Az a célunk, hogy részt tudjanak venni olyan projektekben, amelyeknek van értelme a tanulmányaikhoz kapcsolódóan. Most például négy olyan kollégánk van, akik duális képzésből maradtak nálunk munkaszerződéssel. 

[kiemelt]Van olyan kollégánk is, aki az „utcáról” kötelező szakmai gyakorlati helyet keresett, a BGE-n tanulva. Írt egy levelet az címünkre, hogy gyakorlati helyet keres és érdekli a HR-vonal. A tizenkét hét szakmai gyakorlat után elkészítette a szakdolgozatát, december elejéig itt volt, majd néhány napja a munkatársunk lett.[/kiemelt]

Van talent programunk is, a fiatalok pedig különböző irányokban – vezetői vagy szakértői – tudnak orientálódni.

 

Mely intézményekkel van duális képzésre vonatkozó megállapodásuk?

A BGE-nek és a Corvinusnak van olyan duális képzése, amely a kereskedelmi szakközgazdász végzettséget ad, ennek a keretében van is velük megállapodásunk. 

 

Milyen korábban nem használt intézkedéseket vezetnek vagy vezettek be a pandémia miatt és ez milyen hatással volt, illetve van a pályakezdő, új belépő kollégákra?

Gyakorlatilag akkor tértünk át a home office széles körű alkalmazására. Az áruháznak nem kellett bezárnia egyetlen percre sem, így a szokásos intézkedéseket alkalmaztuk. 

[kiemelt]Speciális a helyzetünk, mert alapvetően offline üzlet vagyunk, a kötelező intézkedéseknek 24 órán belül eleget kellett tennünk, a távolságtartásnak, a plexifalak felszerelésének, a megfelelő monitorozásnak.[/kiemelt]

Talán emiatt – a biztonságot sugalló szektorban tevékenykedőként – olyanok is megtaláltak minket, akik a vendéglátási területen elveszítették az állásukat. Most pedig ők azok, akik a járványügyi szabályozások enyhülésével visszatalálnak a saját szektorukba. Szerencsére a fent említett okok miatt nem kellett munkavállalót elküldenünk, sőt egy-egy nyitási hullámban növeltük is a létszámot.

A home office-t is ezt követően vezettük be. Az a tapasztalatunk, hogy a mai fiatal munkavállalók nem igénylik a személyes jelenlétet, legalábbis nem annyira, mint az idősebb korosztály. 

 

Mit gondolnak még a fiatalokról általánosságban?

Versenyképtelennek könyvelik el azt a céget, amely a mai világban nem biztosít rugalmas munkaidőt és home office-t. Számukra a tágabb, globalizált térben való munkavégzés a természetes. Nem zavarja őket, ha személyesen nem ismerik a felettesüket, komfortosnak tartják az online érintkezést. 

Ezt egyik oldalról értem, és azt gondolom, hogy nekünk kell nyitni ebbe az irányba, hiszen nekünk van szükségünk például a problémamegoldó képességükre. Ha az igényrendszerük ezt diktálja, hogy ennyire online működjünk, akkor ebbe bele kell állnunk annak érdekében, hogy velünk dolgozzanak.

[kiemelt]Egész máshogy működnek, és fantasztikus látni azt, hogy mennyire másképp gondolkodnak. Nem azért néznek fel rám, mert én vagyok a HR-igazgató, hanem azért, ha kíváncsi vagyok a meglátásaikra, vagy támogatom a szakmai fejlődésüket, akkor tanulhatnak tőlem, a kettő együtt pedig fantasztikus eredményre vezet.[/kiemelt]

Csodálom a kreativitásukat, még kérdést is másképp tesznek fel. Jó velük együttműködni. Azt is nagyra értékelem a fiatal generációkban, hogy sokkal jobb az önértékelésük és kiállnak a munka és a magánélet egyensúlyáért: gitárórára vagy épp sportolni mennek munkaidő után, és nem túlóráznak annyit, mint ami „divat” volt a multik Magyarországra érkezésének első időszakában. 

 

Mit várnak el a céghez belépőktől, azaz az adott szakmaterületen belül mik az alapvető elvárások képességben, tudásszintben? Mit gondolnak, milyen típusú fiataloknak való ez a pálya?

Minden cégnek megvannak a saját alapkultúrájához tartozó jellemzői, szektorspecifikus megjelenései, amiket lehet rugalmasan kezelni, de nem mindenben. A Praktiker offline áruházak lánca, és olyan területen dolgozunk, amelyen igénylik a szakértő kereskedő jelenlétét az üzletben. Szükséges, hogy megtapintsanak egy-egy csempét, és elbeszélgessenek az eladóval a legújabb világítási trendekről, eszközökről, alkalmazásokról. Ehhez azonban az áruházban ott kell lenni, így például az áruházvezető trainee programunkat nem lehet online elvégezni. 

