A pszichológusok ezt a jelenséget perfekcionizmusnak nevezik. Ennek létezik egy olyan formája, amely segítheti a fejlődést és a teljesítményt, valamint egy olyan oldala is, amely hosszú távon stresszhez, szorongáshoz és kimerüléshez vezethet. A különbség gyakran nem abban rejlik, hogy valaki magas célokat tűz ki maga elé, hanem abban, hogyan viszonyul a saját hibáihoz és eredményeihez.

A perfekcionizmus pozitív oldala

A tökéletességre való törekvés önmagában nem rossz dolog. Sőt, bizonyos mértékig kifejezetten hasznos lehet. Azok a diákok, akik igényesek a munkájukra, rendszeresen készülnek az órákra, figyelnek a részletekre és szeretnének fejlődni, gyakran jobb eredményeket érnek el. A pszichológiai szakirodalom ezt adaptív vagy egészséges perfekcionizmusnak nevezi. Ilyenkor a magas elvárások motivációt jelentenek, nem pedig folyamatos szorongást.

[kiemelt] Az ilyen szemléletű diák örül a sikernek, de nem omlik össze attól, ha valami nem sikerül elsőre. [/kiemelt]

Ez a hozzáállás sok területen előnyt jelenthet. Segíthet a tanulásban, a sportban, a művészeti tevékenységekben vagy akár a későbbi karrierépítés során is. A fejlődéshez ugyanis szükség van kitartásra, igényességre és arra, hogy valaki képes legyen magas színvonalú munkát végezni.

Amikor a hibázás már félelmet kelt

A problémák ott kezdődnek, amikor a teljesítmény válik az önértékelés egyetlen forrásává. Sok perfekcionista fiatal nem azért tanul, mert érdekli a tantárgy vagy szeretne fejlődni, hanem azért, mert retteg a hibázástól. Ilyenkor egy négyes dolgozat nem egyszerűen egy rosszabb jegy lesz, hanem személyes kudarcnak tűnik. Egy sikertelen verseny vagy felvételi pedig könnyen azt az érzést keltheti, hogy az illető nem elég jó.

A kutatások szerint az egészségtelen perfekcionizmus összefüggésbe hozható:

• fokozott szorongással,
• krónikus stresszel,
• alvásproblémákkal,
• önbizalomhiánnyal,
• kiégéssel,
• halogatással.

Utóbbi különösen érdekes jelenség. Sokan azt gondolják, hogy a perfekcionisták mindig rendkívül hatékonyak. Valójában gyakran éppen a túlzott elvárások vezetnek halogatáshoz. Ha valaki attól fél, hogy nem tud tökéletes munkát végezni, előfordulhat, hogy inkább bele sem kezd a feladatba.

A közösségi média felerősítheti a nyomást

A mai gimnazisták olyan környezetben nőnek fel, ahol mások eredményei folyamatosan láthatóvá válnak. Egy ösztöndíj, egy versenyeredmény, egy nyelvvizsga vagy egy sikeres felvételi néhány kattintással több száz emberhez jut el. A probléma nem az, hogy inspiráló történetekkel találkozunk. Sokkal inkább az, hogy ezekből ritkán derül ki a teljes kép. A kudarcok, a bizonytalanságok, a rosszul sikerült próbálkozások vagy a nehéz időszakok általában nem jelennek meg ugyanilyen hangsúlyosan.

A láthatatlan verseny: hogyan rombolja az önértékelést az összehasonlítás?

Ennek következtében könnyen kialakulhat az az érzés, hogy mindenki más folyamatosan sikeres, miközben csak mi küzdünk nehézségekkel. A pszichológusok ezt társas összehasonlításnak nevezik, amely jelentősen növelheti a teljesítményszorongást. A legtöbb siker mögött azonban valójában hosszú tanulási folyamat, számos hiba és sok újrakezdés áll.

Az egyetemen új formában jelenik meg a perfekcionizmus

Sokan azt gondolják, hogy a középiskolai évek után csökken a teljesítménykényszer. Az egyetem azonban gyakran új kihívásokat hoz. Az oktatás általában önállóbb tanulást vár el, a követelmények összetettebbek, és gyakran sokkal több hallgató verseng ugyanazokért a lehetőségekért. Kutatási projektek, ösztöndíjak, szakmai gyakorlatok vagy külföldi programok esetében erősödhet az a benyomás, hogy folyamatosan bizonyítani kell.

