Azok, akik ilyen műsorokba jelentkeznek, minden bizonnyal meg vannak győződve arról, hogy tehetségesek, és akár meg is nyerhetnek egy-egy tehetségkutatót, hogy azután sztárként éljenek egész életükben.
Fotó: 123RF
Csakhogy, mielőtt aláírnák a tévécsatornával a szerződést, legfeljebb a családjuk és a barátaik előtt adták elő a produkciójukat. Ha ez kritikán aluli, jobb esetben lebeszélik az illetőt, mielőtt egy egész ország előtt lejáratná magát.
Rosszabb esetben az illető nevetségessé teszi magát, mert ahogy az élet minden területén, itt is igaz, hogy amennyiben aláír valaki egy szerződést, azt már nem vonhatja vissza, így bizony adásba kerül a produkciója, bármilyen legyen is. S ha ez még nem lenne elég, az egyetemen hónapokig vagy akár éveken át cikizni fogják, és még mémet is készíthetnek belőle.
[kiemelt]Na de mi a helyzet azokkal, akik valóban tehetségesek és élő adásba kerülnek?[/kiemelt]
A felkészülés, a próbák rengeteg időt elvesznek, így aki egyetemistaként, főiskolásként gondolkodik a tehetségkutatón, jól fontolja meg, mert ez jó eséllyel a tanulmányi eredménye rovására megy majd. Semmiképp sem éri meg azoknak, akik viszonylag hamar kiesnek, hiszen ők eleve kisebb eséllyel fogják tudni később kamatoztatni a tehetségüket.
Akinek mégis sikerül eljutnia a döntőig, és meg is nyer egy ilyen versenyt, még mindig nem lehet benne száz százalékig biztos, hogy hosszú távon megérte, akárcsak a valóságshow nyertesek esetében. Hiszen a gyorsan jött hírnév általában gyorsan el is vész, ha valaki nem tudja, hogyan kell fennmaradni. Az pedig, ha valakit az egyik hónapban még az ország legnagyobb sztárjaival együtt hívnak meg ünnepségekre és gálaestekre, fél évvel később viszont már a kutya sem törődik vele, könnyedén mély depresszióhoz vezethet.