[kiemelt]Fontos, hogy a kereskedelemben is megjelentek azok az innovatív, adatalapú döntéshálót igénylő megoldások és módszerek, amelyek vonzók lehetnek a fiatal kollégák számára is.[/kiemelt]

A saját stratégiánkat, vízióinkat és a kreatív ötleteinket is be tudjuk vinni a mindennapokba, hiszen a Praktiker nem egy külföldi tulajdonú multi, mi vagyunk, akik kitalálunk, drive-olunk és megvalósítunk. A cégünk jövőre 25 éve lesz jelen Magyarországon, tehát van múltunk és van mire építenünk.

 

Tapasztalnak munkaerőhiányt? Hogyan töltik be a nyitott pozíciókat?

A munkaerőhiány jelentősebb, mint a járvány előtt. Diplomás és pályakezdő fiatalokban is hiányt látok, a munkaerőpiac szívja magába az analitikus képességgel megáldott, adatelemző fókuszú friss diplomásokat. Ők azok, akik a leginkább hiányoznak a munkaerőpiacról.

[kiemelt]A cég összmunkavállaói létszáma 1600 fő, a 85 százalékuk kékgalléros munkavállaló, és csupán 15 százalék a fehérgalléros, azaz irodában, jellemzően szellemi tevékenységet végző munkatárs.[/kiemelt]

A fluktuáció egy részét a duális képzésből kikerülő kollégákkal tudjuk pótolni, a másik részét pedig különböző online csatornák, illetve offline állásbörzék segítségével.

 

Mennyire inkluzív a szervezet? Egy interjújában elmondta, hogy a Praktikernél egyedülálló módon szabják testre akár a munkaköröket is, hogy a megváltozott munkaképességű és élethelyzetű kollégáik is hasznos tagjai lehessenek a csapatnak. Milyen alternatív foglalkoztatási formákat vezettek be?

Az már alap manapság, hogy a nők esetén évek óta fel sem merülhet munkáltatói kérdésként, hogy vállal-e és ha igen, mikor gyermeket. Számunkra is egyértelmű, hogy a kismamákat visszafoglalkoztatjuk, a legtöbb vállalatnál azt hiszem ez is pipa. 

Szerintünk ez fontos, és az előző kérdéssel is összefügg, hiszen a munkaerőpiacnak vannak olyan rejtett tartalékai, amelyeket érdemes használni és fel kell térképezni.

[kiemelt]Meg kell határoznunk, hogy egy barkácskereskedelmi cég számára melyek azok a munkavállalói csoportok, amelyek nincsenek fókuszban, de elő lehet hívni, meg lehet célozni őket és egy előre kialakított metódussal együtt lehet velük működni. Ez akár tízezres, százezres nagyságrendet is képvisel, így kötelességünk ezt a munkavállalói kört is foglalkoztatni.[/kiemelt]

Az eladói munkakörben dolgoznak nálunk a legtöbben, ahol a vevőkkel kell kommunikálni, árut pakolni, termékeknek utánanézni, leltározni. A megváltozott munkaképességűek ezt a teljes spektrumot nem tudják elvégezni, de egy részüket igen. Van olyan kolléga, aki nagyon kiválóan és szívesen kommunikál, de nem emelhet például, és fordítva, van, aki nagyszerűen tud árut rendszerezni és pakolni, csak ne kelljen emberekkel találkoznia, mert például autizmussal él és fél az emberektől. Ezeket a képességeket és hiányosságokat a Praktikernél már képesek vagyunk kezelni, és hasznossá tudjuk tenni a megváltozott munkaképességű kollégáinkat. Ebben is megvannak a határok, de örülünk, hogy megtaláltuk az arany középutat ezen a területen.

 

Mit gondolnak a munkáltatói márka szerepéről?

Azt, hogy a szervezetről kifelé közvetített képnek autentikusnak kell lennie, és ezen sokat dolgozunk. A legfontosabb márkanagyköveteink a munkavállalóink, akik itt vannak, de náluk is fontosabbak azok, akik tőlünk mennek el. Ők persze vásárlóként is számítanak, ez a mi esetünkben sajátosság, azaz nem akarjuk őket elveszíteni. 

[kiemelt]Fontos, hogy a fiatalokat nem szeretnénk azzal hitegetni, hogy a leginnovatívabb, legtrendibb munkáltatók vagyunk, mert ez nem lenne hiteles.[/kiemelt]

Nem IT-cég vagyunk, a mi szektorunk nem szexi, de ahogy a fiataloknak is különböző a személyiségük, az összeillést velünk is bárki megtalálhatja.

 

Mit jelentett önnek a Behavior Magazin HR-vezetője díja középvállalati kategóriában?