Itt válik különösen fontossá a hibákhoz való viszony. Az egyetemi élet során szinte mindenki találkozik sikertelen vizsgával, elutasított pályázattal vagy félresikerült projekttel.

[kiemelt] Azok a hallgatók tudnak hosszú távon eredményesebbek maradni, akik ezeket a helyzeteket tanulási lehetőségként kezelik, nem pedig személyes értékük bizonyítékaként. [/kiemelt]

A kutatók gyakran hangsúlyozzák, hogy az innováció és a kreativitás elképzelhetetlen hibázás nélkül. Új ötletek kipróbálása mindig magában hordozza a kudarc lehetőségét is.

A munkaerőpiacon sem a tökéletesség a legfontosabb

Sok diák úgy képzeli, hogy a munka világában a hibátlan teljesítmény az első számú elvárás. A gyakorlatban azonban a munkáltatók gyakran más készségeket értékelnek a leginkább.

Felsőoktatás és munkahelyi siker: felkészülés és áthidalásra váró szakadék – Farkas Dániel írása

Természetesen fontos a precizitás és a megbízhatóság. Ugyanakkor egy modern munkahelyen legalább ennyire lényeges:

• az alkalmazkodóképesség,
• a problémamegoldás,
• az együttműködés,
• a kommunikáció,
• az önálló döntéshozatal,
• a tanulási hajlandóság.

A legtöbb munkakörben nem az a legsikeresebb dolgozó, aki soha nem hibázik. Sokkal inkább az, aki képes tanulni a hibáiból, gyorsan reagál a változásokra és nem veszti el a motivációját egy-egy kudarc után. A vállalatok világában gyakran még a vezetők is nyíltan beszélnek arról, milyen tévedésekből tanultak a legtöbbet pályafutásuk során. A fejlődés ugyanis ritkán egyenes vonalú folyamat.

A fejlődés fontosabb, mint a hibátlanság

A pszichológusok egyre gyakrabban beszélnek a növekedési szemlélet jelentőségéről. Ez azt jelenti, hogy valaki nem veleszületett adottságként tekint a képességeire, hanem olyan területként, amely gyakorlással és tanulással fejleszthető.

Ebben a szemléletben egy rossz dolgozat nem azt bizonyítja, hogy valaki „nem elég okos”, hanem azt, hogy van még mit tanulnia az adott témában. Egy sikertelen felvételi nem az út végét jelenti, hanem visszajelzést arról, min érdemes javítani.

A hosszú távú siker szempontjából ez gyakran fontosabb, mint az, hogy valaki hány hibát követ el. A legtöbb szakmai és személyes fejlődés ugyanis nem a tökéletes teljesítményből, hanem a folyamatos tanulásból születik.

Az egészséges célok nem követelnek tökéletességet

A magas elvárásoknak helyük van az életben. Segíthetnek fejlődni, kitartóbbá válni és komoly eredményeket elérni. A probléma nem a nagy célokkal kezdődik, hanem akkor, amikor valaki úgy érzi, hogy csak a hibátlan teljesítmény elfogadható. A középiskola, az egyetem és később a munka világa is tele lesz olyan helyzetekkel, amikor valami nem sikerül elsőre. Ez nem kivétel, hanem természetes része a fejlődésnek.

[kiemelt] Az igazán értékes készség ezért nem az, hogy valaki tökéletes legyen, hanem az, hogy képes legyen tanulni, alkalmazkodni és újra próbálkozni. [/kiemelt]

A legtöbb sikeres ember életútját közelebbről megvizsgálva nem a hibátlanság rajzolódik ki, hanem a kitartás. És ez jó hír minden diáknak, aki időnként úgy érzi, hogy túl nagy nyomás nehezedik rá. A jövőben valószínűleg nem az fogja a legtöbbet számítani, hogy minden dolgozat ötös lett-e, hanem az, hogy megtanultunk-e fejlődni akkor is, amikor valami nem sikerült tökéletesen.

——

A kiemelt kép forrása: 123RF.