A cikk eredetileg az UNI in&out 2026 kiadványában jelent meg.

Az eseménysorozat – amelynek a korábbi vendége volt már többek között Geszti Péter, Viszkok Fruzsi vagy Vecsei H. Miklós – jelen alkalmának központi témája Karikó Katalin 2023-ban megjelent az Áttörések – Életem és a tudomány című kötete köré szövődött. A szerző életét személyes és szakmai utazásként bemutató könyv a kisújszállási gyerek kortól egészen a Nobel-díjig kalauzolja el az olvasót, részletezve Karikó Katalin szerény körülmények között eltöltött éveit, a kíváncsi, kísérletező gyermek korát és a magyar tudományos élet akadályokkal teli mindennapjait. A memoárból és a könyvtárban hallható beszélgetésből is egy valóban kitartó, magával szemben szigorú, szerény, ám makacs elszántságú tudós képe rajzolódott ki. Karikó Katalin ugyanis a rendszerváltás előtti Magyarországról az Egyesült Államokba vezető úton is megőrizte a hitét kutatásaiban – akkor is, amikor a munkáját elutasították, a pályázatait sorra visszadobták, állásvesztéssel fenyegették (vagy éppen el is veszítette a munkáját). Kutatói éveiben többször megél te a magányt is, hiszen gyakran a családjától távol dolgozott.

A könyv szerkezetét követve vezettek Farkas Ferenc kérdései is. A gyerekkor és az egyetemi évek után elérkezett ahhoz a témához, amit mindenki a leginkább várt: a kutatásokhoz. Karikó Katalin több mint négy évtizeden át foglalkozott azzal, miként lehetne az mRNS-t gyógyítási célokra használni. Már a nyolcvanas években felismerte, hogy a molekulában óriási lehetőség rejlik: ha a sejteket „rá lehet venni” arra, hogy egy terápiás fehérjét maguk állítsanak elő, akkor a szervezet saját maga hozhatja létre azt, ami a gyógyításhoz szükséges. A kutatást azonban rengeteg akadály kísérte. Az mRNS természetes formájában instabil, gyorsan lebomlik, ráadásul gyulladásos reakciót vált ki, amitől a tudományos közösség sokáig alkalmatlannak tartotta orvosi felhasználásra. Karikó Katalin és munkatársa, Drew Weissman azonban döntő felfedezést tett: bizonyos kémiai módosításokkal az mRNS „láthatatlanná” tehető az immunrendszer számára, így nem okoz nem kívánt gyulladást, miközben továbbra is képes hatékonyan működni a sejtekben. Ez a felismerés teremtette meg a modern mRNS-alapú gyógyszerek és vakcinák tudományos alapját. Amikor 2020 elején felbukkant a SARS-CoV-2 vírus, a korábban kidolgozott technológia lehetővé tette, hogy rekordgyorsasággal készülhessen el az első vakcina-prototípus.

A kutatók gyakorlatilag a vírus tüskefehérjéjének genetikai „kódját” illesztették az addigra stabil, módosított mRNS vázába. A vakcina bejuttatja ezt az információt a sejtekbe, amelyek rövid ideig a tüskefehérje ártalmatlan mását állítják elő. Ez elegendő ahhoz, hogy az immunrendszer felismerje a betolakodót, és felkészüljön a védekezésre – így alakul ki a védelem a Covid–19 ellen. A memoár alapján feltett kérdések így nemcsak a lapokon, de élőben is megmutatták az mRNS-alapú technológia évtizedes, sokszor reménytelennek tűnő fejlesztését. Karikó Katalin őszintén és megindítóan beszélt arról is, milyen szerepe volt sikereiben a családnak, a kitartásnak és annak a meggyőződésnek, hogy a tudomány valódi ereje a kitartó, csendes munkában rejlik. A pódium beszélgetésben rávilágított, hogyan vált egy mellőzött kutatási irányból világszinten áttörést hozó tudományos eredmény: a kifejlesztett technológia gyorsasága, hatékonysága és biztonságos volta ugyanis új korszakot nyitott az orvostudományban. Karikó Katalin évtizedekig mellőzött, sokszor kétségbe vont kutatása hirtelen a világ figyelmének középpontjába került, és végül 2023-ban fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjhoz vezetett.