Jó volt egy poolba tartozni Bauer Dáviddal, a Mol HR-igazgatójával, és mivel szeretek versenyezni és eredményeket elérni, így nagyon jól esett ez az elismerés. Jó volt egy picit visszatekinteni, de másnap ugyanúgy korán keltem és bejöttem dolgozni, a világ mit sem változott körülöttem.

 

Névjegy

Márton Katalin, a Praktiker HR- és CSR-igazgatója

  • 47 éves, három gyermek (7, 10 és 12 éves) édesanyja 
  • Diplomáját a Szegedi Tudományegyetemen szerezte HR-menedzsment szakirányon 1997-ben, majd a Werk Akademie interior stylist képzését is elvégezte 2013-ban.
  • Pályáját a Praktiker HR-vezetőjeként kezdte, ahonnan három év után egy telekommunikáció vállalathoz igazolt nemzetközi HR-vezető munkakörbe. Ezt követően négy évig töltötte be a Posta Biztosító társaságának HR-vezetői posztját.
  • A Saint-Gobain HR-vezetőjeként dolgozott 2006-tól 2013-ig, majd az MVM-nél töltött HR-szakértői időszak után 2018 januárjában nevezték ki a Praktiker HR- és CSR-igazgatójának.

„Valóban igaz, hogy leterhelnek minket”

Ez az interjú az UNI 2022 nyári kiadványában jelent meg.

 

Mi alapján döntöttél az érettségi előtt, hogy merre tanulj tovább?

Először a beiskoláztató előadáson kaptam fel a fejem a Pannon Egyetemre, viszont akkor főleg a vegyészmérnökökről beszéltek. Aztán az országos elsősegélyversenyen, amikor 12.-es voltam, Veszprémben közelről megismerkedhettem az egyetemmel, felfedeztem a szakomat is, és azóta mást sem akarok csinálni.

Elsődleges volt, hogy a képzés mennyire gyakorlatorientált?

Fontos volt, és az is, hogy minél több labor legyen, azonban nekem elsősorban a széles körű tudástár volt a lényeges, amit a szak nyújt.

Gondolkoztál duális képzésben?

Egy pillanatig igen, de sokaktól hallottam, hogy mennyire zsúfolt az órarendjük, és sokszor a pénteki nap sem marad üresen dolgozni, így végül nem vállaltam. Nem is bánom, valóban igaz, hogy leterhelnek minket. 

Tervezel továbbtanulni mester- vagy szakirányú továbbképzésen?

Mindenképp! Egyelőre úgy fest, maradok egyetemen belül vegyészmérnök Msc-re, azon belül is biotechnológiai szakiránnyal.

Mit gondolsz a munka melletti tanulásról?

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem kell dolgoznom, azonban mindenkire, aki képes rá, felnézek, nem egyszerű, bármit is tanul az ember. Biztosan tudom magamról, hogy nem tudnám beosztani az időm, hogy munka mellett tanuljak.

Mi a legnehezebb az egyetemen és miért?

Az, hogy néha rettenetesen leterheltnek érzem magam. Az első félév óta heti kétszer-háromszor reggeltől estig egyetemen vagyok, emellé pedig a maradék napon a laborra írandó jegyzőkönyvek töltik ki azt az időt, amit épp nem az intézményben töltök. Sokszor érzem magam kimerültnek, és mivel ritka, hogy a téli vizsgáimat időben befejezzem, a második félévre teper le a legjobban a letargia.

Milyen területen szeretnél majd elhelyezkedni? Van preferenciád a cégekkel kapcsolatban?

Mindenképp a biotechnológia az irány. Konkrét cégpreferenciám nincs, azonban a fejlesztési feladatok mozgatnak meg a leginkább.

Szerinted mitől jó egy munkaadó?

Limitált tapasztalatom alapján, amikor egy munkaadó/főnök dolgozott már a pozíciódban, hasonló végzettségű és hasonló tudástárú, mint te, akkor könnyebb a kommunikáció, nagyobb a megértés és lehetőséget ad tanulni a nálad tapasztaltabbtól.

Miből tartod el magad? Veszel-e fel diákhitelt? Dolgozol?

A PEHÖK-MK tagja vagyok, valamint az elmúlt néhány félévben szerencsém volt különböző ösztöndíjakat elnyerni. Ezek nagyrészt a „költőpénzeim”, szerencsére a szüleim rengeteget segítenek, és nem kell dolgoznom év közben.

Sportolsz?

Időnként lejárok az egyetemi kondiba és gördeszkázom is.

Milyen jövedelemre számítasz pályakezdőként?

Konkrét számot nem merek mondani, de remélem, pályakezdőként is kényelmesen meg tudok élni, és ezenkívül talán az lenne az egyetlen kitételem, hogyha ránézek a fizetésre, ne érezzem, hogy több értelme lett volna négy év munkatapasztalatot szerezni, mint egyetemre járni (ami lehet hét év az Msc-vel).

