Ez a cikk azt járja körül, mit lehet kezdeni ezzel az állapottal tudatosan, hogyan válhat a bizonytalanság erőforrássá, és milyen konkrét lépések segíthetnek az eligazodásban.

A bizonytalanság mint fejlődési állapot

A fejlődéslélektan régóta külön életszakaszként írja le a fiatal felnőttkort, amelyet Erik Erikson identitáskeresési időszakként határozott meg. A kutatások szerint a 18 és 25 év közötti korosztály jelentős része még nem rendelkezik stabil szakmai identitással, és ez önmagában nem jelez problémát. A bizonytalanság gyakran annak a jele, hogy az egyén több lehetőséget mérlegel, és még nyitott a tanulásra.

Ezt támasztják alá a pályakövetési vizsgálatok is. Európai munkaerőpiaci adatok szerint a frissdiplomások jelentős része nem abban a munkakörben helyezkedik el, amelyet a tanulmányai elején elképzelt. A pálya tehát sok esetben nem előre megrajzolt út, hanem fokozatosan alakuló folyamat.

Miért érezzük mégis problémának az iránytalanságot?

A bizonytalanság élményét gyakran felerősíti a társas összehasonlítás. A közösségi médiában megjelenő „kész” karriertörténetek torz képet adnak a valóságról. Pszichológiai kutatások szerint az ilyen összehasonlítások növelik a szorongást és csökkentik az önértékelést, különösen akkor, ha valaki úgy érzi, lemaradt másokhoz képest.

A láthatatlan verseny: hogyan rombolja az önértékelést az összehasonlítás?

Ehhez társul az oktatási rendszer és a munkaerőpiac gyors változása. Egyes szakmák néhány év alatt átalakulnak vagy teljesen eltűnnek, miközben újak jönnek létre. Ez a bizonytalanságot strukturális jelenséggé teszi, nem egyéni kudarccá. A tudományos elemzések szerint a mai fiatalok több karrierváltásra számíthatnak életük során, mint a korábbi generációk.

Az önismeret kiindulópont, nem végállomás

Az önismeret gyakran úgy jelenik meg, mint egy végleges válaszokat adó eszköz, pedig inkább egy folyamat. A karrierpszichológiai kutatások szerint azok a fiatalok alkalmazkodnak sikeresebben, akik képesek reflektálni saját érdeklődésükre, értékeikre és erősségeikre, miközben elfogadják, hogy ezek idővel változhatnak.

Hasznos eszköz lehet az érdeklődési napló vagy a karriernapló vezetése, amelyben visszatérően rögzíthetők azok a tevékenységek, amelyek energiát adnak, illetve amelyek kimerítenek. A kutatások alapján az ilyen reflektív gyakorlatok segítik a hosszabb távú döntéshozatalt, mert mintázatokat tesznek láthatóvá.

Kísérletezés alacsony kockázattal

A bizonytalanság kezelésének egyik leghatékonyabb módja a kísérletezés. A munka- és szervezetpszichológia ezt „prototípus-alapú karrierépítésnek” nevezi. Ez azt jelenti, hogy valaki kisebb, visszafordítható lépésekben próbál ki különböző szerepeket, például gyakornoki programok, diákmunkák, önkéntes projektek vagy egyetemi kutatások révén.

A felmérések azt mutatják, hogy azok a hallgatók, akik többféle tapasztalatot szereznek az egyetem alatt, később magabiztosabban hoznak karrierdöntéseket. A tapasztalat nem végleges elköteleződés, hanem információforrás, amely segít pontosabban látni, mi működik és mi nem.

A készségekben való gondolkodás ereje

A modern karrierkutatások egyre inkább a készségalapú megközelítést hangsúlyozzák. Ahelyett, hogy egyetlen konkrét foglalkozásra koncentrálnánk, érdemes azt vizsgálni, milyen készségek fejleszthetők és vihetők át különböző területekre. Ilyen például az elemző gondolkodás, a kommunikáció, az együttműködés vagy az önálló tanulás.

A munkaerőpiaci előrejelzések szerint ezek az általános készségek hosszabb távon stabilabb alapot jelentenek, mint egy szűken értelmezett szakmai cím. Egyetemistaként ez azt jelenti, hogy a kurzusválasztás, projektek és az iskolán kívüli (extrakurrikuláris) tevékenységek során érdemes figyelni arra, milyen kompetenciák fejlődnek, nem csak arra, milyen pozíciót ígérnek.

Bizonytalanság és mentális jóllét

Fontos szempont a bizonytalanság pszichés hatása is. A kutatások szerint a hosszan fennálló iránytalanság stresszt okozhat, különösen akkor, ha külső nyomás társul hozzá. A mentális egészséggel foglalkozó tanulmányok kiemelik a társas támogatás szerepét. A beszélgetések mentorokkal, oktatókkal vagy kortársakkal segíthetnek normalizálni az élményt.

Hozd ki magadból a legjobbat! A fejlődés kulcsa a pszichológiai biztonság és az önbizalom

A bizonytalanság kezelése nem azt jelenti, hogy gyors válaszokat kell találni. Inkább azt, hogy kialakul egy rugalmas gondolkodásmód, amelyben a változás és az újratervezés a fejlődés része. A tudományos eredmények alapján ez a hozzáállás hosszú távon csökkenti a kiégés kockázatát és növeli az elégedettséget a szakmai életben.

——

A kiemelt kép forrása: 123RF.