Arra a kérdésre, hogy vajon mennyi re nyughatatlan a munkájában, hátra tudna-e dőlni, és az elért eredményeinek tudatában, a legnagyobb tudományos elismerés birtokában már „nyugdíjba menne-e”, kifejtette, hogy valószínűleg nem tudna nem kutatni. Mint mondta, nem a díjért vagy az el ismerésért dolgozik, kutat és gondolkozik szinte állandóan – a zsebéből elővéve az elismerését –, hanem azért, hogy a világban legsúlyosabb betegségek elleni küzdelemben további áttöréseket érjen el. A rendezvény végén az UNIside-nak így válaszolt a kérdésre, miszerint valóban mindig magánál tartja-e a replikát: „Persze az eredetit nem hordhatom magammal, ez egy replika, ami ezüstből van, és tényleg mindig a zsebemben lapul. Az eredeti arany, kétszer ilyen nehéz és a Nemzeti Múzeumban tartják. Három másolatot lehetett kérni, az egyik az SZTE-ben van kiállítva állandóan, és van egy, amit mindig magamnál hordok. Mondjuk a repülőtéren rendszeresen problémát okoz, hogy nem tudják átvilágítani. Ilyenkor mindig kérik, hogy vegyem elő, kérdezik, mi van a zsebemben. Hát, mondom, egy Nobel-díj… Akkor aztán rögtön hívják a többieket, hogy ó, gyertek már, itt van egy igazi Nobel-díjas, és elszaladnak a telefonért. Fennakad a sor.”

Az elismeréssel ötszázezer dollár pénzjutalom is járt, és ezt az összeget Karikó Katalin a Szegedi Tudományegyetemnek adományozta, amelyből megalapították a JATE-díjat. Ezt a tudós kérésére nevezték el így, mint mondta: ezzel tisztelegve az egyetem jogelődje, a József Attila Tudomány egyetem előtt, ahová a kutató is járt. Ezeket az elismeréseket az idén osztották ki először, három kategóriában: oktatói, alumnus és hallgatói. Jelölteket az SZTE összes polgára javasolhatott. A díjazottak ötezer dollár (nagyjából 1,7 millió forint) pénzjutalomban részesültek, továbbá díszoklevelet és kisplasztikát is kaptak. Az oktatói kategóriában Tóth Ágota vegyész- professzor, a SZTE Fizikai kémiai és anyagtudományi tanszékének vezetője vehette át a JATE-díjat. Korábban hallgatói szavazatok alapján már háromszor nyerte el a TTIK legjobb oktatójának járó Aranykréta-díjat. Karikó Katalinhoz hasonlóan eredményes amerikai kutatóévek vannak mögötte, a nem lineáris kémiai dinamika elismert kutatója. Az alumnus kategória díjazottja Ilia Mihály irodalomtörténész lett, akinek számos publikációja született a Nyugat első nemzedékéről, valamint Juhász Gyuláról és Ady Endréről. Hallgatói kategóriában pedig Czikkely Márton Simont díjazták, aki orvosként diplomázott az SZTE-n. Doktori kutatási területe a bakteriális genommérnökség és az antibiotikum-rezisztencia, amellyel kapcsolatban több publikációja is megjelent vezető folyóiratokban.

Az UNIside az SZTE-vel való kapcsolatáról, a díjról, valamint a tudomány szerepéről is kérdezte Karikó Katalint a beszélgetést követő dedikálás végén.

Tavaly nagy hír volt abból, hogy felajánlotta a teljes Nobel-díjjal járó pénzösszeget az alma materének. Hogyan született meg a JATE-díj ötlete? Milyen szempontok alapján ítélték oda?

Amikor bejelentettem, hogy odaadom az egyetemnek a díjjal járó összeget, ami után (mivel Amerikában élek) jelentős adót is kellett fizetnem, a férjem egyik volt osztálytársa felhívta őt, hogy „Béla, az asszony itt szórja a pénzt!” Aztán persze ezen csak jót mosolyogtunk, és létrejött a JATE-díj. És hogy miért így neveztük? Én ott végeztem annak idején, és valahogy azóta is különös szimpátiát jelent, ha egy beszélgetőtársamról kiderül, hogy szintén JATE-s volt. Viszont az elnevezés ötlete inkább abból eredt, hogy sokan nem is emlékeznek, nem is tudják, mi az a JATE. Belegondoltam, hogy ez egy fontos intézmény volt, hogy nekünk, az ötvenes években születetteknek oda járni egy közös sorsot jelentett. És a díjazottak is az egykori egyetem szellemiségét viszik tovább valamilyen formában. Ezért is csak azok is szavazhattak, akik vagy a JATE-vel vagy az SZTE vel voltak vagy vannak valamilyen kapcsolatban, és azok nyerhették el a díjat, akiket a legtöbben javasoltak. Indoklást is írtak, és fontos volt nemcsak a kiválóság, hanem sok más szempont is. Ágotánál például sokan felhozták, diákok és tanárok is, hogy segítőkész, hogy nagyszerűen oktat. Czikkely Mártonnál is azt emelték ki a társai és a tanárai is, hogy rengeteget segít és jószívű. Tehát fontos volt, hogy milyen a kutatói munkássága, de még inkább, hogy milyen ember a jelölt. Így a három kategóriában egy-egy embert díjaztak, egy oktatót, egy alumnust és egy diákot, aki most PhD-hallgató. Volt kisfilm is róluk, ötezer dollárt kaptak és a díjat. Olyan volt, mint egy mini Nobel-díj.