Milyen gyakorlati tapasztalatod van a saját szakmaterületeden?

Szakmai gyakorlatoztam a Dunántúli Regionális Vízműveknél, ahol szívesen fogadtak és azóta is visszavárnak. Sokat tanultam ott, és remélem, minden jövőbeli munkahelyem legalább olyan élmény lesz, mint ott dolgozni és az ott dolgozókat megismerni.

„Belülről éreztem, hogy nagyon fontos a segítő szakmában való elhelyezkedés”

Ez az interjú az UNI 2022 nyári kiadványában jelent meg.

 

Mi alapján döntöttél az érettségi előtt, hogy merre indulj tovább?

Nem az érettségi előtt döntöttem el, hogy merre szeretnék tovább tanulni, már a középiskola első évében megfogalmazódott bennem az irány. Nem tudnám pontosan megmondani, mi alapján, egyszerűen belülről éreztem, hogy nagyon fontos a segítő szakmában való elhelyezkedés, és én a pszichológiában találtam meg az utamat. Úgy gondolom, hogy a fizikai egészségünk mellett a a lelki egészségünkkel is foglalkoznunk kell. A mai napig sokan még nem érzik, mekkora a jelentősége a mentális és lelki egyensúly megteremtésének, megőrzésének és javításának. Ezért választottam főként a pszichológia alapképzést, hogy ebben az irányban tudjak segíteni az embereknek.

 

Miért a Pázmány mellett döntöttél? Fontos volt, hogy mennyire gyakorlatorientált az intézmény?

Azért, mert az ismerőseim köréből nagyon sok jó példát hallottam a képzésről. Az elmúlt három év alatt temérdek gyakorlati helyzetben vehettünk részt. Egy pszichológiai terápia elengedhetetlen első lépése a megfelelő interjú készítése. Megtanultuk az interjúzás különböző szabályait és felvételi módjait, amit gyakorolni is volt lehetőségünk két, számunkra teljesen ismeretlen felnőttel. Az órák keretein belül készítenünk kellett különböző gyermekvizsgálatokat, amivel a gyermekpszichológiához kerültünk közelebb. Az utolsó évben pedig egy öt alkalomból álló, különböző pszichológiai teszteket és felvételeket tartalmazó gyakorlati kurzusunk szintén a szakmában való elhelyezkedésre készít fel minket. Nemrég látogattunk meg egy javítóintézetet, betekintést nyertünk az ottani szabályokba és a gyerekek életébe. Az elmúlt három évben minden elméleti kurzus során megtanult ismeretet a gyakorlatban is tudtam alkalmazni, ezért nagyon örülök, hogy a Pázmány mellett döntöttem.

 

Milyen terveid vannak a közeljövőben? Jelentkeztél mesterképzésre?

A közeljövőben szeretnék elkezdeni dolgozni. Alap pszichológia diplomával egyelőre HR-gyakornokként tudom leginkább elképzelni magam. Szeptembertől pedig szeretném mesterképzésen folytatni a tanulmányaimat a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. A klinikai pszichológiai irány érdekel, azon belül is a kriminálpszichológia, például a börtön- és az igazságügyi pszichológia. 

 

Részt veszel valamilyen gyakornoki programban, kell-e menned gyakorlatra?

A Pázmányon a kötelező szakmai gyakorlat a pszichológiai mesterképzések részét képezi. A képzés harmadik és negyedik félévében van kötelezően teljesítendő összefüggő szakmai gyakorlat. Ott már a hallgatók kifejezetten olyan gyakornoki pozícióban tudnak elhelyezkedni, ami a jövőbeli munkahelyük is lehet. Klinikai pszichológia szakirány esetén például lehetőségem lesz pszichiátrián, börtönben vagy javítóintézetben tölteni a szakmai gyakorlatomat. Ha valakit a gyermekpszichológia érdekel, akkor pedig ehhez kapcsolódó területen tölti a gyakorlatát, de ez mind már a mesterképzés része. 

 

Mi volt a legnehezebb az egyetemen számodra és miért?

Ez azért nehéz kérdés, mert nagyon sok mindent nehézségként éltem meg az elmúlt három évben. Ki kell emelnem az időbeosztást. Fontos, hogy az ember jól be tudja osztani az idejét, hogy a saját képességeinek megfelelően mindent el tudjon végezni. Az utolsó félévben is rengeteg óránk és gyakorlati feladatunk maradt, és még szakdolgozatot is írni kell. A jó időbeosztás sok tervezést igényel, ami megterhelő, és ezt okozta a legtöbb nehézséget. Mint más egyetemen és szakon, nekünk is vannak nehezebb kurzusaink, ami nem feltétlenül a legnépszerűbb. Például aki úgy érkezi, hogy a gyermekpszichológia vonalán helyezkedne el, az minden bizonnyal a munkapszichológiával kapcsolatos tárgyakat nem találja annyira érdekesnek. Ugyanakkor nagyon hasznos, hogy ennyiféle szakirányba betekinthetünk és a pszichológia egy-egy szeletének ismereteit megtanulhatjuk. Ez jókora segítség, hogy mindenki megtalálja a számára kedves szakirányt. 

