Tornádóvadásztól világhírű matematikusig, sakklegendától fiatal AI-kutatóig meglehetősen széles mezőny érkezett idén a Magyar Zene Házába. A Brain Bar két nap alatt több mint száz programon igyekezett körbejárni, milyen világ várhat a következő generációkra.

A mesterséges intelligencia szinte mindenhol felbukkant: volt, ahol önálló témaként, máshol az oktatásról, a pályaválasztásról vagy a munka jövőjéről szóló beszélgetések részeként. Tanács Zoltán tudományos és technológiai miniszter már konkrét tervekről is beszélt. Az oktatásért felelős tárcával közösen készül egy ajánlás az AI iskolai használatáról. Mint kiderült: az alsó tagozatban továbbra is indokoltnak tartja a digitális eszközök visszaszorítását.

Közben saját AI-megoldáson is dolgoznak. Példaként egy éjjel-nappal működő kormányzati ügyfélszolgálati asszisztenst említett, amely a rendelkezésére álló tudásbázisból válaszolna az ügyfelek kérdéseire.

A Brain Baron az UNIside külön standdal volt jelen. (Forrás: UNIside)

Az oktatás jövőjét Kelenhegyi Andor, a Milestone Institute oktatási vezetője is körbejárta a Modern gyerek, régi szabályok című előadásban. Szerinte ma már különösen kockázatos úgy pályát választani, hogy valaki kizárólag azt nézi, melyik szakmával lehet majd jól keresni. Öt éve még gyakori tanács volt, hogy mindenki tanuljon programozni, ma viszont egy pályakezdő fejlesztőnek már jóval nehezebb dolga lehet. Kelenhegyi szerint ezért az iskola egyik legfontosabb feladata az lenne, hogy megőrizze a gyerekek kíváncsiságát, és segítsen megtalálni azt a területet, amely valóban érdekli őket. Arra is felhívta a figyelmet, hogy az oktatás mai szerkezete részben még a 19. századi ipari társadalom igényeit tükrözi, miközben olyan kérdésekre alig készít fel, mint a munkaválasztás, az emberi kapcsolatok vagy éppen a hétköznapi önállóság.

Aki tud váltani, könnyebben boldogulhat

Sokakban felmerül a kérdés: mit adhat ma az egyetem, és mennyit ér a diploma egy olyan munkaerőpiacon, ahol a tapasztalat, az alkalmazkodás és az önálló tanulás egyre fontosabb? A diploma értékéről szóló vitában Tóth Simon, a Simon’s Burger alapító-tulajdonosa arról beszélt, hogy munkáltatóként a jelentkezőknél sokszor fontosabbnak látja a valódi tapasztalatot, mint azt, hogy melyik egyetemen végeztek.

A Nagy Diploma-vita a Brain Baron (Forrás: UNIside)

Saját története is jól illusztrálta a fenntartásait. Kereskedelmi és marketing szakon tanult, miközben már középiskolásként rendezvényeket szervezett és marketinggel foglalkozott – az egyetemen mégis éppen marketingből bukott meg. Ekkor kezdett el azon gondolkodni, mennyire tükrözi egy vizsga azt, hogy valaki valóban ért-e az adott területhez. Felidézte azt is, hogy több évtizedes marketingtankönyvekből tanultak, miközben a szakma gyakorlata már egészen máshol tartott. Azt a gyakran hallott tanácsot is túlértékeltnek nevezte, hogy aki érettségi után még nem tudja, mit szeretne csinálni, menjen egyetemre, és majd ott rájön. Szerinte ezzel könnyű évekre beleragadni egy olyan képzésbe, amely végül nem illik az emberhez.

Noll-Batek Frigyes a Varsovia Üzleti és Alkalmazott Tudományok Egyetemének prorektora ezzel szemben a vitán az egyetem változó feladatára helyezte a hangsúlyt. Szerinte a gyors technológiai átalakulás miatt egyre fontosabb, hogy a hallgatók megtanuljanak gondolkodni, ellenőrizni az információkat és új tudást elsajátítani. Az AI használatát sem tiltani kell: az egyetemen támogatják, de azzal a feltétellel, hogy ne váltsa ki magát a tanulást. Egy szakdolgozatnál például már nem az a legfontosabb kérdés, elkészült-e a szöveg, hanem az, hogy a hallgató érti-e, mi van benne, és megszerezte-e közben azt a tudást, amelyet később használni is tud.

Egy kis ország gyorsabban fordulhat

Hian Goh, a szingapúri Openspace Capital alapító befektetője szerint egy kisebb ország egyik legfontosabb előnye a gyors alkalmazkodás lehet. Szingapúr példáján azt mutatta meg, hogyan lehet tudatosan reagálni az új technológiai hullámokra, külföldi tudást vonzani és néhány kiválasztott területre következetesen építeni. Egy kis ország nem tud mindenben versenyezni, gyorsaságban és fókuszban azonban lehet előnye.