Hogyan lesz valakiből kutató, mi indíthatja el a fiatalokat ebbe az irányba? Mivel lehet motiválni a gyerekeket a tudomány iránti érdeklődésre?

Kezdetben a gyerekeket minden érdekli, mindenre figyelnek. Nekem például gyerekként anyukám odarakta a tojást a kotlós alá, és három hét múlva kijött belőle a kiscsirke. Aztán reggel meg kaptam tükörtojást. És láttam, hogy ez is tojás, az is tojás. Honnan jött az a csirke? Vagy amikor a nővéremmel levettük a rádió hátulját, és bekukucskáltuk, hogy hol vannak azok a kis emberek, akiket hallottunk beszélni. A gyerek ilyen, kíváncsi, aztán hamar elmegy a kedve, amikor kérdezgeti, hogy „miért? miért?”, és a felnőtt leinti. Hagyni kell őket felfedezni a világot, ami körülöttük van. Nekem is volt egy kis növényhatározóm, örökké magamnál hordtam, és amikor megláttam valami gyomot, addig lapozgattam, amíg valami hasonlót nem találtam. És akkor megtanultam a nevét. A tudományt nem lehet úgy megszerettetni a gyerekekkel, hogy izoláltan leültetjük olvasni. Volt, aki írt már nekem olyat, hogy hétéves a lánya és szereti a rákkutatást, mit ajánlok, mit olvasson. Mondtam, hogy menjen inkább ki, és játsszon, labdázzon. Mindennek megvan a maga ideje, és hogy az adott korban mit hogyan fedeznek fel. Egy gyerek játék közben tanul, nem könyvekből, nem azáltal, hogy mindenféle szuperkomplex dolgokat próbálnak memorizáltatni vele. Olyan sok minden van körülöttünk, amit fel lehet venni, meg lehet vizsgálni. Itt egy virág, hogyan lesz belőle termés? Miért esik le a falevél, honnan tudja, hogy most ősz van? Volt egy tanárom, aki nem mondta meg a helyes választ, csak kérdezett, és mindenki tippelt valamit. Hogyan lett sárga a falevél? A zöldből változott át? Vagy ott volt a sárga, és a zöld csak elmúlt? Ezzel lehet a gyerekek érdeklődését felkelteni, táplálni a kíváncsiságukat és a kreativitásukat. Sok gyerek azt sem tudja, mi fán terem az a zöldség vagy gyümölcs, amit éppen eszik. De ezekkel a kézzelfogható dolgokkal kell őket rávezetni a gondolkodásra.

A mesterséges intelligencia korában kell még lexikális tudás is a kutatói pályához?

Nem tudsz két különböző dolog között összefüggést találni, ha nincs a fejedben semmi. Hiába van ott az internet, az MI, ha semmi tudásod nincs mögötte, sosem fogod tudni egymáshoz kapcsolni a dolgokat. A kutatás olyan, hogy az ember megfigyel, vagy csinál is valami kísérletet, aztán elkezd olvasni, majd ezek alapján felállít egy hipotézist, hogy valószínűleg így vagy úgy mennek a dolgok. És aztán elkezd gondolkodni: ha így van, akkor milyen kísérlet kell ahhoz, hogy bebizonyítsa vagy fölborítsa a hipotézist. És ebben mindig benne van a várakozás, az izgalom, hogy ebből mi lesz. Ehhez kell, hogy legyen valami az ember fejében, hogy egyáltalán lehessenek előfeltevései, vagy elképzelhesse, hogy mit vár a kutatásától. Anélkül hiába minden technológia, semmit nem fog elérni.

Karikó Katalin

• 70 éves
• Lánya, Francia Zsuzsanna 43 éves, olimpiai bajnok evezős.
• 1978-ban a József Attila Tudományegyetemen (ma Szegedi Tudományegyetem) szerzett biológia mesterdiplomát. Négy évvel később ugyanitt doktorált.
• 2009 óta a University of Pennsylvania Perelman School of Medicine orvostudományi karán az idegsebészeti osztály professzora.
• Felfedezéseivel megalapozta a szintetikus mRNS-alapú vakcinák orvosi technológiájának kifejlesztését. 2020-ban a szabadalma alapján készült el a klinikailag is bizonyítottan hatásos harmadik generációs Pfizer-BioNTech Covid–19-vakcina.
• Széchenyi-díjjal (2021), fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjjal (2023), valamint a Magyar Szent István-renddel (2023) is kitüntetett magyar–amerikai kutatóbiológus, biokémikus.

Még több értékes tartalom vár!

Az UNI in&out 2026 kiadványban olyan témákban mélyedhetsz el, amik valóban számítanak – oktatásról, jövőről, karrierről. Digitális és print formátumban is elérhető a shop.uniside.hu oldalon!