 

Szerinted mitől jó egy munkaadó?

Mivel még szakmai programban nem vettem részt, így tapasztalatból erre a kérdésre nem tudok válaszolni. Előzetes elvárásaim szerint egy jó munkaadó mindenképpen egy olyan ember, aki figyelembe veszi az alkalmazottainak az igényeit, érdeklődést mutat és próbál odafigyelni rájuk. Segít eligazodni a munkahelyen, támaszt nyújt egy-egy feladat elvégzése során. Emellett legyen elérhető, ne pedig egy távoli ember misztikuma legyen a főnök. Ha közvetlen, segítőkész jobban fel lehet nézni rá. Ha bármilyen probléma van cégen belül, a munkatársak között, egyértelmű legyen, hogy lehet a feletteshez fordulni, aki hajlandó és képes megoldást találni, emellett nyitott a problémákra vagy akár új ötletekre.

 

Miből tartod el magad? Veszel fel diákhitelt vagy dolgozol?

Egyelőre a szüleim segítségével oldom meg az egyetemi megélhetésemet, az ő segítségük teszik lehetővé a tanulmányaimat. Természetesen az alapképzés után szeretnék elkezdeni dolgozni, ami azért nehéz, mert a három év után még nem pszichológusi végzettséget kapunk, mivel a BA-diploma viselkedéselemzői diplomát jelent. A pszichológusi végzettséghez mindenképpen kell mesterképzés, így pszichológusgyakornokként még nem is tölthetünk be pozíciókat, ezért nyitnék első körben a cégek HR-osztálya felé. 

 

Milyen jövedelemre számítasz pályakezdőként?

Erre elég nehéz választ adni, hiszen ahogy már említettem, a jelenlegi végzettségem még nem elegendő a szakmában való elhelyezkedéshez. Attól is függ, hogy Budapesten vagy vidéken sikerül-e elhelyezkedni, ezt nagyon sok tényező befolyásolja. Összességében annyira sokra nem számítok, de a mesterképzésem után a végzettségemnek megfelelő versenyképes fizetés a cél.

„If you pay peanuts, you get monkeys.”

Ez az interjú az UNI 2022 nyári kiadványában jelent meg.

 

Milyen nyári munkalehetőséget, gyakornoki programot biztosít az önök ügyvédi irodája diákoknak?

Rendszeresen keresünk gyakornokokat, nem csak nyáron. A gyakornoki programunk célja, hogy a tanulókból később ügyvédjelöltek, majd ügyvédek legyenek.

A gyakornoki programunk öt éve működik, és jó tapasztalataink vannak. Érdekes, hogy már a gyakornokok felvételéhez is célszerű fejvadászt felvenni, mert 6-8 megszűrt, nagyon jó jelentkezőt küldenek.

Mit várnak el a céghez belépőktől, azaz a jogi területen belül mik az alapvető elvárások?

Azt várjuk el, hogy tudjanak és akarjanak is dolgozni. A többi menet közben kialakul, hiszen a gyakorlat kialakítja a szükséges egyéb képességeket. Úgy gondolom, hogy ha valaki szorgalmas és kellő alázattal áll a feladatokhoz, akkor biztosan mindent meg tud tanulni, és jó szakember lesz belőle.

Milyen alternatív foglakoztatási formákat vezettek be?

A gyakornokok kapcsán szerintem jó megoldást találtunk: évek óta iskolaszövetkezeten keresztül foglalkoztatjuk őket.

Mit gondol, milyen típusú fiataloknak való ez a pálya?

Bárki lehet jó ügyvéd, a lényeg, hogy szeressen ebben a szakmában dolgozni. Ezzel az egyetlen „tulajdonságával” mindent meg tud tanulni. Legyen szorgalmas, szeressen tanulni, fejlődni. Ezenkívül nincs más elvárás. Bármilyen habitusú, érdeklődési körű lehet.

Milyen sikerei vannak a cégnek, amelyek alapján vonzó munkahely lehet a fiatalok számára?