A Brain Bar fesztivált idén 12-dik alkalommal tartották meg. (Forrás: UNIside)

A fiataloknak ehhez egy szokatlan tanácsot adott: őrizzék meg az „ésszerűtlen” gondolkodás képességét. Számos ma természetesnek tekintett technológia vagy vállalkozás indulásakor irreális ötletnek tűnt. Éppen ezért érdemes időnként megkérdőjelezni azt is, amit mindenki más adottságnak vesz.

Hibázni is meg kell tanulni

Több előadásban is szóba került, mennyit lehet tanulni a hibákból. Ratatics Péter, a MOL-csoport fogyasztói szolgáltatásokért felelős ügyvezető igazgatója a nagyvállalati működés felől közelített a témához. Szerinte olyan vállalati kultúrára van szükség, amely teret enged a hibázásnak, és lehetőséget ad arra, hogy a dolgozók tanuljanak a rossz döntésekből.

A pénteki nagyszínpad már a Legkedvesebb hibáim című beszélgetéssel indult: Gerendai Károly, Pachert Balázs és Dancsné Engler Bernadett vállalkozói pályájuk tévútjairól és irányváltásairól beszéltek. Az oktatási színpad pedig még közvetlenebbül kérdezett rá ugyanerre: Merj hibázni! – Miért mondjuk, hogy a hibáinkból tanulunk, ha az iskola egyből pontot von le érte?

A kérdés azért is érdekes, mert a gyorsan változó munkaerőpiacon egyre többet érhet, ha valaki időben felismeri, hogy rossz irányba indult, tanul belőle, és képes váltani.

A képleteknél és algoritmusoknál többre lesz szükség

David Bessis francia matematikus az intuíció szerepéről beszélt. Szerinte a matematikai gondolkodás jóval több a képletek mechanikus alkalmazásánál: képzelet, megérzés és az ismeretlenben való eligazodás is kell hozzá.

Polgár Judit egy olyan területről hozott példát, amely már évtizedekkel ezelőtt átélte az ember és a gép versenyét. A sakkban a számítógépek rég túlszárnyalták az embert, mégsem tették értelmetlenné az emberi játékot. Az Agy algoritmusa című beszélgetés inkább azt mutatta meg, hogyan válhat a korábbi ellenfélből a felkészülést segítő eszköz.

Polgár Judit a Brain Baron (Forrás: UNIside)

Ugyanez a gondolat más formában a közösségekről szóló programokban is előkerült: minél többet tud a technológia, annál láthatóbbá válhat azoknak a készségeknek az értéke, amelyeket nehéz automatizálni.

A kapcsolatok száma és minősége két külön dolog

Kádár Annamária pszichológus, Vörös István és Tapasztó Orsolya A fejlődés útja: Egymásból építkezni című beszélgetése azt járta körül, mit adhatunk egymásnak egy olyan korban, amikor technológiailag minden korábbinál könnyebb kapcsolatba lépni másokkal. Kádár Annamária szerint az online tér sokat segíthet abban, hogy a távol élő családtagok és barátok könnyebben tartsák egymással a kapcsolatot, sőt egyesek számára a megnyílást is könnyebbé teheti. A személyes jelenlétnek ugyanakkor vannak olyan rétegei, amelyeket egy üzenet vagy videóhívás sem képes teljesen visszaadni.

A bizonytalansághoz is hozzá kell szokni

Ricky Forbes abból él, amit a legtöbben messzire elkerülnének: tornádókat üldöz. A kanadai viharvadász arról beszélt, hogyan hoz döntéseket akkor, amikor néhány másodperc alatt kell felmérni, merre mozog a vihar, mekkora a veszély, és mikor kell az ösztöneire hallgatnia.  Az ő helyzete szélsőséges, a kérdés azonban ismerős: hogyan döntünk akkor, amikor kevés az információ, gyorsan változik a helyzet, és nincs kész válasz?

A kétnapos fesztivál végén Carlo Rovelli elméleti fizikus még messzebbre vitte ezt a gondolatot. What Science May Never Explain című beszélgetésében már arról volt szó, hol lehetnek magának a tudományos megismerésnek a határai.

A Brain Bar előadásaiban újra és újra ugyanazok a képességek kerültek elő: a kíváncsiság, a kritikus gondolkodás, a tanulás, az alkalmazkodás, a kudarctűrés és az együttműködés. A technológia gyorsan változik, ezek értéke viszont éppen ettől nőhet tovább.