Ez a cikk eredetileg az UNI in&out 2025-ös kiadványában jelent meg.

Mit tart a kar legfontosabb jellemzőinek, mik az erősségei, és mi az, amiben az itteni képzés kiemelkedik a többi hasonlóhoz képest?

Északkelet-Magyarországon 1966 óta létezünk, és mint felsőoktatási intézmény, elsőként csatlakoztunk városunk egyeteméhez 1997-ben. Miskolcnak szimfonikus és színházzenekara, komoly múltú és színvonalú zeneiskolái és szakgimnáziuma is van, úgyhogy egy nagyon jól felépített oktatási struktúrában tudunk részt venni és a diplomás tanárokat az útjukra bocsátani. Elsősorban zenetanárképzést folytatunk, de négy évvel ezelőtt újra elindítottuk a művészképzéseket, tehát már előadóművészeket is tudunk képezni kilenc szakunkon. Oktatóinknak körülbelül kétharmada büszkélkedhet a DLA-fokozattal, és ezzel a mutatóval az élvonalba tartozunk.

Birtokában vagyunk egy olyan épületnek, a Zenepalotának, ami közel százéves, zenei oktatási céllal épült. Ez méltó helyszíne a zeneoktatásnak, amelyben van egy csodálatos, nagyszerű koncerttermünk, ami a Zeneakadémia után a második legszebb.

Mennyire tartják szem előtt a fenntarthatóságot, a gyakorlatorientáltságot és az innovatív megközelítéseket?

Hangszerrel a kézben gyakorolnak a hallgatók, a magyar zenekultúra pedig egy világszínvonalú unikum. Az egyetemünk nagyon stabil lábakon áll, és ezzel az úgymond magánegyetemmé válással még inkább a saját kezünkbe tudtuk venni a sorsunkat. A művészeti képzés az intézményen belül egy különleges képzési forma, és ezt éreztetik is velünk, minden tekintetben támogatnak minket.

A digitális eszközöket mennyire szokták használni az oktatásban?

Használjuk alapszinten, mint mindenki, ezenkívül kottaszerkesztésre, illetve a hangszerelésben, ami egy nagyon izgalmas terület, és ilyen órát is tartunk a hallgatóinknak.

A közelmúltban milyen fejlesztések voltak, és mi van most tervben?

Nem kell sorolni, hogy egy minőségi hangszer milyen fejlődési lehetőséget nyújt egy tanulónak, és ez számára létkérdés. A diákoknak olyan hangszereket tudunk a kezébe adni, amelyeken keresztül fejlődni tudnak, és örömmel nyúlnak hozzá minden nap. Az utóbbi néhány évben ez óriási lendületet vett.

Milyen perspektívát tudnak kínálni azoknak a fiataloknak, akik önökhöz érkeznek, és mit gondol a képzési terület a jövőjéről?

Nagyon érdekes, mert legutóbb volt egy összegyetemi intézményfejlesztési meetingünk, ahol előre néztünk 40 évre, és míg a többi kar elmondta, hogy nem tudják pontosan, mi lesz 40 év múlva, de az biztos, hogy zene lesz.

Amit tudunk adni a hallgatóknak, az a tudás, hogy megállják a helyüket a tanulmányok után mint zenetanár vagy mint előadóművész. A financiális perspektíva mindig adott, úgyhogy abba túl sok beleszólásunk nincs, de hogy el tudnak helyezkedni a tanulóink, az biztos.

A képzéshez kapcsolódó gyakorlatot hogyan tudja biztosítani a kar?

Miskolcon nagyszerű zeneiskolák működnek, mindegyikkel kapcsolatban vagyunk mint gyakorló iskolák, ott zajlanak a gyakorlati tanításaink, illetve oda mennek hospitálni a hallgatóink is a nagyszerű tanárok irányítása mellett.

Milyen az oktatók kapcsolata a fiatalokkal, milyen arányban maradnak mesterképzésre a hallgatók?

A képzési kínálatunkban léteznek mesterképzési szakjaink, és aki elvégzi azt, sokszor érdeklődik, hogy nincs-e további képzés nálunk. Ez egy kis társaság, a zenei képzésre jellemző az egyszemélyes képzés, főleg a hangszeres zenészeknél családias hangulat uralkodik. Itt a miliő  annyira más, a zenészlét bensőséges és intellektuális.

Hogyan tudják segíteni a gólyákat, mennyire nehéz nekik az első félév, van-e személyes tanácsa a frissen érkezők számára?

Léteznek nálunk előfelvételi meghallgatások, ahol a jövőbeni hallgatók kapcsolatba kerülhetnek az itt oktató tanárokkal, és ha eljönnek hozzánk Miskolcra, már látják, hogy hová kerülnek. A hét kollégiumi épületből hatot teljes körűen felújítottak, úgyhogy csak ajánlani tudom magunkat.

Mit tanácsolna azoknak, akiknek nem sikerül elsőre a felvételi?

Azt, hogy gyakoroljanak többet, de ez egy nagyon leegyszerűsített válasz. Nagyjából már a zeneművészeti szakközépiskolában vagy a zeneiskolában körvonalazódik mindez. Kevés olyannal találkozunk, hogy valaki első helyen jelölt meg minket, és nem került be. Ennek vagy tehetségbeli, vagy szorgalmi akadálya lehet. Azt tudnám mondani, hogy akinek nem sikerül, járja körbe önmagát, beszélje meg a főtárgya tanárával, hogy mi az, amit máshogy kellene művelni, vagy egyáltalán ez-e az ő pályája-e, mert a zenei pálya bármennyire is szép életút, mégis egy egyirányú utca.

Minden nehézség ellenére ez egy nagyon szép pálya, ha valaki ezt szereti, akkor ne gondolkodjon rajta, hogy mint előadóművész vagy mint tanár, a kettőt kombinálva is meg tudja állni a helyét a világban.

Papp Sándor

• Nős, felesége pedagógus, egy felnőtt gyermek édesapja.
• Zenei tanulmányait Debrecenben kezdte Tüske Andrásnál, majd a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskolába nyert felvételt.
• Felsőfokú tanulmányait a Pozsonyi Zeneakadémián folytatta, és ott szerzett művésztanári diplomát Jozef Zsapka növendékeként.
• Előadói doktorátusát 2007-ben szerezte a Pozsonyi Zeneakadémián.
• 1994-től a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Karának tanára mint óraadó, 2004-tól kinevezett oktató, 2019-től a kar dékánja.
• 1990-ben a párizsi gitárverseny döntőjébe jutott. Rendszeresen koncertezik, kurzusokat tart itthon és külföldön, gitárversenyek magyarországi bemutatói fűződnek a nevéhez.
• Eddig négy CD-je jelent meg, a Gyöngyösi Nemzetközi Gitárfesztivál művészeti vezetője, alapítója a ZP Gitárkvartettnek.