Jó ügyeken, jó ügyfeleknek, jó díjakért dolgozunk. Aki nálunk dolgozik, az szakmailag és emberileg is jól érzi magát, emellett igyekszünk jó fizetéseket is adni. Gyakornokként azért jó nálunk dolgozni, mert a gyakornokokra egyenként odafigyelünk, hogy kellőképpen motiváló feladatokat kapjanak, azaz fejlődhessenek, emellett szakmailag is jól érezzék magukat. Megmutatjuk azt is, hogy a gyakornoki munkájuk a „nagy egészbe” hogyan illeszkedik bele.

Mi jelenti önöknek a legnagyobb kihívást?

A megfelelő tudású és elkötelezettségű munkaerő megtalálása. 

Milyen életpályára készülhetnek az ebben az irányban továbbtanulók?

Nálunk a gyakornokok idővel ügyvédjelöltek, majd ügyvédek lesznek. Ügyvédnek lenni a világ legjobb dolga. Az előnye, hogy egész nap kihívásokkal teli, izgalmas feladatokon lehet dolgozni, amit jól meg is fizetnek. Igazi hátránya nincs is a szakmának azoknak, akik ezt elhivatottan végzik.

Eddig a munkaerőhiány volt a gond, most a koronavírus okozta válság után lassan épül újra a gazdaság. Önöket hogyan érinti a válság?

Szerencsére a koronavírus gyakorlatilag nem érintett minket, így továbbra is rengeteg munka és feladat van. Így természetesen szeretnénk továbbra is gyakornokokat felvenni. Szerintem szorgalmas, elkötelezett, becsületesen dolgozni akaró és tudó munkaerőre mindig szükség lesz.

Mit gondol a mai fiatalokról, pályakezdőkről? Milyennek tartják a mai Y és Z generációt?

Pontosan olyanok, mint a baby boomerek vagy az X generáció tagjai voltak. Vannak közöttük értelmes, szorgalmas és – most karcosan fogok fogalmazni – buta, lusta emberek. Azt kell nekünk, középkorúaknak a fiataloktól eltanulni, amiben ők kifejezetten jók. Például készségszinten használják a különböző technikai eszközöket, mondjuk a kép- és videószerkesztő programokat.

Mi az, amit még el lehet tanulni a fiataloktól?

Például én egy ingatlanhasználati megosztási szerződés mellékletét tollal és vonalzóval rajzoltam volna meg, ehhez képest az egyik gyakornokunk fél óra alatt összerakta képszerkesztővel. Gyönyörű lett, és nagyon könnyű sokszorosítani, csak ki kell nyomtatni. De egy további példa: a fiatalok az irodában is jobban odafigyelnek a klímavédelemre, például felhasználják a hulladékpapírt, a műanyag szemetet hazaviszik azért, hogy otthon szelektíven dobják ki, illetve lekapcsolják a villanyt, ha üres a tárgyaló. Ilyen apró dolgok is sokat számítanak, ezen a téren egész mások.

Fiatalok, frissek, energikusak, élettel töltik meg az irodát, és igenis sokat lehet tőlük tanulni.

Kitartanak a cég mellett?

Van olyan fiatal kolléga, aki már bő öt éve itt van, gyakornokként kezdte, most ügyvédjelölt, és ügyvédként is szeretne itt maradni, hosszú távra tervez.

Mi a helyzet a fizetések terén?

Folyamatosan figyeljük a piacot, hogy átlag feletti bért tudjunk adni, mert azt vallom, hogy egy munkavállaló pótlása sokkal többe kerül, mint amennyivel többet kell neki fizetni, hogy ne akarjon elmenni. Akkor inkább odaadjuk neki ezt a pluszpénzt, amíg itt van, azért, hogy ne a váltáson gondolkodjon, minthogy ugyanezt a pénzt a fejvadásznak fizessük ki, és az elejéről kelljen betanítanunk az új gyakornokokat.

Hogyan igyekeznek megtartani a jó, fiatal tehetségeket?

Normális munka, normális fizetés, normális légkör és korrekt főnökség. A legutóbbi a legfontosabb, és – tegyük hozzá – semmibe sem kerül. Nem értem, hogy miért nem alkalmazza ezt az egyszerű „eszközt” jó néhány cég.

Részt vesznek képzési programban?

Tekintettel arra, hogy a magyar jogi oktatás nagyon elméleti, a gyakornokok minden gyakorlati tudást nálunk sajátítanak el. Folyamatosan képezni kell őket, de szerencsére maguktól is tanulni akarnak.

Mit jelent a cég számára a munkáltatói márka fogalma?

Az employer branding nagyon fontos, megfelelő időt, energiát és pénzt kell rá áldozni, de nem ismerek olyan lényeges dolgot, ami mindezeket ne igényelné.

Tavaly egynapos biciklitúrán voltunk, az idén három és fél napot Nizzában töltöttünk a kollégákkal, de remélhetőleg lesz még egy izgalmas kenutúra is. Ezenkívül van céges karácsonyi vacsora, meg általában kellemes, barátságos, laza és fiatalos hangulat az irodában.

