Hogyan kerültél kapcsolatba az MCC-vel, és milyen pluszt ad számodra a program?

Először 2023 őszén, amikor megnyílt a dunaszerdahelyi központ. Már az első időszakban éreztem, ez egy egészen más közeg, mint egy átlagos iskolai. Az MCC rengeteg kaput nyitott meg számomra: a heti rendszerességű foglalkozások során sok különböző területek iránt érdeklődő emberrel találkoztam, ami segített abban, hogy kiszélesítsem a látóköröm.

Az MCC Középiskolás Programja lehetővé teszi, hogy kilépjek a hagyományos iskolai keretek közül, és ne csak a tananyagra koncentráljak. Ez arra késztet, hogy önállóan gondolkodjak, kérdéseket tegyek fel és több nézőpontból közelítsek meg egy-egy témát. Olyan programokon és foglalkozásokon vehettem részt, amelyek teljesen új területeket nyitottak meg előttem, és hozzájárultak ahhoz, hogy tudatosabban tervezhessem meg a jövőmet.

Egy aktív félévhez két KP-délutánon és két KP-szombaton kell részt venni, ami egy középiskolás diák számára is könnyen teljesíthető. Emellett a program keretében több pluszlehetőséget is vállalok: részt vettem jótékonysági tevékenységekben, nyelvi képzéseken, különböző közösségi, illetve sportprogramokon.

A középiskolás program ideje alatt viszonylag könnyen egyensúlyt tudtam teremteni a különböző tevékenységeim között. Jelenleg viszont már végzős vagyok, így az érettségire és a felvételi vizsgákra való készülés mellett jóval kevesebb időm marad az egyéb elfoglaltságokra, köztük sajnos az MCC-re is.

Határon túli magyarként hogy látod a programot, milyen lehetőségeid vannak az MCC-ben?

Egy nyitott és befogadó közösségnek élem meg, ahol ugyanazok a lehetőségek adottak számomra is, mint az anyaországi diákoknak. A program során számos magyarországi, erdélyi és vajdasági MCC-s diákkal volt lehetőségem megismerkedni, akikkel sokszor beszélgettünk a határon túli magyarság helyzetéről is – ezek nagyon értékesek voltak, hiszen különböző nézőpontokat ismerhettem meg. Ugyanakkor az anyaországi diákok részéről mindig nyitottságot és érdeklődést tapasztaltam az iránt, hogy milyen Felvidéken élni.

Honnan ered a kutatási témád ötlete? Mikor kezdtél el foglalkozni vele?

A mentális egészség és azon belül a férfiak mentális egészsége mindig is érdekelt, rengeteg könyvet, cikket, tanulmányt olvastam róla már a kutatásom előtt is. Tavaly az MCC KP Academia ösztöndíjprogram keretében lehetőségem nyílt egy kérdőívalapú kutatást készíteni a témáról, pontosabban a fiatal felnőttek mentális egészségének állapotáról. Ez egy óriási élmény volt, a gimis éveim egyik legmeghatározóbb időszaka. Lehetőségem nyílt tapasztalt szakemberekkel, mentorokkal dolgozni, akik nagyon sokat tanítottak nekem a tíz hónap alatt. Tanulmányi úton is voltunk Angliában, ahol az Oxford és a Cambridge Egyetemet látogattuk meg. Rengeteg csodás embert ismerhettem meg, akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot.

A kutatásom célja a magyarországi helyzet feltérképezése volt, amit részben meg is valósítottam. Ugyanakkor a kutatásnak voltak bizonyos korlátai, mindenekelőtt a rendelkezésre álló idő szűkössége. Felvidéki diákként személyes interjúk készítésére sem volt lehetőségem, hiszen ez mind anyagi, mind logisztikai szempontból nehezen volt kivitelezhető.

A kitöltők válaszait tekintve viszont így is érdekes eredményeket találtunk. A segítségkérési hajlandóság alacsony, a válaszolók majdnem fele soha nem kért segítséget mentális probléma esetén, de fontos kiemelni, hogy a felük valamilyen formában már eljutott pszichológushoz, ami megmutatja, hogy a mentális egészséggel kapcsolatos ismeretterjesztésnek igenis megvan a kedvező hatása. A várttal ellentétben nem találtunk jelentős különbséget a segítségkérési szokásokban a férfiak és a nők között, ami ellentmond a korábbi kutatások eredményeinek – értelmezési lehetőség lehet, hogy a férfiak az érzelmi problémát csak „komolyabb” esetekben tekintik „problémának”.

Mit gondolsz, mitől lehet hasznos ez a vizsgálat napjainkban a férfiak és a társadalom számára?

Véleményem szerint érzelmi nehézségek esetén a férfiak hajlamosak elzárkózni, és inkább magukban próbálják megoldani a problémáikat. Számos kutatás alátámasztja, hogy a férfiak ilyen helyzetekben kevésbé hajlandók segítséget kérni, gyakran attól tartva, hogy a környezetük ezt gyengeségként értelmezi, ezáltal megkérdőjelezik a férfiasságukat. Az elfojtott sérelmek és a feldolgozatlan érzelmek azonban idővel felhalmozódnak, és sok esetben komolyabb problémák formájában jelennek meg. Ezek nemcsak az egyén mentális állapotára, hanem az emberi kapcsolataira, a családi életére és akár a karrierjére is rossz hatással lehetnek.

Mik a terveid a jövőre nézve?

Az orvosi pálya már kiskorom óta közel áll hozzám, így ez egy egyértelmű döntésnek bizonyult. Az egyetemválasztásnál a Semmelweis Egyetem sokáig opció volt, viszont felvidéki diákként reálisabbnak tűntek a cseh és szlovák egyetemek. Ez főleg a felvételi rendszerbeli különbségek miatt van – egyszerűen egyenesebb és kiszámíthatóbb út vezet ide számunkra. Egyetemi tanulmányaimat így Csehországban, a Masaryk Egyetem általános orvostudományi szakán tervezem folytatni.

Rummer János

• 19 éves, végzős gimnazista Dunaszerdahelyen, 2023 óta az MCC helyi központjának tagja.
• Az orvostudomány, a pszichológia és a filozófia területei foglalkoztatják, sokat olvas ezekben a témákban.
• Kutatási témája: Széllel szemben – Segítségkérési hajlandósághoz kapcsolódó attitűdök (A segítségkérés, a stigmatizáció, a családi háttér és az életkor összefüggéseinek vizsgálata magyar mintán).
• Magyarul, szlovákul és angolul is kitűnően tud.
• Hatéves kora óta focizik, emellett heti 2-3 alkalommal jár futni, valamint szeret kirándulni. Ezek nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is feltöltik.