Kinek van nagyobb esélye elnyerni egy állást önöknél: a bent lévő fizetés nélküli gyakornoknak, vagy egy utcáról jelentkező pályakezdőnek?

A bent lévőkből lesz ügyvédjelölt, az utcáról nem veszünk fel ilyet. Nálunk természetesen a gyakornokok is rendes, tisztességes fizetést kapnak, senki sem dolgozik ingyen. Van erre egy angol mondás: „If you pay peanuts, you get monkeys.”

Mi a véleménye a dolgozni vagy tanulni szembenállásról?

A tanulás és a munka nem állnak szembe egymással, inkább kiegészítik egymást. Mindkettőre szükség van, hogy valakiből jó szakember legyen.

A pályakezdők esetén van-e olyan a gyakorlat, amit azért elvárnak?

Teljesen változók az igények, rugalmasnak kell lennünk.

Sok HR-es szerint e szakma legnagyobb kihívása, hogy a cégek munkavállalói élményt adjanak a munkavállalóiknak. Sőt, sokan azt mondták, hogy az új generációkhoz a munkáltatóknak kell alkalmazkodniuk, az elvárásaikat, a munkakörülményeket hozzájuk kell igazítaniuk. Mit gondol erről?

Ez teljesen helyénvaló, de mikor nem volt így? Amikor 25 évvel ezelőtt gyakornok voltam, én sem maradtam volna egy olyan helyen, ahol rossz munkákon arrogáns főnökök ugráltatnak hozzáértés nélkül, kevés pénzért.

Igaz, hogy a fiatalok fizetésbeli elvárásai elrugaszkodottak?

Eddig mindenkivel sikerült megállapodnunk. Nyilván előtte felmérjük a piacot, hogy mennyit keresnek a gyakornokok, az ügyvédjelöltek, az ügyvédek. A jó munkaerőt meg kell fizetni, ám az így is sokkal több pénzt termel, mint amennyibe kerül.

 

Névjegy

A Bóné Ügyvédi Iroda alapító vezetője.
25 év szakmai tapasztalata van.

  • A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán diplomázott, majd a buffalói Canisius College-ben MBA-képesítést szerzett.
  • Egy Big Four tanácsadónál és nemzetközi ügyvédi irodáknál dolgozott Budapesten, valamint az Egyesült Államokban.
  • 2012-ben alapította meg ügyvédi irodáját, ahol elsősorban M&A-tranzakciókon, befektetéseken dolgoznak, és nagy hangsúlyt helyeznek a startupvállalkozásokra.
  • Vezetőként az elkötelezett, szorgalmas munkában hisz. Minden szabadidejét a családjával tölti.

Légy tudatos a munkakeresésben!

  •       Döntsd el pontosan, milyen munkát szeretnél végezni. Nyilvánvalóan érdekelhet egyszerre több pálya is, viszont válaszd ki elsőként azt, amelyik legvonzóbbnak tűnik számodra.
  •       Válaszd ki a vállalatot vagy helyet, ahol el tudod képzelni magad dolgozóként, ahol szívesen dolgoznál.
  •       Tanulmányozd és térképezd fel azt a céget, amelyet jövőbeli munkáltatódnak szeretnél.
  •       Mérd fel alaposan, hogy milyen képesítések és képességek kellenek az adott pozíció betöltéséhez.
  •       Vizsgáld meg saját magad a képességeidet illetően, listázd, mik az erősségeid, amik elősegítenek a pozíció megszerzésében, és mik azok, amiken még dolgoznod kell, vagy esetleg mit kell megszerezned jelentkezés előtt.
  •       Tervezd meg, és vidd végbe a hiányos kompetenciáid pótlását, amennyire csak tudod.
  •       Készíts el egy szuper jelentkezési anyagot, tökéletesítsd az önéletrajzod és minden mást, ami a jelentkezéshez szükséges az adott pozíció betöltéséhez.
  •       Most jött el a te időd, hogy jelentkezz! Légy magabiztos és felkészült, és tudd, hogy te mindent megtettél a siker érdekében.

 

Légy nagyon büszke magadra, ha sikerül bejutnod, de nagyon becsüld is meg magad, és dolgozz keményen! Ha nem sikerülne, ne keseredj el! Lehet, hogy nem is igazán passzolt volna hozzád az állás, és valami sokkal jobb vár rád.

Informatika képzési terület

Alapképzési szakok:

 

Az informatika képzési területen alapképzésen 4 szak közül választhatnak a felvételizők. A havi bruttó átlagjövedelem tekintetében a legmagasabb pályakezdő fizetésre 

diplomásai  számíthattak a 2019-es adatok alapján. A képzési terület iránt érdeklődők szaktól függően több felsőoktatási intézmény mellett dönthetnek, amelyek között megtalálhatók fővárosi és vidéki intézmények is.

Fotó: 123RF

 

Intézményi ranglista

A diploma megszerzését követően elérhető pályakezdő átlagbért véve rangsorképző indikátornak.

Az informatika képzési területen a 2017/18-as tanévben végzettek havi bruttó átlagjövedelme a 2019-es adatok alapján közel 488 ezer forint, és bár jelentős eltérés mutatkozik az egyes intézmények között, más képzési területekhez képest az informatika képzési területen diplomát szerzett munkavállalók magasabb havi bruttó kezdő jövedelemre számíthatnak. Csak a nappalisokat nézve a legmagasabb fizetése a BME-n végzetteknek volt, esetükben ez az összeg a havi 607 ezer forintot is meghaladta. A havi bruttó átlagjövedelem tekintetében második helyen az SZE áll közel 550 ezer forinttal, míg a harmadik pozíciót az OE foglalta el 540 ezerrel. 

A képzési terület valamely szakán alapképzésben diplomát szerzők 86 százaléka kezd dolgozni a végzést követően, átlagosan 1,1 hónapon belül. Jelentős részüknek (94 százalékuknak) sikerül diplomás munkakörben elhelyezkednie – két intézmény kivételével ez az arány minden egyetemnél 90 százalék vagy afölötti. 

Az alapképzésben résztvevők körülbelül 13 százaléka dönt úgy a végzést követően, hogy munka mellett folytatja a tanulmányait. A továbbtanulás leginkább a BME (33 százalék) és a Corvinus (29 százalék) diplomásaira jellemző.

 

A top 3 egyetem 

A BME-n diplomát szerzők havi bruttó átlagjövedelme több mint 607 ezer forint, és ezzel az intézmény a végzést követően elérhető várható diplomás pályakezdő bért vizsgáló képzési területi ranglistánk első helyét foglalja el. A végzést követően a diplomások kicsivel kevesebb mint egy hónapon belül már munkába is állnak, és igen magas arányban (97 százalékban) végeznek diplomás munkát. Az informatika képzési területen a BME a nagyobb képzési intézmények közé tartozik, a vizsgált időszakban 347-en szereztek itt diplomát. 

Az SZE-n diplomát szerzők havi bruttó átlagjövedelme 550 ezer forint, és ezzel az egyetem a képzési területi ranglista második helyére került. Igen magas arányban (90 százalékban) végeznek diplomás munkát. Az első munkavégzésig eltelt hónapok számának tekintetében az SZE-n diplomát szerzők vezetik a listát: a végzést követően általában fél hónapon belül már munkába is állnak.

Az OE-n diplomát szerzők havi bruttó átlagjövedelme közel 540 ezer forint, és ezzel az intézmény a képzési területi ranglista harmadik helyét foglalj el. A végzést követően a diplomások magas arányban (98 százalékban) végeznek diplomás munkát, és egy hónapon belül munkába is állnak. 

 

Az informatika képzési területen végzettek munkaerőpiaci helyzete

Az informatika képzési területen alapképzésben végzettek nem túl magas aránya, mindössze 4 százaléka tanult külföldön is (például Erasmus-program keretében) a képzés alatt. Ugyanakkor a képzés során (a végzés előtt) a hallgatók több mint kétharmada végzett szakmai munkát, valamint magas azon tanulók aránya is (63 százalék), akik a diplomaszerzést megelőzően nem szakmai munkát (is) végeztek.

A végzést követően a diplomások leginkább Budapesten (35 százalék) vagy Pest megyében (11 százalék) dolgoznak és/vagy folytatják a tanulmányaikat. Az alapképzést követően túlnyomórészt (94 százalékban) a versenyszférában helyezkednek el, és a végzettek mindössze körülbelül 6 százaléka vállal munkát a közszférában, nonprofit vagy egyéb jellegű foglalkoztatónál. 

Magas azon végzettek aránya a képzési területen, akik alkalmazottként vannak jelen a munkaerőpiacon (89 százalék). Jellemző, hogy munkájukkal összességében elégedettek az informatika képzési területen diplomát szerzők (81 százalék).

UNIside webshop

Webshop: Uniside Kiadvány vásárlás

Hírlevél

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Minden héten válogatott tartalmainak kapod meg, hogy naprakészek lehess oktatási, egyetemi, innovációs témákban.

Impresszum

Felelős kiadó az UNIside Kft. ügyvezetője
Kiadja az UNIside Kft.

Felelős szerkesztő
Török Sára

Szabályozó szervezet

  1. Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság
  2. 1015 Budapest, Ostrom u. 23-25.
  3. (+36 1) 457 7100

Adatkezelési tájékoztató | Diplomátszerzek.hu